Dédi halacskás lámpája
(szétszedés, felújítás, összeszerelés)
(több menetben)


Első menet, azaz a szétszedés

Íme a halacskás lámpa az eredeti helyén. Ha egyszer méltóztatok elhozni a rádiót, illetve
lesz hová elhozni, akkor majd szét lesz szedve. De az még olyan messze van...
Illetve csak volt. Hiszen azóta, ha nem is egészen, de jó félig kész a pince.
Ez a romhalmaz Bolgár rádió pedig pont ott ül, egyből a bejáratnál.

 

 

A lámpa már itt van közel. Fent ül a cserépkályha tetején.
Azért ezzel foglalkozok, mert nincs kedvem a relés dobozhoz.
Most épp arra fogtam a halogatást, hogy nincs itthon színes drót.
Néha (még ha csak néha...) olyan egy hülyeségeket tudok kitalálni.

 

 

Hogy a lámpát ne legyen okom dróthiányból kifolyólag halogatni, vettem hát egy szép új
fehér hálózati zsinórt. Mondtam már, hogy utálok bemenni egy barkács áruházba?
Legutóbb vettem egy akkora vödör festéket, alig bírtam kihozni a boltból!
 Aztán meg vettem két polcoszlopot, pedig mikor bementem,
még nem is tudtam róla, hogy kell nekem ilyen.
Most festhetem a pincét, meg rakhatok
rendet a felhalmozott lomtengerben...

 

 

Szép rend van az ágyon. A takaró állagából  ítélve épp az előbb másztam ki belőle.
Gondoltam ennek a rendnek nem ártok, s egy laza mozdulattal
áthajítottam ide, a szép fehér hálózati zsinórt.

 

 

A zsinór itt ért földet.
Ahogy én dobok, ez kérem nem is rossz!
Gondoljunk csak bele. Ez a távolság majdnem másfél méter!

 

 

Az eredeti zsinór nem duplaszigetelt. A duplaszigetelt zsinór biztonságosabb.
Bár ahogy így belegondolok, csak felnőtt valahogy a generációm nélküle is...

 

 

Plitty-platty kapcsoló. Ez egy akkora kortünet, hogy írtam is neki egy külön cikket.
jelen példány kicsit koszos, de a dédnagymamák 90 felett jobb ha nem mosogatnak
elektromos dolgokat. Szóval az úgy volt, hogy ezt lehetett kapni a boltokban, mint un.
lengőkapcsoló. Bármi elektromos dolognak elromlott az eredeti belső kapcsolója,
amit természetesen nem lehetett kapni boltban, akkor a belső kapcsoló át lett
kötve, s kapott a szerkezet egy ilyen szép kapcsolót a hálózati zsinórjára.

 

 

A villásdugó. Olyan régi, hogy már ki is ment a szabványból. Ez a gyakorlatban annyit
jelent, hogy nem kapunk olyan aljzatot a boltban, amibe bele lehet dugni.
Vagy földelt van, vagy ha elosztó, akkor a lapos dugókhoz való.

 

 

Ernyő nélkül kicsit szocreál hangulata van a lámpának.

 

 

Egyszer féloldalasan lett rátéve az izzóra a lámpaernyő, aztán ez lett a vége.
Már eleve mekkora egy agyament gondolat, az izzó üvegburájához rögzíteni
áramot vezető fém rugóval egy lámpaernyőt? Mi van ha összetörik az izzó?
De mi régiek -mindezek ellenére- még mindig élünk!

 

 

 

A foglalat elforog a lámpában.

 

 

Ami nem is csoda, hiszen a foglalatot tartó cső másik végéről leesett az anya.

 

 

Ez egy kifejezetten jól sikerült kép.
Mondjuk elképzelni nem tudom, hogyan jutottak be ide a molyok az izzón keresztül.
Mindenesetre az jól látszik, hogy ki viszont már nem jutottak.

 

 

Majd ilyen sorrendben kell felfűzni az alátéteket.
De nem hiszem, hogy összeszereléskor vissza kell majd néznem ezt a képet.

 

 

Addig addig állítgattam a tárgyakat a fotózáshoz, míg elveszett maga a lényeg.
A cső végén a menet olyan állapotban van, hogy arra képtelenség rákapatni az anyát.
Az anya meg olyan szar, mintha présgép köpte volna ki. De mérgében, csak úgy foghegyről!

 

 

Ezek ketten ennél (fél fordulat se) sosem voltak jobban összekapaszkodva.
A menetes rész előtt a csövön a polírozás nyoma (kevesebb rece a felületen)
attól van, hogy az alumínium cső súrlódott a porcelánból formált lámpatestben.
Valószínűleg...

 

 

Még jó, hogy van itthon anyás dobozom. Pontosabban szólva ennek a doboznak potméter
anya a felirata. Mindig is sok csavarom volt, de kezdetben az összes dobozomba
szétszórva. Aztán egyszer meguntam, hogy soha semmit sem találok. Illetve
ha kell valami, akkor fél napokat turkálok a dobozaimban, és nekiültem
csavart válogatni. Azóta minden ott van ahová nyúlok. Csak manapság
sajnos már egyre ritkábban nyúlok oda bármihez is...

 

 

Kétféle anyát is találtam. Nem a réz lesz beépítve.
Bár jelen esetben nem okozna gondot, ha összerohadna az alu meg a réz.

 

 

Sodrott vezetéket nem szabad úgy bekötni csavar alá, hogy a csavar forgó vége elnyírja
a vezeték elemi szálait. Szóval a bal oldali kötés jó, a jobb oldali meg nem.

 

 

Mivel az anya nem rögzítette a csövet, ezért izzócserekor maga a cső is tekeredett.
Illetve a csőben a vezeték is, mint azt láthatjuk. Ez akkor gond, ha annyira
tekeredik a vezeték, hogy elkezd rövidülni. Kitépi magát a foglalatból,
majd összecsavarodik a vége, és akkor kereshetünk egy gyertyát,
egy új biztosítékot, majd a létrát a biztosítéktábla eléréséhez.
Persze ha a zárlatos lámpát nem kapcsoltuk ki, vagy nem
húztuk ki a konnektorból, akkor kereshetünk egy újabb
biztosítékot, mert az előző még a kezünkben feladja...

 

 

Megköszönöm az eddig végzett munkáját.
Ő nem jön velünk tovább...

 

 

Búcsúzz el szépen a többiektől.

 

 

Szeretem a fehér port. Bár ez esetemben csak az Ultra mosogatót jelenti.
De ez nem is baj... Így mégiscsak olcsóbban kijövök.

 

 

Brumcájsz medve elszántan őrzi az elmosogatott alkatrészeket.
Múltkor elfelejtkeztem a dologról. Itt hagytam a lomokat a mosógép szélén.
Pont ide szoktam tenni a törölközőmet. Aztán mikor innen elvettem, szóval csak néztem,
hogy mikkel fürdök együtt. Nem mondom. Ahogy öregszik az ember,
ki-ki esnek egyes részei. No de csavarok, meg alátétek?

 

 

Magát a lámpatestet is alaposan elmosogattam, s büszkén jelentem, hogy sikerült.
Már úgy értem, hogy sikerült nem eltörnöm. Andi azt vette a fejébe, hogy átfesti.
Ha újságpapírból tud madarat meg elefántot, akkor ez is biztosan menni fog neki.

 

 

Ezeket összecsavartam. Most, hogy a menetet tűreszelővel kiigazítottam, most már rákap
az anya. Van egy olyan érzésem, hogy ezt a foglalatot majd le kell cserélni, mert ha ebbe
tekerünk bele egy divatos energiatakarékos lámpát, akkor mi tartja majd a lámpaernyőt?
De ne szaladjunk ennyire előre... Hátha megúszom az egész miskulancia átkombinálását.

 

 

A már semmire sem jó villásdugót elteszem, mint ahogy a mellette látható
-végképp semmire sem jó mert hiányos- még ennél is régebbi villásdugót is eltettem.
Illetve még nem tettem el, hiszen ez csak ideiglenes állomáshely, míg újra
hozzá nem férek a pincében az alkatrészdobozos szekrényemhez.

 

 

Az előbb, mikor a lámpát bevittem, valami gyanúsat láttam a sarokban.
Egy lemezjátszó, és egy sarokcsiszoló várja az elkerülhetetlent.
De hogy kerültek ezek ide? Mondjuk a sarokcsiszolót
még csak értem. Simán bevágtam a sarokba.
Azért sarokcsiszoló a neve. Nem? De!

 

 

Kifele jövet már megint belerúgtam ebbe a kupacba, repült szét az egész!
Szegény hányódó MK27-eseket is szét kéne már szedni...

 

 


Második menet, melyben Andi fest

Már majdnem a lámpa festődik, csak még nem.
Előbb még a macskákat kell bearanyozni. Meg ne kérdezd minek? Kell és kész!

 

 

Alapozás fehérre. Persze még átlátszik, mert egy réteg festék nem fed rendesen.
Volt egy olyan tervem, hogy ezt a munkafázist én végzem el.

 

 

Persze nem lett belőle semmi, pedig jóval egyszerűbbet találtam ki Andi ecsetelésénél.
Gondoltam lesétálok a pincébe a lámpával, s elmerítem egy vödör (munkakedv
hiányában) épp ott állomásozó diszperzitben. Ez lett volna az egyszerűbb
megoldás. Persze végül is így az egyszerűbb. Már úgy értem, hogy
nekem. Már úgy értem, hogy mégis mennyivel egyszerűbb
nekem, ha Andi intézi ezt az egész festéses dolgot.

 

 

Andi megtervezte a lámpa új mintázatát.

 

 

A kék alap csíkossága stimmel.

 

 

Dolgozik a művész. Ha majd a pincét festem, (lássuk hogy megy nagyban alapon)
kezébe is adom a Teddy hengert. Bár felőlem festheti a falat ezzel a kicsi ecsettel is.

 

 

 

Megörökítettem, amint épp meg lettem fenyegetve, hogy át leszek festve sárgára.
Felesleges. Hiszen annyi a kínai, hogy sárgában nem volna rám igény.

 

 

A lámpa festés része kész.

 

 

A macsekok kész.

 

 

És ez a rigó is teljesen kikészült. A rigók itt nálunk általában olyan csiporászást rendeznek,
hogy zeng tőlük a környék. Ez meg annyira kifáradt, hogy fél órája ücsörög egy
ablakhoz közeli ágon, s közben meg sem mukkan. Mint ahogy én sem.
Csak megyek a boltba lakkért, pontosan a kapott utasítás szerint.

 

 

Az OBI-ban az összes polcok telve vannak mindenféle lötyikkel! Csakis a lakkos polc az,
ami épp üres. Illetve csak majdnem az. Mint az a képen jól látható,
ez az egyetlen dobozka lakk éppen rám várt.

 

 

El is hoztam. Csak aztán hazafele kitettem a bicaj kosarából ide.
Aztán persze itt is maradt. Pont mint a mesében. Hoztam is lakkot, meg nem is...

 

 

Andi felhasználás előtt igen komolyan tanulmányozza a dobozon a feliratokat. Illő dolog
elolvasni a használati utasítást, még egy olyan egyszerű dolog, mint a festékes doboz
esetében is. Bár a lényege mindnek az, hogy kenjük rá egyenletesen a céltárgyra.
Lehetőleg keveset igyunk belőle. Ne kenjük a hajunkra. Ne öntsük a fülünkbe,
és ne nézzünk bele a dobozba túl közelről, míg az nem üres. Amúgy jópofa
dolog a lakk. Konzerválja amire rákenjük. Egyszer lefújtam egy lepkét
hajlakkal. Évekig állt a polcon mint dísz. No nem mintha utálnám
a többi élőlényeket, csak az van, hogy nehezen tűröm meg
a lakásban, ami gyorsabban mozog nálam. Andinak is
csak az szerencséje, hogy lassan mozog...

 

 


Harmadik menet, melyben kicsit villanyt szerelek

Andi felvette a közellátó szemüvegem. Gondolta hátha pontosabban látja vele, hogy mikor
szerelem végre össze a lámpát. Ezt én nem értem! A szétszedés is most történt a minap.
(megvan annak már két éve is) Szóval ez érthetetlen! Mégis miért kell elkapkodni?

 

 

Ez még nincs összerakva, csak provizórikusan egymásba lettek tolva az alkatrészek.
A régi kiégett (és alkalmatlan) lámpaernyő helyett vettünk egy újat az IKEA-ban.
J
ÄRA neki az ő szépséges neve... Gondoltam lefordítom a google fordítójával.
Elsőre fordítva adtam meg a forrás és a célnyelvet. Szóval a google szerint
ha magyarul azt mondom J
ÄRA, akkor azt svédül úgy mondják flyg.
Már megint okosabb lettem! Bár az én esetemben ez nonszensz...

 

 

Nem bírtam kihagyni, és beszúrtam a lámpaernyő használati útmutatójából ezt
a nagyszerű ábrát. A felső képsor azt ábrázolja, hogy ha nem sikerül egy fél
asztalfiókot összeszerelnünk a lámpaernyő alkatrészeiből, arcunkon kaján
vigyorral hívjuk fel az IKEA segélyszolgálatát. Az alsó kép ellenben
 teljesen egyértelmű. Dobáljuk ki a lámpaernyőből
a felesleges alkatrészeket.

 

 

Szép rend van nálunk. (khm...) Két év alatt sehová sem keveredtek el az alátétek.
Jó. Akkor az egyik az anya. De anya csak egy van!

 

 

Ugyan a szép fehér foglalatot a saját csillár projectemhez vettem, de ahogy magamat
ismerem, az még annyira odébb van, hogy nyugodtan elhasználhatom ide.

 

 

Az asszonynak nem tetszett a fekete plitty-platty kapcsoló.
Mit tehet ilyenkor egy határozott férfiember?
Mentem az OBI-ba venni egy fehéret...

 

 

Ez a foglalat úgy nyílik ki (ez most nem kényszeres, hanem a bekötéshez kell), hogy
beledugunk egy (valójában persze jobb ha két) csavarhúzót, s összefeszítjük őket.

 

 

Én a részemről azt mondom, hogy így csupaszon nem tolom bele a foglalatba a drót végét.
Szerintem (és így is tettem) leónozom. Úgy is önszorítós, nem tud megfolyni.

 

 

Rátekertem az alumínium rúd végére a foglalat alsó részét.
Ezt most kell, hogy ne összeszereléskor tekeredjen össze a vezeték a csőben.

 

 

Gondolom látjátok, hogy mily szépen alakul a lámpa.
Én meg azt gondoltam, megalakítom a lámpát különösen lassan összeszerelők klubját.
Lenne jó kis klubgyűlés. Mindenki elhozná a...
Jó! Akkor csak beszélnénk róla...

 

 

Belepiszkálok a bonctűmmel, mielőtt még rossz lyukba találnám dugni a drótot.
Andi szerint a drótokat oda dugom, ahová csak akarom. Ellenben ha nem
a drótokról van szó, megígérte, hogy elveszi (és használni is fogja)
a bonctűmet. Ej... Ezek a vadállat asszonynépek...

 

 

 

Ilyen kis patentül megy össze a foglalat.

 

 

Nincs mese!
Most már itt lesz a kapcsoló, és kész!

 

 

Jópofa ez a kapcsoló. Ugyan csak egy áramkörös, de ha véletlenül el találtam volna
vágni keresztben a másik drótot is, azt is lenne hová bekötnöm.

 

 

Jó. Akkor legyen Andinak igaza. Fehér dróthoz fehér kapcsoló illik.
Azért én elteszem a feketét, hiszen jó lesz az még valamire...

 

 

Ez a kép egészen jól adja vissza a lámpa hangulatát. És az én kedvem is felderült.
Újabb régi adósság van letudva. A megmaradtakat most nem sorolnám
fel, mert az van, hogy mára kifogyott a pixel a monitoromból.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...