HP M407 4,1MP digitális fényképezőgép
(írta Efraim Arie Staub)

 

   Természetesen mindennek története van. A fényképezőgép nem bolti úton került a tulajdonomba, hanem mint majdnem minden elektronikával is foglalkozó izraeli a dzsankon, az ipari szeméttelepen szereztem be.
   A dzsank egy olyan beszerzési terület, ahová a gyárak, vagy gazdálkodó intézmények által leselejtezésre ítélt áruk kerülnek. Ide értendő a komplett vadonatúj számítógép, amelynek a doboza a szállítás során kissé megsérült, ide értendők a képernyők, a nyomtatók, a fel nem használt csavarok, és ki tudja még mi. A készlet folyamatosan változik.
   A terület tulajdonosa felvásárolja  ezeket a cikkeket, majd bontásra kerülnek, vagy eladásra. A bontásnál a fémhulladék fémként lesz értékesítve, az alumínium, a réz színesfémként, az elektronikai áramkörökből kiszaggatott IC-k, memóriák egy gyárban fejezik be pályafutásukat, ahol elektromos kohóban kiolvasztják és szeparálják a bennük levő értékes és ritka fémeket.
   Nos egy ilyen dzsankos barangolásom során, miközben egy ipari kamerákat tartalmazó ládában turkáltam, leltem rá a sarokban szerényen meghúzódó digitális fényképezőgépekre. Volt több is. A legegészségesebbnek látszó darabot kivettem és rövid alku után a birtokomba került. Kipróbálásra lehetőség nem volt.

 

 

 

   Hazaérve első dolgom volt, hogy pótoltam a hiányzó memóriakártyát és a telepeket és kipróbáltam. A gép minden további nélkül felélénkült, kinyílt az optika, működött a flesh, de fájdalom a kijelző LCD csak részben működött, kb. 60%-ban nagy fekete folt éktelenkedett rajta. Miután semmibe sem került az eredményes alku miatt, nem idegesítettem fel magam, hanem félretettem.
   Kb. Két hét múlva ismét a dzsankon jártam és megkerestem azt a bizonyos ládát. Kiszedtem még két hasonló típusú szemre jónak tűnő gépet, de csak azt figyeltem a napfényben, hogy az LCD egészséges legyen. A tulaj csak nevetett és a két gépet ismét grátisz kaptam meg.
   Idehaza ízzé-porrá szedtem mindhárom gépet és csináltam belőlük egyet. A nagy munkával sokra nem mentem, mert az LCD vezérlő is el volt szállva, és bár tökéletes képet kaptam, mindegyiken piros árnyalat volt.
   Egy darabig levélnehezéknek használtam a gépet, végül úgy döntöttem, hogy ismét széjjelszedem, hogy megmutassam a lelkivilágát.

 

 

 

Nem a műhelyben szedtem széjjel, hanem az íróasztalomon csináltam helyet
– félretolva  a keyboardot és az egeret és egy fehér lapon kezdtem meg a boncolást.

 

 

 

   Ez itt a gép hátulról. Tulajdonképpen kezes kis masina, minden kézre esik. Jobb oldalt felül a zoom, alul a menüválasztó. A képernyő fölött a képnézegető/fotó választógombja és mellette a ki-be kapcsoló.
   A képernyő mellett bal oldalt fent a flesh mód kapcsolója, alatta az időzítő és a közvetlen printelés választógombja. A bal felső sarokban egy egyszerű optikai képkereső van.

 

 

Ez itt a felülnézet. A nagyobbik gomb az exponáló, a kisebbik a videó mód.

 

 

 Ez itt alulról. Semmi különlegesség. Fel lehet szabvány menettel fogatni
egy állványra és itt található a szervizcsatlakozó is. Valamint
mindazon csavarok, amik lesegítik róla a kabátot.

 

 

 

 Ez itt a kinyitott teleptartó, nyíllal jelölve a memóriakártya helye.
Teljesen szokványos megoldás.

 

 

 

Itt már lesegítettem róla a kabátot és látszik néhány részlet.
A telepkapcsoló felirattal jelzett érzékelő azt figyeli, hogy a
teleptartó teteje be van-e zárva. Ha nincs, a gép nem működik.

 

 

 

Itt már lesegítettem róla a kabátot a hátán is.
Meleg van itt Izraelben, miért izzadjon szegény!

 

 

  A fémkeretet alul két csavar rögzíti, felül kis körmök vannak,
amik beakadnak a membránkapcsolókat tartalmazó panel alá.

 

 

 

 No ez lent is van. Nem volt nehéz munka.
 Őszintén szólva kezdem unni, egyszerűbb lenne
egyben bevágni a szemetesbe, de ha már elkezdtem...

 

 

 

Már le is jött a membránkapcsolós panel, csak cellux tartotta.
Nem is kell több, hiszen a hátsó burkolat amúgy is
a helyén rögzíti, nem ugrálhat sehová.

 

 

 

Na nem bánom, legyen róla egy jobb kép is...

 

 

Itt már jobban látható és az is, hogy a HP nem spórolt a cinnel.

 

 

 

 Itt már lekerült az LCD panel is, felül körmök, alul két csavar fogta és persze
a flat kábele bele volt dugaszolva a motherboard csatlakozójába.
A csatlakozó az alaplapon közép tájt az a fehér csík.

 

 

Na inkább meg is mutatom. Ez az.

 

 

 

   A vaku panelját kéretik nem piszkálni, akkor sem, ha már régen ki lett szedve belőle a telep, mert a kondi akkorát rúg, mint egy táltos. Személyesen tapogattam és megrázó élményem volt.
   Aztán gondoltam, hogy kisült, de nem! Másodszor is megrúgott. Csak önfegyelmemnek köszönhető, hogy nem csaptam a falhoz.
   Egy kicsi ferrittrafós inverter pofozza fel a 3 Voltos telepfeszültséget  kb. 120-150 Voltra és a 180uF/330V elkóba pumpálja a delejt. Ennek köszönhetően villan a vaku, meg villant a szemem is, amikor megütött.

 

 

 

Nem volt sok kedvem forrasztópákázni, ezért a brutális csípőfogóval választottam le.

 

 

 

Amúgy szépen elrendezett áramkör, és áttekinthető is.

 

 

 

 Egy kis piszkálás után lejött az optika védője, csak egy gumikarima fogta.
Mechanikus szerkezet, állandóan be van zárva, csak akkor
nyílik ki, ha az optika is kiemelkedik.

 

 

 

 Egy parányi rugó és némi forgatás után feltárul az optika belső része is.

 

 

 

Így közelebbről jól látható a fémgyűrű ami az optika belső részeit rögzíti.
 A műanyagház fröccsöntött fülei alá van forgatva, két csavarhúzóval
el kell forgatni egy picit és már nincs is ott.

 

 

 

Na ugye, megmondtam! Itt már lesz egy kis baj, mert az optika furfangos
módon egybe van építve a CCD-vel, azt meg ki kell majd forrasztani.

 

 

 

Ezt a panelt végül is a számítógépem mellől be kellett vinni a dolgozószobába,
 mert ott van a Weller. Jól odamázolták, használtam a szippantót is és
a rézharisnyát is vegyesen. De a panel fóliája bírta a tortúrát.

 

 

 

A kiforrasztás után rögtön megadta magát az optika, lehetővé téve
a további bontást. A CCD a fémkeret mögött van, csak a lábai
lógnak ki, hogy a motherboardhoz lehessen forrasztani.

 

 

 

Nos ez itt a CCD, a fényképezőgép szeme.

 

 

 

Látható, hogy kismillió csavart kell kitekerni, hogy
az optika mechanikája boncolható legyen.

 

 

Itt egy élesebb makrózott kép, mert nekem van szívem, ha szőrös is.

 

 

 

Itt már sikerrel kibányásztam a csavarok nagy részét, eltűnt
a flatkábelben végződő hajlékony panel.

 

 

 

Elfogytak a külső csavarok. Alul látszik a fogas ív, amin keresztül a motor egy
áttételen keresztül meghajtja az optika mechanikáját, hogy kinyomódjon
a gép törzséből, illetve beállítsa az optikai zoom-ot. Belül az a két
tekercs a helyzetérzékelő. Középen az optika lencséje.

 

 

 

Ez itt a leszerelt optika alaplap a meghajtómotorral és a hozzá tartozó hajtóművel.

 

 

 

 Ezt is szétbuheráltam!

 

 

 

Az optika mechanikája széjjelszedve.

 

 

 

Végezetül egy nagyon patent megoldás, ami tetszett. Az optika mechanikáján belül ez
a flatkábel úgy van megoldva, hogy a merev rész szabadon csúszkál egy csatornában,
míg  a hajlékony rész becsúszik egy kis kazettába, amikor az optika be van húzódva.
Soha nem megy tönkre! A gép viszont végérvényesen tönkrement. Fájdalomtól
megtört szívvel suhintottam be a dolgozószobám szeméttartójába,
bár alig el nem ítélhető módon a csavarjait megtartottam.

írta: Efraim Arie Staub