Videoton Strand (B3100) táskarádió
(ritka darab)

A sok rádió közé be kellene szúrnom néha egy egy magnót. Például mindjárt ott is van
a képen egy MK21-es, és egy MK25-ös. De most nincs kedvem magnózni...

 

 

Ez egy Videoton Strand táskarádió. Ez következik és kész! Ez egy viszonylag ritkábban
előforduló készülék. Mégpedig annyira ritka, hogy ez az első darab amit látok. Sem
ismerősöknél, sem javításra hozva nem került még a szemem elé. Valószínűleg
nem sok készült belőle, vagy csak nem maradtak fent, de inkább az előbbi.
Például ezzel a típussal ellentétben Orionton rádióból annyit gyártottak,
hogy még most is tucatszám árulják őket a Vaterán.

 

 

Ez nem tudom minek a jele. Talán hogy tranzisztoros a készülék?
A háromszög egy nagy "V" betű, belül meg egy kettévágott "T", és akkor VT?
Köszönöm az olvasóknak a megfejtést: Vadásztölténygyár
Ez a cég volt a Videoton elődje.

 

 

A rövidhullámú skála szemből látható.

 

 

A középhullámú pedig felülről. Érdekes megoldás, annyi szent!

 

 

Valahogy olyan esetlennek érzem. Mintha ahogy esik úgy puffan alapon kerültek volna
a helyükre a kezelőszervek. Sem nem szimmetrikus, sem nem ergonómikus.
Az állomáskereső tekergetése közben a sávváltó kapcsolója van
útban, a hangerőgomb mellett pedig a kihúzható botantenna.

 

 

A leírás szerint ezt a rádiót gyártották asztali kivitelben is.

 

 

Mikor éppen nem táskarádió volt, akkor így nézett ki. Érdekes kérdés, hogy mi lehetett
az eredeti koncepció. Az asztali rádió kicsire sikeredett belsejéből lett a táskarádió?
Vagy a jól sikerült táskarádió belsejét szerelték egy nagyobb dobozba? (hiánypótló,
úgymond asztali telepes rádiónak) Vagy eleve kétlakinak készült ez a konstrukció?

 

 

Jópofa dolog! Asztali rádió, de elemeket kell tolni a fenekébe. Kicsit az otthon
hangulatát viszi a telki házba. Olyan érzése van tőle az embernek, mintha lenne áram.

 

 

Teljesen ugyanaz mint a Strand, csak a hangszóró lett nagyobb, és a ferrit került feljebb.
Köszönet a Fecskéről készült képekért Herczeg Istvánnak!

 

 

Az állomáskereső gombja alatt vastag filckarika van, gondolom azért, hogy
a strandon (ha már egyszer Strand a neve), ne menjen bele a homok.
A sávváltó kapcsoló kupakját meg elvitte a fanyúl.

 

 

Szerintem ezek így ketten akkor is ügyetlenül vannak egymás mellett.
Pláne akkor kényelmetlen a hangerőgomb kezelése, ha kihúzom az antennát.

 

 

A hátlap lyukas mint a szita, vagyis mégiscsak bele fog menni a homok.

 

 

A fülhallgató csatlakozó rendben van , de az antenna aljzat... Miért nem jó ide a szokásos
banánhüvely? Mégis kinek van bárhol olyan antennája, melynek kábelvégén autós
antenna dugó van? Mondjuk pont az autóantenna kábelvégén van ilyen, de ez
nem egy autóba szerelhető rádió. Egyrészt nincs külső áramforrás (akkumulátor)
csatlakozója, másrészt két zsebtelepről üzemel, és a hangszóró a két elem közé van
bekötve. (így spórolták meg a kimeneti csatolókondenzátort) Ráadásul a rádió 9 voltos,
vagyis sem a 6 Voltot, sem a 12 Voltot nem igazán szeretné.

 

 

Érdekes a doboz felületének kiképzése. Azt mondanám, hogy kifejezetten ötletes.
Egyrészt nem tűnik fel rajta a kosz, másrészt igencsak jó fogása van tőle a rádiónak.

 

 

A teleptartó fedele a készülék aljára került, és csodák csodája, még meg van!

 

 

Vannak belül rohadásnyomok, de ezt már megszoktam...

 

 

Hoppá! Ennek a rádiónak fából van a doboza! Persze láttam én már táskarádiót rétegelt
falemezből készült dobozban, de az Orionette rádió azért egy sokkal régebbi készülék.
Ez a rádió már rendesen a műanyagok által térhódított korszakban készült. Persze a
rétegelt lemez viszonylag olcsó, és masszív is. Amit a rétegelt lemez nem bír
elviselni, az a víz, mert attól lemezeire ázik szét. Szóval egy Strand
névre keresztelt rádiót fadobozba szerelni...

 

 

Óvatosan feszegetem, mert nem akaródzik neki kinyílni.

 

 

Vagy rá van nőve a hátlap, vagy még az lehet,
hogy a füleket tartó ujjnyi vastag fejű csavarok a hátlapot is tartják.

 

 

Nem tudom, hogy a fehér műanyag bigyót ki kell-e húzni a dobozból
a rádió szétszedéséhez, de az a biztos, ha kiszedem.

 

 

Majd jól lesikállak benneteket, ha már a fadobozt nem tudom beáztatni.

 

 

Az előlap belülről.
Alapjaiban véve érdektelen, bár a részletek elárulnak ezt azt a rádió előéletéről.

 

 

 

A hangszóró lötyög a helyén, mert le vannak szakadva a felfüggesztő műanyag felöntések.
A hangszóró (az elemeket kivéve) a legnagyobb tömeg a dobozban, igazán oda
lehetett volna csavarozni a készülék előlapjához normálisan is.

 

 

A műanyag előlap, és a fából készült tapétázott doboz összekötése sem problémamentes.
A fa dobozra rá van szegecselve több "L" alakú lemezke, abban pedig melegen volt
elnyomva az előlapból kilógó műanyag felöntés. Mikor ez letört, a rádió előző
gazdája az Epokitt nevű univerzális kétkomponenses ragasztóhoz fordult
segítségért. Ez a ragasztó mai szemmel nézve valami k*rv* erős volt!
Apám 40 évvel ezelőtt ezzel a ragasztóval ragasztotta fel a zsanért
a fásszekrény ajtajára, ami a mai napig csavarozás nélkül tart!

 

 

A melegen szétnyomott műanyag, mint kötés, nem tartós dolog. Szerintem...

 

 

Itt meg az előlapból kilógó rész tört le szinte tőből, ezért el sem ér a lemezdarabkáig.

 

 

A doboz éleinél stafnik vannak. A piros festékkel rögzített (?) drót a doboz lábát tartja.
Jól van no... Értem én, hogy így olcsó, de akkor is!

 

 

Ezek nem kifejezetten táskarádióba való méretű alkatrészek.
De tulajdonképpen miért is ne, ha egyszer beférnek a dobozba...
A rádió meg azért áll ilyen furán, mert így sikerült kitámasztanom.

 

 

A rádióhoz volt KF, pontosabban szólva hangolóelem térkép is a Kádár könyvben.

 

 

Ez a méretű forgó tipikusan nem táskarádióba való, bár mondjuk belefért a dobozba.
Ez a méret kérdés érdekes dolog. Egyrészt így is lehet táskarádiót készíteni. Mármint
úgy, hogy akkora alkatrészekből, amik beférnek a dobozba. Meg persze úgy is lehet,
hogy fogunk egy zsebrádiót, illetve az ő mini alkatrészkészletét, és egy (már amikor)
nagyobb hangszóróval együtt betesszük egy méretesebb dobozba.

 

 

A skálahúr egyszerű vezetésű, de azért vigyázni fogok, nehogy leessen.

 

 

Ezzel az antennacsatlakozóval nem tudok betelni...

 

 

A potméter nem kisrádióba való, vagyis teljes méretű darab. A rádió korábban valószínűleg
pofára esett, legalábbis akkor szokott ilyen rondán letörni a potméterről a vége.
A törésnél már csak a javításként bevetett kövér ónos forrasztás a rondább.

 

 

Két Tungsram tranzisztorok a hangfrekvenciás erősítő elején.

 

 

A végerősítő két teljesítménytranzisztora a vezérlőtrafóra (mint hűtőtömbre) van szerelve.
A vezérlőtrafó nagy, legalábbis a minden máshol látott fázisfordítóhoz képest az.
Persze van hely a dobozban, nincs értelme az alkatrészeket miniatürizálni.

 

 

A kapcsolási rajz jól áttekinthető. Ez egy annyira egyszerű rádió, mint a balta!
Ez persze nem kritika volt, hiszen nincs ezzel a kapcsolással semmi baj.

 

 

Én kérem alapvetően a skála alá rejtett ferritrudat akartam lefotózni.
És még ez volt a legjobban sikerült kép!

 

 

Az alkatrészkészlettel semmi baj, akkoriban ilyen bogyócokat gyártottak.

 

 

A trimmer potmétert szokás festékpettyel elfordulás ellen rögzíteni, bár ha
olyan erős fizikai hatás éri a készüléket, hogy a trimmer ettől elmozdul
a beállított értékről, akkor annak a rádiónak már úgy is mindegy...

 

 

A rétegelt lemezből készült dobozra alumínium szegecsekkel vas keret van rögzítve,
majd a doboz le van tapétázva. A vas keretre van csavarozva a panel.
Valaki nagyon utálhatta a Videotonban a fröccsgépet!

 

 

Vajon mi szállta meg a fotómasinát, hogy hajlandó volt a ferritrúdról jövő drótokra fókuszálni?
Vagy lehet nem is ezt akartam, hanem csak a háttérben megbúvó KF trafó furcsa
szivacsos lezárásáról kellett volna egy kép? A KF trafót a leírás szerint
a panel másik oldaláról, azaz alulról lehet hangolni. Ugyan beállítás
után többé már nem kell hozzányúlni, mindenesetre érdekes...

 

 

Jó kis gyári szám, de sajnos nem derül ki belőle a gyártás éve.

 

 

A dobozt és az antennát denszeszes ronggyal pucolom meg.

 

 

Az antenna, csodák csodája, még teljes hosszában megvan!

 

 

A hangszóró leginkább korabeli magas hangú sugárzókra emlékeztet.
Gondolom ugyanaz a váz, csak nem annyira merev a membrán felfüggesztése.
Arra azért komolyan kíváncsi lennék, hogy vajon a vatta gyárilag van-e betömve a váz
és a membrán közé. No de akár gyárilag, akár utólag, sehogy sem szép megoldás!
Persze eleve az is egy jó kérdés, hogy mégis minek a megoldása a membrán
mögé begyűrt vatta? Talán zizegett a hangszóró?

 

 

Mire észrevettem, hogy a forgatógomb közepe nem fémből van, addigra sikerült
a műanyagról a kosszal együtt a fémezés nagy részét is ledörgölnöm. Néha kifejezetten
kárt tudok okozni a mosókefémmel. Például a múltkor is annyira megtisztítottam
egy rádió előlapját, hogy sikerült is róla eltüntetnem a skálafeliratok felét...

 

 

Meg sem mukkan!

 

 

Tudom én, hogy kell ide egy elkó a két zsebtelep középleágazását pótlandó.
Amúgy a labortápom kettős, csak a másik fele évek óta nem működik.
Idei terv, hogy végre kicserélem benne a megmakkant 723-as IC-t.

 

 

Mivel a rádió továbbra sem szólalt meg, a tápegység meg nem mutatott semmi áramfelvételt,
ezért rutinból rövidre zártam a potméter végén a kapcsolót. Ez nem állatkodás, hiszen
a tápegységnek mindegy, mert áramgenerátoros. Mivel a rövidzárra nem reagált,
ezért elég egyértelműen vezetékszakadásról van szó. De nem ám a rádióban,
hanem a műszerzsinórom végéről szakadt le a krokodilcsipesz! Szokta...

 

 

Még jó, hogy úgy is elől van a páka, meg a hozzávalók.

 

 

 

A skála egyik végén kontaktos a forgó, s ahogy állítom, átmegy a recsegés
a skála másik végére. Aztán csak sikerült megtalálnom a középutat.

 

 

A germánium alapú tranzisztorok nem szeretik a meleget, ezért hosszú lábbal vannak
beszerelve, hogy a páka hője forrasztáskor ne érjen oda az érzékenyebb részekhez.

 

 

A hullámváltó kapcsolója még az azóta elterjedt Isostat előtti típus.

 

 

 

Majdnem elfelejtettem megnézni, hogy működik-e rövidhullámon. Jelentem működik.
Végre sikerült hasznosítani a gyereket is, bevált mint antenna.

 

 

Két csavar is rögzíti az antennát. Amatőrök... A kínaiak két csavarral...
De mit csavarral? Anélkül is bármit!

 

 

Jó kis Mechanikai Művek elkó. Kezdetben nem volt éppen problémamentes
a rézdrót lábaknak a kondenzátor alumínium fegyverzetéhez való rögzítése.

 

 

De ami igazán szar volt, az a barna színű elektrolit kondenzátor. Ebbe aztán alig állt a láb!
Egyszer apukám hozott egy egész marék ilyen kondit, aminek először
nagyon örültem, de kicsivel később már korántsem!

 

 

Masszív, hiszen fémből van, mégis sikerült valakinek elgörbíteni a rádió hord fülét.

 

 

Én meg satuban visszanyomorgattam. Tulajdonképpen nem is érdekelt volna az
a kis ferdeség, de a fül nem akart tőle rendesen rámenni a rádióra. Ez azért
érdekes, mert egy órája, mikor levettem, még egész jól állt a helyén.

 

 

Ez a rádió nem igazán lett tisztább, de szerencsére eleve nem is volt koszos.
Majd azzal a rádióval mit csinálok, amit azért vettem meg, mert annyira
rémségesen koszos volt, hogy attól féltem, megint a kukában végzi.

 

 

Olyan kopasz a helye a polcon, teszem is rögtön vissza.

 

 

Levettem a polcról (ha már úgyis felmásztam) a következő alanyt.
De róla, majd legközelebb mesélek.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.