Bóvli de lux telefon
(a technika legalja)

Nemrég láttuk ennek a készüléknek a kisöccsét, ez meg ugye a bátyuska.
Persze a minőség az maradt ahol volt...

 

 

Érdekesen merevnek találtam a készülékzsinórt, gondoltam ezt is megnézem belülről.
Ez nem is telefonzsinór! Illetve nem készülékzsinór, hanem falra való, merev
belső erű vezeték, vagyis valaki már belepiszkált ebbe a készülékbe.

 

 

Annyit sem ér ez a készülék, hogy kipróbáljam!
Szívfájdalom nélkül vágom le róla a zsinórt, de csak azért, hogy ne legyen útban.

 

 

Valahogy olyan esetlen, mintha egy kisgyerek rajzolta volna unalmában...

 

 

Nem is tudom... Szerintem a számtárcsa szebb!

 

 

Komoly ez műszerfal! Komolyságát kiemeli, a matricán ferdén átfutó két fehér csík.
Az "IN USE" LED akkor világít, ha felemeltük a kézibeszélőt. Ez hülyeség!
Mégis miért kell egy nyilvánvaló tényt, piros fénnyel visszajelezni?
Például evés közben a villát a számhoz emelem, nincs rajta
piros LED, és én mégis tudom, hogy éppen eszem!
A második piros LED akkor világít, ha csörög
a készülék. A kapcsolóval a készülék
csengőjét tudjuk elnémítani.

 

 

Engem ugyan nem visz sehova...

 

 

Ez a készülék (és egyben a telefontechnológia) alja.

 

 

Itt van ez a matrica. Erre van felírva, hogy ki gyártotta a készüléket, hol történt a gyártás,
kitől származik a liszensz, és hogy pontosan milyen szabványoknak felel meg a készülék.
Ha már a matricán nincs semmi, gondoltam hátha alatta. Kis segítséggel gyorsan lejön,
s mint tudjuk, igen segítőkész vagyok. Például a múltkor segítettem egy növénynek.

 

 

 

Az kérem úgy volt, hogy ahányszor csak elmentem mellette, mindig kaptam tőle egy levelet.
Aztán meguntam a hajolgatást, gondoltam imitálok neki egy kis őszi szelet...

 

 

A matrica alatt egy lyuk látható, a lyukban pedig semmi.

 

 

A kézibeszélő ugyanaz, mint a minap boncolt ruhakefe telefon.

 

 

A beszélőből az elektronika átkerült a készülékbe, mint ahogy az automata kapcsolója is.

 

 

A hibajelenség maradt, vagyis ez a felépítmény is vagy észreveszi,
hogy letettük a telefont (és abbamarad a számlázás), vagy nem.

 

 

A zsinórok csatlakozók nélkül fixen bele vannak kötve a készülékbe.
Persze ez nem akkora baj, mert minek is húznánk ki őket?
Évtizedekig elvoltak az emberek fixre kötötten!

 

 

Alapjaiban véve egészen ötletes módon, a beszélőből kimaradt gombok helyét,
a gyártó egy mini telefonkönyvvel takarta le.

 

 

A beszélő gyakorlatilag üres, csak a hallgató és a mikrofon van benne.

 

 

Nyomtatott áramköri lapból kiképzett forrasztóléc. A kézibeszélő rugós zsinórjának végén,
illetve a vezetékek végén azért van érvéghüvely, mert a leoni szerkezetű huzalt szinte
képtelenség normálisan beforrasztani. Mivel a kézibeszélő zsinórja folyton mozog,
ezért hamar eltörne. Hogy ez ne történjen meg, a drót elég speciális felépítésű.
Gyakorlatilag vékony drótok vannak selyemszálra feltekerve. De bonyolult!

 

 

Inkább kerestem egy eredeti leírást egy régi távközlési tankönyvből.
Ez mégiscsak értelmesebb mint én...

 

 

A képen a mikrofon rögzítését látjuk. Ez már tényleg a színvonal alja...

 

 

A hangszóró bele van (illetve már csak volt) ragasztva a beszélőbe. Tulajdonképpen
nem baj, hiszen minek is szedné ki onnan bárki? Mondjuk talán én, alkatrésznek.

 

 

Már kettő is van belőle.
Úgy látom, már megint meg kell keresnem a hangszórós dobozom.

 

 

Gondoltam szétszedem a mikrofonkapszulát, de talán majd legközelebb...

 

 

Ez a ház egy normálisabb készülékhez készült, vagy a szerszámkészítő egyszerűen
csak szolgaian lemásolta a mintát ahogy volt. Például látszik, hogy a csengő
piezo hangszórója eredetileg bele volt csavarozva a fedőlapba.

 

 

Most meg csak lóg a csipogó a drótjain...

 

 

A csipogó mögött látható homályos hasáb egy kétoldalas ragasztós izé,
ez tartotta (persze nem nagyon) a csengőt a helyén.

 

 

Most mit mondjak? Össze van szerelve, és még működik is.
Vagy legalábbis valamikor működött...

 

 

A panelekből mindig kiszedem a "valamire talán még jó lesz" minősítésű alkatrészeket.
Ebből a szerencsétlen panelből nem szedek ki semmit!
Ez valahogy olyan szomorú...

 

 

Gondoltam elteszem az érintkező gumilapot, de már begyűjtöttem egy egész marékkal.

 

 

A sok gondot (és magas számlát) okozó mikrokapcsoló közelről.

 

 

Megy az egész a szemetesbe...

 

 

Felnéztem, és megláttam ezt a pókot a plafonon. Nem egy kicsi állat, megvan vagy öt centi!
Ez azért érdekes, mert kb. egy hónapja lepókhálóztam az egész lakást, szóval nem
tudom merre lakhat, illetve hogyan került ide. Már úgy értem a cikk végére.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...