Felhúzós borotva
(hát persze, hogy orosz)

Mai szétszedésem tárgya ott van a maci mellett.
Persze nálunk minden vagy egy maci, vagy egy (sőt több) rádió mellett van.

 

 

Ez egy borotva. Érdekessége, hogy nem elektromos, hanem felhúzós. Akár mondanom
sem kell, hogy orosz. Többször láttam ilyet a piacon, de az eladó mindig tudta
mit árul, vagyis nem volt olcsó. Aztán persze bekövetkezett az, ami a
Verseny utcai piacon szokott. Ott hevert előttem a földön,
miközben az eladó reám ordított: Ötveniveeel!

 

 

 

Természetesen működik, különben nem is adtam volna oda érte az ötvenest!

 

 

Formás kis szerkezet. Szinte szét sem kell szedni, hiszen így is lerí róla mi van benne.
Balra a felhúzó mögött egy hatalmas tekercsrugó, pár fogaskerék,
jobbra a másik oldalon a forgókéses borotva.

 

 

Mikor éppen nem használjuk, a felhúzót be lehet hajtani, ami szépen rásimul a dobozra.
Így kinyitva pedig jól bele lehet kapaszkodni, amire szükség
is van, mert kifejezetten nehéz felhúzni!

 

 

Eljátszottam a fényképezőgéppel. Ez a kép úgy huszadikra sikerült.
Már csak azért, mert nem egyszerű eset fekete alapon fekete betűket fényképezni!
De még így sem tudtam elolvasni, hogy az van odaírva: Szputnyik

 

 

A logó valamely orosz gyárat takarja. Már majdnem rákerestem a google-el,
mikor rájöttem, hogy logót nem vesz be. Mondjuk a cirill betűk
(
спутник бритвы) bepötyögését sem vállaltam.

 

 

Amit látunk, az a power gomb.
Nyugodtan lehet fémből, hiszen az áramütés veszélye kizárva!

 

 

Olyan mint bármelyik borotva. A szita mögött forog a kés. Ha átmegy a szőr a lyukon,
a kés levágja. Menten ki is próbáltam. Fájdalmas volt! Egyrészt a szitával volt egy
kis baj. Néhány lyuk széle olyan volt, mintha belülről megpróbálta volna valaki
kitágítani, vagyis sorjás volt kifelé a lyuk. Ezt a fájdalmas, és vérmérgezés
gyanús hibát némi polírozó papírral orvosoltam. Ezután már nem akarta
letépni az arcomat a szita. Sajnos ez a borotva továbbra is fájdalmas
 élményt nyújt, mert a felhúzós mechanika nem ad le annyi erőt,
amennyi a szakállam elvágásához szükséges, hanem csak
húzza a szőrt. Mondjuk mindegy, hiszen nem
is szoktam borotválkozni...

 

 

 

Ilyen egyszerű levenni a borotváról a szitát.

 

 

Csak sikerül levágnia az arcomról valamennyi szőrt.
Persze ez a mennyiség rajtam meg sem látszik...

 

 

Ha az ellenkező irányba tekerem a felhúzót, akkor lejön. Ez mindig így szokott lenni.
Valószínűleg az első dolgok egyike volt, amit megtanultam. A szomszédunkban
lakott egy bácsi, aki néhanap adott a gyereknek (én) egy vekkert játszani.
Érdekes, de akkoriban senki sem félt, hogy a gyerek lenyeli az apróbb
alkatrészeket, pedig első dolgom volt, hogy szétszedjem az órát.

 

 

Alig találtam meg az összetartó csavart, annyira el volt bújva a zsírban.
Ez a zsír nem tetszik nekem. Úgy érzem, meg fog gátolni tervem kivitelezésében.
Ugyanis azt gondoltam ki, hogy kiszedem a tekercsrugót, és énekelve lobogtatom a szobában.
Természetesen az eseményről videó is készült volna. Ez most sajnos elmarad...

 

 

Semmi különös, az van benne amit mondtam.
Persze vasból van a belseje, nem pedig műanyagból, mint az manapság szokás...

 

 

 

Van egy hangja, az már biztos! Vagyis kell hozzá némi bátorság, hogy
a zörgő rozsdás valamit oda merje nyomni az ember az arcához.

 

 

Megpróbáltam lefotózni a felhúzó racsniját.
Mindegy... Ott van belül és kész.

 

 

Két csavar tartotta a helyén, innen nézve elég érdektelen.

 

 

Oldalról sem túl érdekes, hiszen mutattam már órát belülről, és még fogok is.
Már csak azért, mert vettem kakukkosat, direkt a szétszedtem részére.
De vettem valami mini ingás szörnyűséget is. Egyrészt azért, mert
olcsó volt, másrészt mert különösen randa. Harmadrészt meg
majd nosztalgiázok egyet, mintha a Borh bácsi adta volna.
Mint az a kezemen hagyta nyomokból látható, tiszta zsír
 az egész mechanika. Megyek, megfürdetem szegényt...

 

 

A szitát és a többi apróságot ide tettem, hogy megtaláljam, mikor majd össze akarom rakni.

 

 

A belsőségeket pedig ide rejtettem. Ez olyan jó hely, hogy valami csuda!
A fürdőszoba polc alatt van, ha nem hajolok le, nem is látszik.
Simán elvoltak itt a maradványok több mint egy hétig.

 

 

 

Mosom ki a csapot, mert a zsíros trutyi nagy része körben felragadt a vízvonalnál.
Erre nem megszólal ez a nyomorult? De! Ütő egyből megállt bennem...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...