Zümmer
(mint a csengő, de ez nem cseng, hanem csak zümmög)

Hú de bonyolult dolgok vannak ezen a polcon...
Nekem meg valami egészen egyszerűhez volna most kedvem.
Legyen akkor mondjuk innen (ha már egyszer épp ide fotóztam) a zümmer.

 

 

Félretoltam a billentyűzetem, majd egyből vissza. Csak néztem, miért nem működik.
Aztán rájöttem, hogy semmi különösebb, csak a szokásos hiba. Szétjött a csatlakozó.
Akár annyi is elég lett volna, hogy egy darabka dróttal összekötöm, de ez volt kéznél.
Már úgy értem, hogy mikor a múltkor szétráncigáltuk a szobát az asszonnyal,
elől maradt pár darab kötegelő. Hiába a rendrakás, ha egyszer kimarad
a fele holmi. Mai témám (zümmer) is így maradt a polcon.
Amúgy a pincében, dobozban volna a helye.

 

 

Ez bizony nem az Art deco világa, hanem egy totálisan nulla formatervezésű doboz.
Mutatnám az elődjét is, csak nincs belőle. Mondjuk szerintem az sem volt szebb.
Bakelit alapon, kicsit ívelt szegélyekkel, tetejét középen tartotta egy csavar.

 

 

Ez egy annyira értelmezhetetlen részlet, hogy a kollégák közül tulajdonképpen senki
sem jött rá, hogy mit akarhatott a gyártó a lyukkal és a kivágással, ezért szinte
az összes zümmer a következőképp volt felszerelve. A kivágáson bement
a drót, a lyukon pedig kijött. Persze ez így sehogy sem jó, mert a drót
még mindig kívül van a zümmeren. Hogy ez ne így legyen, ott ahol
a kerek lyuk van, a dobozka tetejét kivágtuk csípőfogóval, hogy
legyen hol bemennie a drótnak. Illetve, hogy rámenjen a fedél.

 

 

Hogy mi a nagy kerek lyuk célja? Az kérem rejtély...
Mindenesetre a kivágás az legalább a drótnak van.

 

 

A két felső lyukon át (illetve be) dugva a drótot, már be is jutottunk a dobozkába.
Ez annyira egy hülye elképzelés, hogy a gyakorlatban igencsak ritkán fordult elő.
Ennél már csak az vadabb megoldás, ha az alul látható két csavar alá vannak
bekötve a vezetékek. Egyszer láttam ily módon bekötöttet is. Bevallom,
elsőre nem igazán értettem, hogyan működik, ha nincsenek bekötve
a vezetékek. Mert ugye ez alulnézet. Ha alulról vannak a drótok
bekötve, az felülről nem látszik. A két alsó lyuk csavaroknak
van, ezekkel van rögzítve a zümmer. Tipikusan ajtótokra.

 

 

Nem egy agyonbonyolított szerkezet. No de mi célt is szolgált? KIL rendszerű telefonhoz
volt rendszeresítve. A nyolcvanas években, mivel nem volt elég telefonvonal, megesett,
hogy két emberre jutott egy érpár. Erre találták ki az ikertelefont. Vagy az egyik ügyfél
használta, vagy a másik, de egyszerre nem lehetett mindkét számon beszélni. Vagyis
ebben a rendszerben legalább a telefonszámok különböztek. A KIL rendszer még
egy ennél is alacsonyabb szolgáltatási színvonalat képviselt. Egy érpáron, egy
szem telefonvonal, azonos telefonszámmal, két ügyfélnek. Vagyis a készülékek
egyszerre csörögtek. Az nyert, aki előbb felvette. Ha mégsem őt keresték, akkor
megnyomta a telefon közepén található gombot, amivel a másik ügyfélnél található
zümmert működtette a telefonvonal tápfeszültségéről. Egy ilyen vonalkonstrukcióhoz
kellett csak igazán a jószomszédi viszony, hiszen még a számla is közös volt! Még jó, hogy
a két készülék között ott volt a KIL jelfogó, legalább lehallgatni nem lehetett egymást.
A hátrányokat persze halmozni is lehetett. Például ikerszámra KIL berendezéssel.
Vagy CK (5/20-as vonalkoncentrátor) ikerszámára szerelt KIL berendezéssel.
Mai gyerekek tán el sem hiszik, hogy a telefon akkor sem adott vonalat,
mikor amúgy nem volt semmi baja. Illetve aki nem látott még drótos
telefont, az azt sem tudja mi az, hogy nincs vonal. Változik a világ...

 

 

A doboz anyaga nem valami masszív. Ez egyrészt jó, mert könnyű volt kivágni
a bevezetőnyílást a drótoknak. Másrészt ha csak egy kicsit is erőteljesebben
nyúlt az ember a dobozkához, könnyen letörött a tetejét tartó ricnis fül.
Mint az jól látható, erről a példányról is hiányzik a túloldali fülecske.

 

 

Csatlakozó, mégpedig baksávból (bakelit szorító sáv) kitermelve. Maga a zümmer
szabványos darab. Pontosan ilyen volt a kulcsos telefonokban is. A telefonkulcs
mibenlétéről korábban már írtam. Jobbra a fémputtony három alkatrészt rejt.
Ők hárman felelnek a zavarszűrésért, hiszen a zümmer pont úgy szikrázik,
mint egy csengő. A zümmer tulajdonképpen egy csengő, csak nincs
neki harangja, ezért csak zümmögni tud. Innen kapta a nevét.

 

 

Két darab, egyenként 150 Ohm ellenállású tekercse van, melyek sorba vannak kötve.
Nem véletlenül nem a működtető feszültség van megadva. A zümmer könnyedén
beállítható úgy, hogy jól szóljon, az úgy 6 és 60 Volt közötti tartományban.
Persze ezt úgy kell érteni, hogy be is kell állítani az éppen rendelkezésre
álló tápfeszültséghez. Ez telefonvonal eseték kb. a két fentebb említett
érték között lesz valahol, vonalhossztól, és a kábel minőségétől függően.
A telefonvonalnak van egy úgynevezett hurokellenállása, ami sorba kapcsolódik
a vonalfeszültséggel. Vagyis a vonal feszültségének egy része elveszik
a telefonközpont és az ügyfél között húzódó drót ellenállásán.

 

 

Hátul a két elektromágnes, előtte egy vastömb, amit vonzanak.
A vastömb (attól, hogy kicsi, attól még az) egy acélrugóra van ráerősítve.

 

 

Ezzel a csavarral lehet beállítani, hogy szóljon, illetve azt, hogy jól szóljon a zümmer.

 

 

 

Ha van tápfeszültség, akkor nem kunszt.

 

 

Időnként előfordult, hogy a zümmer igencsak selejtesen jött ki a gyárból.
A rezgőnyelv rosszul volt beállítva, a vastömb felfeküdt az elektromágnesre.
Ilyenkor ezzel a másik csavarral kellett beállítani, hogy egy kicsit eltávolodjon
a nyelv az elektromágnestől. No de ha elállítottuk a csavart, akkor lejött róla a festék.
Ha nincs a csavar festékpettyel fixálva, akkor ahogy a zümmer zörög, elállítódik.
Két megoldás is volt a problémára. Vagy kértünk az ügyféltől körömlakkot,
vagy nem a csavart tekertük, hanem a tartóvasat görbítettük el fogóval.

 

 

Nem egy szokványos kép, és nem is ide való. Persze ez engem egyáltalán nem
akadályozott meg benne, hogy ide beszúrjam. Majd lesz egy olyan weblapom
is egyszer, hogy áram járta tárgyak viselkedése víz alatt. Mondjuk ennek
az oldalnak még alig csak a váza van kész. Most még nem a víz,
hanem csak az anyag és az erőgyűjtés folyik...

 

 

 

Túlélte a zümmer a vizes procedúrát.

 

 

A csavarhúzósat azonban már nem. Persze nem kell
mindennek egyben maradnia amit bemutatok.

 

 

Elgondolkodtam rajta, miért is ne szedném szét ennél is jobban.
No de mit mutathatnék még meg? A letekercselt drótgubancot?

 

 

Vagy azt, hogy a fémputtonyba rejtett zavarszűrő egység két párhuzamosan kapcsolt
kondenzátorból áll, melyekkel egy 100 Ohmos ellenállás van sorba kötve.

 

 

Jól van no. Nem kell félned. Nem piszkállak tovább...

 

 

 

Még a rezonancia jelenségét szerettem volna bemutatni. Ez az! Ha olyan tárgyra
csavarozzuk (jelen esetben persze csak odanyomom) a zümmert, ami képes
rezonálni, felerősödik a hangja. Tulajdonképpen csak ezért (nem pedig
lustaságból) szereltük a zümmerek többségét a fal helyett ajtótokra.

 

 

Hagyom megszáradni, aztán megy az ömlesztett alkatrészes dobozomba.
Meglehet, onnan már soha többet nem kerül elő, de legalább nyugta lesz.
A dobozka fedelét azért eltettem. Jó lesz mondjuk csavarokat beleszórni.
Persze akár az egész doboz is felhasználható. Ilyenben van például
a frekvenciamérőmre dugható, kondenzátor mérő előtétem.

 

 

Majd el felejtettem! Mondjuk nem csoda, mert fehér alapra fehér feliratot tenni azért
nem semmi! Gyakorlatilag értelmetlen. Legfeljebb ha kitapogatni lehet a betűket.
A PKJÜ rövidítés a Posta Központi Javító Üzem rövidítése, mely gyáregység
a Gyáli úton volt a Puskás suli mellett. Ha még láttatok igazi szocreált...
Kis híja volt, hogy odaköltözünk. (már mint a munkahely) Pár éve,
mikor valami munka okból kifolyólag arra jártam, még állt a
brigádverseny eredményhirdető táblája az udvaron.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...