Ultrahangos mosó
(ezt se kapkodtam el)

Egyszer úgyis sorra kerül a Philips 4504 is, csak még nem most. Bonyolult dolgok ezek.
Ha kipofoznám (tudtommal nincs különösebb baja), akkor meghallgatnám rajta azokat
a régi szalagokat, melyek a nagyszobában a szekrénysor egyik fiókjában laknak, s ha
ezzel megvolnék, akkor a szalagok helyére (mármint a fiókba) kerülnének a minden
egyéb helyekre szétszórt tartalékizzók. Lenne hely a polcaimon, valamint az izzókat
is megtalálnám végre egy helyen. De ehhez előbb még haza kellene hoznom
a melóból azt az aktív hangfalat, amivel a magnót párosítanám össze
ideiglenesen. Mikor ezt így végiggondolom, belefáradok...

 

 

Gyűlnek a viharfelhők! Fúj a szél erősen, ezért most nem tudok (illetve valahogy nincs
kedvem) elbiciklizni a postára. A minap kaptam szét a Technics decket, melyben
beteg egy fogaskerék. Erre fel egy kedves olvasótól kaptam egyet. Mármint
nem a pofámra, és nem is fogaskereket, hanem egy komplett magnót.
Ráadásul mellé volt csomagolva egy CD lemezjátszó is. Mindezek, valamint
legutóbbi szekrénybeszerzésem eredményeképp már konkrétan oda jutottam, hogy
a háromból egyik pincémbe sem lehet belépni. Gondoltam segítek magamon, s én is
elajándékoztam egy korábban már felboncolt Sharp RT1010-es kétkazettás decket.
Persze mindez mit sem ér, ha a szekrényeket nem teszem a helyükre, nem
rendezem át hozzájuk a pincéket, valamint nem pakolom újra
a lomtengert. De ez már megint egy másik project...

 

 

Vettem pár NAB orsót a Vaterán. Gondoltam jók lesznek dísznek.
Illetve azt találtam ki, hogy összekombinálom a külön szálon futó projecteket.
Ha van több kisorsó használható, lehetőleg azonos típusú szalag apám
lomjai között, akkor azokat átforgathatnám egy NAB orsóra.

 

 

Miután az érkezéstől számítva ripsz ropsz két hét múlva már ki is bontottam
a pakkot, az derült ki, hogy szépen be vannak csomagolva az orsók.

 

 

Ellenben csavarhiányosak. Ez persze tudott volt, ezért is volt olcsó.

 

 

Mivel nem volt kedvem csavarokat keresgélni, ezért felraktam az orsókat a polcra.
Illetve nem a polcra, hiszen nálam a polcokon csak úgy egyszerűen már nincs
hely semmi, hanem a bekötött Rádiótechnika évfolyamok tetejére kerültek.
Mikor kihúzok a sorból egy évfolyamot, időnként kapok az arcomba egy
10 colos alumínium orsót. Béketűrő vagyok, így van ez már évek óta...

 

 

Gondoltam legyen rend! Ha Te azt tudnád, hogy én ezt már hányszor kigondoltam...
Kismillió olyan semmiség van nálam talonban, mint pár szem csavar pótlása.
És akkor hol vannak még a nagyobb volumenű terveim? Sajnos sehol!
Illetve a tervek megvannak, csak a kivitelezés, azzal van a hiba...

 

 

Mivel még mindig nem jött meg a kedvem az ultrahangos mosó szétszedéséhez, ezért
kerestem magamnak valami más feladatot. Persze olyan nagyon nem kell őket
keresni, mert itt vannak ezek szem előtt. Nem olyan nagy baj a halogatás,
ha legalább méltóztatok valami mást csinálni az önsajnálat helyett.
Rengeteg olyan apróság van, aminek lusta vagyok nekiállni, pedig
csak pár perc az egész. Egy ilyen villámgyorsan megoldható, azonban
hónapok óta halogatott feladat volt például, a képen látható polc szélébe
betekert két fehér kampó. Az egyiken egy kicsi mérőszalag lóg, mégpedig egy
szerencsemalac társaságában, a másikon pedig az elemlámpám. Eddig itt egyszerű
nagyfejű csavarok voltak. Ha sarkig tártam a fürdőszobaajtót, akkor lerepült
a csavarokról minden. Most akkor a konyhaajtó zárja következzen?
Vagy a fürdőszobacsap? Ahogy ezen a kérdésen elméláztam,
valami fura mód azonnali olthatatlan kedvem támadt
az ultrahangos mosó bemutatásához. Ki érti ezt...

 

 

Nem állítanám, hogy eddig nem beszéltem mellé, de végül csak eljutottam a lényegig.
Ugyanis ő a mai alany. Azon az elven működik, hogy a mosótálat egy piezo lapka
iszonyatosan megrázza, amitől a tálban lévő víz elkezd mozogni. Ez a szapora
mozgás lerázza a koszt a tisztítandó tárgyról. Mintha lögybölnénk a vízben
a mosandó tárgyakat, csakhogy nem unottan bambulva a lötyibe, hanem
(az adatlapja szerint) másodpercenként 42.000 alkalommal megrázva.

 

 

Mindenféle dolgokat lehet vele tisztítani. Persze csak olyasmit, ami egyrészt bírja a vizet,
illetve a vízben oldódik a rajta lévő kosz, valamint a rezgés sem tesz benne kárt.
Hogy pontosan mit és hogyan, azt elolvashatjuk a használati utasításban.

 

 

Ugyan már ki van bontva a doboz, de a tartalma még érintetlen.

 

 

Sokan nem hiszik el, mikor azt írom, hogy mennyire el vagyok maradva minden egyes
projectemmel, pedig az ilyen kifakadásaim szóról szóra igazak. Itt van ez a számla,
mely szintén engem igazol. A vásárlás dátuma 2010, most pedig 2014 van. Vagyis
megvettem ezt az eszközt, amivel nagyszerűen le lehetne pucolni a kisebb koszos
dolgokat, illetve érdemes a bemutatásra, de az elmúlt négy évben konkrétan hozzá
sem nyúltam! Három év garanciát adtak rá, ami már egy éve lejárt, de még nemhogy
használva nem volt, de bekapcsolva se! Pató Pál hozzám képest kapkodó idegbeteg állat!

 

 

Megvettem, hazahoztam, belenéztem (hogy van-e valami a dobozban), aztán négy
évre rácsuktam a tetejét. Pedig ez egy érdekes és hasznos holmi. Nem holmi
avítt rádió vagy magnó. (bár igen sokan szeretik, ha őket boncolom)
Tényleg érthetetlen, hogy eddig miért nem nyúltam hozzá...

 

 

Papírmasé. Ilyet mi is tudunk csinálni Andival, csak olyankor a turmixgépünk
(valami érthetetlen okból kifolyólag) valahogy nem szeret bennünket.

 

 

Mivel csomagolás nélkül kisebb, mint a dobozával együtt, ezért
legalább porosodni kiszedhettem volna a dobozkájából.

 

 

Hogy az akkuk is épp most adták fel... Még tiszta szerencse, hogy mindig
vannak a tartóban kipihent (jó, akkor feltöltött) váltólovaim.

 

 

Az ON gomb bekapcsolja, az OFF meg ki. A SET gomb nyomogatásával
pedig a működési időt lehet egyre hosszabbra állítani.

 

 

Olyan, mint egy kis budi.
Ezt a lehetséges funkcióját nem áll szándékomban kipróbálni.

 

 

Rozsdamentes lábos feeling...

 

 

Nagyon fényes. Legalábbis most még az. Kíváncsi leszek, hogy
vajon megmarad-e ilyennek, ha rászokok a használatára.

 

 

Vannak hozzá kiegészítők is. Illetve kipróbáltam, hogy beleférnek-e a dobozba.
Már csak azért, mert ha nem, akkor könnyen elkeveredhetnek.

 

 

A kosárka arra jó, hogy segítségével kiemeljük a mosótérbe helyezett tárgyakat.
A hajráf forma izére karórát lehet csatolni, a kúp pedig a CD lemezhez van.
Van még egy aprócska gyűrű is, ami arra jó, hogy segedelmével akár két
CD lemezt is betehetünk egyszerre mosásba. Ez a gyűrű azért nincs
a képen, mert csak néhány nap múlva került elő az asztal alól.

 

 

 

Ha bekapcsolom, akkor zizeg, valamint fodrozódik benne a víz. Nem csak
a víztükör fodros, hanem közelről nézve az alja is furán mutat. A hallott hang
valami mellékes rezonancia, hiszen a valós működési frekvencia 42 kilohertz.
Gondoltam is, hogy nem teszek bele vizet, ellenben kiirányítom a hangot
az ablakon, ezzel kergetve őrületbe a denevéreket. Persze nem
vagyok ilyen gonosz, hiszen a denevér hasznos állat.

 

 

 

Mivel a leírásban szemüveg szerepelt, bedobtam neki egyet. Mit ne mondjak,
az eddig elérhetetlen részekből csak úgy dől ki a dzsuva! Az persze egy jó kérdés,
hogy ez mennyiben változtatja meg az életem. Bevallom őszintén, hogy engem eddig
egyáltalán nem zavart, hogy a szemüvegem orrtámasz részének csapágyazásában
összeállt az izzadtság és a por. Valamint az sem rombolta a közérzetem, hogy
az üveg és a keret között hagyományos eszközökkel képtelen vagyok
nagytakarítást eszközölni. De hogy a mosó tulajdonságainál
megmaradjak, ha rácsukom a tetejét, akkor sem lesz
csendesebb. No nem mintha hangos volna...

 

 

 

Más nem jutott eszembe, ezért bedobtam egy újabb szemüvegemet.
A videó elején a vízbehulló zöld csepp, az konyhai JAR mosogatószer.
Gondoltam, ha elkezd habzani, majd jól rácsapom a tetejét, de esze ágában
sem volt! Konkrétan kézzel (ujjal) kellett szétkeverni a vízben a mosogatószert.

 

 

 

Bedobtam a fiam szemüvegét is. Mint a videón látható, eddig ez volt a legkoszosabb.
A vízben "szállongó" szürke füst a szemüvegből "kirázott" kosz. Mondjuk én néha meg
szoktam az enyémeket fürdetni. Már úgy értem, hogy magamon hagyom fürdés közben
a szemüveget, s ilyenkor velem együtt kap rendesen a samponból. Ettől persze lejön róla
az összes zsír, minek folyományaként megszűnik csúszni, vagyis konkrétan az lesz, hogy
nem tudom a megszokott módon lehúzni az arcomról, mert ránő a tisztaságtól a fülemre.

 

 

 

Gergő behozott a konyhából egy fűszeres üvegre való kupakot, merthogy ragad.
Nem mondom, hogy nem lett tisztább, de az ultrahangos mosó
szerintem nem a konyhai zsírköd eredetű koszokhoz való.

 

 

Mielőtt az összetartó csavarokat keresvén a hátára fordítanám, kiöntöttem
belőle a vizet. Ilyen szépen tükröződnek és szaladnak szét,
a rozsdamentes felületen a vízcseppecskék.

 

 

A hálózati kábel bevezetése, illetve tehermentesítése.

 

 

Már megint eldugták a csavarokat a gumilábak alá. Kezdem nem szeretni ezt
a megoldást, mert egyre többször tapasztalom, hogy a gumilábak már
nem ragaszthatók vissza. Konkrétan az történik, hogy lejön róluk
a mindkét oldalt ragadós réteg. Most is áldozatul esett két láb.

 

 

Nem kínai.
A meghatottság könnyeit morzsolgatom...

 

 

A jobb oldali csavar kereszthornyos, a bal oldali pedig torx. Én meg hosszú
másodpercekig bambán tekergettem a csavarhúzóm a semmiben.
Ez egy nagyon hülye vicc volt a gyártótól!

 

 

De már tudok rajta nevetni. Legalábbis azóta, mióta megvettem
ezt a mindenféle hülye csavarhoz való bitkészletet.

 

 

Most már akkor is boldogulok, ha mélyre van rejtve a csavar.

 

 

Hogy konkrétan mit csinál, azt rajz hiányában nehéz volna pontosan elmondani.
Nagyjából úgy működik, hogy a 230 voltot egyenirányítja, majd 42 kHz
működési frekvenciával meghajtja a bödli alján található piezo lapot.

 

 

Mindenféle színű és formájú alkatrészek, mint azt már megszokhattuk.

 

 

Ilyen olyan zöld trafócskák...

 

 

Hűtőborda a melegedő alkatrészeknek.
(ebből is látszik, hogy ez nem kínai)

 

 

A hűtőbordán BU406-os tranzisztor terpeszkedik.

 

 

Nem tudom, hogy mégis miből gondoltam, hogy a panel és a műanyag bödli közé
benézve meglátom a piezo lapot, de -mint az e mondatból sejthető- tévedtem.

 

 

Ezen a kábelen keresztül jut el az energia a piezo lapig.

 

 

Úgy döntöttem, hogy ennél jobban nem borítom szét.
(mondjuk nem is nagyon lehet)

 

 

A bödli aljára fekete ragaccsal rá van ragasztva a piezo lapocska. Ez a lap alakítja
át az elektromosságot mozgássá. Pont úgy működik, mint a telefonokban, vagy
a játékokban, vagy a hétzenés kvarcórákban alkalmazott piezo hangszórók.
Persze az elv fordítva is működik, vagyis a lapocska képes mozgásból
elektromosságot előállítani. Ezen elv alapján működtek a piezo
mikrofonok, illetve a bóvli lemezjátszók hangszedői.

 

 

Annyira rendes vagyok, hogy vissza bandázsoltam a helyére a kábelt.

 

 

Mint az látható, a két csavar nem egyforma. Illetve a csavarok maguk egyformák,
csakhogy a bal oldalin kitekeréskor rajtamaradt a doboz egy része. Mindegy...

 

 

Mégis hogy a csudába vagyok képes összehozni egy ilyen képet?

 

 

Ha nem mutatom meg így külön, kevesen találják ki, hogy ez egy AZ4-es elektroncső.
(vagy valami hasonló egyenirányító cső, amit a töltésoldalban találtam)

 

 

Na nehogy már ennyi lom között ne legyen valami kimosnivaló?
Nézegettem minden egyes kacatom a polcon, de semmi...

 

 

 

Végül csak sikerült találnom valami mosásra alkalmas lomot. Az Orionton táskarádióba
való forgókondenzátor ugyanis épp megfelelő alany. Ezt az alkatrészt az utcán találtam,
eső után, sárosan. Ugyan egyszer már kimostam, de a kiskefe nem fér be a mélyebb
helyekre, például a forgókondenzátor lemezei közé, pedig mint az látszik, bőven
van onnan mit kimosni. Az jutott még eszembe, hogy van itthon egy nagydarab
forgókondi, ami csúnya. Rozsdás, matt, és kicsit koszos is. Mi lenne, ha mondjuk
betenném az ultrahangos mosóba? Persze nem csak úgy magában, hanem mondjuk
erősen mosószeres (Ultrás) vízbe, valamint adnék hozzá valami súrolóport is. (mondjuk
hamu a cserépkályhából) Szerintem ezt majd akkor, ha odajutok a rádióépítés kapcsán.

 

 

Itt ez a Diamant névre hallgató koszos kisrádió.
Gondoltam kimosom ezt.

 

 

Szerencsére idejében észrevettem, hogy a hátába bele van ragasztva a készülék
kapcsolás rajza. Ha ezzel együtt mosnám ki, akkor ennek a papírnak annyi.

 

 

Mielőtt a baleset megtörténne, gondoltam megmentem a rajzot. Mit lehet azt tudni?
Hátha legközelebb -mikor ezt a kisrádiót boncolom- mégiscsak ki találom mosni.

 

 

 

Gondoltam megkockáztatom a dolgot, és bedobtam a vízbe a karórám.
Mivel melóban is hordom, de ha nem tenném akkor is bekúszna
a por és az izzadtság a szíj mélyére, ami most jól láthatóan
előtör. A három perces menet végére konkrétan olyan
koszos lett a víz, hogy már alig lehetett rajta átlátni.

 

 

Még ezt találtam ki alanynak, bár a festéket úgy sem hozza le a mosó a gyertyáról.
No de minek a szétszedtem rovatba egy gyújtógyertya? Mert ugye nálam leginkább
a szétszedésre váró lomok hemzsegnek a polcokon. Szóval szét lehet szedni egy
gyújtógyertyát? Ezt a példányt konkrétan igen, de ez természetesen
majd megint egy másik történet lesz...

 

 

A gyertya körül látható köd, a mélyebb részekről kioldódó kosz.

 

 

Gondoltam mi lenne, ha betennék a mosóba például egy inget?
A fehér ciráda, az nem ám minta!

 

 

Ez konkrétan só, mely egy melegebb napon csapódott ki belőlem.
Az ing meg nem fér bele a mosóba. Azért majd alkalom
adtán belepróbálok egy koszosabb törlőrongyot.

 

 

Gondoltam -ha már vadonat új- ne legyen hiányos, ezért visszaragasztottam
a kihullott lábait. Ezentúl, ha valami boncoláskor piszkos, és illik
az ultrahangos mosó profiljába, akkor majd belevetem.


Ultrahangos mosó készítése házilag
(ultrahangos ez is, csak nem úgy)

Íme a szerkezet, melyet nem én követtem el, pedig igazán megtehettem volna.
A felhasznált építőelemek:

- konzervdoboz (mint mosóedény)
- vaslemez (konzervdobozt tartó vázszerkezet)
- kerítésdrót (ebből tekeredtek a rugók)
- doboz (melyben korábban már lakott valami)
- kapcsoló, potméter, LED, drótok,
- piros traktor (háttérnek)

 

 

A műszerfal igencsak puritán. Sehol egy árva számkijelző, és a működési időt beállító
gombok is hiányoznak. Mondjuk nekem ugyan nem! Gondolom a készítőjének sem.
Mikor a masina végzett a mosással, a felhasználó is ki tudja kapcsolni. Bekapcsolva
felejtve pedig biztosan nem marad. Majd mindjárt megmutatom, hogy miért nem.

 

 

Hagyományos trafós tápegység, 4011-es CMOS alapú oszcillátor, ötlábú erősítő IC.
Természetesen szép dolog az elektronika, de rám a legnagyobb hatást valamiért
mégis a tömszelencék melletti, három centi átmérőjű lyukak gyakorolták.

 

 

 

Én előre szóltam, hogy ez nem úgy ultrahangos, mint a bolti! A működési frekvencia
400 és 1500 hertz között állítható. Kétféle beállítási mód közül választhatunk.
Az egyik szerint a dobozban lévő vizet figyeljük, hogy mikor pezseg
a leginkább, a másik szerint viszont a szomszédra tekintünk,
hogy mennyire rezeg a fején az idegtől a svájcisapka.

 

 

A meghajtó egység nem piezo, hiszen az általában nincs a ház körül megfelelő
teljesítményű, hanem csak egy szétszedett, és még szét is vágott transzformátor.
A menetszám pontosan 178, de csak azért ennyi, mert elfogyott a tekercselőhuzal.
De most aztán tessék szépen mindenkinek elmenni kísérletezni!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...