Pici fekete URH sávos kisrádió
(polcomon találtam)

Egyszer úgy is eljutok oda, hogy vadásznom kelljen a szétszednivalóra.
Persze jelenleg ez a veszély finoman szólva nem fenyeget.
Sok a rádió, gondoltam ezekből választok mára egyet.
Ezek olyan nagyok, valahogy nincs kedvem hozzájuk.
Az amerikai autórádiót meg a műszert pedig már láttuk.

Ha az egyiket szétszedném, akkor ez egy olyan polccá válna, ahol már csak egy
szétszednivaló van ahhoz, hogy elmondhassam, ez a polc kész. Jó érv, de
most nem vált be. Elvagyok magammal, forgok körbe a szobában...

Ezek is szépek, de szerencsére annyira fent vannak a magasban, közelükbe sem érek
a csavarhúzómmal. Azért néha elgondolkodom a felhalmozott lomhalom felett. Például
hol az a kazettás kismagnó, amit azért vettem meg, mert érdekes mód olyan a vezérlése,
mint a ZK140-es, vagy a SANYO MR-210-es magnónak. Vagyis nem nyomógombos,
hanem tekerőtárcsás. És az a nagy táskarádió merre van, ami olyan koszos volt, hogy
hová is dugtam? Aztán csodálkozom mikor előkerülnek a szekrény mélyéről. Például úgy
tudtam, hogy már csak egy orsós kismagnóm van itthon, egy Tesla URAN (vagy PLUTO).
Erre kihúztam egy zacskót a pincében a polcról, és volt benne még egy orsós kismagnó.
Tényleg! Ez egy Geloso rom lesz, amit csak azért vettem meg, mert olcsó volt. Kiveszem
a szatyorból, de ez nem Geloso. Szóval bármilyen hülye dolog is az előszobában tárolni
pár hetet a hazahurcolt lomokat, megvan az eljárásnak az az előnye, hogy mivel sokat
látom, emlékezni fogok rá. Ez egy elég sánta magyarázat arra, ami az előszobában van...

A Nintendo szétszedésével már tulajdonképpen készen is voltam, mikor egy kedves
olvasó elárulta miért nem megy. Legalábbis igen nagy valószínűséggel csak egy IC
lábat kell kivágnom a panelről. Itt kicsit elakadtam. Egyrészt elő kéne vennem újra,
ami lássuk be nehéz faladat, messzi a polc, másrészt kéne egy monitor is a kísérletek
idejére, amin látnám a játékgép képét. Egyrészt ott ül az előszobapolcon egy monitor,
igaz fekete fehér, másrészt kaptam egy jópofa mini színes tévét az UHER CR-210
riportermagnóhoz. Na jó, akkor legyen az, hogy most nincs hozzá kedvem, meg
a játékgép nem is rádió. Viszont a kis fekete doboz a balszélen, az bizony rádió!

Ez sem ült egy percet sem az előszobában, mert fogalmam sem volt róla, hogy van
nekem ilyenem. Nemrég találtam, mikor a polcszéli dolgokat néztem át abból
a szempontból, hogy mi mehet közülük a pincébe. Ez egy cigis doboznál
picit kisebb rádió, gondolom úgy kb. egy százas lehetett a piacon.

Nem hangszórós, hanem fülhallgatós.

A készülék ezen oldalán nincs semmi.

A másik oldalán viszont ott a hangerőszabályozó, ami egyben a bekapcsoló gomb is.

A skála az állomáskereső gombra van rajzolva. Ami elsőre hiányzik,
az a skálára mutató nyíl. Vagyis addig rendben van, hogy mondjuk
98 MHz-re tekerem a gombot, no de ezt mégis mihez képest tegyem?

A hátulján nincs semmi, csak fülecske az övre csíptetéshez. A készüléken az egyetlen felirat
az amit itt látunk, vagyis mindössze annyi hogy CE. A jelölés Communauté Européenne,
az Európai Közösség rövidítése franciául. Tehát ezt a kisrádiót direkt ide gyártották.
Az az érdekes, hogy nem tudjuk meg ki, mert semmiféle felségjel sincs a rádión!

Ezen a képen egyrészt az látszik, hogy két vékony ceruza elem való bele,
másrészt a csavarhiányból kiderül, hogy ezt már valaki piszkálta.

Az alkatrészek tömege, illetve az alkatrésztömeg hiánya nem sok jót ígér.

Ennyi alkatrészből nem jön ki egy működőképes URH sávos rádió, vagyis mindenképpen
kell lennie a panel másik oldalán egy soklábú széttaposott IC szörnynek. Persze ha nagyon
akarjuk, akkor ennyi alkatrészből is kijön egy URH rádió, mondjuk szuperregeneratív
felépítésű, de olyat zsebrádióban még nem láttam. A szupreg vevő nekem nem jött be.
Emlékeim szerint egyszer szólalt meg, de akkor sem tartott neki sokáig. Józsi barátommal
magnóztunk, nekik nem volt URH sávos rádiójuk, a miénken meg pont URH-n nem működött.
Egy szupreg vevővel kísérleteztem, az eleddig használt diódás középhullámú adapter
(gyakorlatilag egy detektoros vevő) kiváltására. Megszólalt! Nagyon örültem, le is szaladtam
kiváló barátomhoz a panellal. Ami idefent működött több tranzisztorral is, akár
tekercsnyomogatós, akár forgó kondis hangolással, az két emelettel lejjebb még csak
sustorogni sem volt hajlandó. Azóta sincs semmi bizodalmam a szupreg vevőkhöz...

Ez egy fülhallgató, itt hever a polcon pár éve. Valami céges reklámanyagban volt.
Talán a belső újságunkba volt mint melléklet. Hazahoztam, és letettem
a polcra, még csak ki sem próbáltam. Persze ez nem csoda,
elment minden bizodalmam, mikor valamely része
első fogásra szétesett a kezemben.

A rádió meglepő módon szelektív, a hangjáról viszont jobb nem beszélni. Nem azért van ilyen
sípláda hangja, mert az egyik fele dugó a fülemben, a másikat meg odanyomom a kamera
mikrofonjához, hanem... Hanem mindjárt kiderítem én ezt, rádugok egy normális fülest.

Mikor ezt ki akartam húzni a rádióból, egyből szét is jött. Ezek után mindenki eldöntheti,
hogy milyen emléket jelent az, ha ez az izé a céges belső újságunkban volt melléklet.

Na ez kérem egy fejhallgató! SONY MDR-XB500 majd 20.000 forintért.
Ez úgy szól, hogy az én 60-as évek dallamos zenéin kialakult ízlésemmel,
amire rárakódott a 70-es évek diszkó dübörgése, miközben énekből sikerült
nullás jegyet produkálnom, szóval mindezek ellenére ezzel a fülessel elsőre
betoltam a fejembe Lajkó Félixből egy egész órás adagot, pedig ez kifejezetten
tiltott a nem vonós kedvelő fül számára! Időnként (gyakorlatilag folyamatosan)
olyan valóságos mélyeket produkál ez a füles, hogy többször levettem, mert olyan
érzésem volt, mintha járna a mélyláda. Ezzel a fülessel a jelen tárgyalt fekete
kisrádió is egészen normálisan szól, bár a hangja valóban magasba húz.

Ez az egy szem KF tekercs van benne, a többi alkatrész jórészt kondenzátor.

Meg persze egy pár tekercs, igen beteges méhviasz loccsintással.

A kispárna forma kék valami egy 10,7 MHz-es sávszűrő, vagyis ez egy un. szupervevő.
A piros vak szemecske forma, csak valami odatévedt ragacs.

Nem akart szétjönni a doboz, mert a forgatógomb nem jött le.
Ilyenkor nincs mese, le kell szedni a gombról a díszlemezt.

A panelt a forgókondenzátor kocka dobozánál fogva ragadtam meg,
ami azonmód a kezemben is maradt.

Nem egy agyonbonyolított áramkör, az egész ebből az egy szem IC-ből van.

Pár perc alatt ledörgöltem a gyantát az IC-ről, előkerült a felirat.
Megtaláltam az IC adatlapját, meglepően korrekt kis áramkör
ez, nem is csoda, hogy normálisan működik ez a mini rádió.

Ügyes vagyok, fekete rádiót fekete háttér elé.
Majd egyszer átrendezem őket, csak legyen már végre rend...