Meridian 201 táskarádió
(Valahol a VEF és a Sport között)

Legyen ma ez a rádió, ha már egyszer ezt ígértem meg magamnak. Legalább lesz
egy újabb befejezett polc. Jóleső érzés leírni a képen szereplő tárgyak nevét,
majd csak úgy egyszerűen beszúrni a cikkekhez vezető linket. Már úgy
értem, hogy a power HF generátorom, a millivolt mérővel kombinált
generátorom, és a lengőnyelves hangszórós kisrádió is szét volt már
szedve. Egyszer csak kikerekedik ez az egész valami... valami...
Valamivé csak kerekedik egyszer...

 

 

Szép kis rádió, bár nem is olyan kicsi. Nézegettem a piacon, és arra a következtetésre
jutottam, hogy valahol a Sport, és a VEF rádió között lehet. Maga a rádió van
olyan nagy, hogy akár dobváltó is lehet benne. Mikor azt látom, hogy
Meridian 201, akkor mindig az jut eszembe, hogy vajon
milyen lehet a Meridian 202 típus.

 

 

Hát ilyen. Szerencsére ebből nincs itthon, így nem kell visszajönnöm
beszúrni a linket. Persze ami késik, az nem múlik...

 

 

Megpróbáltam lefényképezni vakuval, de becsillan a fényes részek miatt.
Persze ha fényes részekről van szó, akkor ez a rádió labdába sem rúghat!

 

 

Legalábbis emellett nem.
Ez a Radar Matic rádió annyira fényes, hogy szinte csak csillogó darabokból van.

 

 

De térjünk vissza a Meridianhoz. Szép skála.
Hosszú, közép, és négy rövidhullámú sáv.

 

 

Kilóg a megszokott képből ez a címke. Szinte virít a piros a feketén!
Az oroszokra egyáltalán nem jellemző, egy ilyen szép szín kikeverése.
Bár ennek ellentmond, a gyárilag metál-bordó Verhovina mopedem.
Gondolom csak az történt, hogy időnként elromlik a színkeverőgép...

 

 

Először azt hittem, hogy lekopott a felirat közepe. De nem! Persze értem én.
Hat hullámsávos. De minek kellett odakarcolni azt a "P" betűt?
Nem értem...

 

 

A hangerőgomb jele szinte teljesen lekopott. Az előbbi "P" mellé kapott az előlap egy
kósza "K"-át. Az apró fehér pettyek pedig akkor keletkeztek, mikor
a rádió gazdája vissza Epokitozta az egyik gombot.

 

 

Néha csak nézek ki a fejemből, hogy mit is akartam mondani az adott képpel.
Ezzel például azt, hogy a rádió fülébe van rejtve az antenna,
éppen úgy, mint mondjuk a VL100-asnál.

 

 

A rádió oldalán van a sávváltó gomb. Kíváncsi vagyok, dobváltó van-e benne.

 

 

A rádió alján van a teleptartó fedele.
Ez azért "jó", mert ha elveszik, akkor menthetetlenül kiesnek az elemek a rádióból.

 

 

A rádió ugyan 9 Voltos, de nem 9 Voltos elem való bele, hanem 6 darab 1,5 Voltos
egy elemtartóban, csak az nincs meg. Ilyen esetekben jön jól, hogy az oroszok
előszeretettel alkalmazták a teleptartó és a rádió közötti csatlakozásra a 9
Voltos elem csatlakozóját. Így, ha elveszett vagy elrohadt a teleptartó,
egyből rá lehet dugni a készülékre egy 9 Voltos elemet.
Persze azzal nem fogja olyan sokáig bírni.

 

 

Kicsit lentről fotóztam, a valóságban nem tartanak össze a vonalak.

 

 

3 IC van benne. 9 Voltos. Fél Wattnál hangosabb, van belül ferrit antenna, mégpedig
minden sávra. Ez utóbbi azért érdekes, mert a rövidhullámok
 vételére sokszor csak a botantenna szolgál.

 

 

SW IV. 11. óra, angol. De hogy ezt miért kellett egy papírdarabkára írni,
majd a készülék hátára ragasztani, azt már sosem tudjuk meg.

 

 

Értem. A, vagyis arra van az antenna, de ez akkor is egy elég szokatlan jelölés.

 

 

Ha a rádiót leföldeljük, akkor a banándugótól majd jól
nem lehet SW-1 állásba kapcsolni a hullámváltót.

 

 

Azért jó a bordázott palást a forgatógombokon, mert így jól meg lehet őket fogni.
No meg lesz egy rétegelt gyűjteményünk, az ujjaink végén valaha előfordult koszból.

 

 

Ez van belül a forgatógomb másik oldalán.
Kisdobos becsszóra ígérem, hogy nagyon fogok vigyázni a skálahúrra.

 

 

Leszedtem az összes gombot, mert mennek a mosásba.

 

 

Ez olyan egy undok dolog... Négy csavar tartja össze a készüléket, de nem ám egyforma
 hosszúak. Olyan csúnya tud lenni, mikor a rádiót barkácsoló tulaj nem, vagy nem jól
jegyezte meg, hogy melyik csavar hol volt, és mikor betekeri a hosszút a rövid
helyére, az kijön a rádió előlapján. Persze ez nem egy akkora gond, ilyenkor
kap a rádió egy szép nagyfejű csavart. Aztán, mikor a rádió legközelebb
idejut reparálásra, látszik, hogy a gazdája a lyukat eltüntető csavart
is képes volt addig tekergetni, hogy kifodrosodott benne a slicc.

 

 

Ha a készülék hátát megbordázzuk, jobb lesz a rádió fogása, kevesebbszer esik le.
Könnyebb is lesz a hátlap, és masszívabb is. Mindezekért az előnyökért
cserébe, szinte kipucolhatatlanul megőrzi számunkra a koszt...

 

 

Nincs benne dobváltó.
Felépítésben inkább a Sport rádióra emlékeztet, mint a VEF-re.

 

 

Az oroszok kedvelt szokása, hogy különösen jó dokumentációt adnak a készülékeikhez.
Ez például egy amolyan "mi hol van a rádióban" ábra.

 

 

Ezen felül természetesen van egy másik rajz is, a panel beültetéséről,
hogy tudjuk, melyik alkatrész merre van.

 

 

Majdnem mint az előző rajz, csak ez a panel fóliás oldalát mutatja.
Javításkor nagyon jól jön ám egy ilyen!

 

 

A fehér téglalap egy IC. Mit ne mondjak, tudnak tokozni az oroszok...

 

 

És ha kell, egészen a narancssárgáig képesek fokozni a dolgot!

 

 

És az is tény, hogy csakis az oroszok képesek ennyire randa formájú
(fehér téglatest) hullámszűrőt készíteni.

 

 

Persze miért is ne tehetnék, ha tavasztündér is szippanthat varázsgombát,
minekutána sárga alapon fekete kockás, pettyekben erősen
túltengő katicabogarak szabadulnak rá a világra.

 

 

A panel szélén sorakoznak a rövidhullámú sávok oszcillátor tekercsei.

 

 

Ha kicsi is, de azért légforgó. Szép fényes csapágygolyókkal!
A forgótól balra az a fehér valami, na az sem egy szokványos alkatrész!

 

 

Ez kérem egy darab bordázott műanyag, és kifejezetten kábelvezetőnek van idetéve.
Ilyet sem nagyon láttam még rádióban!

 

 

Ahogyan az szokás, a hangerő potméter végén van a power kapcsoló.

 

 

Ezzel a kapcsolóval az a baj, ha kontakthibás lesz, nem férünk hozzá az érintkezőihez.
Persze van két csavar a végén, de akkor is képtelenség szétszedni.
Illetve szétszedni talán nem is, hanem összerakni...

 

 

Pedig még bekötési rajz is van hozzá.
Aki nem látja át elsőre, hogy mi van a képen, az ne menjen póknak!

 

 

Ugyan nem lett volna feltétlenül szükséges levenni a rádió fülét, de mikor kitekertem
az antennát tartó csavart, ami egyben a fogantyú egyik oldalát
is tartotta, már csak egy csavar volt hátra.

 

 

Az előlap belülről. Semmi érdekes. Illetve csak annyi, hogy a rádiót a dobozból kiemelve,
a rádió részben marad a hangszóró, nem pedig az előlapban. Ez egyrészt jó, mert
nem rángatjuk javítás közben a hangszórót a kábelénél fogva, másrészt
nem jó, mert a belső keretben maradó hangszórótól nem
férünk hozzá a panel fóliás oldalához.

 

 

A két nagyobbak a végerősítő tranzisztorok, a kisebbek pedig az őket meghajtók.
Nézzük csak meg közelebbről, hogyan is van ez kapcsolási rajz szinten.

 

 

Borzasztó...
Egyedül az oroszok képesek olyan integrált áramkörös végfokot konstruálni,
amiben több alkatrész van, mintha egyszerűen csak diszkrét alkatrészekből állna.

 

 

Mániájuk a két ferritrúd! Persze érthető miért van így. Nem tanácsos a rövidhullámú
modulátor ferritjére rátolni a hosszúhullámú modulátor tekercset, mert az az
induktivitásánál, és az önkapacitásánál fogva rövidhullámon rövidzárként
viselkedik. No meg miért is ne legyen belőle kettő? Hely van bőven,
könnyedén elférnek ketten is a dobozban. Persze ha kicsi a rádió, az sem
akadály, lásd például az Orljonokot. Már megint jöhetek vissza beszúrni a linket...

 

 

Olyan jól van dokumentálva ez a rádió, és minden annyira feliratozva van, szinte kedve
támad az embernek darabokból összerakni. Az oroszoknál sokkal több volt
a boltokban az elektronikai kit (összeépítős valami), mint nálunk.
Például nekem van is ilyen általam darabokból összerakott
rádióm, meg olyan is, amit valaki más rakott össze.

 

 

Engem ez a rádió erősen a VEF-re emlékeztet.
Meglehet, csak a fekete színű váz, és az ovális hangszóró teszi.

 

 

Putty! Egy ónpaca.

 

 

Nem volt útban, de attól én még lepiszkáltam.

 

 

A hangszóró lengőjének papír csévéje kicsit szamárfüles.
Amíg nem ér hozzá semmihez, addig persze nincs baj.

 

 

Ezt a rádiót már piszkálta valaki!
Ahová a piros nyíl mutat, az az antenna csatlakozó, s mint jól látható, nincs bekötve.

 

 

No nem mintha a földcsatlakozóra lenne bármi drót forrasztva...

 

 

Ugyan szól a rádió, de nem jön be rajta középhullámon a Kossuth.
Rajz van, csavarhúzó van, tekerőkedv van.

 

 

 

Ez kérem nem kicsit volt eltekerve!
A Kossuth most már ott jön, ahol kell, illetve eddig nem is jött be sehol.

 

 

A rádió furán viselkedik, csak a skála két végén van benne élet, és ott is csak alig.
Olyan, mintha a modulátor is az adó mellé volna hangolva.
De hová lett a C8-as kondenzátor?

 

 

Szerencsére jól átlátható a rajz, egyből látszik, hogy pont a C8 volna a középhullámú
modulátor tekercs finomhangolója. Hát én nem fogom pótolni, az biztos!

 

 

Félreteszem egy napra, míg megszárad a doboz.

 

 

Rezgett a léc! Már majdnem nekiestem műszerekkel behangolni, mikor
is (mint az már lenni szokott) újfent legyőzött a lustaság.
Mentségemre szolgáljon, hogy hagytam magam.

 

 

A nagyon vékonyka csavar a sávváltó gombját tartja. A jobbra látható, lecsapott szélű
alátétes csavar pedig a rádió fülének antennával átellenes végét. Azért ilyen az alátét,
hogyha a rádió kerete is benne van a dobozban, akkor is be tudjuk tekerni a csavart.

 

 

Elsőre nem látszik semmi különös.

 

 

Ellenben így már igen. Ha hosszúhullámra, vagy rövid I-re kapcsolunk, akkor
a sávváltó karja pont eltakarja az éppen érvényes feliratot. Persze ez csak szépséghiba.

 

 

A kép címe belefért. Vagyis belefért a rádió a dobozba. De miért ne fért volna bele?
Vajon mire gondolhattam tegnap, mikor elneveztem a képet. Megvan!
Már találkoztam olyan rádióval, ami rosszul volt összerakva.

 

 

Kicsit talán túl szögletes, meg a gombjai is picik, de azért szép.

 

 

 

Nagyon nincs jól behangolva. A Kossuth ha jön is, ha a helyén is, de gyenge.
Aztán a skála jobb oldalán egyszer csak feléled a készülék. Semmi kedvem
előszedni a műszereimet, és behangolni. Dísznek jó lesz ez még így is...

 

 

Azt tervezem, hogy felrakom oda, s leveszem helyette következő
alanynak a Rossija rádiót. Nem tudom mi szállt meg, de idén
rengeteg rádiószétszedés lesz, az már egészen biztos!

 

 

Szerencsére még emlékszem, hogy mit szedtem szét, és mit nem. Mind a Tokai
kisrádiót, mind pedig az általam építőkészletből összerakottat láttuk már. Ott hátul
az a zöldszélű is dereng valahonnan, de nem volt neki igazi szétszedtem cikke.
Majd mondjuk átépítem, és akkor sokkal alaposabban bele fogunk nézni.
Persze ezek a rádióépítős tervek még annyira a jövő zenéje, hogy ki
tudja mikor jutok oda. Például előtte ott van még az apukám által
megmentett, ripityomra tört dobozú, már majdnem átépített, de
több mint harminc éve félbehagyott kisrádió, valahol
a nagyszobai lomos szekrény mélyén.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...