Rossija 301 táskarádió
(a polc legtávolabbi sarkából)

Jöjjön csak ki a sarokból az a rádió! Az jut még eszembe hirtelen, vajon miért
nem a pincében vannak a soha meg nem valósult műszereimhez vásárolt dobozok?

 

 

Feltettem a helyére a Meridiánt, ez meg majd ide kerül vissza a hangfalak elé.
Elgondolkodtam... Vajon a hangfalakat szétszedtem már? Igen, a kicsit és a nagyot
is, csak ez annyira régen volt, hogy ők voltak a négyes és az ötös szétszedtem cikkek.
Te szent ég! Ennek már több mint öt éve! Nem gondoltam volna, hogy
ez lesz a dologból, mikor a plüsskutyát szétszedtem...

 

 

Őőő... Izé...
De mégis ki mászna fel a polc tetejére? Port törölni? Ósdi rádiókról? Ugyan már...

 

 

Egy átlagos rádió adatait látjuk, egy Kádárféle kapcsolási rajzos könyvből ollózva.

 

 

A külalak (orosz ide vagy oda) átlagon felül szép. Amúgy ezt a méretű rádiót nem igazán
tudom hová tenni, mert szerintem zsebrádiónak túl nagy, táskarádiónak pedig kicsi.
Büszkén hirdeti alul a felirat, hogy 8 tranzisztor van benne. Négy éven át oroszt
tanultam az általánosban (mondjuk sűrűn megbuktam), de talán akkor sem
kellene folyton "poccur"-nak olvasnom, mikor az van odaírva, rossija.

 

 

Ez pont olyan hangszínkapcsoló, mint amilyen a Sport rádióban van.

 

 

A skála szép, mert van benne egy kis szín. (ebbe később sajnos némileg belerondítok)

 

 

Ez egy finomhangoló gomb a rövidhullámokra.

 

 

 

A rövidhullámú finomhangoló jelen esetben belül egy körbeforgó (átforduló)
trimmer, nem úgy, mint a nemrég boncolt Philips esetében.

 

 

A rádió ezen oldalán van a fülhallgató csatlakozó aljzat, és itt jó helyen is van.
Például a Sokol 310-es rádión a fülhallgató csatlakozó a készülék
alján van, ami valljuk be, nem egy normális dolog!

 

 

A másik oldalon van a sávváltó gomb. Azért ilyen nagy, hogy meg tudjuk fogni
annyira, hogy kapcsolni tudjuk. Valami kis karocska, vagy egy
 középső felöntés keresztben, az nem ártott volna.

 

 

Szeretem, mikor egy részletet szépen kidolgoznak. Persze az az igazán szép,
mikor minden részlet ilyen szépen van kidolgozva, csak ez ugye ritka.

 

 

A hátlapra került a teleptartó fedele (ami nincs meg), és az antenna csatlakozó aljzat.
Érdekes ez a csatlakozó, mégis milyen dugó való hozzá? Drót?

 

 

12 milliampert fogyaszt 6 voltról, és négy ceruzaelemről üzemel.
No nem mintha tudnék oroszul, de ennyit azért még én is ki tudok silabizálni.

 

 

Annyiszor írtam már...
Azon lepődök meg, ha még megvan a rádió teleptartójának a fedele, mire hozzám kerül.

 

 

Érdekes mód az antenna is rendben van, pedig talán ez az első dolog, ami szét szokott esni.
Kihúzott állapotban könnyű beleakadni, amit általában görbüléssel reagál le.
A gazdája megpróbálja kiegyenesíteni, ettől viszont az antenna
valamelyik csövecskéje szokott végleg megroggyanni.

 

 

Telepcsatlakozók ha találkoznak... Adtam neki 6 Voltot, de meg sem nyikkan. Valami
hangot ad, de csak egy egészen halk kattanást, mikor bekapcsolom. A tápegységem
is meg kellene javítani, mert az egyik csatornájából kihalt az áramkorlát. Azért nem
csinálom meg, mert a tetején van a HF jelgenerátorom, aminek meg az előlapját kéne
lefesteni. Az előbbi két műszerem tetején van a frekvenciamérőm, szintén festetlen
előlappal. Legfelül van a HF millivolt mérő, annak meg nem tetszik az előlapja.
Majd egyszer nekiállok, és akkor szépen sorban mindent. Csak győzd kivárni!

 

 

Lejött a füle, illetve levettem.

 

 

Azért kell levenni, mert ennél a konstrukciójú doboznál a fültartó csavarok magát
a dobozt is összetartják az alátétek alatt található dudoroknál fogva. Valaki
járt már előttem ebben a rádióban, aki ezt nem tudta. A behatolási
kísérlet nyomai a csavartól balra szemlélhetők meg a dobozon.

 

 

A táskarádió lényege a fül, pontosabban szólva az, hogy hordozható.
Ha meg visszük magunkkal mindenhova, akkor teli fog menni kosszal.

 

 

A korábban már említett antennacsatlakozó aljzat. Bele illő drót illik bele.
Ha meg nem, akkor igencsak erős recsegésben lesz részünk.

 

 

Ez a randa sárga rozsdaszerű valami, ez kérem elég egyértelműen az elemek nyoma.
Amíg nem fogja össze a ruhánkat, amíg nem rohad szét a teleptartó,
vagy valami belül a rádióban, addig nem is érdekes.

 

 

Szép kis rádió, leginkább olyan mint a Sport.

 

 

Természetesen a hangoló-elemekhez térkép is tartozik a leírásban.

 

 

Ezt teszi a kifolyt elem. Amit úgy közép tájt látunk, az egy csavar, vagy
legalábbis az volt valamikor, de mára csak ennyi maradt belőle...

 

 

Már a hangszóró kosarát is kikezdte a rohadás. Még jó, hogy vastag az anyag!
Mikor az elem trutyija eljut a panelig, akkor annak a rádiónak annyi.

 

 

Annyira utálom a füles csatlakozót, hogy le is fogom innen szedni.

 

 

A minap boncolt Meridian 201-es rádióban is ilyen rendszerű volt a hullámváltó
kapcsolója, csak fizikailag egy picit nagyobb volt.

 

 

Az odáig rendben van, hogy a demodulátor diódája hangfrekvenciás szempontból egy
érzékeny része a készüléknek, nagyfrekvenciás szempontból pedig sugároz, de
senki más nem szokta árnyékoló puttony alá dugni, csakis az oroszok.

 

 

A végfok ellenütemű, hagyományos trafós.

 

 

A kapcsolási rajz viszonylag jól áttekinthető, bár a hullámváltón azért nem egyszerű
eset kiigazodni. A készülék érdekessége a különálló oszcillátor, ami ráadásul
zéner diódával stabilizált tápfeszültségről jár, valamint az, hogy az R16
trimmerrel szabályozni lehet az AGC feszültséget. A KF-ek egy
része a PF-1P-2 jelölésű szűrővel van kivitelezve.

 

 

Az a nagy fehér hasáb a KF szűrő. Csak az oroszok tudnak ilyen rondát.
A többi gyártó hasonló célú terméke általában szép.

 

 

Szép hosszú ferritrúd. A bal oldali tekercs a középhullámú, a jobb oldali pedig
a hosszúhullámú modulátor. Rövidhullámon ennél a rádiónál nincs kihasználva a ferrit.

 

 

A forgó olyan, mint a többi orosz rádióban. Most, hogy az apróbb részletek jönnek,
feltettem az erősebb szemüvegem. A képen látható mindhárom
tekercs hangoló magjába bele van barmolva!

 

 

A potméter is el van tekerve.

 

 

Addig addig tekergette a gazdája a vasmagokat, kikopott belőlük a slicc. Ez amúgy
egy mánia volt, főleg az öreg bácsi tulajoknál. Kimerült az elem, erre levették
a rádió hátulját, és úgy gondolták, biztosan elállítódott valami. Az persze
nem zavarta őket, hogy minden rögzítve van méhviasszal. A kérdés
sem merült fel bennük, hogyha ők nem tudják eltekerni csavarhúzóval
a tekercsben a vasmagot, akkor az mégis hogyan állítódott volna el magától?
Eddigi tapasztalataim szerint, ha a tulaj nem piszkált bele a hangoló elemekbe,
akkor azok jó helyen vannak ott, ahová gyárilag állították őket. Egy zseb vagy
táskarádió, soha semmiféle után hangolásra nem szorul rá! Nem és kész!

 

 

Persze ha szétpiszkálják, pákával megnyomorítják...

 

 

Addig tekergetik a KF-et, míg kikopik belőle a slicc. De ilyenkor már úgy is mindegy...
Persze innen is vissza lehet hozni az életbe a rádiót, csak az a kérdés, megéri-e?

 

 

A hangszínkapcsoló a két berohadt csavarral.
Mondjuk amíg belül kapcsol, és nem is recseg, addig kit érdekelnek a csavarok...

 

 

A panel fóliás oldala.
Ehhez a rádióhoz nem kerestem panelrajzot, nem akarom én ezt megjavítani...

 

 

Végre egy egyszerű, jól áttekinthető skálahúrozás.
Azért inkább vigyázok vele, mert nem szeretem visszatekergetni a helyére.

 

 

Olyan szép megoldású hullámváltókat látni, de ez a bedrótozott kuszaság...

 

 

A potméterrel most nem szeretnék külön foglakozni,
mert már közelebbről megismerkedtünk vele, a Sonata rádió boncolása kapcsán.

 

 

Most, hogy felvettem az erősebbik szemüvegem, és már nem csak kitapogatom
a részleteket, de valamennyire már látom is őket, egyből kitört
a frász! Csak nem löktem le mégis a skálahúrt?

 

 

Szerencsére nem,
csak a modulátor tekercset a ferritrúdon rögzítő viaszos spárga tréfált meg.

 

 

Ők nem jönnek velünk tovább...

 

 

Olyan merevek voltak a bekötővezetékek, hogy inkább lecseréltem őket.

 

 

 

A két végtranzisztor egyenként vezérelhető, de a fázisfordító
trafót meghajtó tranzisztor sajnos már nem.

 

 

Sok mindent láttam már, de az elrozsdásodott lábú tranzisztor azért ritkaság!
Egyszerűen megette az elem a drótot, ahová a nyíl mutat.

 

 

Gondoltam belebökök a két drótvég közti résbe a csavarhúzómmal,
és akkor ettől majd jól megszólal a rádió. Erre letörött a tranzisztor maradék lába...

 

 

Javításképp rá lehetne heftelni egy hajlékony drótdarabot az MP40-es tranyó maradék
lábára, csak semmi értelme. Ugyan az orosz tranyós dobozom továbbra sincs meg...

 

 

...de pont jó lesz ide egy Tungsram OC1076-os.
Mégpedig abból a komoly megfontolásból ez, mert ez akadt elsőnek a kezembe.

 

 

 

Ha más nem is, de az erősítő része a helyén van.

 

 

Életlen egy kép, de mit is akartam vele mondani? Talán azt, hogy nem készült el az RF
jelgenerátorom. Persze ott van egy polccal fentebb a wobler. Bár az ágyúval verébre
esete, de azért RF generátornak is megteszi. Valamint van a pincében egy jópofa RF
jelgenerátorom, amit valaki (nem én) egy Rózsa Sándor műszeres könyvből épített
meg, de végül maradtam az alapfelállásnál. Vagyis hangolja helyre ezt a rádiót a...

 

 

Jaj! Majdnem elfelejtettünk benézni az árnyékolás alá.

 

 

Orosz szokás, hogy a hangszóró közepébe szivacsot ragasztanak porvédőnek.
A szivacs viszont idővel szétmállik, és akkor nem hogy a por,
de a szivacs darabjai is a hangszóróban végzik.

 

 

Néha kissé túlzásba viszem a mosogatást.
Most például a közép, és a hosszúhullámú skála feliratozása esett áldozatul...

 

 

Fekete bárány!

 

 

Szerintem bár szolid, de kifejezetten szép szín-összeállítású ez a rádió.

 

 

 

A Kossuth adó valahol a skála közepén jön be. De ez még semmi! Azt mutogatom
az ujjammal, hogy a sávváltó kapcsoló mindeközben hosszúhullámra van
kapcsolva. Tekergesse vissza a helyére ezt a rádiót, akinek
balmenet van az anyján! Amúgy jó játék lenne...

 

 

Ez a sarok is kész, már csak a dobozokból hiányoznak a műszerek. Annyi tervem volt még...
De már abbahagytam az elektronikai dolgok barkácsolását, akkor meg minek a műszer?
Mikor szembetaláltam magam egy problémával, egyből a megoldáson kezdtem törni
a fejem. Például honnan tudjuk, hogy éppen hová van tekerve egy KF? Persze
millióféleképpen megoldható a probléma, de én azt találtam ki, hogy építek
egy hangolható KF vevőt. Gyakorlatilag bármely rádióból az utolsó két
KF fokozat, pár tranyóval, AGC-vel, jelszintmérővel körítve. Hogy
hangolni lehessen, kell bele egy kettősforgó, aminek a skáláját
kalibrálni lehet. Ezt a műszert rákötve egy rádióra, gyorsan
meg lehet vele állapítani a beállított KF pillanatnyi értékét,
lett légyen az bárhová félrehangolva. Ráadásul ha visszacsatolom,
hogy oszcillátorként begerjedjen, egyből van egy KF hangoló generátorom is.
Ebben az egész dologban az a csúnya, hogy én ezt a műszert próbapanelen
összeszereltem, csak sajnos nem hagytam meg. Miután már úgy nagyjából
minden része jól működött, szétbontottam. Persze ha építenék végre egy
GDO-t, ami minden tekercsekkel foglalkozó embernek kell...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.