120 literes Hajdú villanybojler
(igenis vannak dolgok, melyeket nem akarok szétszedni)

Ez a csempe a fürdőszobában található, mégpedig a kád szélén.
Sajnos azok a barna pöttyök, azok nem egyszerűen kosz, hanem az kérem rozsda.

 

 

Ez a lyuk a bojler alján található, s mint az éppen látható, csepeg a bojlerből a víz.

 

 

 

Hát nem kiröhög? Majd legközelebb jól nem hozom haza. Már úgy értem, szellemecskét néhány
éve találtam. Pár sarokra innen hevert a járdán. Fele karja oda, de csak röhög az egészen.
Talán ezért is hoztam haza. El kel itthon a pozitív hozzáállás! Eredetileg az volna
benne a poén, hogy a sötétben is látszik (foszforeszkál). Csak nem teszi.

 

 

Vannak dolgok, melyeket szeretek szétszedni. Ilyen dolog például a rádió, vagy a másik
szerelmem, a magnó. No de egy villanybojler? Na őt nem szeretem! Nem mondom,
ennek az elődjét én tettem fel, de az megvolt vagy húsz éve. Ma már semmiképp
sem vállalnám, hogy feltolok egy ekkora dögöt a falra. Persze a leszedését se.
A vizes szakma nem az én asztalom. Az én asztalom, ami elfér az asztalon!

 

 

Azért csak megnézem, honnan folyik a víz. Addig persze rendben, hogy a bojlerből,
de nem mindegy, hogy melyik részéből. Már úgy értem, ha a tartály lyukadt ki,
akkor az egészet kell cserélni, ha csak a kiszedhető rész, akkor elég csak azt.

 

 

Elektromos szempontból nincs benne semmi különös. Drótok és bogyócok, mint bármely
más elektromos gépben. A bekötése se egy kunszt, akár vakon összedugdosom a drótokat.
Amit most a kép közepén látunk, az egy biztonsági hőrelé. Azért van ott, hogy ha felforrna
a bojlerben a víz, lekapcsolja az áramot, mielőtt kipukkan a rendszer. Egyszer nekünk már
bedöglött ez a kapcsoló, és nem csak ez, hanem a tekerős szabályzó is. Felforrt a víz
a bojlerben, amitől akkora lett a nyomás, hogy az elzárt csapot képes volt
kiforgatni a konyhában. Először nem is értettük, mi történik.
Egymásra fogtuk, ki nem zárta el a csapot.

 

 

A fehér színű valami, az nem drót, hanem cső. A két fehér cső végén egy egy puttony
(vastagabb cső) található, ami fel van tolva egy viszonylag vékony csőben a víztérbe.
Ebből a csőből szivárog most a víz. No nem ám most kezdte, hanem csak most bukott
le a bojler, hogy ő pisil a fürdőszobaszőnyegre. Míg ki nem szúrtam, hogy hol csöpög,
nem értettük a jelenséget. A biztonsági szelep túlfolyó kivezető csövét megtoldottam
egy csővel, hogy ne a polcocskákra csepegjen a víz. Ennek a csőnek a vége messze
van a kád szélétől, nem is arra lejt a rendszer, onnan víz nem folyhat a földre.

 

 

Mivel a bojler általában éjszaka fűt, nem tűnt fel, hogy szépen csendben csöpög az alja.
A csempére hulló víz szétfreccsen, túljut a kád szélén, majd eláztatja a kilépőt. Reggelre
a kád széléről az oda csepegett víz már rég befolyt a kádba. A víz a bojlerben befejezte
a melegedést, ezért reggelre abbamarad a csepegés. Mindig csak az érthetetlenül elázott
szőnyeg maradt, mint árulkodó jel. Gondolkodtam, hogy nekiálljak-e magam. Végül úgy
döntöttem, hogy nem fogok én vizes izét barkácsolni. Ha megráz az áram, az rendben.
De hogy elázzak? Azt már nem! Jöjjön aminek jönnie kell, illetve akinek. Ott a bojler
oldalán a szerviz száma, aki annak idején felszerelte. Telefon. Elmesélem a problémát.
Bediktálom (típusszám) milyen bojlerünk van, mit kell benne kicserélni. (az egész alját)
Megkérdem mikor jön, és hogy mennyibe fog fájni. Holnap délután jön, és sokba lesz.

 

 

Hopp! Már holnap délután is van. Siettem haza, mert tudom miről van szó. Le kell engedni
a vizet a bojlerből, mielőtt levenné az ember az alját. A víz leengedéséhez persze el kell
zárni a képen látható csapot, hogy megszűnjön az utánpótlás. Persze ha megszűnik
a nyomás befelé, akkor a víz csak a súlyánál fogva jön kifelé. Vagyis igen lassan.
Gondoltam rásegítek kicsit az időfaktorra, leeresztem a vizet mire ideér a mester
a pótalkatrészekkel. Megjött a mester. Csóválta a fejét. Járt itt a kolléga? Nem.
(elsőre nem is értettem a kérdést) A mester azt hitte, volt itt tegnap a kollégája,
hogy felmérje a helyzetet. Nem, nem volt. Én diktáltam be a dolgokat. Többek
között a bojler pontos típusszámát is. Talán mondanom sem kell, hogy nem ehhez
 a bojlerhez való alkatrészek voltak a mesternél. Megbeszéltük, jön valamikor holnap.
Szóval ma este nem lesz fürdés. Persze minek nekem mester? Szétszedni nélküle is tudok.
Bár most már kicsit úgy vagyok vele, tulajdonképpen menne az összerakás is.
No de haladjunk...

 

 

Itt látszik csak igazán, milyen rozsdás lehet belülről a bojler.

 

 

Hogy ebben fürdök, az még csak hagyján, de innen veszek vizet teához, kávéhoz,
nokedlihez. Persze mikor folyik a melegvíz a csapból, ebből a színből semmi
sem látszik a hígítás miatt. Ráadásul a kosz a vízben megáll alul,
a melegvíz meg felülről folyik ki a bojlerből.
(belül van egy hosszú cső)

 

 

A biztonsági kapcsoló is biztosan cserés, mert belement a víz.
Mikor áram alatt volt a bojler, volt is egy hangja, ahogy a 230 forralta.
Már úgy értem nem a fűtőbetét a bojlerben, hanem maga a 230 a kapcsolóban.

 

 

A bojler alja pont szemmagasságban van. Nekem meg bifokális a szemüvegem. Ha csak úgy
odanézek, ahogy odalátok, nem látom, mert közel van. Ha meg feltartom a fejem, hogy
az erősebb dioptriás részen át nézzek, nem látok oda rendesen. Szóval igencsak
 megijesztett ez a részlet, de szerencsére ez itt nem kifolyás nyom,
hanem csak a szigetelőanyag betöltési lyuk.

 

 

 

Ülök a székemben, olvasgatom a leveleim, s ahogy a hátam mögötti fürdőszobában lassacskán csorog
a víz, egyre fokozódik a vizelési ingerem. Gondoltam mielőtt bepisilek, játszom kicsit a bojlerrel.

 

 

 

Ha elzárom a biztonsági szelepet, majd újra kinyitom, pokoli hangokat ad ki magából. Kár, hogy nem
készült hosszabb felvétel. Alkalomadtán jól jött volna. Szomszédoknak válaszul a kutyaugatásra.

 

 

Miután abbamaradt a csöpögés, kitekertem a pár elektromos részt tartó csavart.
Lóg a bele szegénynek...

 

 

Gondoltam nem hagyom a szétszerelős részt a mesterre, hiszen szétszedni és is tudok.
A képen látható csavarból egy marék tartja helyén a bojler alját.
A képen látható csavar mondjuk éppen nem.

 

 

 

Mégpedig azért nem, mert ez a csavar nincs meghúzva!
Most mondhatnék mindenfélét, meg mesélhetném az esetet, mikor Johns barátom egy egész csapágyat
hagyott ki az MZ-ből, de hát ez van. Előfordul, hogy az ember elfelejt meghúzni egy csavart. Mondjuk
jelen esetben nem én voltam az elkövető, hanem a múltkori mester. (szerintem ugyanaz mint a mostani)

 

 

 

Miután körben kitekertem a csavarokat, már folyik a víz mindenhol.
Viszont rossz előjel, ha a csavarok kitekerésétől nem esik ki magától
a bojlerből a fűtőbetétes részlet. Mozgattam, nyomogattam,
húzogattam, és bökdöstem. Egyszer csak kiesett.

 

 

Íme.

 

 

Konkrétan azért nem jött ki, mert belevízkövesedett, vagy mi ez a trutyma rajta.
Aztán felnyúltam a bojlerbe, és körbekotortam a lyukban a kezemmel.

 

 

Na most ha ezt a mester csinálja, azért csak mondtam volna rá valamit.
Így meg kuss van. Az én fürdőszobám, és én így szeretem!

 

 

Vízkővel jó mosakodni, mert a szemöldökráncolástól keletkezett bőrkeményedést
is lehozza, valamint az odaégett zsírt is eltávolítja a hajamról.

 

 

Kicsit szaros a fal? Jó, akkor nagyon szaros...
A takarítás részleteiről nincsenek fotók, mert nem akartam beáztatni a fotómasinát.
Elég az hozzá, hogy megnyitottam az elzárócsapot, amitől orrba szájba dőlt a víz
mind a takarításra használt tus csövéből, mind a bojler alján található lyukból.

 

 

Legalább alaposan fel lett mosva.

 

 

A vízkövet beraktam a felmosó vödörbe. A fekete karika a tömítés. Az eddig nem látott
csőkígyó a fűtőbetét (levakartam róla a dzsuvát), a vastag rúd pedig egy un. aktív anód,
ami egyszerűen csak keresztben bele volt dobva a bojlerba. Nem tudom, technikailag
jó ötlet-e, de így volt. Majd holnap megkérdem a mester, már persze ha találkozunk.

 

 

Ezek itt a bojler elektromos részei. Egyrészt azért vannak itt, mert hátha kell belőlük
valami, másrészt meg azért, mert itt felejtettem őket. Megszerkesztettem a képeket,
megírtam hozzájuk a szöveget, és azt gondoltam, majd még lesz holnap
egy záró kép a már rendbetett fürdőszobáról.

 

 

Aztán az jutott eszembe, ha már úgy is ott tátong a borzasztó lyuk a bojler alján,
igazán belenézhetnék. Belenéztem. Nagyon sötét van belül. Itt is, meg ott is.
Azt találtam ki, majd én jól belefényképezek a lyukba. Persze a fotómasina
nem fér bele a bojlerbe. Mondjuk nem is szívesen dugnám bele!

 

 

Vagy az optika lát be, vagy a vaku villant be, de normális kép az nem akar összejönni.

 

 

Már majdnem elkezdtem sajnálni magam, mikor eszembe jutott, hogy van nekem
a Fujinál kisebb gépem is. Ez a kis Samsung már úgy is a végét járja. Néha már
az őrületbe kerget, annyira nem akar fókuszálni semmire. Na majd most!

 

 

Meglepő, de a gép a sötétben szinte megtáltosodott. Már úgy értem, hogy ugyan a kijelzőjét
nem láttam (hiszen bent volt a gép a bojler belsejében), de hallottam a vidám csipogásán,
hogy talált magának fókuszálnivalót a sötétben. Amit a képen látunk (mert nem olyan
egyszerűen értelmezhető), az a bojler belső falán felfelé (függőlegesen)
futó hegesztési varrat. Mint látható, már vannak nyomok.

 

 

Ez pedig egy vízszintes tájolású kép, amin a hegesztés alsó peremét látjuk.
Azért magyarázom, hogy mi van a képen, mert az ember ritkán lát belülről bojlert.

 

 

Jó kérdés, mikorra ér majd át a rozsda a tartály falán. Ha sok év telik el, akkor
természetesen megérte a javítási költség. No de ha jövőre kilyukad?
Akkor majd morgok, hogy már tavaly újat kellett volna venni.

 

 

Ez az a cső, amibe a két hőérzékelő van feldugva a bojlerbe. (illetve ez a cső vége)
Meg sem lehet állapítani, hogy hol lyukadt ki. Mondjuk annyira nem is érdekel,
hogy levigyem a pincébe, és levakarjam róla ezt a barna trutymát.

 

 

A lényeg a lényeg. Másnap mire hazajöttem, kész volt a bojler. Mondjuk 25.000 volt...
Tíz a kiszállás, meg az anyag, meg a munkadíj. Tulajdonképpen reális.
Persze ennyi erővel akár én is összerakhattam volna.
Mindössze pár csavart kellett betekerni.
No de minden munka ilyen...

 

 

Persze azért apróságok még hátravannak. Itt van például ez a vízköves csődarab.
Ez a biztonsági szelep kifolyó csöve. Visszatehetném így is, de ha már úgy is...

 

 

...lecserélem ezt a csövet is, akkor rendbe rakom.

 

 

Kicsit forogtam a szobában, végül minden rendetlenség ellenére megtaláltam az új csövet.
(talán ha egy két éve várja, hogy beszereljem)

 

 

A vízkövet egyszerűen lereszeltem. Ami lejött, azt meg besöpörtem a fiókomba.
Úgy is ráférne a fiókra egy újabb takarítás. Pláne most, hogy tele lett szőrrel.
(ugyanis kicsit megpiszkáltam a szakállnyíróm) Az volt betervezve, hogy
sziloplaszt (népnevén FBS) fogja a szép új csövet a helyén tartani.

 

 

Végül maradtam a szigetelőszalagnál. Ha eddig jó volt így, hát ezután is jó lesz.

 

 

Szerintem ez így tökéletes!
Persze a munka ezzel még nincs befejezve, hiszen vissza kell hordani a kipakolt kacatokat.

 

 

Semmi sem stimmel a képen (beállítás, fehéregyensúly, horizont), de így legalább nem steril.
Még az is látszik a tükörből, ahogy erősen hátradőlök, hogy beférjenek a polcok a képbe.
Na! Akkor most van kész! Minden szépen visszakerült a helyére. Persze nem...

 

 

Például itt maradt ez a vödör, ami nem mutat túl jól az előszobában.
Persze bárhol máshol sem mutatna jól. Gondoltam, ha már
leviszem a kukába, leviszem a melóscipőmet is.

 

 

Ezzel meg az történt, hogy kicsit levált a talpa. Igen fura érzés feljönni benne
a lépcsőn, mert minden lépésnél visszacsap, és ráver a sarkamra. Nem jó ez így...

 

 

Az asszony szerint meg amit csináltam az nem, mert szerinte
(természetesen) összevissza pakoltam vissza a polcokra.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.