Kapcsolócsere az előszobában
(igen régóta elhúzódó feladat volt ez kérem)

Itt van ez a kapcsoló. Itt van már 40 éve. Még apukám szerelte fel, mikor beköltöztünk.
Apróbb hibája, hogy az utóbbi időben (úgy kb. vagy egy éve) nem kapcsol.

 

 

 

Illetve kapcsol ez, csak nem valami üzembiztosan.
A villogás amit látunk, nem a kamera hibája, hanem sajnos a lámpa fénye vergődik.

 

 

Abszolút szabványtalanul használt színes vezetékek. Sárga-zöldön jön a fázis! Basszus...
Ráfoghatnám apámra a dolgot, de ez speciel én voltam. Gondolom ilyen színű
drótot találtam. Az sem mentség erre a szabványtalan borzalomra, hogy
telefonszerelő lévén, villanydrótból nincs itthon épp túltengés.
Gondolom kitéptem egy vasalókábel belét. Borzasztó!

 

 

 

Ilyen egyszerű ellenőrizni, hogy a valóban beteg-e a kapcsoló.
Mikor műszerzsinórral hidalom át, akkor nem villog a lámpa.

 

 

Mindeközben a kamerának ügyes helyet alakítottam ki, a kihúzott fiókra helyezett
RT évfolyammal. Mivel nem szoktam meg, hogy itt van, az első
hátramozduláskor levertem az egészet.

 

 

Az nem úgy van kérem, hogy valami bedöglik, kidobom, veszek helyette másikat.
Szép dolog a fogyasztói társadalom, de én tiltakozásul ragaszkodom a régi tárgyaimhoz.
Vagyis nekiállok megjavítani a kapcsolót. Nagy baja nem lehet...

 

 

Ez nem égésnyom. Attól van, hogy a kapcsoló kontaktusa melegszik, a meleg levegő
felfelé száll, közben viszi magával a port, s a szálló por ilyen szép füstcsíkot rajzol.

 

 

Azért szóltam jó anyámnak, hogy most ne akarja felkapcsolni a villanyt.
Hiába no, áldott jó gyerek vagyok én...

 

 

Nem szeretek kapcsolót szétszedni, mert már nem látom a benne rejtező apró dolgokat.
Szerencsére megúszom a dolgot, mert mint az látható, szétszedés nélkül
is hozzá lehet férni ennek a kapcsolónak az érintkezőihez.

 

 

 

Gondoltam kis csiszatolás a polír papírral, és jó is lesz.
Persze sejthető, ha azt írom "gondoltam", akkor ez nem így lesz.

 

 

 

Pedig a multiméter sípolójával tesztelve, a kapcsoló teljesen jónak mutatkozik.

 

 

Az előző videó kézben tartott géppel készült, mert a fotóállvány összecsuklott a gép alatt.
Pontosabban a felső golyós forgatható rész rögzítő csavarja egyszerűen átforog.
Darabig úgy marad, aztán egyszer csak bólint egy nagyot előre a kamera.

 

 

Az a neve: hama
 Hama egyszer megvettem, használni is szerettem volna.
Mindegy, legalább majd ezt is jól szétszedem...

 

 

 

Milyen világ az kérem, ahol már egy menetben sem bízhat az ember?
Majd mikor az állványt boncolom, kiderül, hogy ez nem is menet.

 

 

A kapcsoló pontosan ugyanúgy villogtatja a lámpát, mint az érintkezők csiszolása előtt.
Még jó, hogy mindenre fel vagyok készülve, vagyis van itthon másik kapcsoló.

 

 

Tők jó ez a kép, csak nem az van rajta, amit akartam. Akkor elmondom...
A bal oldali kapcsoló süllyesztett, a jobb oldali meg falra szerelhető.
Vagyis hátulról kellett volna lefényképeznem a kapcsolókat...

 

 

Akkor most az jön, hogy kiszedem az apukám által beépített fatiplinek kinéző valamit.
Fatipli a szerelődobozba, majd a fatiplibe befúrva két műanyag tipli.
Mit ne mondjak, apukám is tudott alkotni ha kellett.

 

 

Hogy miközben vések, lássak is valamit, krokodilcsipesz összefogja nekem a drótokat.
Még jó, hogy van műanyag burkolatos csipeszem!
Így talán nem vág agyon az áram.

 

 

Tudom, hogy ez egy csavarhúzó, de most akkor is ő lesz a véső.
Én szerettem ezeket a lengyel csavarhúzókat, iszonyat sokat kibírtak!

 

 

Szinte meg sem látszik rajta, hogy vésőnek használtam.
Illetve még használt is neki, mert a legutóbbi köszörülés óta kicsit éles volt a széle.

 

 

Amúgy tévedtem. Nem fatipli volt a dobozban, hanem az öregem egyszerűen begipszelte.
Igen csórók voltunk, gondolom egyszerűen nem futotta másik (süllyesztett) kapcsolóra.

 

 

Még jó, hogy az előszoba igazítása kapcsán pár hónapja javítottam ki a kapcsoló körül
a festéket. Mondjuk eltakarja a kapcsoló a levert részt, legalábbis remélem, hogy így lesz.

 

 

Csak összejött valami!
Olyan nincs, hogy minden szétesik, meg nem stimmel...

 

 

Többször tesztelve. Tökéletesen kapcsol!
Három napig volt jó, majd újra villogni kezdett a lámpa...

 

 

Még szerencse, hogy nem dobtam ki szegény hibátlan kapcsolót.
Jó lesz ez még valahova...

 

 

Mégis mi a franckarika baja lehet egy ilyen lámpának? Izzó, drót, foglalat. Rendben.
Akkor nézzük ebben a sorrendben. Létra ki. Felmászok. Búra le.
Megfogtam az izzót, és elkezdtem kitekerni.

 

 

Az izzó azonnal kiesett a menetes részéből. Majd közvetlen ezután a kezemből is.
Persze a kamera pont a legérdekesebb résznél (ahogy a létrán állva
labdázom az izzóval mielőtt leesik) nincs bekapcsolva.

 

 

Az izzó menetes része persze bele van gyógyulva a foglalatba. Nekem könnyű, nekem
van kismillió fogóm. Ráfogok bármivel, és kitekerem. Egyszer beszélgettem egy hölggyel
(ügyfél) barkácsolós dolgokról. Ő mesélte, hogy ő az ilyen esetekben (mivel fogója nincs),
azzal dolgozik, ami eszköz alkalmasnak látszik a feladatra. Adott esetben például tökéletes
célszerszám a süteményes villa. Erős, és még csak nem is ráz, mert szigetelt a nyele.

 

 

S lőn világosság...
S nem csak világosság lőn, hanem villogásmentesség is.
Ebben az izzócserés megoldásban az az érdekes, hogy elsőre izzócserével próbáltam
orvosolni a villogást, s mivel az nem vált be, estem neki a kapcsolónak.

 

 

Ááá...
Nem ragasztom / forrasztom össze...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.