Pecsét
(össze kellett raknom, de közben szét kellett szednem)

Mai értekezésem tárgya ott van elbújva a CB35-ös készülék tetején.

Ez egy mini kirakós nyomda, illetve egy csináld magad bélyegző.
Ezer forint volt a Lidl-ben, ennyit szerintem megér.

A csomagoláson belül ezek a dolgok találhatók.
Még magyar nyelvű leírás is van hozzá, bár olyat magyar ember el nem olvas!

Ebben az aranyos kis átlátszó dobozban kapunk egy csomó betűt,
amiből garázdálkodhatunk, illetve betűkirakóst játszhatunk.

Ez az ábrasor elég kell legyen az elkészítéshez.
A lényeg, hogy ha összenyomom, majd a két szélét megnyomom, akkor úgy marad.
Ez azért fontos, mert valahogy csak bele kell tenni a betűket.

Az első két sorra igen bambán néztem egy darabig.
Aztán rájöttem, hogy a lepecsételt ruháról beszél.

Még egy nagy fekete csipeszt is kapunk a készlethez, amivel szedőt játszhatunk.
Biztosan alkalmas a csipesz a feladatra, de én az első betű után leváltottam.

Ebbe a résbe kell majd a kirakós végeztével betolni a tintapárnát.

Ez a tintapárna.

Ide meg a betűk jönnek.

Így működik a pecsételés. A betűk alapesetben neki vannak nyomódva a festékpárnának.
Ha a bélyegzőt lenyomjuk, akkor meg, de hát látod, hogy mi történik.

Ez a minta, tehát ezeket a betűsorokat kell kiraknom.
Nem minősítem azt aki kitalálta ezeket, illetve hogy rá kell őket
írni a menetlevélre, de igen nehéz megállnom, hogy ne írjak valami cifrát!

Ezt a részt levettem a pecsétről.
De nem ám csak úgy megszokásból, hanem mert le kellett vennem.

A pirossal jelölt mélyedésekbe akadna bele az előbb látott szürke plexi körme.

Csak hogy nem tud beakadni, mert a mélyedések nem jönnek ki a kék színű vázból!
Vagyis bármennyire is nyomom össze a pecsétet, az nem fog összenyomva maradni.

Persze ennyi bajtól még csak meg sem hatódom, már ki is szedtem a klisé alapját.
Ugyan a leírás erről nem szól, de így sokkal könnyebb belepakolni a betűket.

Kész is van az első sor.

Hoztam mintának egy menetlevél másolatot, hogy lássam hová kerüljenek a betűk.

Még jó, hogy hoztam bentről mintát, mert a sorok között hézagot kell hagyni,
hogy a menetlevélen a vonalak közé, vagyis jó helyre kerüljenek a betűk.
Hogy minek precízkedek, mikor úgy is összevissza fogok pecsételni...

Itt ez a jó kis egyenlőségjel.
Kettő kellett volna belőle a sorok végére, de csak egy volt a készletben.

Mindegy, mert úgyis egyel kevesebb vonás volt, műtöttem hát egyet magamnak.

Jó sok betű kimaradt.
Ezeket most úgy elteszem... Sose lesznek meg!

Az összes szükséges betű a helyére került.

Nem rontottam el, de így még nem lehet vele pecsételni.

Mégpedig azért nem, mert a pecsételéshez tinta is kell. Miután betettem a tintapárnát...

...mindjárt pecsételtem is vele egyet, mégpedig a saját matricájára.
Na, ezt nem kellett volna! Meg kellett volna várni, míg kicsinység
összeszoknak a dolgok, mert tizedikre ennél sokkal szebb lett a nyomat.

Betettem a címkét a pecsét fedelébe, de az kiesett onnan.
Bárhogy nézegettem, nem látszott öntapadósnak.

Mert nem is az, hanem a szürke plexi tartja ott a címkét,
csak azt az előbb kiraktam a látómezőmből.

Markovits Tamás felhívta a figyelmemet a pecsét és
a bélyegző között fennálló különbségre. Ami a fenti képeken látható,
az kérem egy bélyegző. A pecséthez ugyanis véset pecsétnyomó, és pecsétviasz kell.

Beszélő nélkül hülyén néz ki ez a telefon, majd turizok rá egyet a lomraktárból.
Vagy teszek a helyére egy újabb odaférő lomot...