Barkácsolt rádió
(fekete műanyag doboz a piacról)

 

Idén sok rádió szétszedés lesz, mert sok rádió van a szobában. Ha rájuk pillantva
elmondhatom, ez is meg az is volt már fotózva, megerősíttetek abbéli hitemben,
hogy haladok. Persze ennek, mint ahogy többi hitnek is, nem sok alapja van...

 

Nézzük mondjuk ezt a polcot. A RIGA 302-est már szétszedtem, az URH-s kisrádióval
meg a szétszedésnél komolyabb terveim vannak. (persze lehet, hogy nem) Ott az
a fekete valami a szkenner mellett. Ha azt onnan eltűntetem, akkor elérhető
közelségben lesz egy kis hely a polcon. Amúgy nem tudom észrevetted-e,
hogy nálunk még a szerencsemalacnak is mekkora mackója van. (jobbra fent)

 

 

A rádió alatt régi igazolványok voltak, múltkor találtam őket a melóhelyen egy dobozban.
A sárga membrános hangszóró egy rozzant zöld táskarádióból származik, a fekete
membrános meg egy BRG Koncert magnóból. Majd szépen bekerülnek
a hangszórós szétszedtembe. Múltkor áttekintő jelleggel felmértem
a helyzetet. Van annyi félig már megírt (más megfogalmazásban félbehagyott)
 szétszedtem cikk, hogy ha nekiállnék, szerintem egy év alatt sem ráznám őket gatyába!

 

 

Így nézett ki a közlekedési balesetnél kitöltendő betétlap valamikor a 80-as években.
A havi jövedelemhez 3.000 forint van írva. Az a valaki jobbra, meg én vagyok...

 

 

Kicsit fentebb tettem az igazolványokat, hogy ne legyenek útban.
Ahová a piros nyíl mutat, természetesen az is egy rádió.

 

 

De félre a mellébeszéléssel, jöjjön a lényeg. Amikor ezt megláttam a Bosnyák tér
mögötti piacon, két dolog merült fel bennem. Egyrészt déjá vu érzésem támadt,
mintha ezt a dobozt már láttam volna régebben, mondjuk a Verseny utcában.
Másrészt elfogott a vágy, miszerint ezt a csúfságot nekem mindenáron
birtokolnom kell! A mindenáron jelen esetben persze
mindössze 200 forintot jelentett.

 

 

Elég egyértelműen itt kell bekapcsolni, még figyelmeztet is rá a piciny matrica.

 

 

Gombja vesztett hangerőszabályzó...

 

 

A hullámváltó kapcsolója. Balra OIRT URH, középen középhullám, jobbra CCIR URH.
Mielőtt megvettem kinyitottam a piacon a dobozt, de nem dereng mi van benne.
Gondolom valami rádióból kiberhelt, kétnormás URH rádiópanelje lehet.
Háttérben -a piros kapcsoló előtt balra- búvik meg a power LED.

 

 

Már maga a doboz is érdekes. Biztosan nem gyári ez a rádió, de a hangszórórács
formája és illesztése gyanúsan jól sikerült. A rács körül körbefutó teljesen
egyenletes bemarás azt az érzetet kelti, mintha mindig is ott lett volna.

 

 

A doboz négy ilyen csattal van bezárva.

 

 

Alul semmi, csak pár karcolásnyom, s néhány eltévedt kósza csavar.

 

 

Nem tudom mi célra szolgálhatott a doboz eredetileg, de gyárilag van neki lába.

 

 

Ez a kilógó élgomb az állomáskereső.

 

 

Az az érdekes a dologban, hogy a másik oldalon is van egy. Onnan tudni, hogy
forgókondenzátor van a gomb belső végén, hogy csak 180 fokot lehet rajta fordítani.
Vajon mi lehetett eredetileg a "Hyprez", amiből a gombra való címke lett kivágva?
Internet szerint valami csiszoló / polírozó technikával foglalkozó cég...

 

 

A tetején nincs semmi, csak a balszélen valami ónpaca szerűség.

 

 

Közelebbről nézve avatott szem felismeri, hogy ez kérem az antenna.
Illetve nem maga az antenna, hanem annak csak a maradványa.

 

 

Ez meg itt a hálózati zsinór keresztmetszeti képe.
Vagyis nem elemes a rádió, vagy nem csak elemes.

 

 

Hiába nyitom ki a négy fület, nem akar szétjönni, de már a piacon sem akart.

 

 

Egyszerűen rövidek a dobozban a drótok. Főképp a hullámváltó kábele van szűkre szabva,
az nem hagyta, hogy széthúzzam a dobozt. Eddig sem nézett ki gyári készüléknek,
 de már biztosak lehetünk benne, hogy nem az. Nézzük sorban a részleteket.
Van pár jel, ami nem sok jót ígér. Például céltalanul lógó drótok.

 

 

A hálózati kapcsoló különös darab, gyárilag három mikrokapcsolóból van összerakva.

 

 

A hullámváltó kapcsolója gyári, illeszkedik a panelbe, csak ki lett onnan szedve,
és meg lettek toldva az összes lábai színes drótokkal. Az előbb fellelt kósza drótok
ide nincsenek bekötve. Szerencsére semmi fontos, csak a kapcsoló házához tartoztak.

 

 

A hangerő poti.

 

 

Mind a power LED, mind a hangszóró melegtakonnyal van beragasztva a dobozba.
Amilyen gusztustalan ez a ragasztópisztolyos kulimász, olyan jól lehet vele dolgozni.

 

 

Ezt a hangszórót, szerintem nem fogom innen kiszedni.

 

 

Egy nagy panel, meg egy kicsi, de nézzük meg őket közelebbről.

 

 

Egyrészt a szerelés szakértelemről tesz tanúbizonyságot. Másrészt aki a rádió
panelját átdobozolta, vagy nem tudta, hogy ez egy a magnórészhez
tartozó törlőfej, vagy ha tudta, akkor mégis miért nem szedte ki?

 

 

Két chip is látszik a képen, minden alkatrész szépen egyenesen áll.
Ez a panel eredetileg egy normális (értsd nem dzsunka bóvli) rádiósmagnó belseje volt.

 

 

A ferrit minden kisrádióban ugyanúgy néz ki, és a forgókondi is.

 

 

Innen lehet biztosan tudni, hogy ez egy rádiósmagnó volt. A képen hosszában átvonuló
fényes csík a felvétel / lejátszás átkapcsoló. Érdekes részlet a háttérben látható panel.

 

 

Avatott szem számára mindjárt látszik, hogy ez egy másik rádió.

 

 

A nagy panelen sajnos vannak nyomok. Ahová a piros nyilak mutatnak, az például
egy elég egyértelmű törésvonal. Az ilyenekkel az a baj, hogy az áramot
vezető fóliacsíkok is el szoktak szakadni a másik oldalon.

 

 

Itt volt eredetileg, úgy értem ide volt közvetlenül beforrasztva a hullámváltó kapcsolója.

 

 

Az antenna sokkal szebb belülről, mint kívülről.

 

 

 

Megpróbáltam kipiszkálni a doboz sarkából a sérült botantenna maradványát.
Annak ellenére, hogy látszólag nem tartotta semmi, sikerült eltörnöm a dobozt.
Mindeközben a maradvány antennacsücsök stabilan a helyén maradt.

 

 

A hálózati trafó rögzítése nem éppen szokványos, bár a mai világban...

 

 

Feltéptem a matricát, hogy le tudjam venni a gombot, hogy ki tudjam venni a panelt.

 

 

Ez egy komplett KH+URH rádió, csak valaki levette róla a ferritrudat, és fixre forrasztotta
a hullámváltót. A két utólag beépített kék színű ellenállás szakértelemre vall. Az egyik
a tápfeszültséggel van sorba kötve, a másik a rádió kimeneti jelét gyengíti le annyira,
hogy ne vezérelje túl a másik panelen található magnetofon erősítőt. Már úgy értem
azért kell az ellenállás, mert ez a rádió közvetlenül a magnófej helyére van bedrótozva.
Én mondjuk kiszedtem volna a korrekciós erősítőt a jelútból, mert az nagyon nem kell oda.

 

 

Már írtam, hogy a képeket el szoktam nevezni aszerint, hogy mi van rajtuk. Ez persze
néha segít, néha meg nem. Ennek a képnek az a neve: ottmegyki Egyből felmerül
az emberben a kérdés, hogy mégis mi megy ki, és mégis hol? Ááá...
A háttérben megy ki a hálózati zsinór a dobozból...

 

 

Behúztam a lyukból a maradékot, s ahogy azt már megszokhattuk műszerzsinórral
odacsíptettem a 230-at. Olcsóbb ez kérem mint a bándzsi dzsámping, csak veszélyesebb!

 

 

Mukk nem sok, annyi hang sem hallatszik a hangszóróból.
Rámértem a hálózati kábelre (jól van, akkor nincs), és szakadást mutatott.

 

 

Szép szerelés. Műanyag alátét, rugós alátét, szép fényes anya.

 

 

Kibontottam amit csak lehet. A hangszóró és a LED zsinórjai elég hosszúak ahhoz,
hogy kényelmesen tudjam forgatni a másik két panelt.

 

 

Adtam neki tápfeszt, működik, de az alanti videón ez jobban érzékelhető.

 

 

 

Középhullámon jó, a nagypanel URH része is megy. A kispanel kiszedett sávváltó kapcsolója mereven
URH állásba van forrasztva. Ez a rész is elindult, miután kicsit megmozgattam a nagyobbik panelen
a felvétel lejátszás átkapcsolót. Az eredeti terv az lehetett, hogy a nagypanel a közép és nyugati
URH sávot veszi, a kispanel meg a keleti URH-t. Apróbb porszem került a gépezetbe, mert
a keletnek kiszabott hullámsávon sávon sugárzó adók részére beépített, gyakorlatilag
teljesen külön rádió is a nyugati URH sávot veszi. Vagyis a sávváltó mindkét
szélső helyzetében a nyugati URH sáv jön be. Már eleve fura volt az
egy dobozban két rádió mint elképzelés, és nem is jött be.

 

 

Belebambultam a power LED-be, s közben azon törtem a fejem, most mi legyen?

 

 

Egy, sőt mindjárt két! URH rádió fellelése kapcsán kezdeti magnós koromban néhány
napig biztosan fülig ért volna a szám, de megöregedtem. Most már valahogy
nem tudok annyira örülni. Gondoltam szétbontom, vagy kipofozom,
vagy ki tudja miért vagyok ma ilyen határozatlan?

 

 

Ez a panel, mivel felesleges, megy a levesbe.
Azért ide igazán beszúrhattam volna egy képet, amit úszik a panel egy tál levesben...

 

 

A törlőfej az ugye nem igazán kell egy rádióba. Akkor meg huss, ki vele!

 

 

Ebben a kondenzátorban az a különös, hogy mégis hogy a csudába lett ez ide beforrasztva?
Ez a panel csak egy oldalt fóliázott, ezért sehol sem furatgalvanizált. Vagyis az ónpaca,
ami ennek a kondenzátornak a lábait odafogja a panelhez, bent van a kondenzátor
alatt. De ha alatta van, akkor hogyan lett a pákával felmelegítve? Ez valóban
rejtély! Kiszedni alig bírtam a kondit, mert a lábai nem igazán akartak
annyi hőt átvezetni a panel másik oldaláról ide, az ónpacához,
hogy az felmelegedjen. Miután nagy nehezen kijött a
kondi, beforrasztottam ahogy kell, vagyis
a másik, a beültetési oldalról.

 

 

Húztam a trafó rögzítésén, a megszokás ugye...
Aztán csak rájöttem, hogy nem be, hanem ki kell szerelni.

 

 

A hálózati zsinór mindkét vége így volt ráforrasztva a trafóra.
Vagyis drót, hosszú vastag pálcika, oda nem való aranyozott érintkező tüske.

 

 

Jól láthatóan le van törve a trafóról a szélső érintkező, lóg a tekercselőhuzal vége.
Ezt bizony benéztem, de erről majd kicsit később.

 

 

Gondoltam kiszedem onnan azt a felesleges IC-t, biztos az a magnó korrekciós erősítő,
de aztán addig addig forgattam a panelt, hogy rájöttem, az bizony a végfok.

 

 

Kérem nem szeretem én már a rumlit, és nekem ez már az.
Nem lehetne, hogy ahogy van, az egészet belesöpröm a kisvödörbe?
Miközben ezen törtem a fejem, hátraléptem a fotó elkészítéséhez, és azonmód...

 

 

Felrúgtam az egyik BRG MK27-est. Tulajdonképpen ezért is van belőle kettő.
Az egyiket majd szétszedem, de a másikat addig is szétrugdosom.
Az utóbbi projectel jobban haladok, mint az előbbivel.

 

 

Kerestem egy hálózati zsinórt.
Mondjuk ilyen készletekkel (fiók a háttérben) nem volt egy feladat.

 

 

Én nem szeretem ezt a fajta tehermentesítőt.

 

 

Én ezt a fajta tehermentesítőt szeretem. Ezt kérem sokkal könnyebb szerelni!

 

 

Műanyagcsövecske gyűjtemény harmad fiók erejéig.

 

 

Persze jó dolog a zsugorhüvely is, de én úgy is mindent szétszedek, és akkor
a zsugorhüvely már nem hasznosítható, míg a drótvégre húzott
csövecske igen. Belátom, ez azért elég gyenge lábakon álló
önigazolás volt a csövecske gyűjteményem megokolására.

 

 

Azért jó a kombinált fogóra húzott befőttes gumi, mint ún. gyors satu,
mert így nem mászik el a kapcsoló forrasztás közben.

 

 

Ráhagytam a drótokra rendesen, hogy ezentúl ki lehessen nyitni a dobozt.
A képen ugyan nem látszik, de a hálózati kábelt nem dugtam át a dobozon található lyukon.
Vagy elfelejtettem (vagy?), vagy előre sejthettem valamit.

 

 

A TAMRADIO egy kifejezetten trafókat gyártó cég lehet, már több trafón láttam a nevük.

 

 

 

Bekapcsoltam. Ez lett a vége. Persze utólag mindig könnyű okosnak lenni. Az történt, hogy
a trafónak hiányzott kicsit a széle, mégpedig pont ott, ahol a 0 - 110 - 220 lábakból a 220
lett volna. Ami elsőre középső lábnak látszik a trafón (ez ugratott be), az a primer és a
szekunder közötti szigetelés kivezetése. Szóval a trafónak huss...

 

 

De semmi baj! Van itthon trafó rogyásig. És ez nem is az igazi készlet, csak ízelítő,
ami véletlenül fent maradt a lakásban. Természetesen a papírdoboz is tele van
trafókkal. Azt tervezem, hogy kinevezek nekik a pincében egy salgó polcot,
és szépen szétrakom őket. Hátulra a nagyok, előre a kicsik, hogy átlássam
a készletet, már ha keresnék valamit. Mert ahogy most vannak...
Szekrények aljában egymás hegyén hátán!
Esélytelen megtalálni bármit is...

 

 

Persze nem teljesen esélytelen. Most például elsőre találtam hozzávaló dugasztápot
a háttérben megbúvó MK27-es magnóhoz. Igaz, ez véletlenül
történt, mert ha éppen ezt kerestem volna...

 

 

Ez egy nagyon aranyos, és egészen picinyke trafó, viszont csak két kivezetése van.

 

 

Ide meg (a két diódás egyenirányítás miatt) háromlábú trafó kell.
Persze rogyásig itthon a másik trafó, meg a dióda, de valamire
csak rá kell fogni, hogy miatta ment el a kedvem az egésztől!

 

 

Mert az az igazság, hogy elment. Bedobtam a panelt a dobozba, gyűrtem bele egy kis
újságpapírt, hogy ne zörögjön (bár ki az aki rázná), és levittem a pincébe. Lehet,
hogy később még visszatérek erre a rádióra, mert vannak terveim... Például
szépen bedobozolom. Apukám egyszer elkezdett egy ilyen projectet egy
ripityomra tört dobozú kisrádióval, de nem fejezte be. Szegényke 40
éve porosodik a szekrényben a polcon. Majd egyszer befejezem
(apukám is mindig ezt mondta), majd utána talán ennek is nekiállok.
Persze mikor is lesz ez? Apukám szekrénye évtizedek óta áll bolygatlanul.
Se én, se ő, illetve ő már biztosan nem piszkál benne. Ha sok értelme nem is volt ennek
a rádiós szétszedésnek, de legalább lett egy szép kapcsoló az egyik zsinórom végére...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...