Relés doboz éjszakai áramhoz
(szabad vagy sem, ez van megrendelve)


Bevezetés

 

A feladat az, hogy készítsek egy dobozt, ami annyit tud, hogy átkapcsolja a rákötött
fogyasztókat az éjszakai áramra, már ha az éppen központilag be van kapcsolva.
Mostanában ez is a neve, vagyis nem éjszakai, hanem kapcsolt. Nem egy nagy
feladat, egy szem relé kell, ami behúz mikor megjön az éjszakai áram. Mikor
elmegy, akkor meg persze elenged. Ez egészen addig jó, míg mind a nappali,
mind az éjszakai áram ugyanaz a fázis. Ha külön fázis, akkor nem úszom meg
egy relével az átkapcsolást, mégpedig azért nem, mert miközben a relé kapcsol,
az érintkezők ívet húznak. Az elektromos ív vezeti az áramot (abból van), közben
a relé meg odacsapja hozzá a másik fázist. Szóval mint sejtetni engedtem, két külön
fázisról van szó. Íme a feladat újrafogalmazva: Megjön az éjszakai áram, azonnal
kikapcsolja a nappali áramot, vár egy kicsit míg kialszik az elektromos ív, majd
rákapcsolja a fogyasztókra az éjszakai áramot. Visszafelé, vagyis mikor elmegy
az éjszakai áram, akkor nem kell időzítés, hiszen ilyenkor az éjszakai áram fázisa
már nincs jelen. Az ember azt gondolná, hogy ez így jó, de nem! Mikor az éjszakai
áramot kikapcsolják, akkor nem szűnik meg az éjszakai áram fázisa, csak a távvezérelt
kapcsolóórában elenged a relé. Márpedig mikor egy relé elenged, akkor ívet fog húzni.
(persze csak akkor, ha a kontaktusokon éppen folyt áram) Tehát mikor az éjszakai áram
lekapcsol, a kapcsolóórában ívet húz a relé, mi meg erre az ívre ráküldjük a nappali fázist.
Itt látható egy időzítő relé, ami már átesett az előbbi aktuson. Tehát tovább fogalmazva
a feladatot: Akkor is kell késleltetés, mikor elmegy az éjszakai áram. Jó kis feladat,
kár volt megígérnem, hogy megcsinálom ezt a relés dobozt. Pláne úgy, hogy ez egy
több éves ígéret, aminek három nap múlva lejár az általam adott végső határideje.
 Vagyis ha a fene fenét eszik, keddre akkor is kész kell lennie a doboznak!


A gyűjtögetés kora

Mivel ez a feladat több éves, ezért bőven volt rá időm felkészülni.
Ha láttam valamit, ami nagyjából illett a feladathoz, akkor azt megszereztem.
A két nagydarab relé jó lesz kapcsolni, a színes visszajelzők meg olcsó pénzért voltak.
Az időzítő relét a pincében találtam, de ide nem jó, mert túl hosszú a minimum
kapcsolási ideje. Az elektromos ív megszűnéséhez nem szükséges 20 sec!
A csoki mindig jól jön, bár a vége úgy is az lesz, hogy veszek egy
pontosan hozzáillő darabot. A nagy kérdés maga a doboz.

 

 

A melóban mindenféle dobozokban vannak. Még ez a telefonelosztó
áll legközelebb a feladathoz, bár szerintem a mérete erősen túlzás.

 

 

Kicsit túllőttem a célon, hiszen maximum ha 9 szál vezeték megy be a dobozba.
Persze a kihasználatlan lehetőség még nem baj, de jelen feladathoz
egy ekkora ormótlan benga nagy doboz az erős túlzás!

 

 

Mondom a kollégáknak, hogy megálltam a körúton kocsival, és ezt tízezer forintom bánta.
Fú! Megbüntettek? Á nem, csak vettem magamnak egy szép órát. Ez a történet pont
annyira nem illik ide, mint a relés doboz építéssel kapcsolatban általam kreált
mindenféle mondvacsinált okok. Mindig kitalálok valamit, csak hogy
elhalasszam a feladatot. Hol az asztal alja van telepakolva oda
nem való magnókkal, máskor meg a pincében nem férek
a satuhoz. Egyszer persze minden határidő lejár...

 

 

Ezeket meg 100 forintért vettem a piacon, már úgy értem az egész zacskóval.

 

 

Ezeknek semmi közük a relés dobozhoz, nem is értem hogy kerültek ide...

 

 

Mint ahogy ezeknek a modemeknek az idekerülését sem értem. Ott ül alattuk egy
(illetve két) BRG MK27-es magnó. Ebben a magnóban elég lehetetlen forma
tápcsatlakozó van, nem kompatibilis semmivel. Gondoltam hozok haza
egy olyan csatlakozót, amihez van dugasztápom. (modemek mögött
van elbújva) Mégis miben van tápcsatlakozó aljzat? Persze tudom,
hogy az erre rendszeresített dobozomban, de csak azért is hozok!
Tele van a szemetes ilyen modemekkel, kivettem hát egyet, majd
bedobtam a szatyromba amiben az eső elleni kiskabátomat hordom.
Egy hétig nem esett, ezért igencsak megsétáltattam szegény modemet.
Aztán támadt egy ötletem, hogy mire kell nekem ebből a modemből a piciny
kapcsoló. Illetve kapcsolók, vagyis több modem kell. Mint látható, már több modem
van, és nem csak úgy egyszerűen több, hanem napról napra egyre több. Ha nem
jut eszembe záros határidőn belül, hogy minek nekem picike kapcsoló, és
hogy pontosan hány darabra is van szükségem, akkor komoly bajba
fogok kerülni, mert el fogják borítani szobám a döglött modemek,
 vagy mérgemben egyszerűen visszaviszem a modemeket...

 

 

Forogtam körben a szobámban, rólam ne mondják: Hülye vagy, csak nem forogsz!
Kerestem egy dobozt egy postázásra váró apróságnak. Végül nem találtam semmi
normálisat, ezért nem normális módon a Smartax modem tokjába csomagoltam.
Mérgemben még a csavarokat is visszatekergettem!

 

 

Kitettem a csomagocskát az előszobába. A kamera, meg a hozzá való monitor is lesz
a szétszedtemben, de még messze vannak a csavarhúzómtól. Viszont ott az a piros
és fehér vezeték, amit a minap vettem a Madzag BT-ben. Aranyos kis bolt,
mindenből adnak méterre is. Vettem is két két méter piros és fehér merev
réz belű drótot. Gondoltam ha a fázis fekete, a nulla meg kék, akkor
a vezérlőjelet mégiscsak valami más színnel kéne vezetni a dobozban.
A két két méter drót erős túlzás. Az az igazság, hogy nem mertem fél métert kérni.

 

 

Hol ide, hol máshova dugdosom a hozzávalókat.
A lényeg, hogy lássam is őket, meg ne is.

 

 

Minden együtt van. A határidő mindjárt lejár, kényetlen leszek dolgozni,
ha már megígértem. Meg még azt is megígértem, bár ezt már csak
magamnak, hogy soha többé senkinek semmit sem ígérek meg!
Erre azonnal megígértem magamnak, hogy ha a relés doboz
kész, megyek kifestem a pincét, átpolcozom, rendet rakok.
Az velem a gond, ha nem ígérem meg magamnak a dolgokat,
akkor azok igen hajlamosak arra, hogy sohase legyenek készen...

 

 

Valamelyik nap annyira nem volt kedvem a relés dobozhoz, hogy lementem a pincébe,
felhoztam azt az élére állított kétkazettás decket, és szétszedtem.

 

 

Az óriás szürke dobozhoz meg annyira nem volt kedvem, hogy inkább vettem egy
a feladathoz illőt. Ma már nem úgy van mint rég, szinte mindent lehet kapni a boltban!

 

 


Lamentálás
 

A lamentálás egy fontos munkafolyamat, időrendben közvetlenül megelőzi magát a munkát.
Nálam sajnos egyre többször nem csak a munka előtt, de helyett is ez kerül előtérbe...

 

Nem fogott az agyam, persze ez nem lepett meg, mert máskor sem szokott...
Ha úgy gondolod, ez a rajz borzasztó és értelmetlen, akkor nem láttad a béta verziót!
Az annyira rettenetes volt, hogy kimentem kávéért, és mire visszajöttem, már én sem értettem!

 

 

Letisztázva azért már érthetőbb a rajz, a lényeg úgy is az, hogy én értsem.

 

 

Tologatom a hozzávalókat az asztalon, ki-be pakolok a dobozba.
Csak a határozatlanságom határozott...

 

 

Tényleg jópofa dolog, hogy ha sínre pattintós eszközökhöz kell doboz, lehet kapni.
Ráadásul nem ez az egy méret van! Majdnem meg is vettem az egyel kisebbet.
Szerencsére észbe kaptam, hogy ha ennyire örülök egy műanyag doboznak,
akkor ott valami baj lesz. Belegondoltam a dolgokba, és beugrott a hiba!

 

 

Nem csak ennek a három eszköznek kell beférni a dobozba!

 

 

A sín, amire a motyók pattinthatók, kiszerelhető. Ennek mindjárt szerepe is lesz.

 

 

Ennyi minden nem fért volna bele a kisebbik dobozba. Mondjuk ide sem kell ennyi
minden, de mikor a kép készült, még nem voltam benne biztos, hogy egy, avagy
két időzítő relére van-e szükség. Biztosan meg lehet oldani két időzítő relével
is, de belezavarodtam. Az egy relés megoldás meg kitisztult a fejemben.

 

 

 

Tudom hogyan működik a relé, de azért kipróbálom.
Jó játék, meg addig sem csinálok semmit...

 

 

Az előlapon kisebb a lyuk mint kéne, de darabonként ki lehet belőle törni.

 

 

Azért én a biztonság kedvéért előbb inkább késsel bevágtam az anyagot.
Francnak van kedve hétvégén másik doboz után bóklászni a törött helyett...

 

 

A sorját letoltam a tapétavágó késsel.
Aztán az asztalról a földre. Végezetül ez utóbbiért az asszony engem.

 

 

Az eredetileg beépített két sor csoki kevés, meg életveszélyesen szabadon is van.
Sebaj, mert mint korábban láttuk, van sárga csokim, meg ez a fehér.
Végül persze valami okból egy sor feketét építek be.

 

 

Nézegetem az időzítő reléhez kapott papírt.
Nem, nem értek belőle egy szót sem. Mondom csak nézegetem!
Meg amúgy is gyengeáramú (vagy gyengeelméjűt mondtak?) szakember vagyok.

 

 

Majd "CE" állásba kell kapcsolni, ha odajutok.

 

 

Van még vele némi mechanikai munka, de azért kezd összeállni a kép.

 

 

Csak nincs kedvem dolgozni, kipróbálom inkább ezt a visszajelző lámpát.

 

 

Most kéne lemenni a pincébe faragni kicsit a dolgokon, de úgy bealszom mint a picsa!
És ez még nem az ebéd utáni álmosság volt, mert még csak reggel kilenc óra!

 

 

Lehet kapni sínre pattintós relét és foglalatot, de nekem nem ilyen van.
Amúgy bármit lehet kapni sínre pattintható kivitelben!
Csak persze győzze kifizetni az ember...

 

 

Ha leteszem a relét a doboz aljára, akkor pont olyan magas, mint a kismegszakítók.
Mondjuk kismegszakítókról eddig szó sem volt, a rajzokon sem szerepelnek.
Mindegy, ha már egyszer itt vannak az asztalon, akkor beszerelem őket.

 

 

A fele sínt meg ki, hogy beférjenek a relék.

 

 

A reléhez való foglalat alján van egy bekötési rajz.
Hogy ezt mégis hogyan lehet látni miután beépítem, azt nem tudom...

 

 

Bele is haltam volna, ha nem nézem meg mi van benne!

 

 

Bejelöltem hol kell elvágni, és hogy melyik fele kell.
A jobb oldali feltámasztó kiesik, a középső meg rossz helyen van, kell csinálni egy újat.

 

 

Ez a hasábkészletem egy része.

 

 

Ez a piros hasáb majdnem jó, majd kicsit megtoldom.

 

 

Piros hasábból szinte mindent lehet csinálni, például ilyet is.
Szerintem ezt az erősítőmhöz készítettem, ebbe vannak belül befűzve a drótok.

 

 

Hoztam hálózati zsinórt is, hogy a végén kitudjam próbálni a dobozt.
Előrelátó vagyok, de közelre sajnos már sokkal kevésbé...

 

 

Piros meg zöld jelző. Nem tudom... Kell ez ide egyáltalán?

 

 

Ahelyett, hogy nekiállnék fúr faragni, bekötöttem a 230 voltot az időzítő relébe.

 

 

Ez a relé mekkora egy ötlet! Nem kell ezerféle időzítő relét gyártani, hanem
csak egyet, ami beállítható. Már úgy értem, nem csak az időzítés ideje,
hanem minden más is. Meghúzásra késleltessen, vagy elengedésre,
esetleg mindkettőre, de akár villogtatni is tud egy lámpát.

 

 

 

Amit a háttérből hallunk, az egy szokásos őrült motoros a Hungária körúton.
Szidnám őket, no de mivégre? Úgysem élnek ezek sokáig...

 

 

Sokáig néztem, mire rájöttem, hogy mit keres itt ez a kép.
A spirálfüzet látszik rajta, amiben a kapcsolási rajz van.
Illetve nem látszik, azért is néztem olyan sokáig.

 

 

Ez egy harmadik kismegszakító. Ha az öt szegecset lefúrom, akkor szétesik.
A tokjába lehet szerelni visszajelző izzót.

 

 

Akinek két anyja van az szereljen, mikor lehet kapni készen!
Bementem a boltba, mondom szeretnék egy sínre pattintós zöld színű visszajelző lámpát.
Na bumm, legfeljebb hülyének néznek. Lehet így is volt, mindenesetre kaptam lámpát.

 

 

A lámpácskában persze már nem izzó, hanem LED van. 13 milliampert eszik.
Ehhez képest a csokijába bele lehet kötni a hatszor hatos szögletes vezetéket is!

 

 


Fúrás faragás a pincében

Hónom alatt a felszereléssel lementem a pincébe.

 

 

Köszörűkövet fogtam a sárga masinába, ezzel fogom letolni a doboz aljából a felesleget.

 

 

Persze elsőre nem lesz szép...

 

 

Második nekifutásra azonban már a nyomok is alig látszanak.
Szegény gép azt sem tudta, mire fókuszáljon!

 

 

Szerintem az 1 lóerős Bosch állat kicsist erős gép a piros hasábhoz, de ez van itthon.
A háttérben megbúvik egy fénymásoló gép. Már több olvasó is ajánlott ilyet.
A melóban is láttam már többet is a szemétbe dobva, mind nagy volt.
Mondtam is magamnak többször, fénymásoló gép nem lesz a
szétszedtemben. Erre találtam egyet a körúton. Kicsi,
füle van (már úgy értem könnyen mozgatható),
ingyen volt. Szóval lesz fénymásoló...

 

 

De térjünk csak vissza a relés dobozhoz.
Mi van, ha elrontom a piros hasábot? Nincs baj, mert van itthon tartalék.

 

 

Mondanám, hogy precízen bejelöltem a kifúrandó lyukak helyét, de ez nem igaz.
Egyszerűen csak rutinból szemre pontoztam hármat.
Jó, vaksi vagyok, csak kitapogattam...

 

 

Nem szabad gyorsan fúrni ezt az anyagot, mert akkor egyszerűen elolvad.
Semmi gond, mert a fúrógép egyrészt fordulatszám szabályzós,
másrészt még mechanikus sebességváltó is van rajta.

 

 

A meneteket kézből fúrom.

 

 

Mióta nem láttam már fűrészt...

 

 

Ő is örült neki, hogy nem látott, mert mint látható, legutóbb megkínoztam.
Mégis mi a szart fűrészelhettem vele, hogy ilyen fogatlan lett?

 

 

Direkt ráírtam az egyikre, hogy kell! Na melyik van lesorjázva?
Sebaj! Úgysem szabad vasdarabokat sorjázatlanul eltenni,
mert mikor legközelebb elővesszük, rájövünk miért.

 

 

Fúrtam rá egy lyukat, mondjuk nem sok híja volt, hogy lemarad.

 

 

Akkor vettem észre, hogy hiányzik a lyuk, mikor a piros hasábot odamértem.

 

 

Ezt a kést akkor vettem, mikor a kínai bicskámat szétkalapáltam.
Tényleg nem ütöttem rá nagyokat, de úgy leesett a nyele...
Ez a kés meg egy darab anyagból van, nem jön szét.
Például jól lehet vele karácsonyfavéget faragni.
Például ezért is vettem, csak műfenyőnk van,
azt meg nem lehet, illetve nem kell faragni...

 

 

Most azért kell a kés, hogy a doboz aljáról a merevítő felöntéseket letoljam
a lyukak mellől, hogy be tudjam süllyeszteni a csavarfejeket.

 

 

Eddig nem rontottam el, mondjuk nehéz is lett volna.
Persze nehéz faladatokban mindig is jó voltam, meg hát elrontásban is...

 

 

Átjelölöm a foglalatokat rögzítő furatok helyét, meg ilyen apróságok...

 

 


Összeszerelés

Nem azért mérek digitális tolómérővel, mert annyira pontos érték kell,
hanem mert erről még le tudom olvasni a számokat.

 

 

Magát a dobozt meg sem kell mérnem, rá van írva az átmérő.
Nem értem hogyan gondolták ezeket a félkész lyukakat!
Mégis mi a csudával piszkáljam ki onnan a karikát?

 

 

Illetve én tudom, hogy van Miniplex a fiókban, és ha abba befogok egy fúrót...

 

 

 

...akkor pillanatok alatt (bár meglehet, a szomszédnak
hosszú időnek tűnik) kimarózom amit kell.

 

 

 

Természetesen a takarítás sem maradhat el!

 

 

Ez is megvan, mehetek tovább... Ez amúgy egy fontos részlet.
Utólag, mikor már minden benne van a dobozban, sokkal
kényelmetlenebb kimarni egy ekkora kerek lyukat.

 

 

Megnéztem milyen vastag alátétre van szükség, hogy a piros hasáb megfelelő
magasságban álljon. No nem mintha belehalnának az elektronok egy kis ferdeségbe...

 

 

Az azért elég egy hihetetlen dolog, hogy a kiválasztott 4-es alátétben
3,9 milliméteres a lyuk! Mérgemben azért se keresek másik alátétet!

 

 

És az milyen, hogy most meg a süllyesztett fejű négyes csavarban nincs slicc?
Múltkor hármas csavarban találtam sliccetlent. Hogy miért nem dobom ki őket...

 

 

Alakul a dolog, olyan lett mint ahogy elképzeltem.
Vagy képzelet ide vagy oda, ilyen lett és kész!

 

 

A doboznak ez a fele mechanikailag kész.

 

 

Egészen valószínűtlen dolog történt, találtam négy egyforma csavart a dobozomban.
Aki sosem vesz csavart, annál ez bizony komoly meglepetés!

 

 

Rendben, ilyen lesz, csak belül még hátravan ez az...

 

 

Például a csokit még nem szereltem be.

 

 

Pont megfelelő számú lába van, illetve a plusz helyeket kiszerelem elválasztónak.
Persze ez nem is olyan könnyű, külön szerszám kell a csavarok kilökéséhez.

 

 

Ezt a sínt meg kicsit át kell alakítani a csokihoz.

 

 

Hogy miért nem a pincében csinálom ezt a koszolós játékot?
Inkább az a furcsa, hogy az előbb pár lyukért, meg egy kis fűrészelésért lementem.

 

 

Kivágtam a csoki helyét, egyre inkább közeledik a drótozás.

 

 

Minden a dobozban, kéne találni valami újabb kifogást...

 

 

A kimaradt alkatrészeket bedobálom a sarokba.
Azt hiszem kell nyitnom egy újabb dobozt -erősáram- felirattal.

 

 

Az asszony mindeközben arra alkalmas és alkalmatlan anyagokból egy kalauzt készít.
Jó, akkor legyen kalóz. Nem mindegy? Egyik sem szép ember...

 

 

Ez meg egy ruha lesz, méghozzá elefántnak.
Megyek vissza dolgozni, a relés doboz mégiscsak értelmesebb elfoglaltság...

 

 

Az összetevők összeszerelve összességében kisebb helyet foglalnak el,
mint összevissza szétdobálva összehányva.

 

 

A szükséges drótokat balra lent helyezem el. (ide estek le) Kék + fekete + sárga-zöld
drótom onnan van, hogy ez nem az első, és nem is a második relés doboz amit összerakok.

 

 

Egyszer volt hol nem volt a drótok, a rajz, és a doboz.
De most már nincs mese! Dolgoznom kell!

 

 

Hiányzik a relék foglalatából pár csavar és alátét, de most nincs kedvem turkálni.

 

 

Legyártom inkább a két legeslegbonyolultabb formájú összekötő vezetéket.
Ha a felhasználó védőföld vezetővel ellátott kábeleket dug
a dobozba, legyen hol összekötni őket.

 

 

Már úgy értem ide (pontosabban szólva a másik oldalra) lehet bekötni a földvezetékeket.

 

 

Na most van kedvem turkálni!
Van ez a dobozom, amire az van írva "alátétek", de van ebben minden.

 

 

Például órafelhúzó, villanymotor szigetelő, és szalaglefutás gátló.

 

 

Meg persze szögletes négyes alátét is akadt.

 

 

Közben az asszony óracsatot kunyerál a kalózhoz.
Természetesen akad itthon abból is.

 

 

Annyiban módosítottam a rajzot, hogy beírtam a relék lábainak számait.

 

 

Bekötöttem az első két drótot, ami a fázisokat viszi a csokitól a kismegszakítókhoz.
A kismegszakító filléres eszköz. Rövidzárkor, vagy szereléskor
áramtalanítani meg nagyon jól jön.

 

 

Bekötöttem az összes fekete vezetéket.

 

 

Meg az összes kék és piros drótot is. A piros a vezérlőjelet viszi az időrelének.
Mint a jelfogó foglalatain látszik, kitekertem a felesleges csavarokat.
Szóval nem is kellett volna alátéteket keresnem pótlásnak...

 

 

A zöld lámpácskának azért van hülye színe, mert éppen világít.
Engem meg kitör a frász, mert nem úgy működik a doboz, mint ahogy
kéne, mert elfelejtettem a jobbra lent látható pucukát AI-ból CE-be kapcsolni.

 

 

Kéne egy foglalat egy darab dróttal, és mint minden jobb háztartásban, akad is.

 

 

Ideiglenesen beledrótozok két 230-as kábelt, meg a kimenetre egy izzót.

 

 

 

Elmondom hogyan működik, és valóban! Az, hogy átkapcsoláskor pár másodpercre kimarad
az áram, az nem baj, nem lesz semmi aktív elektronika kötve a kimenetre.
Ez a doboz valójában egy villamos segédfűtő kazánhoz kell.
Mondhatni fordítva működik mint gondolnánk.
Ha nincs éjszakai áram, fűt a nappaliról.

 

 

Kicsit szét vannak dobálva a dolgok, de most valahogy boldogan csinálok rendet.

 

 

Majdnem elfelejtettem megmutatni, hogy a doboznak még füstszínű ajtaja is van.
Ezen keresztül speciel valahogy sokkal szebben mutat a zöld lámpácska.

 

Köszönet illeti May Károlyt az időzítő relé ötletéért, illetve a két időzítő relé
szükségességének gyakorlati történetéért, valamint magáért az időzítő reléért.

Köszönet Hídvégi Józsinak azért, hogy szólt, ha nem válaszom külön
a nullákat, akkor azt a FI relé azonnali leoldással fogja jutalmazni.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...