Apukám gyártotta autóakkumulátor töltő
(szinte sorozatban készült)

Még mindig kupi van az asztal alatt, bár már alakul.
Most a jobb oldali akkutöltő kerül sorra, már annyiszor említettem.
Apukám gyártotta szinte sorozatban, ezzel, illetve az árával egészítve ki a családi
kasszán tátongó réseket. Nem gondoltam volna, hogy akad még belőle elérhető
példány, de aztán anyukám mondta, hogy megtalálta a telken a tápegységet
amiről beszéltem. Mondjuk én apukám készítette zsebrádiók javításához
használt tápegységre gondoltam, de anyukám ezt hozta haza. Ez nem
egy szép darab valami. Úgy kell nézni, ahogy azt majd mondom.

 

 

Ez egy áramkorlátozó előtét ellenállás. Arra való, hogy ha fene fenét eszik,
akkor se tudjuk nagyobb árammal tölteni az akkut a beállított értéknél.
Persze az értékbeállítás csak drótátkötéssel lehetséges. Jó ez a kis
doboz. Találtam régen egy félkész példányt a pincében, abba
építettem be a CB rádiók javításához használt műterhelést.

 

 

Eredetileg nem csavarból volt a lába, hanem gumiból. Ennek azért van csavarból a lába,
mert mikor ez a töltő készült, a Tanért vállalat már szét volt szervezve. Apukám
a Budapesti szervizben dolgozott, miközben maga a gyár leköltözött
Debrecenbe. Szóval elfogytak a hozzáférhető erőforrások.

 

 

Ellenállásokkal megvalósított áramgenerátor, illetve áramkorlátozás. Az emberek
úgy általában nem értenek az elektromos dolgokhoz, miért pont az autó
tulajdonosok lennének kivételek? Vagyis ez a töltő azért lett
bolond biztosra készítve, hogy ne hozzák vissza
folyton javítani. Apukám beállította
a söntöt annak megfelelően,
hogy 6 vagy 12 voltos
volt az autó.

 

 

Apukám élete vége felé egyre trehányabbul bánt a holmijával. Azért rozsdásak a csavarok,
mert ázott a töltő kint az esőben. Most, hogy ezeket a sorokat írom, szinte fülemben
csengenek apukám szavai, miket akkor mondott mikoron ezt szemére vetettem:
Meg az édesapád faszát kisfiam!

 

 

A töltőkábelnek csak a fele van meg.
Eredetileg piros és fekete színű kábelek voltak a töltőhöz,
de aztán az erőforrások fogytával olyan szín került rá, amilyen éppen akadt.

 

 

Erősen korrodálódott, amit régebben úgy mondtunk, hogy szét van rohadva.

 

 

Pár centit levágva a vezetékből, előkerülnek a még ép rézszálak.
Vagyis elteszem a drótot, jó lesz ez még valamire...

 

 

Nem tudom minek a nyoma van a villásdugón, a műanyag nem rozsdásodik.

 

 

Persze hogy ütött kopott! Az akkutöltő ritkán kell, jórészt egész évben hányódik valahol.
Sokáig itthon volt a pincében, egyszer még használtam is. Tomi barátom vett egy
légkürtöt. A kürt kompresszora rengeteget zabált, csak ezzel a táppal tudtam
forgásra bírni. Aztán kiderült, hogy nem véletlenül volt olcsó az a kürt.
Az összes dudában szét volt szakadva a rézből készült membrán.
Lett is nagy szomorúság! Persze én direkt ilyen problémákra
voltam szakosodva. A síszemüvegemhez kapott átlátszó
tartalék műanyag lapokból ollóval karikákat vágtam,
és beszereltem őket az eredetileg hullámos rézből
készült membránok helyére. Tomi igen hitetlenül
nézett, de csak amíg meg nem szólalt az első duda!
A dallamos kompresszorral nem lehet beállítani a kürtöt,
mert az nem nyomja folyamatosan, ezért az én folyamatos, nem
dallamozós kompresszoromat használtuk. A fél méteres fém tölcsér nagyon
állatul szól! Pláne közvetlen közelről. Pláne lakásban! Be is csengetett szegény Girányi
bácsi a szomszédból, Isten nyugosztalja, csak valamiért nem nagyon hallottuk, hogy mit is mond...

 

 

Párszor már említettem a bőröndfület, most itt van rá a példa.
Mondjuk elképzelni nem tudom, mivel olvasztotta el apukám!

 

 

Ez a rész eredetileg krómozott.

 

 

A hátulja erősen csavarhiányos.

 

 

Az eleje még így roggyantan is mutatja valamikori szépségét.

 

 

Vajon minek van ott az "U" dugó, ha nincs hová átdugni?
Az előlapot tartó vas keret elrozsdásodott, elvékonyodott, elgörbült.
Az előlap (és a hátlap is) farostlemezből van. Ide jutottunk. Persze régen nem
fából volt az eleje háta, hanem textilbakelitből! Csak ugye megszűnt
a gyártás, nem volt többet leeső darab, abból készült a töltő
ami akadt a lomtárban. Kicsit szomorú, hogy pont
apukám töltőjére nem maradt elég anyag...

 

 

A készülék alja masszív alumínium, így az nem rohadt el. A lyukak érdekes mód
a trafó alatt vannak. Emlékeim szerint a szelén alá valók. Szerintem
volt hogy ilyen akkutöltőt én szereltem össze kiskoromban.
Mondjuk azt a pár csavart betekerni, meg a pár szál
drótot bekötni nem egy akkora kunszt...

 

 

A már többször említett, "mindenhová jó, mert csak ez van" típusú WC gumiláb.

 

 

Szegénykém...

 

 

A trafó rettenet vastag drótból van tekerve!
Nem dereng, hogy valaha egyet is visszahoztak volna azzal, hogy leégett.

 

 

A szelénnel sem volt baj soha. A szelénben az a jó, hogy nem repül el azonnal
egy hétköznapi túlterheléstől, mint mondjuk egy dióda. Emlékeim szerint tartós
túlterhelés hatására igen büdös lesz, de leégetni, tönkretenni nem igazán lehet.
Ezt például onnan tudom, hogy a pákatrafóban is szelén van, márpedig mindig
azt kínoztam ha áram kellett, amíg nem volt saját tápegységem.

 

 

A hátlapot alumínium keret tartaná, de már annyi anyag sem volt, hogy egy
darabból legyen. Eredetileg 1x1 centis alumínium hasábok voltak
itt a tartóelemek. Valahol még van is pár darab belőlük.

 

 

Rossz nézni szegénykét, bár a pókhálót mondjuk nem volna nehéz leszedni.

 

 

A huzalozás girbegurba. Persze nem "gyárilag" ilyen!
Eredetileg szépen sarkosan voltak elrendezve a drótok.
Gondolom apukám valamilyen okból belenyúlt a dobozba.

 

 

Az előlapot tartó vaslemez alsó része.

 

 

Ezen a képen úgy látszik, mintha az eleje háta elkezdett volna kidőlni. Elkezdett!
Azon gondolkodtam, hogy szétszedem apró darabokra. Az elrohadt részeket
cserélem, az elő és hátlapot lecserélem textilbakelitre, szóval kipofozom.
Aztán rájöttem, hogy nincs is autóm aminek az akkuját tölteni kéne...

 

 

Mégiscsak van értelme az előlapi "U" dugónak, ami amúgy a feszültségváltó volna.
Azért nem látszik hová lehetne átdugni, mert a banánhüvely eltörött, beesett.

 

 

Összecsuktam a dobozt, elteszem emlékbe.

 

 

Az emlékül kiszóródott málladékot összeporszívózom.

 

 

Ha nem is lett túl sok hely, de azért alakul. Azt tervezem, jövőre csak annyit ígérek
meg magamnak, hogy az első 100 szétszedtemet befejezem. Ez mindössze
tizennégy cikket jelent. Akárhogy is számolom, az több mint havi
egy cikk. Már megint túl fogom magam erőltetni! Azt találtam
ki, hogy csalok, és még az idén szétszedem az M531-est.

 

 

A töltőt levittem a pincébe, és letettem az első vízszintes felületre.
Azt találtam ki, hogy kifestem a pincét. Bemegyek, felkapcsolom a villanyt,
de nem látok semmit. A majd fekete csupasz betonfalak egyszerűen elnyelik a fényt.
Azért arra kíváncsi vagyok, hogy mikorra lesz kifestve ez a pince...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...