Nicosonic duplanormás URH sávos rádió
(akartam vele kezdeni valamit)

Ez jön, mert ez van idekészítve. Vagyis ma ismét szétszedek egy rádiót.
Előbb utóbb csak elfogynak a polcról!

 

 

Van még? Kérdezte jó anyám vidáman. Van. Persze hogy van. Feleltem hangomban
némi bizonytalansággal. Persze nem abban vagyok bizonytalan, hogy van-e még
boncolatlan rádióm, hanem abban, hogy a rádiók tömege pontosan milyen
érzéssel tölt el. Szóval ez az "örüljek, vagy sírjak" bizonytalansága.

 

 

A lámpát mintha már láttuk volna belülről. Kínai. Teljes bizonyossággal állíthatom,
hogy a LED-ek előtti üveg, még ebben a mai műanyag világban is üvegből
volt, mert egy váratlan esés után magam sepertem össze a cserepeit.

 

 

Ez a rádió szinte mindig volt a piacon. Gondolom valami elterjedtebb darab lehet.
Sokszor szemeztem vele, de mindig vissza is tettem. Illetve az utolsó alkalomkor,
mint az a képen is látszik, már nem. Ennek a rádiónak az URH része kétnormás!
A dologba belegondolva arra a következtetésre jutottam, ez valami normálisabb
belsejű rádió lehet. Az volt vele a tervem, hogy a belsejét beépítem valami régi
rádió dobozába. Vagy magam barkácsolok hozzá egy régies dobozt. Persze az,
hogy ez miért pont ezen rádió kapcsán jutott az eszembe, mikor annyi másik
van itthon, az egy jó kérdés. Lehet azért, mert ez jó kis gépnek néz ki, csak
valahogy olyan krumpli a formája, és megsajnáltam. Festékes a széle,
ferdék rajta a gombok, és formátlan a hangerő gomb is.
Vagyis olyan kis esetlenke az egész.

 

 

Persze nem hagynám meg átépítéskor a ronda sárga gombokat, hiszen
kifejezetten jó gombötleteim vannak félretéve, rádió átépítés esetére.

 

 

A skála kicsit szép, de azért inkább semmilyen.

 

 

Ránézésre körben ép a doboz, vagyis remélhetőleg a belsejének sincs baja.
A Nicosonic nekem ugyan nem mond semmit, azt meg, hogy
hordozható rádió, nem sok értelme volt ráírni.

 

 

Felül van az állomáskereső gombja, de ez persze némi
skálahúr felhasználásával bárhová átgubancolható.

 

 

A rádió füle a hátlapba csukódik. Ez egy jó ötlet, és a kivitelezés is normális.
A fülhallgató csatlakozó aljzata is jó helyre lett elrejtve.

 

 

Ugyan kifejezetten ütött kopott, de ez nekem persze mindegy, ha egyszer úgy is az
a szándékom, hogy megszabadítom a dobozától. Van rajta egy címke, amire
magyarul van ráírva, hogy ne piszkáljak bele. Ha nem tudnék magyarul,
rá van írva angolul is. Ez is azt mondja, hogy ne nyúljak bele. Vajon
miért akarnak ezek engem ennyire visszatartani? Kicsit egyszerű
a rádió adatlapja. Még csak az sincs ráírva, hogy hol készült.
Eddigi tapasztalataim alapján, ez nem egy jó ómen!

 

 

Még tápot sem kell barkácsolnom! Már persze ha valóban átdobozolom, merthogy
az is van benne. Ráadásul szokatlanul normális módon szerelve, hiszen még
hűtőlyukak is vannak a hátlapon, a trafó melegét kivezetendő.

 

 

Csodák csodája, a rádió kopottsága ellenére még a botantenna is ép!

 

 

A készülék alján a kopásnyomon kívül nincs semmi.

 

 

A teleptartó olyan tiszta, hogy talán még sosem voltak benne elemek.

 

 

Ez a borotvazsinór, ez egy érdekes kérdés. Régen úgy volt, hogy lógott egy
a műszerzsinórok között. Erre nagyon kellett vigyázni, mert sokszor hoztak
javítani gépet úgy, hogy nem volt hozzá zsinór. A lényeg az, hogy ilyen
esetekben nem volt szabad a saját zsinórommal visszaadni a masinát.
Valahogy megmaradt bennem a borotvazsinórhoz való ragaszkodás.
Persze próbálok ellene küzdeni. Melóban néha egyet-egyet csak
úgy dacból bedobok a szemetesbe. Sajnos még nem használt
a kezelés, mert továbbra is gyűlnek a polcon a zsinórok.

 

 

Azért mégiscsak egyszerűbb így, mint műszerzsinórozni a tápegységemből.

 

 

Megvan a teleptartó fedele, és még a szivacs csíkban sincs semmi hiba!
Én meg szét fogom szedni szegényt, hogy felhasználjam a belsejét.

 

 

Eddig jó.
De ha azt írom, hogy eddig, akkor itt garantáltan lesz valami galádság!

 

 

A trafó a doboz hátsó felébe van csavarozva.
Így ahogy van, simán át lehet emelni egy másik rádióba.

 

 

És akkor jön a b*zdmeg...

 

 

Mégis mi a szar ez?

 

 

Hogy néz ez ki?
Mintha barna takonytengerbe merevedett ormótlan kékbálnákat látnánk.

 

 

Van itt ez az egy szem IC, dőlingélő alkatrészkörítésben.

 

 

Két forgókondi egy rádióban? Ez kérlek úgy kétnormás, hogy két URH
egység van benne. Hát nem is tudom... Most sírjak, vagy nevessek?

 

 

Kifejezetten dzsunka szerelés. Alapjaiban véve mindegy, hogy a panelban
az alkatrészek egyenesen állnak-e, vagy sem. Viszont az ilyen trehány szerelés
egyértelműen mesél a műszaki színvonalról. Jelen esetben a színvonal hiányáról.
Ha szétszedném, és összeraknám úgy, hogy minden egyenesen állna benne, egyből
 jobban nézne ki! Persze ugyanez a szar volna, csak jobban mutatna. Érdekes dolog ez
a rendetlenség... Ki lehet próbálni mindenkinek otthon. Bármekkora kupi is van, pár
perc alatt ha rendet nem is lehet tenni, de a rend látszatát lehet kelteni. Mindössze
annyit kell tenni, hogy mindent sarkosra kell álltani. Vagyis minden mindenhez
képest 90 fokra legyen. Hiába ugyanaz a kupi, akkor is másképp néz ki!

 

 

Gondolom nem kell tovább magyaráznom, hogy miről beszélek...

 

 

Nekem az az érzésem, hogy ebbe a rádióba még nem barmolt bele senki.
Ez bizony gyárilag ilyen szar. Hát hogy néznek ki azok a szegecsek?
És az a szerencsétlen átvezető lemezdarabka, az mit vétett?

 

 

Nem akart kijönni a panel a dobozból. Na ja! Félt, hogy nem teszem vissza.
Már majdnem keresni kezdtem a forgatógomb csavarját, de
aztán kiderült, hogy mégiscsak lehúzós a gomb.

 

 

Két forgókondi, skálahúrral összekötve.
Nonszensz!

 

 

Kékbálnák alulnézetből. Láttam már pár dolgot,
de így szerelve elkót, azt még nem!

 

 

Hogy néz ki a fóliacsík széle? Csak nem valami gombás fertőzése van?
Vagy ez egy polip karja, azok a gombócok meg a tapadókorongok?

 

 

Nem is tudom... Ez nekem valahogy olyan szürreális...

 

 

A hangszóró meg egyszerűen csak bele lett ragasztva az előlapba.
Viszont szép rajta a kínai felirat, csak nem tudom mit jelent.

 

 

Gondoltam az ott az AM demodulátor diódája. De vagy nem az, vagy ha
mégis, akkor valahol szakadt a panel, vagy nem működik valami.

 

 

 

Persze az asszonyra ilyenkor jön rá a beszélhetnék. No nem mintha amúgy
csendben szokott volna lenni. Amit a videó végén hallunk (mert az elején
az asszony ígéri be élelmiszerkészleteink elpusztítását) az úgy sikerült,
mint egyetlen kicsalt életjel a rádióból, hogy FM állásba kapcsoltam,
majd ráfogtam a csipesszel az egyik KF melletti alkatrész lábára.
Persze amit hallunk az nem FM adás, hanem csak mint egy
sima diódás vevő, ami mindent vesz, de legfőképp
a helyi adót, ami itt a Kossuth.

 

 

Ez a rádió annyira értéktelen...

 

 

Egy töppedt mandarint nem ér az egész!
Az egyetlen használható alkatrésznek, az épen maradt antenna tűnik.

 

 

Le van szarva... Illetve leszarva azért nem volt, de legalább legyen tiszta.
A hangszórót szívfájdalom nélkül áztatom be az ultrás vízbe.

 

 

Rezeg a léc, rezeg...
Mert mi lenne, ha száradás után mégsem raknám össze?

 

 

Ide tenném a panelt a többi bontásra váró lomhoz. A forgók jók lesznek belőle
a rádióépítős játszódáshoz, a dobozát meg dacosan betolnám a szemetesbe.

 

 

Azért csak összeraktam, hiszen mégiscsak egy rádió!
Szerintem mikor kerül bármi szívemnek kedvesebb, szét fogom én ezt szedni...

 

 

Érdekes állaga van a doboz szélének. Tisztára olyan,
mintha rákentek volna valami világosabb festéket.

 

 

Persze erről szó sincs! Ez egy áttetsző műanyagból készült doboz, ami az utólagos
festéstől lett szürke. Számomra anakronisztikus az anyagában színezett műanyag
korszakában egy festett doboz. Gyorsan feltettem a polcra, mielőtt még ki
találnám dobni! Ha meg már úgy is felmásztam, leszedtem a polcról
a következő alanyt. Gondoltam valami olyat választok,
amiben nehéz csalódni.

 

 

Egy ilyen szépséges SANYO táskarádió, az azért csak nem lehet bóvli!

 

 

Levettem a polcról ezt az órásrádiót is, hogyha mégiscsak valami bóvlit
szeretnék látni, akkor legyen egy a kezem ügyében. Ez a rádió
olyan ratyi, hogy elajándékoztam, de visszahozták!

 

 

Kezemben volt a portörlő rongy, meg a porecset, leporoltam hát az AKAI magnót is.
Ebbe meg be kéne szerelni a GX fejeket, amik itt ülnek egy dobozban. Szerintem
majd úgy lesz, hogy majd azt találom ki, hogy végzek az egész Hi-Fi toronnyal.
Már úgy értem, hogy mindent szétszedek ami benne van. Az erősítőmet már
láttuk, de a többit még nem. Úgy is bedöglött a Technics deck, és ahogy
most hátrafordultam, megláttam mi van a torony aljában. Terta811,
rádiók, mindenféle besuvasztott lomok. Ennek sosem lesz vége!

 

 

Gondoltam lefekszem és alszom egyet, de az ágyon hevertek a fotómasináim.
Ezek is csak dísznek vannak... Illetve igen, ezek tényleg dísznek vannak.

 

 

Ott az a famintás vekker a magnó tetején, azt sem láttuk még belülről. Kíváncsi
vagyok, hogy mi baja lehet szegénykének. Illetve arra, hogy vajon mégis mi
történt vele. Illetve azt tudom mi történt. Egy kicsit levertem szegényt.
Ami érdekes, hogy miután leesett, elkezdett valami észvesztő hangon
ketyegni. De úgy, hogy nem lehet mellette megmaradni a szobában!

 

 

A rádiókat feltornyoztam, majd vetettem egy sanda pillantást a SONY TC-U5-re.
Véget ért a móka mára, zárul Miki, akarom mondani Géza móka tára.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.