Amatőr készítésű multiméter
(gondoltam jó lesz dísznek)

Ez még nem a műszer, ez még csak a hozzá kapott mérőzsinór.

 

 

Az egyik banándugó félbetörve.

 

 

A másik meg elgörbítve.

 

 

Banándugó... Aki sokat dolgozott műszerzsinórokkal, az tudja, hogy sok baj van velük.
Tipikusan vagy nem megy be a lyukba, mert túlméretes, vagy kiesik, mert kicsi,
vagy mondjuk letört a dugóról a rugózó rész. Ha passzol a dugó a lyukba,
akkor meg kiesik belőle a vezeték vége, de ha mégse, akkor lötyög!
Ez utóbbi hiba elhárítására van csavarozás helyett forrasztva
ebbe a dugóba a vezeték.

 

 

Megmentem őket.

 

 

Meg ezeket a műanyag csövecskéket is, bár már van belőlük vagy fél asztalfiókra való.

 

 

Ezek meg onnan vannak, hogy bementem a cégnél a raktárba,
és régi jó szokásomhoz híven megdézsmáltam a szemetes dobozt.

 

 

Na szóval erről van szó. Ott hevert a piacon a földön, gondoltam elhozom.
Meg sem mertem kérdezni az árát, mert biztosan drágáért adják.
Ezen fentebbi dolog magamnak való bebeszélésével
próbáltam magamat eltéríteni a műszertől.
Mint az látható, kevés sikerrel...
Felvettem, nézegettem.
Azt mondták 800.
Ötbe elhoztam.

 

 

A skála szép, egyedi, csak a megszokott felállással ellentétben fejjel lefelé áll.

 

 

A kapcsolók jelölése értelmes, azonnal látszik hogyan kell használni a műszert.

 

 

A méréshatár-váltás banándugó átdugással lett megoldva.

 

 

A készüléknek fából készült doboza van, a sarkoknál fecskefarok kötéssel.
Ez a kötés szép, masszív, és igen tartós.

 

 

Hiába is tekerem az előlapot a dobozban tartó csavart, az nem akar kijönni a helyéről.

 

 

 

Hát ezt a csavart nem sok minden tartotta...

 

 

A "nem sok" jelen esetben a doboz sarkaiba ragasztott apró fadarabot jelenti.

 

 

Illetve jelentené, ha tartana valamit a fadarab, de nem tart.

 

 

Pedig az egyik még oda is lett szögelve.

 

 

A hiba egyik fele az, hogy a csavar pont a fadarab és a doboz közé fut be.
Vagyis nem a fába fut bele, hanem le akarja feszíteni a fadarabot a dobozról.
A csavar erős dolog, sikerült neki a lefeszítés. A hiba másik fele az, hogy nem fa
lett a fához enyvezve, hanem a lakkozott felületű stafni a feketére festett dobozhoz.
Mint a képen látható, az enyv letépte a doboz belső felületéről a festéket.

 

 

De nézzük magát a műszert.
Amatőr szinten teljesen normálisnak tekinthető felépítés.

 

 

A söntök elkészítése, a műszerpontosságú ellenállások beszerzése a műszer
készítésének idején "gyári" segítség nélkül szinte elképzelhetetlen volt!
Szóval ez valószínűleg egy gyári műszer otthoni szerelésű változata.

 

 

Annál is inkább az, mert amit a két kapcsoló között látunk, az egy áramváltó
transzformátor. Ilyet otthon házilag nem sokan képesek megtekercselni!

 

 

Gondoltam visszafejtem a kapcsolási rajzot.
No nem fejtettem vissza, csak gondoltam!

 

 

Túl sok lába van bekötve ennek a trafónak, no nem mintha nem tudnám kimérni.
A trafó szerintem gyári, a zöld kockában meg diódák rejtőznek.

 

 

Meg itt is van két dióda.

 

 

Még néhány ellenállás az egyik kapcsolón...

 

 

Az egyik ellenállás csak mint cséve szerepel, a lényeg a rátekercselt ellenálláshuzal.

 

 

Nem lehetetlen házilag árammérő söntöt készíteni,
csak felmerül az emberben a kérdés, hogy mégis honnan szerzett
a konstruktőr 6 centi hosszú 2,5 milliméter átmérőjű ellenálláshuzalt...

 

 

Ez a fölös lyuk azért van itt, mert a műszerben a mérőmű már nem az eredeti.

 

 

Mint a képen jól látható, a régi műszer kisebb volt,
az újnak kintebb kellett lyukakat fúrni az előlapba.

 

 

Ezt a fából készült kupát is a piacon vettem, direkt csavartartónak.
Egy anyóka árulta, minden portékája húsz meg ötven forintba került.

 

 

Ezt így egyben nem lehet megpucolni.

 

 

Szét is szedtem hát nagy hirtelen.
Ennél jobban nem szedem szét, mert ez már korábban megtörtént.

 

 

Ez egy nagyon veszélyes hely, de sikerült nem leverni innen a műszert.

 

 

Ezekkel is kezdek majd valamit.

 

 

Addig is míg szerzek faragasztót (veszek a boltban), a többi részt kimosom.
Lehet barbárság elektronikát Ultrás vízbe rakni, de nekem eddig bevált.

 

 

Néhány napig szárogatom az alkatrészeket a napon.

 

 

Aztán az asszonynak útban volt az ablakba tett sámli,
hát ahogy volt, átköltöztette a maradványokat ebbe a ficakba.

 

 

Hálából, hogy semmit sem taposott össze, betoltam az asszony alá a sámlit.
Az asszony hálás volt. A sámli véleménye meg kit érdekel...

 

 

Gondoltam összerakom a műszert, amíg még megvannak a hozzávalók.

 

 

Szép tiszta lett az előlap, részemről szeretem a csillogó barna bakelit színét.

 

 

Az eredeti műszerhez elsőre stimmeltek a lyukak,
de a másodikhoz már reszelni kellett.

 

 

A lényeg az hogy szép, hiszen úgy is csak dísznek vettem.

 

 

A faládika az előszobában ücsörög.
Francba! Azt a műanyag dobozba hekkelt rádiót is szét kéne már szedni!

 

 

Már a pincében vagyunk.
Gondoltam reszelek rajta kicsit, a külsejét pedig lecsiszolom.

 

 

Nem a fény árnyék játéka ez, hanem a bal fele már le van csiszolva.
A csiszológépbe már régebben belenéztünk, mikor a faliórát akartam lecsiszolni.

 

 

Találtam a polcon egy fél doboz Akrilán lakkot, hát menten rá is fújtam.

 

 

Ez a fadarab meg olyan pici, hogy nem férek hozzá a csiszológéppel.

 

 

Persze kicsi felületet szabadkézzel is gyorsan fel lehet csiszatolni.

 

 

Nem volt a boltban nagydobozos ragasztó, így hát kicsit vettem.

 

 

Jól bemaszatoltam a fadarabokat a ragasztóval,
majd benyomkodtam őket a doboz sarkaiba.

 

 

Jó kép! Mondjuk szar, de azért kifejezetten jó, hiszen épp sikerült elkapnom
a pillanat varázsát, és a mi más volna a fotózás lényege, ha nem ez?
Persze bárki készíthet ilyen különleges fotót, aki képes rá,
hogy pontosan időzítve rátüsszentsen az exponálásra.

 

 

Hogy a fadarabok ne essenek ki a doboz sarkaiból másnapra,
direkt erre a célra kitalált szorító fogókkal rögzítem őket.
Tudtam én, hogy jók lesznek valamire, mikor pár éve
megvettem őket!

 

 

Már csak vissza kell csavarozni a műszert a dobozba.
A fehér foltok a dobozon kivágások az új műszer csavarjainak.
Azért kellettek, mert nem volt az új műszerhez négy darab süllyesztett
fejű csavarja a mérőművet cserélő kollégának. Csavart sem lehetett kapni...

 

 

Gondoltam megnézem jól mér-e a műszer. Hát nem mér jól.
1 voltos állásban 5 volt kell neki a végkitéréshez.
10 voltos állásban 20 voltra 22-őt mutat.
100 voltos állásban 24-re 18-at mond.
Cserébe áramot azt pontosan mér!
A váltóáramú részt nem is néztem...

 

 

Amit néztem, az inkább az, hogy hová tegyem a műszert.
Logikailag a távközlési mérőbőrönd mellé illik, fizikailag meg sehova.
Innen hiányzik egy videó, amin az látható, hogy toporgok kezemben a műszerrel.

 

 

Végül ideiglenes jelleggel feltettem az amerikai autórádió tetejére.
Majd lesz neki jobb helye is, csak legyen egyszer rend a polcokon...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...