Valami telefonos cucc a néhai József telefonközpontból
(gőzöm sincs mi ez)

Rámolok a melóhelyen a pincében, hazahordom amit szét fogok szedni, kukába
ami nem kell, dobozba ami marad. Ez a valami, ez eljött velem haza.
Fogalmam sincs mi ez, egy selejtezéskor mentettem meg.
Szerintem már több mint tíz éve hányódik nálam.

 

 

Ha más nem, hát a két banándugó még jó lesz valamire.

 

 

Ez a piros műanyagdarab azért van itt, hogy ne nyíljon szét jobban a kábel.
A drót színéből ítélve igen valószínű, hogy ezt a valamit használták.

 

 

Nekem is volt egy ilyen dobozom. Én (megrendelésre) LED-es villogót építettem bele.
Persze nem "bárkinek van" két LED-es átlagost, hanem sok LED-es összevissza villogóst.
A tárgyra visszatérve, ebben a dobozban kívülről szemlélve csak két gomb van, meg egy LED.

 

 

Illetve hátulról nézve van még egy zöld színű banánhüvely is.

 

 

Ugyan van rajta elől egy lyuk, de érdekes mód belül nem csatlakozik hozzá semmi.

 

 

A címke szerint a József Távbeszélő Üzemben használták.
Sajnos senkit sem ismerek a központosok közül, akitől meg lehetne kérdezni, mi volt ez.
Kitekertem a csavart, kinyílt a doboz, a doboz sarkában ott ült egy csótány.
Berohantam a fürdőszobába a bogárelhárító felszerelésért.

 

 

Úgy lefújtam szerencsétlent! Nem is a méregtől fordult fel, hanem inkább megfulladt.
Ha legalább lassan mozogna akkor talán, de egy ilyen száguldozó bogarat valahogy
nem tudok szeretni. És ez még az apróbb fajta! Néha idetéved pár három centis
(plusz a kilógó receptorok) fekete szín óriás is. Ilyenkor szoktam meglepődve
tapasztalni, hogy korom, és férfiúi mivoltom ellenére, még tudok sikítani.

 

 

Vajon mivégre ez a lyuk?
Lehetett volna benne potméter, vagy mondjuk egy banánhüvely.

 

 

Viszont belül láthatóan nem csatlakozik hozzá semmi. Nincs lógó drótvég, nincs
elvarratlan szál. Van viszont pár IC, teljesítmény tranyó, relé, dióda, egyebek.

 

 

A trimmereken még ott a festék, vagyis nem piszkálta el őket senki.

 

 

Panelkompozíció zöld LED-re, és két nyomógombra.

 

 

Úszik az egész miskulancia a csótányirtó lötyiben...

 

 

A képen a panel látható némi kényszeres mosás után.
Illetve látható még a festetlen vízvezetékcső, kényszeredett festetlenséggel.

 

 

Elteszem a banándugókat.
Jól fognak jönni, ha egyszer nekiállok a rádióépítős oldalnak.

 

 

Míg az "egyszer" el nem jön, addig csak gyűlnek, csak gyűlnek a hozzávalók...

 

 

A cserépkályha kéménybekötő csövén száradt a panel néhány hetet.

 

 

Mi lenne, ha mégiscsak kipróbálnám? Nem lehet túl bonyolult a bekötése.
A vastag fehéren kap áramot.

 

 

A lógó piros drót meg a banánhüvelyre ment eredetileg.

 

 

Adtam neki feszültséget a tápomból.

 

 

 

Ennyit tud. Ha elengedem a gombot, akkor kattog. Ha a LED-hez vezető lógó drótnak is adok tápot,
akkor a kattogás ütemében villog a LED. Nem jöttem rá, végül is mire szolgált ez az
egész. Ez nem szép dolog tőlem, de azért végül is nem olyan nagy baj.

 

 

Az alkatrészek bontás után bekerülnek a "majd jó lesz még valamire" dobozomba.
Nem tudom mi voltál dobozka, béke poraidra...

 

Végül minden egésszé kerekedik. (vagy örökre elvész)

Egy kedves olvasó küldte be az alábbi megfejtést.

   A kis dobozkát 1987-ben hozták létre a Lágymányos TC épületében (Vásárhelyi Pál u. 4-6, IV. emelet) teljesen manufakturális úton (saját tervek alapján, saját kivitelezéssel). Kb. 50 készült belőle.
  
A fejlesztő és gyártó az Elektronikai Javító és Felújító Osztály”, a néhai transzformátor osztály utódja volt. Az osztály (cca. 12 fő) Tóth Sándor, később Pap Zoltán osztályvezető alatt működött.
  
A dobozka neve „Számláló-jelfogó vizsgáló”. Azért kattog, mert ez a dolga. Az eszköz jelentősen megkönnyítette központos műszerészek dolgát. Az ügyfél számláit a 7A2 központokban a számláló-jelfogó mezők fényképezésével állították elő. Minden hónapban lefényképezték a számláló-jelfogó csoportokat, és nyugdíjas bedolgozók
szemrevételezéssel történő összehasonlítás alapján kivonták az új számláló adatokból a régit. A különbséget beszorozták az aktuális forint tarifával, és kiállították a számlát (ÁFA akkoriban még nem volt).
  
No de honnan tudták, hogy minden jelfogó működik? Hát onnan, hogy minden hónapban mindet lepróbálták. Egy „kutya” nevű kütyün (vasdoboz) volt egy CB 67-es tárcsa, és azon nullákat tárcsáztak. A dobozból kilógó drótra került a megszaggatott 48 volt, és ezt a doboz ormányából kilógó drótot, a jelfogó egyik lábára csíptették. Aztán tárcsáztak, s ha a relé 10-el többet mutatott, akkor működött. A mamák meg a tízet mindig levonták az újabb fényképekből.
  
Néha a műszerész figyelme elkalandozott, oszt 3-4 szer ráhúzott a tárcsára. A kliens meg fizetett szépen. (részletes számla hiányában) A gond nem is itt volt, hanem ott, hogy a műszerész ujja az ötezredik jelfogónál már kezdett kopni. Ezen segített ez az elektronika, mert 1 gombnyomásra 10 tarifaimpulzust gyártott, hiteles négyszögjellel, tökéletesen emulált kitöltési tényezővel.
  
A készülék ormánya azért lyukas, mert hiányzik belőle egy zöld színű banánhüvely (a jelfogóra menő drót helye). Ebből a dobozból később a Posta Alközponti Üzemben is készült egy sorozat.
  
A piros zsugorcső valóban azért került a drótokra, hogy ne nyíljon ketté gubancot okozva.
  
A kivitel így 2012-ben megmosolyogtató, de ha még működik, akkor jobb volt a SONY tévénél is, mert abból egy sem bírt ki 25 évet!
   1990-ben egy klasszisokkal szebb és jobb kivitelű kis-szériás műszer készült. Egy nyákon volt minden, még a csatlakozók is (nem volt benne drót).

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...