VEGA 326 rádiósmagnó
(igen ramaty állapotban)

A kép közepén terpeszkedik dölyfösen a Cosmos zsebrádió, de most nem róla lesz szó.

Itt van jobbra a Schneider, amit amúgy sem ártana megpucolnom, ha már egyszer
pont ezt szoktam kádban ázáskor hallgatni. De nem, ma nem ezt boncolom...

Ez meg valami gyönyörűség! Automata hangolás villanymotorral.
Talán kicsit félek is tőle, hogy sokáig eltökölnék a belsejével, szóval ma ezt se.

Vannak rejtett aknák a szobában, mint például ez a katonainak látszani akaró Major rádió.
Vagy ott van mindjárt mögötte a Selena, ami szép is, nagy is, marad ahol van is.

Ez a rádió meg azért árválkodik itt még mindig, mert elő kéne ásni a bemutatáshoz
a testvéreit. Mivel mint a képen jól látható, már hárman vannak, ez már korábban
megtörtént. Nincs hozzá kedvem, akkor sem ő jön, még ha hármat egy csapásra is!

Aztán eszembe jutott a Vega, ami a pincében porosodik a polc szélén. Időnként kézbe
veszem, ilyenkor barátságosan leesik róla a hátlap. A Vega sem lenne jó alany
 mára, mert elő kéne ásnom a kapcsolási rajzát valamely könyvemből.
Megtaláltam melyik könyvben van a rajz. Legyen hát a Vega.

Hogy lementem a pincébe, és felhoztam egy újabb rádiót a szobámban található
több tucatnyi mellé, szóval ennél kevesebb értelemmel bíró tettet
nehezen cselekedhettem volna. De ez egy ilyen nap.
No nem mintha máskor értelmesebb lennék.
Ripsz ropsz, jöjjön akkor a Vega!

Ami persze nem igaz. Már mint az, hogy lementem a pincébe, felhoztam a Vegát,
majd szétszedtem. Illetve igaz ez, csak ezek a dolgok nem egyszerre történtek
meg, hanem szépen sorban elosztva napokra, és a napok sem következtek
éppen szorosan egymás után. Tudom ám nyújtani mint a rétestésztát...

Borzasztó... És még csak nem is azért, mert így néz ki... Én személy szerint semmit
sem alapoznék egy BRG mechanikára, ebben pedig az van. Valami kooperációs
masinéria akart ez lenni. Magyar mechanika, orosz gyártmány, néhol NDK
színjelzésű ellenállások, nyugati (vagy keleti) külső, ami nem sikerült túl
jól, és ezen sem az AGFA, sem a másik matrica nem segít. Mondjuk
a neve az legalább szépen van ráírva, a feliratok meg magyarul.
De lássuk csak közelebbről ezt az orosz medvét.

Ha bedugjuk a konnektorba, akkor világít, gondolom LED.

A forgatógombok szépségében ma nem gyönyörködhetünk, amúgy nem voltak csúnyák.

Nem különösebben feltűnő a mikrofon, pedig egy szép ráccsal fel lehet dobni az előlapot.

Nekem ehhez a mechanikához nem fűződnek jó emlékeim.
A jobb oldali orsózó felcsévélő kuplungja kifejezetten kretén megoldású.

Ha valami szép ebben a rádióban, akkor az a rádió skálája. Nem tudom kié volt ez a rádió,
fogalmam sincs honnan van, és hogy miért kellett tönkretenni rajta pont a legszebb részt.
Balra a szögletes lyukban eredetileg a magnó kivezérlésjelző műszere lakott.

Itt is egy LED. Akkor világít, ha URH-ra kapcsolunk. (vagy lehet, hogy hangolásjelző)
Hogy közelebbről látjuk a skálát, kiderül mitől lett ilyen. A tulaj lekente a plexit
(mint a pillanat állj gombot) csillámos körömlakkal, majd megpróbálta
lemosni hígítóval. Mint az jól látható, sajnos nem csak a rákent
körömlakk jött le, hanem a plexi felső rétege is.

A porrétegtől nem is látszik, hogy kopott-e a kombináltfej.
Persze mindegy, hiszen úgy döntöttem, hogy ez a gép nem éli túl a mai procedúrát.

Balra a csillámos körömlakkos pillanat állj gomb, jobbra meg a többi.
Kevés ennél hangulattalanabb gombsort lehetne illeszteni egy BRG mechanikához.

A kerek lyukból az antenna hiányzik, a gombokat tervező emberből meg a szépérzék.

Az állomáskereső gomb még megvan.
Az előlapi három gombok is pont így néztek ki, csak persze kicsiben.

A lyukon belül kéne lennie a füles jack aljzatának.
Viszont ahogy így benézek, ott aztán lehet bármi...

A készülék másik oldalán vannak a csatlakozók.

Meg ez a két kapcsoló, ami szépen be van sorszámozva.
No de hogy mit csinál az egyes, s mit a kettes, azt kérem ki mondja el?

Ez a két tuchel egymással fizikailag csereszabatos. Akkor meg miért nem egyformák?
Ha ezt nem is, de a jelölést legalább értem. Balra a kimenet, jobbra a bemenet.

Az orosz borotvacsatlakozó mérete természetesen nem kompatibilis semmi mással.

Mint ahogy ez az antenna és föld csatlakozására szolgáló aljzat sem.
Olyan mintha, de nem...

A hátlapon semmi érdekes nincs, a teleptartó meg vakon tekint a világra...

Ott volt a polcon a magnó mellett a hátlapról leesett táblácska.
Vajon hogyan élte túl a többszöri pinceköltöztetést?
Persze ez mindegy, hiszen a lényeg az, hogy
a készülékben ott lapul a vörös hadsereg.
Vagy ki tudja mi veszélyes az oroszok szerint...

Mert a látványtól nem fogunk szörnyethalni. Egyrészt mert láttunk már épp elég
orosz elektronikát belülről, másrészt nincs itt semmi különösebben csúnya.

Például a hangszóró lehetne csúnya, de hiányzik. Csak ez a nagy lyuk van helyette.

Nem csak a háta esik le, hanem az eleje is. Ez azért van, mert így van összecsavarozva.
A hátlapi csavarok az előlapi tengelyekbe vannak betekerve.
Ügyes dolog ez, pár csavart kitekerek, és szétborul az egész.

Az orosz dolgok formára mindig mások, mint amit várna az ember.
Ezek itt például csatlakozók. Lent csak úgy drótokra, jobbra fent meg egy jack aljzat.

Ha már a formánál tartunk...
Mégis ki gondolná, hogy ez egy diódahíd? Mármint a szögletes barna test a panelen.

Mivel a hálózati zsinór nem stimmelt, ezért a tápomról járatom.
Persze ez lényegtelen, csak az számít, hogy forog.

Igen bátor tett betenni ebbe a koszos szarba egy kazettát.
Én is csak azért nem féltem, mert a kazetta nem egy értékes darab, a földön találtam.

A magnó része szól, de hiába teszi, mert engem nem hat meg... Szétszedem és kész!

A világon mindenütt gumibugyiba dugják az electret mikrofont,
ezért az oroszoknál ebben a pofára fordított műanyag fazékban rejtezik.

Persze azért itt is megvan a gumírozott felfüggesztés, még ha műanyagból is.

Az electret mikrofon kapszula a világon mindenütt kicsi, vagy még annál is kisebb.
Kivéve persze ezt, mert ez kifejezetten nagy.

Majdnem elfelejtettem bemutatni, hogy a rádió rész is szól.
Még az URH sáv is működik, csak a keleti normája miatt már nem fog semmit.

Sokat látott szemem könnybe borul, amint ezen LED szépséges felfüggesztését meglátom.
Ej mintha csak magam gányáltam volna oda...

A LED formája annyira szabvány, gyártották azt volt bárhol is, hogy ez egy kuriózum.

Ez még bizony jó lesz valamire! Néztem ki magamnak ezt a belül menetes réz izét.

És meg is szereztem.

Mennyi vodkát kell meginni ahhoz, hogy valaki megtervezze ezt a jack aljzatot?

Búcsúzom tőled...
Amúgy meg az jutott eszembe, hogy a Vegaiak biztosan megsértődtek,
hogy az oroszok róluk nevezték el ezt a rádiósmagnót.

A készülék nem a megszokott egypaneles kivitel, hanem bár szokatlan módon
(de azért értelmesen) egységekre van tagolva. Ez például az erősítő fokozat.

Leforrasztottam a panelről a vezetékeket, és azon kezdtem töprengeni, hogy ez az egység
éppen alapját képezhetné a (gondolatban évek óta) készülő monitorcélú erősítőmnek.

Ha a fölös részeket kiszedem, csak a gain áramkör kell, és szinte készen is lennék.
Aztán itt szokott elszabadulni a pokol. Amit eddig felsoroltam (vagyis szinte semmi)
az éppen elég egy olyan "műszerbe", ami azt a célt szolgálja, hogy ideiglenes jelleggel
pótoljak vele egy hangfrekvenciás erősítőt. Persze lenne benne táp, meg hangszóró is.
És akkor előjönnek az agyament ötleteim a dinamikaszűkítővel, hangszínszabályzóval,
kivezérlés jelzővel, AM demodulátorral, és a franc tudja még mi minden majdnem
felesleges egységgel, és akkor azonnal nem lesz az egész projectből semmi...

Újabb gomb kerül az amúgy sem csekély gyűjteményembe.

A végerősítő két tranzisztorának hűtőfelületi csatlakozó felületének megmunkálása.
Még hogy az oroszok nem reszelik a tranzisztort...

A kondenzátor meg olyan kövér, hogy nem állt meg a lábán, ezért saját tartókerete van.

A power LED-et azt kérem benéztem, mert ez egy glimmlámpa.

Ez a magnórész erősítője.

Aki szereti a képrejtvényeket, keresse meg, hogy mégis mi a szart csinál a korábban látott
1-es és 2-es jelű kapcsoló. Ha ezzel megvan, akkor azt kéne még kitalálni, hogy
a közvetlenül a motor előtt látható két kapcsoló (K2 + K3) lábai mégis hová
a p*csába csatlakoznak. Már csak azért, mert konkrétan a rajzon sehová sincsenek
bekötve. Illetve csak egy szál drót csatlakozik feléjük. K3 meg tulajdonképpen nincs is.
Az is érdekes kérdés, hogy a jobb alsó sarokban látható mikrofon, az tulajdonképpen
hová van bekötve. Én persze beképzeltem magamnak, hogy tudok rajzot olvasni.
És akkor jönnek ezek a dög oroszok, és elveszik az ember kedvét az egésztől!

A felvétel / lejátszás váltókapcsolója valószínűleg nem orosz.
Ugyan ők is gyártottak Isostat kapcsolót, csak ők pont nem barna színben.

Két trimmerek állnak a panel szélén,
majd kiszedem, s elteszem őket a végén.

Tranyók sárga tokban, lemezből készült lábakkal... Maga a tranzisztor tokja olymértékben
formátlan, mintha kézzel gyurmázták volna. A jobbra látható példányon még
az is látszik, hogy a tranyó gyártó manó beleütötte az orrát.

Egyre több drót kerül elő. A boncolás végére meg is telt a kisvödröm.

A bakelit tuchel a kimeneté. Itt már nagy a jelszint, nem szükséges az árnyékolás.
A fémtokos tuchel a bemeneté. Itt még kicsi a jelszint, ezért kell az árnyékolás.
Vagy kitudja... Mégis miért kell kétféle tuchelt beszerelni egymás mellé?

Ez így kompletten egy tápegység, ami éppen megfelelne a készülő monitor erősítőmbe.
Na! Már megint ezzel jövök...

A borotvacsatlakozó szabványtalan, megy a kukába.

Viszont a glimmlámpát elteszem. Jól jön ez még sötétebb napokon...

Ez meg soha semmire sem fog kelleni, de pont van helye a teleptartós dobozomban.

Csak én érzem úgy, hogy anakronizmus LED-et rögzíteni bakelit lécre szegecselt
forrfülekre, vagy tényleg így van? A LED-en meg, ami aztán tényleg
tipikusan műanyag alkatrész, azon meg fém szoknya van...
 

Ez a készülék rádió egysége.

Az AM KF fokozat négykörös sávszűrőjét szúrtam ki magamnak. Ha tegyük fel
építenék egy rádiót, akkor ezek már meg is lennének, nem kéne nekem tekercselni őket.
Tudom tudom... De akkor is él még bennem a vágy, hogy építsek rádiót.
Persze meglehet, hogy mire odajutok, nem is lesz AM adás...

A vasdarabok is mindig jók valamire... Már vettünk is az asszonnyal az IKEA-ban
egy csomó dobozt, hogy legyen mibe szétpakolnom a kitermelt alkatrészeket.

A rádió rész panelja hátulról. Nem látszik egy könnyen szerelhető felépítménynek.
Ha megpróbálnék innen forrasztani, tuti hogy olvadozna az egész műanyag váz!

Ez meg egy valóságos csoda a maga nemében! Ez kérem egy Isostat kapcsolóra
(mint tüskesorra) dugható csatlakozó. Hátul forrfülei vannak drótoknak.

Ha rádiót építenék, már van kész ferrit rudam tekercsekkel, rögzítéssel.
Már úgy értem, ezen kívül is van. És még csak nem is egy...

Forgókondenzátoros dobozom is van, ez a példány még bele is fér.

Ez az, amit korábban mint a rádió egyetlen szépséget említettem.
Ez a hengeres skála ez kifejezetten szép!

Ezt már biztosan nem fogom feltámasztani. Persze a tekercseket sem volna egyszerű
kitermelni belőle. Bár nem olyan vészes, mert van a rádióhoz panel beültetési rajzom is.

Ez a rajz valahogy nem stimmel a panelhez. Egyszer van egy gyári füzetem, ebben nincs
rajz a panelről, de a két másikban van. Van egy könyvből származó részlet, és egy
másik könyvből származó részlet, de mindkét forrásban úgy szerepel, hogy
a panelen középen hosszú kapcsoló van, a valóságban viszont
(legalábbis ennél az adott készüléknél) pedig nem.

Szedtem már szét ilyen rádiót, úgy hogy kell itthon lennie ilyen URH tuner kockámnak.
Most akkor lesz még egy.

Nem lennék boldog, ha át kéne hangolnom a nyugati URH sávra.
Vagyis örülök, hogy nem kell.

Ha majd URH rádiót építek, milyen jól fog jönni ez a mini forgó!
Ennyi erővel akár szart is gyűjthetnék, hátha lesz egyszer egy trágyázni való kertem...

Ezek egyelőre mennek a többi közé, aztán majd csak szétválogatom őket.
Ahogy a pincében a polcokat néztem, rengeteg szemetet kell addig
kiszórnom, mire a dobozokba rendezett lomoknak lesz helyük.

NDK (vagy tán lengyel) gyártmányú színjelzésű ellenállások, és egy négylábú tranzisztor
az ellenség megtévesztésére. A tranyótól jobbra az a fém csöcs, az egy mérőpont.
Az oroszoknál egyes részek tökéletesek, mások igencsak eltrehánykodottak.

Trimmerek ti ketten, ki lesztek majd szedve.
Kérdés: A szerzőnek építési kedve lesz-e?

Teljesen szokvány BRG mechanika.

Talán csak a pillanat állj gomb, és a hozzátartozó mechanika jelent némi újdonságot.

Ezek mennek a kukába.
A készülék fülét még majdnem kimentettem, de aztán arról is lemondtam.

Az ujjam koszos, a fehér háttér a csap, vagyis lemosom a paneleket.

A mechanikát nem szedtem szét, mert van itt a szobában pár BRG magnó, úgy mint MK21,
MK25, MK27, és MK29. Az első három mechanikája ehhez nagyon hasonló, hátha
kell majd ebből valami, és akkor kéznél lesz. Ilyen, és ehhez igen hasonló
(majdnem igaz) indokok alapján néz ki úgy a szobám, ahogy kinéz.

Volt ott fent három doboz, csak mire észbe kaptam, már le is szedtem őket.

Persze úgysem a dobozok a lényeg, hanem a tartalmuk. Van ezekben minden,
ami a rádió építéshez kell! Mondjuk a munkakedvet azt konkrétan nem látom...

Már annyi anyag gyűlt össze, és annyi tervem van, hogy be is számoztam őket.
Aztán mindig támad egy újabb ötletem, és akkor az addigi semmittevésre
feltétként alaposan átszervezem, a még meg sem történt dolgokat.

Persze tudom, hogy nem kapkodom el a dolgot, lesz itt még több doboz is feliratozva.
A lényeg, hogy mindenre fel vagyok készülve.

Tényleg sok drót volt a masinában, hisz valamivel össze kellett kötni a paneleket.

A panelek a napon száradnak.
Amúgy a nyúl tehet az egészről... Még a füle sem áll jól!