Astrad Orion orosz mikro rádió
(pedig valami nagyot kellett volna)

Arról volt szó, hogy idén szétszedek 10 valami nagyot, hogy legyen hely.
Hogy akkor miért nem valami nagyot? Mond már...

 

 

Mert ennél kisebb rádióm például nem nagyon van.

 

 

Jó, persze, tudom, csaltam egy kicsit, hiszen ez egy hatalmas öngyújtó.

 

 

Először drágán akarta adni az ember a piacon, de mikor elmagyaráztam, hogy
ez nem nagyothalló készülék, hanem "csak" egy rádió, megkaptam pár százasért.

 

 

Így a helyes. Jól érzékelhető a mérete a ceruzaakkuhoz viszonyítva.

 

 

Tudom, hogy orosz, mert láttam a róla szóló cikket egy régi Rádiótechnika újságban.
Ellenben nem cirill betűk vannak rajta, vagyis exportra készült. A bal oldali
gomb valami kapcsolóféle, a jobb oldali pedig az állomáskereső.

 

 

 

Az állomáskereső gombja szépen körbeforog, a kapcsoló viszont alig akar mozdulni.

 

 

Kétsávos, és teljesen tranzisztoros. Azért kétsávos, mert az oroszok a nagy távolságok
miatt kedvelték a hosszúhullámot (középhullám meg kell). A teljesen tranzisztoros
is elég egyértelmű, legalábbis én még annyira piciny elektroncsövet, ami ebbe
a dobozkába belefért volna, nem láttam. Pláne úgy nem, hogy a rádió többi
alkatrésze mellé! És akkor még hol van a fűtő és az anód telep? Az alsó
feliratból biztosra vehető, hogy exportra készült, hiszen nem oroszul
van odaírva, hogy orosz. Pontosabban szólva szovjet, ami nem
ugyanaz, hiszen a szovjet unió sok kis országból állt össze.
No nem csak úgy magától, de ez egy másik történet...

 

 

Az a piciny fehér pöcök az a hullámváltó kapcsolója.
Az RT leírása szerint egy kondenzátort kapcsol párhuzamosan a rezgőkörrel.

 

 

Innen nézve semmi érdekes, ha csak az nem, hogy a fülhallgató zsinórja fixre van kötve.

 

 

A füles pont olyan, mint amit a Sokolhoz is adtak.

 

 

A műanyag "elérett", eltörött, s mint az a korábbi ragasztónyomokból látszik, nem először.

 

 

Hogy mégse legyen annyira fixre kötve a füles a rádióhoz, a füles oldalon bontható.

 

 

Ez egy újabb, semmivel sem kompatibilis dugó...

 

 

Nem tudom elolvasni a feliratot. Egyrészt koszos, másrészt oroszul van.
A lényeg úgysem a néven, hanem inkább az 1968-as dátumon van, meg a következő képen.

 

 

Nem akármi belső felépítés! Persze tulajdonképpen pont olyan, mint a többi egyenes
rendszerű vevő, csak itt minden különösen piciny. Szedtem már szét pici rádiót,
de az ehhez képest a majd gyufaskatulyányi méretével egy hatalmas dög volt!
Ráadásul abban az alkatrészek normál méretűek voltak, inkább csak kevés volt
belőlük. Ebben a rádióban több az alkatrész, csak ezek minik. Persze nem pont olyan,
mint amit az 1965-06 Rádiótechnika borítójának belső oldalán láttam, gondolom
fejlesztett, módosított a gyártó az igények, illetve a lehetőségek szerint.
De olvassuk csak el a korabeli cikket. (a főszerkesztő engedélyével)

 

 

Ha rákattintasz, bejön nagyban, úgy jobban olvasható.

 

 

Ez nem olvasható olyan jól, és oroszul is kell hozzá tudni, de végül csak megtaláltam.
Már úgy értem tudtam, hogy megvan valahol, de a fél netet feltúrtam, mire meglett.
Mint azt a fentebbi cikkben megemlített szovjet Radio című újság korabeli oldalán
látjuk, többféle kivitelben is készült e rádió. A kapcsolási rajz is magáért beszél.

 

 

Ez maga az elektronika. Az alkatrészek a panel másik oldalán vannak, de szerintem oda
nem fogok bejutni a fotómasinával. Ami ezen a képen látszik, az a felül átvonuló
gyufaszálnál vékonyabb 10 mikrós kondenzátor. Közvetlenül alatta öt
darab, formára leginkább P13-ra emlékeztető tranzisztor látható.

 

 

Persze csak a forma stimmel, hiszen ebbe a dobozba egy P13-as, az ő hatalmas kalapjával
bele sem férne. Hogy mennyire pici a tranzisztor, azt jól szemlélteti a képbe balról
belógó gyufafej. Persze ez ma már nem kunszt, hiszen a tranzisztorok eleve
ilyen picik, csakhogy ez a rádió orosz, és a 60-as években készült!

 

 

A hullámváltó kapcsolója, de nem is a kapcsoló az érdekes, hanem inkább a kapcsoló lába.
Nézzük csak meg méretileg a bal szélső forrasztási pontot. Ha a jobbra látható
tranzisztor kalapja akkora, mint egy gyufafej, akkor mekkora is
pontosan a bal szélső forrasztási pont? Mégis ki
forrasztotta ezt össze, és mivel?

 

 

Az elemtartó olyan mint bármely rádióban, vagyis szét van rohadva.
Eredetileg egy lapos gombelem van benne.

 

 

Ez meg itt a ferritrúd. Az RT-ben megjelent leírás szerint mérete 6x2x34 milliméter.

 

 

Az elemtartó fedele, mert hogy ez az.

 

 

Az elemből kifolyó trutymótól minden bezöldül. Amúgy az elemtartó fedele egyben
a bekapcsoló gomb is. Balra ki van kapcsolva a készülék, középen
be, jobbra eltekerve pedig ki lehet venni az elemet.

 

 

A pirossal megjelölt rész a kapcsoló egyik fele.

 

 

Itt láthatjuk a kapcsoló másik felét. Mindenesetre ötletes.

 

 

Gondoltam adok neki tápfeszt a tápegységemből, de a műszerzsinórjaim végén található
krokodilcsipeszek nagysága összemérhető a rádió méretével.

 

 

Fel akartam tenni a fülest, erre egyből kettétört.

 

 

A hallgatóra rámérve (jobbról a két fényes pálca a bonctűm) az nem szakadt.

 

 

A zsinórja viszont szakadt, és nem csak azért, mert levált az egyik lába.

 

 

Szerencsére orosz fülesből van itthon némi készletem.

 

 

Már majdnem kezdtem örülni, mikor rájöttem, hogy az új (illetve másik)
füles zsinórját be kell forrasztani a régi helyére.

 

 

Nem egy egyszerű felépítésű kábel! Összefogott selyemszálakra réz szalag van rátekerve.
Nem szakad sem húzásra, sem mozgatásra, cserébe egy élmény forrasztani...

 

 

Ha mást nem is, de forrasztani azért még tudok.
Ugyan látni azt nem igazán láttam, hogy éppen mit is csinálok, de győzött a rutin!

 

 

Ezt a drótot az előbb én forrasztottam le, mert keresztben volt a füles kábelének.

 

 

Olyan apró a törésgátló, nem is tudom hogyan vettem észre...

 

 

Kicserélem a Wellerben a pákahegyet erre a hegyesre.

 

 

Persze csak addig tűnik hegyesnek a pákahegy, míg oda nem teszem a forrasztandó
pacák mellé. Így elnézve, már inkább bumszli, mint hogy hegyesnek nevezném.

 

 

A nyíllal jelölt helyekre kell beforrasztani a fülestől jövő drótvégeket.

 

 

Elsőre sikerült!

 

 

Méghozzá úgy, hogy egyszerre vettem fel a kettes, és a hármas szemüvegemet.
Magam is meglepődtem, de egészen jól láttam amit csinálok.
Azért igazán megfésülködhettem volna...

 

 

A rádió sajnos nem működik. Ad valamicske életjelet. Olyan, mintha két adó közé lenne
tekerve az állomáskereső gombja. Ha tekergetem, akkor meg olyan, mintha egy adók
nélküli üres sávon hangolnék végig, vagyis kicsit változik az éterzaj. A hullámváltó
kapcsolóra is reagál, de bárhová is tekerem, kapcsolom, semmi adót nem fog be.
Mivel nem működik, szívfájdalom nélkül boncolok bele. Egyrészt úgy sem jó,
másrészt ha jó volna sem hallgatnám, harmadrészt hátha rájövök mi a baja.
Amit a képen látunk, az a panel hátulja. Ez egy porcelán lapocska, amire
felgőzölögtették az alkatrészeket. Esélytelen bármit is kezdenem vele.

 

 

A panel és a forgó között egy fényes rézlapocska van, gondolom árnyékolási céllal.

 

 

Ez pedig a forgókondenzátor hátulnézetből. Itt sem látszik semmi kirívó hiba. Azon törtem
a fejem, előkapok a dobozomból egy forgókondit, és rádrótozom erre a mikro rádióra.
Aztán ránéztem a pákám krumpli végére, és erről a tervről egyből lemondtam.
Elcsomagoltam a rádiót a fülhallgatós zacskóba. Letudva, ezt is láttuk.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...