Englebert CDF-1 kazettás sztereó deck
(olcsó is volt, meg szép is)

Haladok, haladok, ha nem is túl gyorsan, már csak három motyó van hátra a sorban.
Az M531-es szétszedésének gondolata levert, jöjjön hát akkor a másik magnó, az Englebert.

 

 

Ez egy kifejezetten szép magnó, egyből megtetszett mikor megláttam a piacon.
Minden különösebb alku nélkül eleve ezer forint volt az ára, annyit pedig megért.

 

 

Gondoltam napfénynél is csinálok egy képet, erre elfelejtettem átállítani a gépet.
Az előző kép túl sárgás, ez meg kékes, szóval egyik kép sem valami fényes.

 

 

Életemben nem hallottam erről a cégről!
Soha semmi masinájuk nem került eddig a kezembe.

 

 

A számláló, és az ő nullázó gombja.

 

 

 

Ha a forog a számláló, akkor a zöld vonalkák mögött villog egy picinyke lámpa.
Mondjuk nem forog a számláló, mert a motor nem viszi a mechanikát, de ne szaladjunk ennyire előre.

 

 

Vannak olyan gyártók, akik nagy értékű típusszámot szeretnek megadni,
hiszen abból is látszik, nekik mennyiféle termékük van. Ez a gyártó meg nem ilyen.

 

 

Asztali vagy Hi-Fi toronyba való kazettás magnóban igen ritka a "betolom a kazettát"
típusú mechanika. Az előbb látott villogó zöld valami is azért van (kell),
hogy lássuk fut a szalag, hiszen ennél a fajta mechanikánál
semmit sem látunk a behelyezett kazettából.

 

 

Ha azt mondtam ritka akkor ritka, de azért más is készített ilyen mechanikás magnót.
Köszönet a képért Szelényi Lórántnak.

 

 

 

Összevissza tévelygek a pár gomb között.
Egyrészt szokatlan a gombsorrend, másrészt az elrendezés nem valami logikus.

 

 

Addig addig állítgattam az asztali lámpát, hogy végül csak sikerült eltalálnom
a megfelelő megvilágítási szöget, csoda mód nem csillan be az előlap.
Mondjuk a fotózott három tuchelből meg nem látszik semmi...

 

 

Mikor ez a magnó készült, még nem volt csak hagyományos, meg krómdioxidos kazetta.
A Dolby gombhoz nincs odaírva, hogy "B" vagy "C", mert a "B" volt az alapértelmezett.

 

 

A műszerek és a gombok gyönyörűek!

 

 

Mikor azt írom, hogy a műszer a magnó ékessége, no akkor erről a műszerről beszélek!

 

 

Az előlap alumínium díszborítása levált, majd az új gazdája visszaragasztja magának.
Nem véletlenül vettem ám előre, szétszedés után egyből postázom.
Egy lommal kevesebb, de milyen sok van még...

 

 

Íme az erre a hétre esedékes jól sikerült fotó.

 

 

Két jól sikerült fotó egymás után, na az sem egy sűrű eset!
Ezek a gombok annyira szépek, kedvem volna őket innen kiszedni.
Aztán belegondolok, hogy kábé mikor volna aktuális az újrahasznosításuk.
Meg az is eszembe jut, hogy van a pincében egy roncsom, amit csak a szép gombjai
miatt vettem meg, és bizony nem pár napja, hete, hónapja, de több éve hogy a polcon hever.

 

 

A hátlap vaslemezből van.

 

 

Mielőtt a Dolby teljesen leverte volna a többi zajcsökkentő rendszert, szóval mint
a mondatomból kiderül, régen többen voltak. A többiek általában csak lejátszáskor
kapcsolódtak be a jelútba (pl. DNL), a Dolbyt meg felvételkor is be kellett kapcsolni.
A DNL rendszer úgy működött, hogy olyankor mikor nem volt a műsornak magas hangú
 összetevője, olyankor egyszerűen levágta a magas hangokat. Persze magas hang eleve nem
volt, ezért ilyenkor csak a zajt tudta levágni. Ha megjöttek a magas hangok, akkor abbahagyta
a vágást, de a zaj ekkor a fület már nem érte el, hiszen a magas hangok elfedik a zajt.
Ez amilyen jól hangzik leírva, a valóságban annyira borzalmas az eredmény!
A DNL és hasonszőrű társai valami egészen kellemetlen fuldoklás
szerű effektust okoznak. Szóval nem véletlenül találták
ki a Dolby rendszert. A Dolby rendszer felvételkor
megemeli a magas hangok szintjét, lejátszáskor
pedig lecsökkenti őket, persze a zajjal együtt.
Mindezt dinamikusan, a magas hangok szintjétől függően teszi.
Szóval azért (is) kellett ráírni a magnókra hogy Dolby, hogy tudjuk, hogy a Dolby
rendszer kompatibilis. Vagyis az egyik magnó Dolbys felvétele lejátszható egy másik Dolbys magnón.
Belezavarodtam? Nem? De!

 

 

Nem egy nagy széria, dátum meg sehol, de legalább azt megtudtuk, hogy német a magnó.

 

 

Csatlakozók DIN és NAB szerint.

 

 

A tuchelen nulla kopásnyom látható.

 

 

A készülék alja vaslemezből van, mint ahogy a váza is vaslemez.

 

 

A gumilábon nincsenek kopásnyomok. Egyszer részben az eső elől beszorultam
egy piciny műszaki boltba a Király utcában. Behozott egy ember egy magnót eladni.
Azt mondta a boltosnak: Alig volt használva! Ehhez képest a magnó lábában a tengerparti
homoktól a lószőrig bezárólag volt minden. A hátlapi tuchelen meg az látszott, hogy talán ha
ezerszer lehetett vakon beleforgatva a dugó. Érdekes módon a többi része meg karcmentes volt...

 

 

Van itt kérem anyag bőven!
Legalább nem csak azért mély a doboz, hogy fel ne boruljon...

 

 

Talán már mondanom sem kell, hogy a szabadon hozzáférhető forrcsúcsokon
a hálózati feszültség érhető tetten, már akinek van ingerenciája odanyúlni.

 

 

A hálózati trafó árnyékoló lemezburkolatban van.
Ha nem akarjuk hogy búgjon a magnó, akkor így kell csinálni.

 

 

A magnó tápegysége egy teljesen külön panelra van felépítve.
Nem mernék rá megesküdni, hogy a tápegység rendben van.
Ha felvételre váltok, akkor elhalványodik a kivezérlésjelző
műszerek háttérvilágítása. Ez nem jelent stabil tápfeszt!

 

 

Rengeteg drót van a magnóban, viszont szépen el vannak rendezve!

 

 

A szalagválasztó kapcsoló hátulnézetből.
Ha nem én készítem a képet, meg nem mondom mi van rajta...

 

 

A műszerek hátulról. Nem egy sokatmondó kép...

 

 

A lemezbe gumi átvezető van dugva, az átvezető lyukába pedig egy apró izzó.

 

 

Ez a magnó fő elektronikai panelja.

 

 

Elég sűrű szerelés, még sehol egy IC!

 

 

Annyira nincs benne IC, hogy ez a panel, vagyis
a Dolby áramkör, még diszkrét elemekből épül fel. Magyarán szólva még tranzisztoros!

 

 

A drótok jó része nem forrasztva van, hanem un. wire wrap kötéssel csatlakozik.
Ez annyit tesz, hogy egy szögletes drótdarabra egyszerűen rá van tekerve a kötöző drót.

 

 

A magnó mechanikája mai szemmel nézve egészen brutális vaslemeztömegből van!

 

 

 

Ha bedobom a kazettát a magnóba, van ám mozgás rendesen!
Tényleg! Szedtem már szét varrógépet?

 

 

Alapesetben itt állomásoznak a fejek.

 

 

Ha betolom a kazettát a magnóba, akkor a kazetta fiókja lesik a fejek elé.

 

 

Ha megnyomom a lejátszás gombot, akkor a fejek bemennek a kazettába.

 

 

 

Persze az a legjobb, ha mindezekről készítek egy videót.
Persze ez elsőre nem jutott eszembe...

 

 

A magnó motorjába bele van építve a fordulatszám szabályozó elektronika.
Ez kérem így van jól, bent maradnak a termelt zajok a vasdobozban.

 

 

A balról jövő szíj hozza a forgást a mechanikából, a jobbra távozó szíj viszi tovább a számlálóhoz.
A paneldarabból két érintkező nyúlik a dupla ékszíjtárcsa alá, amit az rövidre zárogat.
Egyrészt ettől villog a magnó elején a számláló melletti zöld vonalsor,
másrészt meglehet, hogy ezek a kapcsoló impulzusok
működtetik a magnó végállás kapcsolóját.
Azért gondolom, hogy van benne ilyen, mert a magnó időnként hangos csattanással kikapcsolt.

 

 

Az ITT deck boncolásánál nem sikerül normálisan lefotóznom a kapcsolóval kombinált tuchelt.
És most se!

 

 

A magnónak dupla feneke van.
Mondjuk nekem is, csak az enyémet nem lehet ilyen egyszerűen levenni...

 

 

Nagyszerű ez a levehető fenéklemez!
Már éppen azt számolgattam, hány csavart kéne kitekernem, hogy kijöjjön a mechanika.
Meg még azt is számolgattam, mennyi az esélye annak, hogy nem lesz kedvem visszarakni!

 

 

A szíj egyszerűen rá van ragadva a lendkerékre.

 

 

 

Hát ez a szíj ez nyúlik mint a takony...

 

 

Gondoltam hátha, hiszen pár magnót szétszedtem az utóbbi időben.

 

 

Azon ritka esetek egyikét látjuk, mikor egy bontott alkatrész -jelen esetben egy lapszíj- újra hasznosul.
Ezzel indoklom meg, hogy miért teszek el minden kacatot.

 

 

 

Miután a szíj elkezdte forgatni a mechanikát, elindult a lejátszás.
Nem tudom mennyire jut át a színvonal, de teljesen normális hangja van a magnónak!

 

 

A felvétel gombot lenyomva, kigyullad a pici piros bogyó a két műszer között,
csak persze nem igazán látszik, mert világos van.

 

 

Most meg az látszik, hogy sötét...

 

 

Mindig beleakad a kezem a levált előlapba.

 

 

Ezt találtam a polcon, ezzel lesz megragasztva.

 

 

Ki tudja mit keres egy asztalos szorító a fiókomban, mindenesetre most jól jött.

 

 

Amíg szárad az előlap, berakom a magnót a nagyszobába.
Jobbra a háttérben ott figyel egy apukám építette akkutöltő, de arról majd máskor...

 

 

A magnó teteje és oldala fából van, a sarkokban merevítőkkel.
A jobb oldali merevítő nem igazán van beragasztva a helyére.

 

 

 

Ez a magnó nem csak jól szól, de jól is vesz fel, vagyis a saját felvételét is jól játszza vissza.

 

 

Egyre jobban tetszik nekem ez a magnó!
Sajnos akár tetszik, akár nem, nem tartom meg, mert nem fér el.
Mondjuk szegény SONY TC-U5 sem fér el, de ahhoz már vettem egy hozzáillő erősítőt.
Most már két SONY gyönyörűség nem fér el! Keringtem rendesen a lakásban,
mire végre találtam nekik helyet. Ha a nagyszobában (egy szoba van)
kivarázsolom a szekrénysorból a Tesla NZC 420 lemezjátszót,
a nem tudom mit keres ott státuszú M531-es magnót,
a Philips decket, meg Technics ST7300 tunert,
akkor kezdhetem átrendezni a polcokat.
Mikor sikerül ennyire beleálmodoznom a dolgokba,
akkor a hirtelen túlterheléstől leesik a vérnyomásom, és elalszom.
Mikor felébredek már nem is emlékszem semmire. Ha véletlenül mégis, hát álmodtam...
Tele a lakás mindenféle lommal, de mi lenne itt, ha nem volnék helyszűkében?

 

 

Hoztam is a pincéből egy hatalmas dobozt a postázáshoz.
Jól átszabtam a dobozt, beleraktam a magnót, leragasztottam.
Na, ekkor jutott eszembe, hogy kellett volna az elejéről egy jobb
kép napsütésben. Mivel a doboz leragasztva, a nap meg már lement,
akkor kérem itt a vége fuss el véle...

UI: A próbakazettám benne maradt a magnóban. Kérlek szépen vissza ne küld!

Szóval az úgy van, hogy az ember a saját kazettáira nem szeret
próbafelvételt készíteni, mert minden kazettán van valami soha
többé meg nem hallgatott, de pótolhatatlan felvétel. Ezért a piacon
a földről felszedtem néhány eldobált kazettát, amiért biztosan nem
fáj a szívem. Most meg kéne egy magnó amiért nem kár,
ha földről felszedett kazettákat rakok bele...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...