Analógórás rádió
(hiába sóztam rá egy barátomra, visszaküldte)

Ez egy kifejezetten szép készülék! Gondolom a megvásárlás melletti döntésemhez
erősen hozzájárult a piaci "százával" felkiáltás is.

 

 

Ebből a szögből jobban látszik, hogy mi is ez. Ez egy elemes, analógórás rádió.
Rádiónak is jó, felébreszt ha akarjuk, és még szobadísznek is beválik.

 

 

A készülék tetején van az állomáskereső, és a "had aludjak még egy kicsit" gomb.

 

 

Bal oldalt van a hangszóró.

 

 

Jobb oldalt pedig a gombok.

 

 

Mégpedig a hangerőszabályzó, és az üzemmód választó kapcsoló.

 

 

Azért ilyen szokatlanok a színek, mert kiültem az ablakba fényképezni.

 

 

Az asztali lámpám fényében egyből minden a megszokott sárgába fordul.

 

 

Hiába jobbak a fényviszonyok az ablakban, ha egyszer itt nincsenek szerszámok.
Persze idehordhatnám őket. Már ha nem lennék lusta. De lusta vagyok...

 

 

Az AM-FM átkapcsoló, és a tápcsatlakozó aljzat a hátlapon kapott helyet.
Bennem valamiért a szétszórtság érzetét kelti ez a készülék.

 

 

Vajon miért kopott le a matricáról a felirat?
Nem úgy néz ki a rádió, mint amit agyon puceváltak...

 

 

Ha kihúzom a gombot, akkor az időt lehet beállítani, ha betolom, akkor az ébresztést.
Na de hová tűnt a gomb?

 

 

Könnyen elállítódik a beállított állomás, ha belemarkolunk az órába.
Szóval ha szépnek szép is ez a gomb, de jó ötletnek már nem mondanám...

 

 

Hát én hiába nyomkodtam, nem világít ebben semmi...

 

 

A készülék külalakját az egyesült királyságban dolgozták ki. Gondolom ettől szép.
Az a baj egy ilyen felirattal, hogy egyben arra is utal, hogy ami a dobozon
belül van, az viszont nem angol. Szóval szerintem nem egy jó előjel.

 

 

Hurrá! Megtaláltam az óra beállítására szolgáló gombot.
Viszont nem hurrá, mert azért volt a teleptartóba dugva, mert kiesik a helyéről.

 

 

Ráadásul az órát nem is tudom vele állítani, csak az ébresztő mutatóját.

 

 

A csatlakozók be vannak rohadva. Ébresztőóránál azért ez nem mindegy.
Mert ha nem érintkezik? Akkor nem is ébreszt, és akkor
éppen hogy az alapfunkciója szűnik meg.

 

 

Az előlap belülről.

 

 

Gondoltam szétszedem az órát, de semmi értelme, hiszen már láttunk ilyet.
Még át is tekercseltem a motorját...

 

 

Mikor először bontok ki valamit, akkor mindig bennem van az érzés: Mi lesz benne?
Aztán vagy szívemnek kedves dolgot látok, vagy nem kedveset.
Szerintem jelen esetben az utóbbi.

 

 

A hangszóró olyan, mintha csak úgy bele lenne tolva a dobozba.

 

 

Eltaláltam! Egy könnyed mozdulattal kihúztam a helyéről.
Persze minek is lenne odacsavarozva? Csak mert én úgy szoktam meg?

 

 

Belül az élekben végig le van rakódva, az elemből származó trutyival
keveredett szösz. Viszont kívülről egyáltalán nem koszos, ezért
a legcsekélyebb késztetést sem érzek az elmosogatása iránt.

 

 

Ez egy elég bóvlinak kinéző rádiópanel.
Szerintem gyanúsan kopasz. Hol vannak innen az alkatrészek?

 

 

A panel másik oldalán középen, abban a soklábú IC-ben. Akkor itt vesézném tovább
azt a kérdést, amit a múltkoriban a SANYO táskarádió boncolásakor már feltettem,
csak nem válaszoltam meg. Vagyis jó-e az nekünk, ha IC van a rádiónkban? Talán
kezdetben még jó volt. Egy rádió árérzékeny. Nagyon nem mindegy, hogy mennyi
tranzisztor, és mennyi körítés alkatrész van benne. Ha már úgy is beépít a gyártó
egy integrált áramkört, már eleve azért, hogy ki lehessen írni az előlapra, hogy
IC van benne, akkor szinte mindegy milyen az az IC. Az egyszerű rádióba való
kommersz IC árát nagymértékben a gyártott mennyiség határozza meg, nem pedig
a tartalom. Konstruktőri oldalról tekintve, egy IC belsejében lehet bármi! Nem kell
spórolni a tranzisztorokkal. Ha valamilyen funkciót 20 tranzisztor felhasználásával
lehet kényelmesen megvalósítani, akkor ez egyszerűen nem lehet akadály! Vagyis
én a részemről azt mondanám, kezdetben nem volt baj, hogy IC volt a rádióban.
Azonban a helyzet később erősen megváltozott. Továbbra is árérzékeny tárgy
a rádió, viszont ha már úgy is olcsón megvehető IC van benne, legyen benne
abban az IC-ben minél több! Vagyis minél kevesebb körítés kell az IC-hez,
annál olcsóbb lehet a rádió. Valahol ezen a ponton kezdett el átfordulni
a minőség bóvliba. Most már nem a funkciók minél jobb megvalósítása
volt a cél, hanem a minél több funkció, minél olcsóbban egy chipbe
sűrítése. Ezeknek az egy IC-re alapuló rádióknak (legalábbis az általam
látottaknak) a többsége olyan, mintha nem egy jó készülék készítése lett
volna a cél, hanem csak annyi, hogy fenntartsák a látszatot, hogy ez
tulajdonképpen egy rádió. Na! Ma is jól körülírtam a bóvlit.

 

 

 

Becsuktam a dobozt, majd tettem bele elemet, és kipróbáltam. Ébresztéskor csipog
mint a veszedelem! URH sávon nem vesz semmit, merthogy ez keleti normás.
Amit hallunk az az AM sáv. Semmilyen a hangja. Ébresztéshez ugyan jó,
de a reggeli híreket, azokat már nem szívesen hallgatnám meg rajta.

 

 

Hogy ne lógjon ki belőle az antennaként szolgáló zsinór, bedugtam a teleptartóba.
Nagy nehezen ráerőltettem a teleptartó tetejét, de kimaradt az órához
való piros állító rúd, így aztán egyből szedhettem is le.

 

 

Magát a rádiót meg fel. Öröm nézni az ilyen polcot! Nincs rajta szétszedni való rádió.
Már az Orionton, és a szürke kétnormás URH sávos is bemutatkozott. Mondjuk
az elemes örökmozgó belsejét még nem láttuk, de ami késik, az nem múlik!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.