Vasalócsatlakozó
(ez nem lesz egy bonyolult project)

Ezt a dugót egyszerűen vasalócsatlakozónak hívják, bár sok minden máson
is ehhez való aljzat volt. Például tipikusan villanyrezsó, de ilyen dugó kell
a csöves HF generátor beüzemeléséhez is. Jelen esetben ez utóbbi okán
kerítettem elő, illetve a pincében rendezkedés közben találtam egyet.

 

 

Hatalmas csatlakozó felületei vannak, kellenek is a nagy áramok miatt.

 

 

10 Amper 250 Volt, bár éppen csak átlátszik a felirat a koszon.

 

 

Persze nincs benne semmi érdekes, de legalább szét lehet szedni.
Manapság minden zsinór végére rá van fröccsöntve a dugó.

 

 

Gumiból készült törésgátló.

 

 

A kábel úgy bele van csavarozva, szerintem simán felköthetném vele magam.
Köszönöm a bíztatást... Hallottam ám!

 

 

Ami pereg róla / belőle az nem rozsda, hanem kosz.
Valószínűleg villanyrezsóhoz használták, és ami ráfröccsent az rá is száradt.

 

 

Amerre csak bontom, hullik belőle az áldás...

 

 

Nem is tudom minek kéne ahhoz történnie, hogy ez az érintkező kontakthibássá váljon.

 

 

Még a műanyag szigetelő lapocskán is van egy kis rozsda.

 

 

Szerintem ennek fürdés lesz a vége!

 

 

A sodrott belső erű vezetéket ha beónozzuk, akkor hajlamos lesz megfolyni a csavar alatt.
Fentiekhez képest ezek a drótok igen masszívan álltak a helyükön.

 

 

Olyan mint egy gyerek...
Fürdetés után egészen más színe van!

 

 

Összecsavarozom, mert kell.

 

 

Hirtelen csak PC tápkábelt találtam, az meg ide pont jó lesz.

 

 

A sárga-zöld a föld.
(ha meg nem, akkor sem engem fog agyonvágni)

 

 

Ősi tuchel dugó felszerelős időkből beidegződött,
hogy először mindig azokat a dolgokat kell ráhúzni a kábelre,
amiket a csatlakozó többi részének felszerelése után már késő lenne.

 

 

Nincs kedvem elővenni a pákát, ezért csak összesodrom a sok vékony eret.
(vagyis bevallom, hogy amúgy én is beszoktam ónozni a drótvégeket bekötés előtt)

 

 

Három szál drót bekötését nem lehet elrontani, bár van erről egy történetem.
Egy telefonközpontot szereltünk fel egy fiatal kollégával, aki nem igazán értett hozzá.
Az nem járja, hogy ő csak ott áll és nézi mit csinálok, ezért keresett magának valami feladatot.
Gondolta felszereli a villásdugót a hálózati kábel végére. Fel is szerelte, s be is dugta a konnektorba.
Pukk! Kialudtak a fények az irodában. Pali morgott egy kicsit, megkereste a kismegszakítót.
Felkapcsolta. Kigyúltak a fények. Morgott magára, hogy lehet ilyen kétbalkezes!
Leszedte a dugót a kábel végéről, és mindent alaposan megnézett.
Mivel úgy látta rendben vannak a dolgok, ezért megint
bedugta a konnektorba a villásdugót. Pukk!
És már megint sötét lett az irodában.
Pali odasomfordált hozzám kezében a dugóval.
Géza... Mit rontottam el? Semmit. Teljesen jól kötötted be.
Na de... Pontosan ez a baj Pali. Mi? Az hogy "na de". (értetlenül nézett)
Az a baj Palikám, hogy "na de", vagyis na de a kábel másik végével mi a csuda van?
Mert hogy a kábel másik vége csak lógott a semmibe, bekötetlenül, összetekeredett drótokkal...

 

 

Régen az ilyesmit -mármint az alapvető elektromos dolgokat- tanították az általános iskolában.
A fiuk valami lámpát szerkesztettek politechnika órán, miközben a lányok
a szomszéd helyiségben a leves odaégetését gyakorolták.

 

 

Na kész!
Mondta mindig a fiam, ha tetőfokára hágott az általa okozott rendetlenség.

 

 

Vajon milyen lehetett a Dkcf 1-es változat?

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...