EAG AK200 keverőpult
(na ne egy nagy valamire gondolj)

Kimentem a piacra, de megígértem magamnak, hogy nem veszek semmit!
Na, ami a szatyorban van, az a piacról hozott semmi.
Mondjuk eleve gyanús volt, hogy
tettem pénzt a zsebembe...

Egyrészt vettem egy marék tollat, mert amiket a cégnél kapunk...

Aztán vettem ezt a fakupát egy nénikétől, akinél minden 20 vagy 50 forintba került.

Aztán elhoztam ezt a kisrádiót is, de csak mert 200 forintért jó lesz dísznek.
Üzenet: Imre bátyám! Ha nem jársz ki a piacra, lefölözöm előled az összes kisrádiót!

Nem mondom, hogy nem lehet nélküle élni, csak ugye minek?

Aztán elhoztam ezt a két mackót is az asszonynak.

Az egyik mackón Andi azonnal sürgős szívműtétet hajt végre.

Nem elég a szívműtét szerencsétlen jószágnak, az asszony még az utolsó cseppet is kifacsarja belőle!

Az igazság az, hogy csak azért vettem meg a két mackót, hogy a szatyromban
kitámasszák ezt a műszert, nehogy megsérüljön miközben hazafelé biciklizek.

Talán ebből a szögből sikerült róla legjobban a kép.
Ez egy keverőpult, de ez a keverők legalja.
Ez annyira semmi, hogy ez a minimum!

A keverő lényege, hogy két (vagy több) műsorforrás jelét egyetlen jellé keveri.
Jelen esetben lemezjátszó és mikrofon jelének keveréséről van szó.
Egy egy tuchel a bemenet, a levágott kábelvég a kimenet.
A lemezjátszó jelére rá tudunk beszélni a doboz
 segítségével, például magnófelvételkor,
vagy iskolarádió stúdióban.

A bemeneti műsorforrások jelét a két gombbal egymástól függetlenül tudjuk állítani.
Semmi több, mindössze ennyit tud a doboz.

A doboz két félből áll, egyszerű és nagyszerű.

Végre egy értelmes sorozatszám!
Ezek szerint két évvel idősebb vagyok a doboznál.

Koszos kis gumi lábacska.

Kár hogy csak három van meg a négyből...

Elektroakusztikai Gyár szép logója.

Nincs a belseje agyonbonyolítva, de hát mit is lehetne elbonyolítani hét alkatrészen?

Ami igazából ez a két potméter.

Kapcsolási rajz szinten mindössze ennyi van a dobozban.

Nézegettem mennyire koszos,
közben azon törtem a fejem, törölgessem, vagy mossam?

Mondjuk láttam már szebb gombot is, de azért ez sem csúnya.

Gondoltam keresek hozzá négy darab egyforma gumilábat a dobozomban.
Egyrészt mindenből ide jutnak a gumialkatrészek, másrészt ha megláttam
boltban, hogy éppen van gumiláb, lett légyen az bármihez is szükséges,
hát mindig vettem belőle egy kis zacskóval. Ez így volt kitalálva, nem
akkor és azt vettünk amit akartunk, hanem amit éppen kapni lehetett.
Például boltban sosem láttam BRG orsós magnóhoz való kombinált
fejet, aztán egyszer csak valami eldugott helyen, egyből vettem is,
pedig akkor hol volt már nekem az M8 Calypso...

Fogalmam sincs mihez való eredetileg ez a gumiláb, de pont ide illeszkedik.

Úgy sem akarom használni, nem kár érte,
meg úgy sem lesz a víztől baja, hát megy bele a csapba.

Némileg kommentálom az eseményeket...

A napon előbb utóbb minden megszárad.
Persze most már tél van, de mikor ezek a képsorok készültek, még nagyban nyár volt!
Szóval nem kapkodom el a dolgokat...

Gondoltam kicserélem a levágott kimeneti kábelt, de végül egyszerűen kiforrasztottam.
Ha kilógna belőle, nekem csak útban volna.

Szerintem ez egy nagyon szép kis doboz. Mondjuk a gombjain
a mintákat igazán felújíthattam volna, csak nincs itthon fehér festék.

Végül ide tettem, egyszer csak lesz neki valami jobb helye a polcon...

Csak nem bírtam a véremmel, lementem a pincébe körbenézni.
Nem a francokat nincs itthon festék!
Ááá...

Egy telefonközpontot szereltem fel a falra, mögöttem meg egy festő az ajtót mázolta.
Mondta elmegy ebédelni. Kérdeztem, nem szárad bele addig az ecsetbe a festék?
Erre azt válaszolta, hogy mutat egy trükköt. Ekkor kis híján leesett a létráról,
de aztán mégsem esett le. Éppen kezdtem volna elismerőleg bólogatni, de
mint kiderült nem ez volt a trükk, hanem az, hogy míg ebédel, bezárja
az ecsetet a festékes dobozba. Azóta (ha nem is ebédelek) de én is
így teszek az ecsetekkel.

Még jó, hogy találtam ezt a kis dobozt, így nem hoztam fel az egész bödli festéket.
Ha felhozom, még neki találok állni ajtókat mázolni.

Jó dolog ez a szalagparketta, nem az asztalt kenem össze.
Persze úgy is összekenem az asztalt...

Kivettem egy ecsetet az ecsettartó poharamból.
Ahogy megfogtam, ennyi darabra hullott szét a nyele a kezemben.
Annyira Tesco környezetbarát műanyag, hogy már az állásban elkezdett lebomlani.

Mielőtt valami igazán szép lesz, előbb kicsit megcsúnyul.
Ha lány mond magáról ilyet, el ne hidd neki!

Mindjárt kontúrosabbak azok a vonalak!

Kész, mehet vissza a polcra.

Mit is mondtam az előbb a többletfestékről meg az ajtómázolásról?
Szóval fogtam a maradék festéket, és felkentem mindenhová az ajtók szélére,
ahonnan a legutóbbi mázolás óta sikerült levernem. Eddig sárgásfehér volt az ajtó barna
kilátszó fa foltokkal, most meg sárgásfehér hófehér foltokkal. Tudok ám alkotni...