RIGA 302 rádió
(érdekes egy forma)

A Riga103-as rádiót kéne szétszednem, mert az szerepel az idei terveimben, hiszen
megígértem magamnak, hogy idén az első 100 szétszedtem cikket hopp befejezem.
Hogy miért nem azt csinálom, amit kéne? Mindenkinek lehet valami "kis" hibája...

 

 

Szép ez a Riga rádió, csak kicsit furcsa a formája, illetve a mérete, és a méretaránya is.

 

 

 

Középhullámon szól, URH-n nem, mert keleti sávos,
ott meg már nem sugároz mifelénk senki.

 

 

A forma és a méret amiről az előbb beszéltem, ezen a képen igen jól látszik. Ha a kis Philips
zsebrádió, és azért ez a neve, mert zsebre lehet tenni, akkor a Riga az micsoda?
Már azon kívül persze, hogy Lettország fővárosa. Vagy ez is zsebrádió?
Csak nagy ország, nagy zsebek? Vagy ez tulajdonképpen egy
asztali rádió, csak elemes és orosz módra miniatűr?

 

 

Hosszú, közép, és URH sáv, valamint élgomb a hangolásra.

 

 

A készülék másik oldalán van a hangerő gomb, ez viszont rendes tekerős.
A készülék tetején a matrica azt mondja 700, de én biztosan nem adtam érte ennyit.

 

 

Az a picike pöcök a forgatógomb alatt, az a hangszín kapcsolója.
Hová is jutna a világ nélküle...

 

 

A készülék másik szélén van két lyuk, ami mögött teljes értékű banánhüvelyek rejtőznek,
mint antenna és föld csatlakozók. Azért érdekes, ez a banánhüvely kompatibilitás, mert
az oroszok szeretnek semmi máshoz sem hasonlító csatlakozókat kitalálni. (lásd VEF)

 

 

Mind a teleptartó, mind a fedele hiányzik. Mivel a készülék 9 voltos, ezért pont jó
hozzá a 9 voltos elem. Legfeljebb nem szól vele olyan sokáig, mint hat ceruzával.

 

 

A hullámsávváltó kapcsolója bele van rejtve az adattáblába.
Szép ez az embléma, csak hol van már ez az ország...

 

 

Megtaláltam a rádió leírását az egyik Kádár könyvben. Akkoriban szokás volt pár
évente kiadni egy könyvet, benne az előző könyv kiadása óta kereskedelmi
forgalomban megjelent készülékek adataival, és kapcsolási rajzaival.
Erről a rendszerváltás után gyorsan leszoktunk, de nem is volna
értelme, hiszen már senki sem javít, javíttat meg egy rádiót.

 

 

Mintha nem volna mindegy...
Szerintem tökéletesen szól ez a rádió a detektoroshoz való 4000 Ohmos fülessel is.
(csak most nincs kedvem kipróbálni)

 

 

A hátlapban semmi érdekes. Talán csak azon merengtem el, hogy hogyan tolták
be a helyére a hullámváltó gombját, de aztán rájöttem, hogy amit
látok az nem törés, eredetileg is csak két pöcök volt.

 

 

Technikailag kifejezetten szép, bár nincs benne semmi különös, mint mondjuk
a Sonata 201-ben az alumínium öntvény váz, vagy hármas
forgó, mint a nagytestvér Riga 103-ban.

 

 

Azért is szeretem a Kádár könyveket, mert nem szeretem magamtól kitalálni, hogyan
volt eredetileg a skálahúrozás. Meg a panelrajz is jól jön a KF térképpel,
mert nem nekem kell kitalálni melyik tekrencs merre rejtezik.

 

 

Kicsit sprőd, de azért banánhüvely...

 

 

Az oroszok szépen befuttatták ezüsttel az érintkezőket, csatlakozókat.
Persze az ezüst idővel befeketedik, jönnek sorban a kontakthibák...

 

 

A hangerőszabályzó potmétere, és a hangszínkapcsoló belül nézetből.
Jól be van építve, szerencsére nem kell kiszerelnem.

 

 

Azért jó a hangszó mágnese a dobozban, mert szépen begyűjti az elszabadult vas
alkatrészeket. Mint látható, ez a mágnes is fogott egy csavart, és a hozzávaló alátétet.

 

 

Tranzisztor foglalatban. Nehéz ezzel betelni. Ilyen volt például a Sokol ikertestvére,
a Selga rádió. Már úgy értem, abban is foglalatban voltak a tranzisztorok. Apám
szerint, ha már kisrádió, akkor Sokol, ezért keresztapám (apám bátyja) már
csak dacból is mindig Selgát vett. Majd szedek szét ilyet is, olyat is, van
a polcon bőven. Egyszer begerjedek, és hónapokig csak rádió lesz
szétszedve, vagy magnó, vagy telefon. Persze ettől nem kell
félni, mert nem vagyok valami gerjedékeny típus...

 

 

A végokozat tranzisztorainak nagy kalapja van, az előerősítő tranyóinak meg kiskalapja.
Más gyártók ezt úgy oldották meg, hogy kerestek olyan tranzisztort, ami mindenhova jó.
A logisztikai költségeken megspórolták a különböző tranzisztorok közötti árkülönbözetet.

 

 

1967-10-09 Ilyen régi lenne a rádió? Vagy csak a hangszórója? Vagy lehet, hogy az ott
nem is a dátum? Nem hát! A GOSZT oroszul a szabvány jele, aminek megfelel a hangszóró.
Köszönet a megfejtésért Kiss Gábornak!

 

 

Jó alaposan összetekergették az alkatrészek lábait, és úgy forrasztották rá a forgókondira.
Persze igazuk van, így stabilabb mechanikailag, és ez fontos az URH rész alkatrészeinél.

 

 

Az ember, már ha javítással foglalkozik, akkor automatikusan rááll a szeme a hibákra.
Tapasztalatból mondom, hogy orosz készülékek esetében ezzel a "mér áll ferdén"
dologgal vigyázni kell! A tranzisztor azért ferde, mert direkt így van beültetve!
Be sem férne szegényke a többi alkatrész közé úgy, hogy hozzájuk ne érjen.

 

 

Ez az a trimmer amiről a leírás szólt, ezzel lehet beállítani URH-n az AM elnyomást.
Mások nem használtak trimmert, betettek helyette egy pontos tekercset, meg
két pontos ellenállást, vagy egyszerűen nem törődtek a problémával.

 

 

Az oroszok valahogy úgy tervezték a nyomtatott panel mintáját, hogy szépen elrendezték
az alkatrészeket a rendelkezésre álló helyen, aztán a másik oldalt összekötötték az
összekötendő lábakat. Én meg úgy szoktam, hogy húzok alulra egy vonalat,
az a test, meg felülre is egyet, az a tápfesz, és a kettő közé szépen sorban
berendezem az alkatrészeket a kapcsolási rajz egyik végétől a másikig.
Amit én csináltam, arról a panelről szinte lerí a kapcsolási rajz, ezt
meg javításkor szédültre forgatom, mire rájövök mi hová van kötve.

 

 

Elfelejtettem kivenni a helyéről a hangszórót.
Bocsánat...

 

 

Ezzel a részlettel az a baj, hogy a skála alatt van a forgókondi.

 

 

Pontosabban szólva nem is a forgókondin van most a lényeg, hanem az URH rész tekercsein.
Vagyis ahhoz, hogy áthangoljam ezt a kisrádiót, le kellene vennem a skálalapot, majd
a skálahúrt, a forgóról a dobot, hogy hozzáférjek hátulról a tekercsek lábaihoz.
Persze ha kivágnám a képen látható két tekercset, vagy csak belőlük egy
egy menetet, de akkor még mindig ott van pár cserélendő kondi...

 

 

Pedig itt ez a jó kis rajz, de akkor sem hangolom át.
És ha visszajönnek az oroszok? Csinálhatnám vissza az egészet!
Vannak egy hülye indokaim, az már biztos...

 

 

Az ember azt gondolná, milyen hülye dolog szürkére festeni egy diódát, pedig nem.
A fotódióda alapjaiban véve attól különbözik a hagyományos diódától, hogy bele
tud jutni a fény. Például ős régen, mikor még mutatóba sem lehetett a boltban
fotótranzisztort kapni, akkor vagy levágta az ember egy sima tranzisztorról
a fémkalapot, vagy keresett egy üvegtokos tranyót, és szépen lekaparta
róla a festéket. A diódával is pont ugyanez a helyzet, vagyis ha bármi
módon belemegy a fény, akkor ő arra szépen reagál ellenállásának
megváltozásával. Érzékenyebb helyen elmászik az egyen potenciál.
Vagy búgás lesz a vége, amit az asztali lámpa visz be a diódán keresztül,
mint amplitúdó modulációt. Ezt onnan tudom, hogy egyszer kísérletezés közben
rohadtul zavart, hogy aszerint mutatott a mérőműszerem, hogy éppen hol állt az asztali lámpa.

 

 

Hülye formája van az antenna végének? Sebaj! Készítünk egy hozzávaló sarut.

 

 

Érdekes a ferritrúd felfüggesztése, meg a mögötte lévő kondin a dátum. 1974 olyan régen
volt, hogy az már nem is igaz. 11 éves voltam, a detektorosomon tekergettem a gombot.

 

 

Innen hiányzott a hangszóró mágnesén fellelt csavar.

 

 

Gondoltam kipróbálom az URH részt is, csak ahhoz kell egy keleti normás URH adó.
Még jó, hogy a wobler erre is jó, csak ki kell szabadítanom az előlapját.

 

 

A sárga dugó hozza a modulációt a Hi-Fi toronyból, a Winamp hangszínszabályzója
képviseli a preemfázist, az óráscsavarhúzó pedig az antenna.
Van itt kérem minden, mi szemszájnak ingere!

 

 

 

Persze a wobler nem egy nagyteljesítményű adó,
de azért a nagyszobáig még eljut az adás.

 

 

Régen volt olyan, hogy KÁF embléma. A KÁF az a Kiváló Áruk Fóruma volt.
Vagyis ha valami normálisan meg volt csinálva, jó eséllyel pályázhatott.
Ennek mintájára volt a Ludas Matyi humorújságban a PÁF, azaz
a Pocsék Árúk Fóruma embléma. Erre nem kellett pályázni,
és mégis milyen sok árú megkapta. Például tipikus példa
ez a dugó, amit egyszerűen nem lehet úgy kihúzni,
hogy közben egyben maradjon a kupakjával...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...