Távközlési mérőbőrönd
(gyönyörűség)

Tele van a lakás, de semmit sincs kedvem bemutatni a felhalmozott készletből.
Az ilyen helyzetekre dolgoztam ki a "megígérem magamnak" módszert.
Például megígértem magamnak, hogy hetente szétszedek valamit
az asztal alól. Majdnem kész vagyok, de a végére maradtak
azok a dolgok, amikhez valamiért eddig semmi kedvem
sem volt. Szóval szomorúan leskelődök az asztal alá,
majd végül lebóklászom a pincébe a szép faládáért.

 

 

Aztán persze itt végzi az előszobában.
Illetve nem itt végzi, itt csak állomásozik egy kicsit.
Hiába hoztam fel, nincs hozzá kedvem, inkább bármi mást csinálok.
Jól beebédeltem, de igazándiból nem is voltam éhes, mint ahogy furcsamód az ebéd
utáni alvás sem akart sikerülni. Semmihez se nincsen kedvem... Illetve van kedvem, csak rossz!

 

 

Ezt a bőröndöt a bőrönd miatt vettem meg.
Gondoltam 300 forintért jó lesz szerszámos doboznak a pincébe.

 

 

Masszív bőr füle van.

 

 

Meg elpusztíthatatlan fém sarkai.
Micsoda szép doboz, és képesek voltak leltározáskor piros festékkel összekenni.

 

 

Meg matricát ragasztani rá.
Ez valahogy olyan elszomorító...

 

 

Tényleg jó lenne szerszámosnak, ez a doboz biztosan nem egykönnyen esne szét!

 

 

A gumiláb nincs elkopva, úgy néz ki, nem sokat volt használatban.

 

 

A zár is jópofa.

 

 

Mondjuk ebből a szögből jobban látszik hogyan nyílik.

 

 

A doboz fedele belülről is kifejezetten szép.

 

 

A fedélben körben egy bemarás van.

 

 

A dobozban ugyanitt egy kitüremkedés.
Ez tulajdonképpen egy tömítés fából, de eleget beszéltem mellé mára!

 

 

Ez egy annyira szép műszer, hogy kénytelen voltam elhozni Urbán úr boltjából.
Egyszerűen nem tudtam ott hagyni, annyira megtetszett. Manapság persze
már jobban tudom türtőztetni magam, de ez olyan szép, annyira fényes,
a bakelit előlaphoz képest látszik benne a tükörképem, meg rézből is
van, meg banánhüvelyes is, meg tekerni és nyomkodni is lehet...

 

 

Például éppen lomtalanítás van, ezek a cuccok vannak az ablakom alatt.
Nemrég volt közgyűlés, és említette a szomszéd lépcsőházban lakó
bácsi, hogy neki kellene az a lomos pince, van abban minden.
Említette, hogy van ott ócska rádió, ezekre a műszerekre
gondolt, ami mind az enyém lehetett volna, ha szólok.
De nem szóltam! Szomorúsággal tölt el a sok járdára
szórt kincs, hogy nem az enyém, és az is, hogy nem
is sajnálom annyira, hogy ez mind nem az enyém!
Persze lemehetnék, és megszerezhetnék például valami
nagyobb darabot a brazil gépsortól, de legyen csak az övék!

 

 

Azt mondom, megérdemlik!
Amit a képen látunk, az nem más mint egy kunyhó.
A lakók által kirakott szemétből építették tegnap késődélután a cigánygyerekek.
Ebben aludtak az éjjel, hogy le ne maradjanak a másnapi vasakról.
Reggel aztán megjött apa, az utánfutós szakadt Zsigulival.
Persze a házikóból is kiszedték ami kellett, amitől
az ahogy kell, össze is dőlt másnap estére.

 

 

Eleje, de hogy minek?

 

 

Ez meg a vége...

 

 

A fabrikot azt legalább értem...

 

 

Szépek ezek a gombok, és a ház előtt a járdán heverő műszereken is szép gombok vannak.
Fáj, hogy nem rohanok oda a lomokhoz, de nem gyűjthetek össze mindent...

 

 

 

Van egy hangulata egy ekkora kapcsolónak.
Nekem meg rossz hangulatom van...

 

 

Ez egy un. telefonkulcs.

 

 

 

Lehet jobbra balra klattyogtatni.

 

 

Centi vastag réztömb a méréshatár váltó kapcsoló.
Hogy örülnének a réznek a ház előtt táborozó lomis cigányok!
Nekem meg itt ez a sok réz, valahogy mégis olyan szomorú vagyok...

 

 

Ez meg milyen elemről zagyvál itt nekem?

 

 

Ez egy jó kép, látszik mi van rajta.

 

 

Ezzel a kis dugóval lehet kapcsolni a nem tudom mit, de nem is érdekel...
Lehet, hogy ez nem is távközlési mérőbőrönd? De nem mindegy...

 

 

Nincs műszer a dobozban, erről a skáláról kell leolvasni az eredményt.

 

 

 

Addig kell tekerni (franc se tudja meddig kell), aztán le kell olvasni a kapott értéket.

 

 

Fényes réz csavarok tartják össze a műszert.

 

 

Ez itt a plomba helye.
Én szedtem ki, még azon melegében mikor megvettem.
Egyre mélyebbre fúródott a pecsétviaszban a csavarhúzóm, már azt hittem mindjárt
beletúrok vele a műszerbe, de aztán meglett a csavar.

 

 

Például detektoros rádió építéshez nagyon jól
jönnek ezek a gyönyörű műszercsavarok.

 

 

Pláne, hogy rohadt sokan vannak! Persze nem fogom őket innen kiszedni, hiszen
ki a csuda épít manapság detektoros rádiót? Majd én, csak érjek egyszer oda...

 

 

Nem csak kívülről szép, hanem belülről is.
Szívet lelket melengető érzés belenézni egy ilyen gyönyörűségbe!
Csak most rossz kedvem van, nem tudok örülni semminek...

 

 

Olyan mint valami gyár csővezetékekkel.

 

 

A belső huzalozás nagy része, csupasz drótra tekert műanyag spirállal van szigetelve.
Elég különös megoldás.

 

 

Ez nem rugó, hanem egy érintkező.
A potméter középső lábát vezeti ki. Ez kérem sosem lesz kontakthibás!
Ki is ment a divatból...

 

 

Ez a potenciométer csúszkája, az a két fekete pamacs biztosítja a kenést.
Nem tudom milyen anyag van benne, de még nem száradt be!

 

 

Az ellenállások sárga csévékre vannak tekercselve ellenállás huzalból.

 

 

Ezt az egy szem kondenzátort találtam a műszerben.

 

 

Ellenállásnak túl kis értékűre saccolom, de valahogy mint tekercs sem illik ide.

 

 

Ez egy kapcsoló.
Nem mondom el hogyan működik, hiszen látszik.

 

 

Ez is egy kapcsoló, ez se lesz egyhamar kontakthibás!

 

 

Így néznek ki a körkapcsolók hátulról.

 

 

Ez a kontaktus kb. elpusztíthatatlan!

 

 

A kapcsoló alatt van egy hatalmas cséve,
arra vannak feltekercselve az ellenállások amiket a kapcsoló kapcsol.

 

 

Azért van pár műanyag szigetelésű, és csupasz drót is a dobozban.
Öröm nézni ezeket a szép pirosra festett forrasztásokat,
de én most semminek se nem tudok örülni...

 

 

Mit is akartam ezzel a képpel?
Megvan! Nem csak a réztömbök centi vastagok, de az előlap is!

 

 

Újabb leltárcímke nyoma.

 

 

Öt perce dörgöltem benzines pamaccsal, mire végre lejött.

 

 

Gondoltam visszaviszem a pincébe,
de ez a műszer túl szép hozzá, hogy a sötétben ücsörögjön!
Viszont a füle miatt nem lehet polcra tenni, ezért egyszerűen leszereltem róla.

 

 

Hogy el ne vesszen, bedugtam a fület egy zacskóba, a zacskót meg a műszerbe.
Ezt a megoldást sikerült kiizzadnom. Vagyis a fül soha többé nem fog előkerülni!

 

 

Szegény cigányember is megizzadt a nagy pakolásban.

 

 

Akkor sem megyek le műszert boltolni!
Mert mi lett volna, ha kidobás előtt megszerzem mindet?
Ott állnék a pince közepén, derékig műszerekkel beborítva.
Mikor épp azon fáradozom, hogy rendet tegyek magam körül!

 

 

Ez a polcrészlet tökéletesen bemutatja, hogy ez nekem eddig mennyire nem sikerült...

 

 

Leszedtem egy kupac lomot a polcról, majd galád módon beleszórtam a műszer tetejébe.
Hogy minek nekem itthonra döglött Dlink modem? Meg amúgy jó Dialcom
tartaléknak, azt nem tudom. Mint ahogy arra sem tudok értelmes
magyarázatot adni, hogy mégis minek őrizgetek másfél
csomag 12 éve lejárt szavatosságú Polaroid filmet.

 

 

De semmi baj, mert mindezeket eltakarom ezzel a szép műszerrel.

 

 

Öröm ránézni a műszerre, én mégis szomorkodom.

 

 

Az asszony azt mondta egyek csokit, mert abban boldogság hormon van.
Már kezdem kihízni a székem, de még mindig szomorú vagyok!

 

 

Például lemegyek a pincébe, erre ez a látvány fogad.
Egyrészt öröm és boldogság, hiszen megvan még a robogóm.
Másrészt ki a jó k*rv* anyja nyitotta ki ezt az amúgy zárva tartott ajtót!

 

 

Mégpedig hengerzár törés minősített esetének fennforgása által.

 

 

Oda a jókedvem, oda a kislakat...

 

 

Belegondoltam, hogy mi lett volna, ha elviszik a Simsont.
Úgy sem ültem rajta évek óta...

 

 

De minek jött a betörő úr, ha a szemetet nem hordta ki?
Mert ami úgy kb. balra van, azt hordhatom ki én.
Kivittem a vasakat, leesni sem volt idejük!

 

 

Addig addig nézegettem a felhalmozott kincseimet (szemétkupac), míg rájöttem mi tűnt el.
Az LB24-es telefonkészülék, és a kék dobozban ücsörgő, amúgy fadobozos
telefoncsengőnek lába kélt. Most erre mit mondjak? Nem is
oly rég még azt sem tudtam, hogy vannak nekem
ilyenek! Ha kérte volna a betörő úr,
hát bizton nekiadtam volna!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...