Sokol 310 zsebrádió
(ha már szétszedtem, egy füst alatt meg is javítottam)

Lementem a pincébe tűzifáért, s ha már ott voltam, beletúrtam a farakás melletti szatyorba,
melyben kiváló barátom bontásra átadott lomjai találhatók. Menten kezembe akadt
ez a zsebrádió. Ha valamiből, akkor rádióból aztán van idefent bőven!
Azért csak felhoztam. Ez nem normális dolog! Illetve de.
A dolgok normálisak. Velem van valami hiba...

 

 

Sokol ez is, csak 310-es. Persze nem olyan mint a régi, de miért is lenne olyan?
A régi Sokollal ellentétben ennek az előlapján van a sávváltó, és a hangoló gomb.

 

 

Már nincs szép bőrtokja mint a régi sólyomnak, hanem csak csuklószíja van. Onnan tudom,
hogy a sokol annyit tesz mint sólyom, hogy rákerestem az orosz rádiós oldalon ennek
a rádiónak a műszaki dokumentációjára, amit meg is találtam. (ha nem is elsőre)
Hogy értsek valamit az ákombákomokból, mert nekem a cirill betűk urduul
vannak, a google-al lefordíttattam az oldalt magyarra. Ezek után
hiába kerestem, nem szerepelt az oldalon, hogy sokol...

 

 

A hangerő gomb a készülék hosszanti oldalán van. Mivel élgomb, vagyis kilóg
a dobozból, tehát ha a nevéhez híven zsebre tesszük a rádiót, akkor azonnal
eltekeredik a gomb. Vagy csak zsebben vihető, nem zsebből hallgatható?

 

 

Hátul csak az antenna csatlakozó van, ami belül egy leginkább mérőpontra hasonlító
csövecskében folytatódik. Kb. esélytelen ide bármit stabilan csatlakoztatni.
De az antenna csatlakozó legalább jó helyen van, ami nem mondható
el a fülhallgató csatlakozóról, ami valami egészen szokatlan
módon a rádió aljára került.

 

 

Portable, vagyis hordozható. Ezt azért akkor is kitalálom, ha nincs odaírva.

 

 

A teleptartó hibátlan. Megvan az elemeket kihúzó vászonszalag,
és még a plomba is jól láthatóan sértetlen a dobozt összetartó csavaron.

 

 

 

Mindezek ellenére betegen szól a rádió, pedig ebbe még senki sem piszkált bele.
Vagyis ez magától romlott el. Mondjuk úgy, általában nem véletlenül kerülnek
hozzám a rádiók. Leginkább az szokott lenni, hogy valaki ki akarta,
vagy már kis is dobta szegénykéket.

 

 

Kitekertem az elemtartó fedele alatt található plombált csavart, de ettől még
nem nyílt ki a doboz. A másik összetartó csavar azért elég gonosz helyre került...

 

 

Szokvány orosz hangszóró, rányomós patentokkal rögzítve. A piros dobozhoz
a fekete díszelőlapot melegen szétnyomott műanyagpöckök rögzítik.
Jó ez így, de én azért akkor is jobbszeretem a csavarokat!

 

 

A ferrit olyan mint bármely másik rádióban, a hullámváltó kapcsolója
szétszedhetetlen, a forgó meg egy lemezdarabka segítségével van rögzítve.
Nincs benne semmi különös. Se dobváltó, mint a VEF-ben, se alumínium öntvény váz,
mint a Sonata-ban. Az orosz, pontosabban szólva a szovjet rádiókat boncolgatva
szembetűnik, hogy igen eltérő felépítésűek, mintha nem is ugyanabból a kultúrkörből
érkeztek volna. Ez azért van, mert a szovjetunió rádióipara nem egy egységes
alapokon nyugvó valami. Mi egy kis ország vagyunk, ezért mindegy, hogy egy magyar
rádió az Orionban, vagy a Videotonban, netalán a Tertában készült. Minden gyár
fejlesztő mérnöki gárdája, ha nem is ugyanarra a műszaki egyetemre járt, de a tudásuk,
felhasználható alkatrészkészletük, mindenféle lehetőségük szinte azonos volt.
Ezzel ellentétben a szovjetunió egyes régióiban igencsak eltérő volt a műszaki kultúra.
Például ami nekem volt orosz játéktank, az ugyan jórészt műanyagból volt, de
közel azon a szinten állt, mint mondjuk egy magyar lemezárú gyári játék. Ugyanebből
az időszakból járt nálam javításon egy olyan orosz tank (vagy talán holdjáró),
amiben számítógépes vezérlés volt. Vagyis míg én tekergettem a karocskát a drót
végén, addig a másik játék gazdája a tank hátulján található gombokkal tudta
felprogramozni a szerkezetet, vagyis hogy merre menjen, mikor kanyarodjon a tank.
Érted mit akarok mondani? Mert én már kezdek belezavarodni... Szóval attól,
hogy valami orosz játéktank, vagy orosz rádió, attól még a műszaki tartalom erősen
eltérhet. Például az orosz villanymotor egy igen érdekes szerzet. Ereje nem sok,
a játéktank elakad a szőnyeg rojtjában, a gombfociasztalból eszkábált emelkedőn pedig
esze ágában sincs felmenni! Mindeközben viszont belül annyira szikrázik, hogy
száz méteres körzetben minden sávon megszünteti a normális rádióvételt!
De ez nem jelenti azt, hogy minden orosz villanymotor ilyen.

 

 

Itt van például ez. Olyan pici, hogy nem is látszik ki a többi kacat közül.

 

 

Fele akkora sincs, mint a középső ujjam. A rendszerváltás idején vettem a piacon
az oroszoktól. Persze tudom én azt, hogy ez nem játéktankba való.
Ez nem egy gyenge motor! A Miniplex fúró helyett
használtam, mikor az bedöglött.

 

 

 

Szó sincs róla, hogy azért áll meg, mert gyenge! Azért áll meg, mert ez egy olyan
szalagparketta darab, aminek a másik oldalára szivacs van ragasztva. Mikor
odajut a fúró hegye, abba szorul bele. Ráadásul alig forog a motor, mert
csak 9 voltot adtam neki. Valamint a kettes fúró is sok neki egy kicsit.
Egyes fúróval, a szükséges 20 voltról, szinte valós időben lehet
vele panelt fúrni. Odateszem, és már ott is van a lyuk!

 

 

Már megint koszoltam...
Semmi baj, könnyed mozdulattal söpröm az egészet a középső fiókomba.
Amúgy a fúrógépen található tokmány is orosz. Ez gyakorlatilag két tokmány,
melyek egymásnak háttal vannak fordítva, a magjuk pedig egy.
Pillanatok alatt össze lehet velük kötni két tengelyt!

 

 

Szeretem mikor ilyen szép beültetési rajz van egy rádióhoz.
Szinte élvezet megkeresni bármit a dobozban!

 

 

Érdekes megoldás a potméter forgatógombja. Egyszerűen csak rá kell tenni.
Hogy le ne essen, a gomb másik vége illeszkedik a dobozban található lyukba.

 

 

A hangfrekvenciás fokozat. Mivel szól, csak torzan, szerintem itt lesz valami hiba.
A panel a dobozba nincs belecsavarozva, hanem apró betolható, betolás után beszoruló
lemezdarabkák tartják. Kitalálhatnak ezek bármit, én akkor is csavarpárti maradok!

 

 

A csavarokat olyan szépen lehet gyűjteni, meg rendszerezni. Ezeket meg...

 

 

Nem vagyok oda a bakelit alapú panelért, mert könnyen felválik róla a fólia.

 

 

Nekinyomtam a pákát, és azonnal kihúztam a másik oldalról a hibásnak talált kondenzátort.
Három másodperc se volt, és máris feljött a fólia! A kimeneti kondi cseréjétől nem javult
meg teljesen a rádió. Kicsit jobb hangja van, de még mindig erősen torzít. Elővettem
egy 100 mikrós elkót a dobozomból, és találomra odapróbáltam minden kondira.

 

 

No nem azért találomra, mintha nem volna rajz a rádióhoz, hanem mert így volt a gyorsabb.

 

 

Nem csak ezt a bucit cseréltem ki, hanem két másik kisebbet is. Ez annyira ki volt
száradva, hogy csak pár mikró volt a kapacitása a ráírt 200 helyett. Az egyik
cserélt 10 mikrós kondira, meg szinte nem is reagált a kapacitásmérőm.

 

 

 

A lényeg, hogy jó lett. No nem mintha hiányzott volna az életemből egy újabb rádió...

 

 

Van a rádióban egy árnyékoló lemez, keménypapírral borítva, amit a gyárban
egyszerűen elfelejtettek rögzíteni.

 

 

Jelentem hiányosság pótolva!

 

 

 

Miután szétszedtem valamit, ez egy annyira egy tipikus jelenet... A videó végén
jól hallatszik, amint az energiatakarékos lámpa éppen belezavar a vételbe.

 

 

Mindössze ennyi maradt a CD / DVD lemezgyűjteményemből, és ezek is üresek.
De nem ez a lényeg, hanem az, hogy pont odafér a rádió a lemeztokok elé.
Persze a plüssmócsingokat ehhez szét kellett ültetnem, de majd szólnak
ha nem tetszik nekik valami. A szarvas szólt is, mert zenélőgép lakik
benne, ami a frászt hozta rám. Fentebb dugtam őket egy polccal,
ahol minő csoda, szintén egy rádió állomásozik. Na kérem az
a nem semmi gépezet! Fadobozban, házilagos készítésű
szupervevő. Nagy boldogan megvettem a piacon,
aztán azóta is csak a polcon porosodik...

 

 

Fekete háttér előtt nem mutat valami jól, de majd ha egyszer már nem lesz a szobámban
semmi szétszednivaló, no majd akkor szépen rendet csinálok. Az előbbi mondat a "soha"
szócska igencsak körmönfont megfogalmazása volt. Annyi bemutatnivaló lomom van,
például csak rádióból van vagy két tucat! Mindegyikben van valami érdekesség.
Van aminek csak a neve, például a Tápi deluxe. Van aminek a külseje a rábarkácsolt
nagy gomb miatt. Vagy mondjuk a Videoton Strand a tapétázott fadoboz okán,
ami egy táskarádió esetében viszonylag ritka megoldás. Szerintem most mindjárt
nekiállok, és szétszedek egy újabb rádiót. Valahol csak el kell kezdeni! Ha nem volna
a lakásban be nem mutatott rádió, akkor valamivel merészebben nézhetnék körbe
a szobában. De hiába járok szemlesütve, mert a földön körben meg magnók
vannak lepakolva. Márpedig a Terta811, meg a Calypso M8 bemutatása idénre
be van ígérve magamnak. És akkor még hol van a többi szalagos?
(a pincében vannak egy szekrényben) Meg a számtalan kazettásokkal mi van?
Na megyek, leveszek a polcról egy újabb rádiót...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...