Amatőr multiméter
(műanyag ládika)

Már megint elmentem piacozni, pedig nem kéne forszírozni a beszerzést!
A két maci természetesen csak azért kellett, hogy a műszer skálaüvege el ne törjön.
A két kismegszakító olcsó is volt, és éppen kellett is valamire, néprádióra is vágytam egy ideje.

 

 

Kicsit át van alakítva, hiszen a néprádiónak eredetileg nincs skálája.
Amúgy bedugtam, csövek izzanak, szól, csak kicsit érzéketlennek tűnik.
Azt még nem tudom mi lesz belőle. A lereszelem apróra, és teljes átalakítás
között bármi előfordulhat. Mindenesetre azért van itt, mert megy le a pincébe.
Vagyis nem ma fogok vele foglalkozni, meg nem is idén. Mikor megvettem, nem
volt kedvem előásni a kis szatyorból a nagy szatyrot, hanem csak úgy belemarkoltam
a rádió elejébe, és lóbáztam a kezemben a piacon sétálva. Mivel látták az eladók, hogy
egy rádiót már vettem, ezért mindenki akinek csak volt, megpróbálta rám sózni a sajátját.
Erős voltam -illetve gyenge, mert nem bírok el két rádiót- és nem vettem több csöves lomot.

 

 

Ezen gyönyörűségnek láttán viszont elgyengültem, egyszerűen nem tudtam ott hagyni!
Ugyan múltkor már vettem egy amatőr multimétert, de ezt sem szabad kihagyni.
Pláne úgy nem, hogy hetekkel ezelőtt ezt a műszert már láttam a piacon.
Vagyis nem kellett ez senki másnak, én meg úgy éreztem, hogy nem
hagyhatom veszni. Pláne nem, holmi ötszáz forint ellenében!
Szép műszer, jó lesz dísznek, csak férjen oda a polcra...

 

 

Szerintem ez a szép kis műszer már magában megérte az ötszáz forintot.
No nem mintha nem volna itthon a pince mélyén egy doboz depréz műszer...
Meg hát ugye az utóbbi időben az általam felhasznált mérőműszerek mennyisége
erősen a nulla felé tendál. De mégis mit tehetnék, ha egyszer hajt az a hörcsög vérem!

 

 

A feliratok szabadkézzel vannak rajzolva, de kifejezetten szépek.

 

 

A skála nincs újrarajzolva.

 

 

A doboz nem a fényképezőgép torzítása miatt néz így ki, valóban kicsit csálé.

 

 

Viszont nagyon gyárinak tűnik, sehol egy illesztési nyom.
Maga az anyag szemcsés fogású, szürke színű, anyagában színezett műanyag.

 

 

Nem tudom pontosan mit akartam ezzel a képpel, de legalább jól sikerült!

 

 

A forgatógomb az ellenállás méréshez van, bár nem tudni milyen méréshatárral
rendelkezik a műszer, hiszen nincs is Ohmban kalibrált skálája.
A nyomógombról meg majd kiderítem miért van itt.

 

 

A fotó nem a gomb formájáról szól, bár kétségtelenül ő uralja a kép nagy részét.
Amiről itt szó van kérem, az az, hogy hogyan van megrajzolva a műszer előlapja.
Maga az előlap átlátszó plexiből van, ennek a hátára vannak felrajzolva a számok.
Aztán jön egy szürke színű takaró lemez, ez adja a háttérszínt. Szerintem szép lett!
Persze meglehet, hogy a szürke segédlapon vannak a számok, de csak ezen kérdés
kiderítése okán nem fogom szétfeszegetni az előlapot...

 

 

Ugyan még sima sliccű csavarok, de már lemezhez való menettel.
Ők négyen tarják benne az előlapnál fogva a műszert a dobozban.

 

 

A doboz pont olyan mint a minap boncolt másik műszeré, csak ez műanyagból van.

 

 

A sarkokban ugyanúgy állnak a fa stafnik, csak itt jobban sikerült a ragasztás.

 

 

Szóval mint látható, ez mégsem gyári doboz.
A hátlapra van felragasztva a két fél darabból hajtott oldallemez.
Szépen le van glettelve, majd össze van csiszolva. Érdekes mód belülről is glettelve van.

 

 

Fentiek tükrében nézve, kifejezetten tetszik a doboz fényezésének állaga.
Jó fogása van a doboznak, esze ágában sincs kicsúsznia az ember kezéből!

 

 

A sarkokban a stafnik jó helyen vannak, kb. a közepükre került a lyuk.

 

 

Maga a műszer szép szerelés, teljesen rendezett képet mutat.

 

 

Ennek a műszercsavarnak a vége útban volt, illetve inkább
veszélyes helyen volt belenyúlás szempontból, ezért le lett vágva.

 

 

Ilyen mikor nincs levágva.

 

 

A nyomógomb, és a potenciométer hátulnézetben.

 

 

A körkapcsoló nem egy szokvány darab.
Az újabb keletű kapcsolók sok egyforma tárcsából állnak.
Ez viszont még a régi iskola szerinti kapcsoló, vagyis a mindenféle kapott
építőelemből fogóval, és némi kézügyességgel meg logikával, olyan kapcsolót legózunk
össze magunknak, amilyenre éppen szükségünk van.

 

 

Ahová kell érintkező oda rakunk, de tárcsából is többféle van.

 

 

Aztán lehet még tárcsát is spórolni, ha kicsit trükközünk az érintkezőkkel.
Ez a tárcsa például úgy kapcsol, hogy a mozgó érintkező felnyomja
az álló érintkezőt az alsó tárcsán, s mikor az megemelkedik,
hozzáér a legfelső tárcsa adott érintkezőjéhez.

 

 

Ez egy apró fotóállvány. Azért kell, mert a régi mini gépet még csak csak odafogtam
az állam alá videózáskor, de ezt az új nagydarab krumpli géppel már nem tudom megtenni.

 

 

 

Megpróbáltam bemutatni miről beszéltem az előbb, de éppen hogy látszik.
Még magát a tárgyat kell majd valahogy nem lóbáznom feleslegesen az objektív előtt.

 

 

A feszültségméréshez szükséges előtét ellenállások.

 

 

Mint látható, az egyik érték nem volt beszerezhető, ezért
a konstruktőr három nem pontos ellenállásból sakkozta ki a szükséges értéket.
Az előtérben egy 1%-os pontosságú ellenállás terpeszkedik, mögötte
a váltóáramú méréshez szükséges Siek névre hallgató dióda.

 

 

Az árammérés söntjei. A söntök nem ellenálláshuzalból készültek,
hanem hétköznapi lakkszigetelésű tekercselőhuzalból.
Szegény ember vízzel főz, a célnak megfelel.

 

 

Addig addig forgattam a műszert, míg sikerült letörnöm az egyik söntöt.
A képen látszik még az ellenállásméréshez szükséges 9 voltos elem
szigetelőszalagba csomagolva. Azért van leszigetelve, hogy ne
érjen hozzá az elem fém burkolata a panelhez, meg hogy
az esetlegesen szétfolyó elem ne tegyen kárt semmiben.

 

 

Ügyes konstrukció, stabil felépítmény.
Műszer az előlaphoz, panel a műszerhez van csavarozva.

 

 

Nyomtatott áramköri lap, bár a mintája nem valami bonyolult.
Ide akár néhány forrasztóléc is megtette volna.

 

 

Ha már úgy is kiültem fotózni az ablakba, lőttem egyet a virágosládámra is.
Először nem így nézett ki, de én meg a virágok, no hiszen...

 

 

Először minden szép és jó volt,
szinte percről percre dugták ki fejüket magoncok a földből.

 

 

Aztán valóságos salátatengerré változott a láda.

 

 

Kis idő elteltével lett egy csomó sárga virágom.

 

 

Aztán besárgultak a levelek.
A leveleket leszedve visszajutunk az első képhez.
Persze azóta is vannak virágok, de csak olyan kis satnya tépettek.

 

 

Ez meg az idei paprika termésem...

 

 

A macik a csapban fürdenek, így a műszer dobozát most nem mosom ki.
Azért lemosom, de csak egy kevés mackóktól eltulajdonított fürdővízzel, szivaccsal.

 

 

Az előbb nem emeltem ki ezt az érdekes részletet.
Két sönt apró faorsókra lett tekercselve.
Gondolom cérnaorsók lehettek.

 

 

Nem csak letörtem a söntöt, de az egyik lábát le is téptem a panelről.

 

 

Míg a páka melegszik, megnézem milyen elem van a szigetelőszalag alatt.

 

 

Hosszú élet ide vagy oda, ebben bizony már semmi energia sincs.

 

 

Persze ez nem is csoda, hiszen ez az elem 35 éves!

 

 

Ezt a söntöt kell visszaszerelnem.

 

 

Ide való.
Gondoltam odaragasztom, de mint látható, a ragasztás egyszer már elengedett.

 

 

Csak nem bírtam megállni, hogy ki ne hajtsam a panelt!

 

 

A panelen látható némi utólagos átalakítási nyom.

 

 

Ha maró kell, akkor fúró van a Miniplexben, ha fúró kell, akkor meg maró.
Múltkor eszembe jutott a megoldás, veszek még egy Miniplexet!

 

 

Döftem két lyukat a panelba.
Ezeken a lyukakon keresztülfűzött dróttal odakötöttem a pici csévét a panelhez.
Soha többé nem fog leszakadni, bár amennyit dobálva lesz ez a műszer...

 

 

Már csak a két leszakadt lábat kell visszaforrasztanom.
A hármas szemüvegemmel magát a drótot már nem is látom,
csak a drótra húzott szigetelő csöveket. Ezeket csipesszel megfogva,
 tulajdonképpen vakon forrasztottam be a láthatatlan lábakat.
Francba ezzel a hülye öregséggel...

 

 

Részemről ezért nem szeretek plexivel dolgozni.
Hiába szép, ha egyszer reped szét az egész!

 

 

Elemet nem teszek bele, ezért az elem csatlakozóját rögzítem.

 

 

Ha a hátára fektetem a műszert, akkor jó, vagyis beáll a mutató nullára.

 

 

Fejjel lefelé fordítva sietni kezd a mérőmű.

 

 

Talpára állítva meg késik egy kicsit.
Talán épp erről szól a jobbra látható fejjel lefelé "T" betű.
De ezeket már oly rég magyarázta apukám, rég elfeledtem a jelek értelmét...

 

 

1 voltos méréshatárban késik a műszer.

 

 

10 voltos méréshatárban jól mér.

 

 

A 28 Volt váltóra azt mondja 24 Volt.

 

 

Az 1 Ampert teljesen pontosan méri. Csak akkor mér áramot, ha megnyomom
a nyomógombot. Legalább a gomb szerepére is fény derült. Be lehetne
állítani, de úgy sem fogom használni, dísznek meg így is jó...

 

 

Fel is tettem gyorsan a polcra. Előbb utóbb az összes "franc tudja mi ez"
státuszú lomot le fogom cserélni valami ehhez hasonló szépségre.
Talán már csak ezer évet kell várni, és készen is leszek...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...