Fejhallgatóba épített rádió
(két rom)

Nem csak a Sokolt hoztam fel a pincéből, hanem a fehér szatyrot is.
Ha már egyszer rádió, legyen hát kövér!

 

 

Bár mondjuk ez elég soványka rádió, még akkor is, ha ketten vannak.
Az egyiknek még az antenna végi bojtja is hiányzik.
No nem mintha azzal szebb lenne...

 

 

Azt, hogy international, vagyis nemzetközi, azt egybeírják.
Jelen esetben a "national" az a National Panasonic márkára akar utalni.
Persze szó sincs róla, hogy ez egy Panasonic készülék lenne, csak az ismert márkára
történő távoli utalással szokás eladni a kínai bóvlit. Ezek után kénytelen leszek
bemutatni, a csakis a neve miatt megvásárolt Panashiba nevű rádiómat.
A fülesnek ezen az oldalán van a rádió állomáskereső gombja.

 

 

A másik oldalon van a hangerőszabályzó gomb, és a power LED. Ha bekapcsoljuk
a rádiót, akkor láthatjuk, hogy be van kapcsolva. Ha a fejünkön van a rádió,
s közben mégis látjuk a power LED-et, akkor vagy csaltunk egy tükörrel,
vagy nagyon szokatlan helyen van a szemünk, vagy egyszerűen
csak mi vagyunk a csiga.

 

 

Mindkét rádió beteg. Nekem meg semmi ingerenciám sincs megjavítani őket.

 

 

Az egyik rádiónak vékony volt a fejpántja, a másiknak meg széles.
A szélesnek a szélébe volt bedugva a két oldalt összekötő kábel.

 

 

Szinte nem is kell szétszednem, mert már korábban szétesett magától.
Ebben a félben van a rádió rész a forgókondival.

 

 

A másik fél fülesben van az elemtartó a hangerő szabályozó potméterrel.

 

 

A potméter mellett körítésnek ott van a hangfrekvenciás erősítő.
Nézegetem, nézegetem, mit is tudnék vele kezdeni, de még csak
arra sem érzek késztetést, hogy legalább próbából bekapcsoljam.

 

 

Erről a valamiről azért nehéz volna ódákat zengeni...

 

 

Ahhoz, hogy a panelt kivegyük, le kell szedni a gombról a címkét. Persze ezzel már nem
igazán ártok ennek a rádiónak. Ilyenkor azért elszomorodom. Mi vásárlók (és a tárgyak is)
annál azért többet érdemelnénk, hogy egy rádió, ami bármilyen egyszerű és olcsó kis bóvli is,
még azt se érje meg, hogy kirohadjon belőle a teleptartó, mert még jóval előtte szétesik.

 

 

Ehhez a panelhez meg az állomáskereső gombjáról kellett levennem a címkét.
Sajnálom, de hiába lehetne csinálni ebből a panelből egy rádiót, nem fogok.
No nem azért, mintha nem volnának ilyen terveim, csak azokban
egy másik panel játssza a főszerepet.

 

 

Szóval előbb utóbb fogok én rádiót barkácsolni.
Addig is, míg ez az idő el nem jő, szépen begyűjtöm a hozzávalókat.

 

 

Tudom én, hogy sokkal élesebbek lesznek a képek, ha leteszem a gépet az asztalra.
Nézegetem a panelt. Benne van minden alkatrész, ami egy rádióban szokott.
Szóval ez mint rádió nem bóvli, csak a tartósságával volt némi gond.
Majd szétszedem alkatrésznek, bár a szememnek már túl kicsi
egy ekkora ferritrúd, vagy egy ilyen piciny kapcsoló.

 

 

Annyi bontanivaló panel gyűlt fel az utóbbi időben, hogy vagy neki kell
állnom pákázni, vagy vennem kell egy újabb lomos dobozt
az IKEA áruházban. Szerintem mindkettő.

 

 

Ezek meg mennek a vödörbe.
Fülesrádió... Emléked örökké fülünkben él! Béke poraidra...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...