EAG AK200 keverőpult
(na ne egy nagy valamire gondolj)

Kimentem a piacra, de megígértem magamnak, hogy nem veszek semmit!
Na, ami a szatyorban van, az a piacról hozott semmi.
Mondjuk eleve gyanús volt, hogy
tettem pénzt a zsebembe...

 

 

Egyrészt vettem egy marék tollat, mert az mindig kell.
Ez egy mondhatni "jóféle" reklámtoll.
Persze van rosszféle is.

 

 

Aztán vettem ezt a fakupát egy nénikétől, akinél minden 20 vagy 50 forintba került.

 

 

Aztán elhoztam ezt a kisrádiót is, de csak azért, mert 200 forintért jó lesz dísznek.
Üzenet: Imre bátyám! Ha nem jársz ki a piacra, lefölözöm előled az összes kisrádiót!

 

 

Nem mondom, hogy nem lehet nélküle élni, csak ugye minek?

 

 

Aztán elhoztam ezt a két mackót is az asszonynak.

 

 

Az egyik mackón Andi azonnal sürgős szívműtétet hajt végre.

 

 

 

Nem elég a szívműtét szerencsétlen jószágnak, az asszony
még az utolsó cseppet is kifacsarja belőle!

 

 

Az igazság az, hogy csak azért vettem meg a két mackót, hogy a szatyromban
kitámasszák ezt a műszert, nehogy megsérüljön miközben hazafelé biciklizek.

 

 

Talán ebből a szögből sikerült róla legjobban a kép.
Ez egy keverőpult. De ez a keverők legalja!
Ez annyira semmi, hogy ez a minimum!

 

 

A keverő lényege, hogy két (vagy több) műsorforrás jelét egyetlen jellé keveri.
Jelen esetben lemezjátszó és mikrofon jelének keveréséről van szó.
Egy egy tuchel a bemenet, a levágott kábelvég a kimenet.
A lemezjátszó jelére rá tudunk beszélni a doboz
 segítségével, például magnófelvételkor,
vagy iskolarádió stúdióban.

 

 

A bemeneti műsorforrások jelét a két gombbal egymástól függetlenül tudjuk állítani.
Semmi több, mindössze ennyit tud a doboz.

 

 

A doboz két félből áll, ami egyszerű, és nagyszerű.

 

 

Végre egy értelmes sorozatszám!
Ezek szerint két évvel vagyok idősebb a doboznál.

 

 

Koszos kis gumi lábacska.

 

 

Kár, hogy már csak három van meg a négyből.

 

 

Az Elektroakusztikai Gyár szép logója.

 

 

Nincs a belseje agyonbonyolítva, de hát mit is
lehetne elbonyolítani hét alkatrészen?

 

 

Ami igazából ez a két potméter.

 

 

Kapcsolási rajz szinten mindössze ennyi van a dobozban.

 

 

Elnézegettem mennyire koszos, miközben azon törtem
a fejem, hogy törölgessem-e, vagy inkább kimossam?

 

 

Mondjuk láttam már szebb gombot is, de azért ez sem csúnya.

 

 

Gondoltam keresek hozzá négy darab egyforma gumilábat a dobozomban.
Egyrészt mindenből ide jutnak a gumialkatrészek, másrészt ha megláttam
boltban, hogy éppen van gumiláb, lett légyen az bármihez is szükséges,
hát mindig vettem belőle egy kis zacskóval. Ez így volt kitalálva, nem
akkor és azt vettünk amit akartunk, hanem amit éppen kapni lehetett.
Például boltban sosem láttam BRG orsós magnóhoz való kombinált
fejet, aztán egyszer csak valami eldugott helyen, egyből vettem is,
pedig akkor hol volt már nekem az M8 Calypso...

 

 

Fogalmam sincs mihez való eredetileg ez a gumiláb, de pont ide illeszkedik.

 

 

Úgy sem akarom használni, szóval nem kár érte, no meg
úgysem lesz a víztől baja, ezért megy bele a csapba.

 

 

 

Némileg kommentálom az eseményeket.

 

 

A napon előbb utóbb minden megszárad. Persze most már tél van, csakhogy
mikor ezek a képsorok készültek, akkor még nagyban nyár volt!
Szóval már megint nem kapkodom el a dolgokat...

 

 

Gondoltam kicserélem a levágott kimeneti kábelt, de végül egyszerűen
kiforrasztottam. Ha kilógna belőle, nekem csak útban lenne.

 

 

Szerintem ez egy nagyon szép kis doboz. Mondjuk a gombjain
a mintákat igazán felújíthattam volna, csak nincs itthon fehér festék.

 

 

Végül ide tettem le. Egyszer csak lesz neki valami jobb helye a polcon...

 

 

Csak nem bírtam a véremmel, ezért lementem a pincébe körbenézni.
Nem a francokat nincs itthon festék!
Ááá...

 

 

Egy telefonközpontot szereltem fel a falra, mögöttem meg egy festő az ajtót mázolta.
Mondta elmegy ebédelni. Kérdeztem, nem szárad bele addig az ecsetbe a festék?
Erre azt válaszolta, hogy mutat egy trükköt. Ekkor kis híján leesett a létráról,
de aztán mégsem esett le. Éppen kezdtem volna elismerőleg bólogatni, de
mint kiderült nem ez volt a trükk, hanem az, hogy míg ebédel, bezárja
az ecsetet a festékes dobozba. Azóta (ha nem is ebédelek) de én is
éppen így teszek az ecsetekkel.

 

 

Még jó, hogy találtam ezt a kis dobozt, így nem hoztam fel az egész bödli festéket.
Ha felhozom, még neki találok állni ajtókat mázolni.

 

 

Jó dolog ez a szalagparketta, mert nem az asztalt kenem össze.
Persze úgy is összekenem az asztalt...

 

 

Kivettem egy ecsetet az ecsettartó poharamból.
Ahogy megfogtam, ennyi darabra hullott szét a nyele a kezemben.
Annyira Tesco környezetbarát műanyag, hogy már az állásban elkezdett lebomlani.

 

 

Mielőtt valami igazán szép lesz, előbb kicsit megcsúnyul.
Ha lány mond magáról ilyet, el ne hidd neki!

 

 

Mindjárt kontúrosabbak azok a fránya vonalak!

 

 

Kész is van. Mehet vissza a polcra!

 

 

Mit is mondtam az előbb a többletfestékről meg az ajtómázolásról?
Szóval fogtam a maradék festéket, majd felkentem mindenhová
az ajtók széleire, ahonnan a legutóbbi mázolás óta sikerült
levernem. Eddig sárgásfehér volt az ajtó, barna szín
kilátszó fa foltokkal. Most meg sárgásfehér lett,
csak hófehér foltokkal. Tudok ám alkotni...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...