Selga
(zsebrádiónak nagy, táskarádiónak meg kicsi)

Néha képes vagyok betartani a magamnak tett ígéreteket. Máskor meg nem.
Legutóbb azt ígértem meg magamnak, holnap szétszedem ezt a rádiót.
Egyrészt rendben. Valóban ez a készülék kerül ma a boncasztalra.
Másrészt hány napja is volt, mikor azt a holnapot mondtam?

 

 

Ez egy szép kisrádió. Orosz. Olyasmi mint a Sokol, csak az a neve, hogy Selga.
A Sokol sólymot jelent, a Selga nem jelent semmit. (legalábbis a google szerint nem)
Ez azért van, mert a Selga nem orosz szó, hanem Lett. Lettül a Selga nyílt tengert jelent.
Köszönet Horváth Józsinak a pontosításért!
Apukám szerint ha kisrádió, akkor legyen Sokol! Ezért keresztapám csak azért is Selgát
vett a boltban. Szerintem is úgy van, hogy a Sokol kicsit jobb rádió mint a Selga.
Javítottam kiskoromban mindkét típust eleget, erre alapozva mondom.
Amúgy mindketten ugyanabban a szovjet gyárban készültek.

 

 

Az adatai alapján ez egy egyszerű, de amúgy teljesen normális kisrádió.

 

 

A skála nekem egyszerűen zavaros. Percekbe telt, mire rájöttem, melyik a középhullám,
hová kéne tekernem a mutatót, hogy bejöjjön a Kossuth. Amúgy nem jött be.
Az alsó skála a hosszúhullámé, a felső a középhullámé, valahol ott kéne
bejönnie a Kossuth adónak, ahol a mutató van. De ha nem, hát nem.

 

 

Ej de harapós ez a logó!

 

 

A készülék külsejének állagából következtetéseket lehet levonni a rádió használati
helyére, és a gazda higiénés szokásaira. A bőrtok teljesen tiszta. Fényes a bőr.
Vagyis nem konyhában tartották. A szíj varrása foszlott. A patentról a festék
lekopott. Vagyis hurcolták. Később látható lesz, hogy ahol kilóg a doboz
a bőrtok alól, más a színe. Vagyis napot is kapott bőven ez a rádió.

 

 

A hullámváltó kapcsolója a hátlapon van. Van mikor összezsúfolják a kezelőszerveket
a rádió valamelyik lapjára, van mikor szétterítik, hogy mindenhová
jusson valami. Én speciel az előbbit szeretem.

 

 

Ez egy patent. Pontosan olyan mint bármely más ruha patent.

 

 

Én mondjuk jobban szeretem a csavaros kötéseket, de ez is bevált.

 

 

A rádió egyik szélén van az antenna, és a fülhallgató csatlakozója.

 

 

Másik szélen van a hangerő, és az állomáskereső gomb. Hangszín állító nincs. Zsebrádión
nem is szokás. Persze azon el lehet vitatkozni, hogy ez a rádió hová sorolandó.
Zsebrádiónak ugyanis kicsit nagy. Táskarádiónak meg éppenséggel kicsi.
De az oroszok valamiért szerettek ilyen, úgymond besorolhatatlan
méretű rádiókat készíteni. Ott van példának mindjárt a minap
boncolt hosszúkás Riga, ami ugyan arányos, és a maga
módján még szép is, de akkor is szokatlan a szemnek.

 

 

A hangerő gomb tekerője még ép.
Ezt azért írom, mert nézzük csak meg az alanti képen az állomáskereső gombját.

 

 

Teljesen lekerekedett. A tekerést megkönnyítő ricák fele egyszerűen lekopott a gombról.
Ez egy tipikus Sokol, illetve jelen esetben Selga betegség. Más rádiónál tán még
sosem láttam ilyet. Egyrészt megszorul a forgó és a skálahúrozás. Ettől
nehéz lesz tekerni a gombot. Másrészt a forgatógomb olyan gyenge
anyagból van, hogy könnyedén el lehet koptatni az emberi bőrrel.
Ráadásul a Selgában a Sokolhoz képest kicsi az állomáskereső gomb
átmérője, vagyis azonos mennyiségű tekeréstől sokkal jobban elkopik.

 

 

A rádió és a tokja. A tok amúgy valódi bőr!

 

 

A Selga felirat eddig nem is látszott a bőrtok miatt. Érdekes a készülékház állaga.
Olyan, mintha a bőrhöz használt cserzőanyag megmarta volna a műanyagot.
Eredetileg mindenütt sima a doboz, most meg az éleinél érdes a tapintása.

 

 

 

Szól. Jó a vételkészsége, bár beforgatott forgónál
gerjed, és a Kossuth mintha nem a helyén jönne.

 

 

Talán látszik, amiről az előbb a doboz helyenkénti érdessége kapcsán beszéltem.
Alul ott a büszke felirat, amiről azt hittük oly örök, hogy sosem múlik el...

 

 

Ahol a bőrtok kivágásán keresztül a napfény bejutott, besárgult a doboz.
Persze egy rádiónak nem a külseje (vagy nem csak az) a lényeg.

 

 

Azt kell mondjam, ez nem hogy szép, hanem egyszerűen gyönyörű!
Jól átgondolt konstrukció. Minden szépen sorban. Semmi egymás hegyén hátán.

 

 

A Kádár Géza szerkesztette kapcsolási rajzos könyvben olyan alaposan le van írva minden,
hogy ennek alapján akár le is lehetne gyártani a rádiót!

 

 

Kis segédlet, ha nem találnánk a panelon valamelyik tekercset.

 

 

Még az is meg lett adva, hogy a KF trafóknak melyik lába melyik!

 

 

Nem emlékszem, hogy piszkáltam volna ezt a rádiót. Pedig de!
Ez a telepcsatlakozó pótlás egyértelműen az én művem.

 

 

Ez valami UFO alkatrész, pedig nem is! Ez kérem a fülhallgató csatlakozó jack aljzata.
Annyira nem úgy néz ki, mint egy orosz rádióalkatrész a 60-as évekből, hogy
szinte el sem hiszi az ember, hogy ez a valami egy Selga rádióból van.

 

 

A hullámváltó kapcsolója olyan, mint a Sokolban. Jól átlátható, hiszen teljesen nyitott.
Érdekes mód az ezüstözésen semmi feketedés sem látható. Ez a kapcsoló amúgy
ezen kisrádiók egyik rákfenéje. Recseg ropog, tiszta merő egy kontakthiba
az egész. Ráadásul mindezt úgy, hogy nálunk a hosszúhullámot senki
sem hallgatja. Vagyis felesleges a kapcsoló. Volt, hogy javításkor
ki is szedtem. (illetve fixre forrasztottam benne a csúszkákat)
Ez nem egy elegáns megoldás, de örökre kiöli a recsegést.

 

 

A Selgában nincsenek trimmerek a forgókondi hátán, helyette a panelon vannak.
Ez a trimmer egy érdekes állat. Képes szétesni magától úgy, hogy mint
az a képen látható, a csavarfej forrasztása minden különösebb ok
nélkül elválik. Ilyenkor kontaktos lesz, és ütögetésre, vagy
a hangszóró által keltett rezgésektől odébb ugrik az adó.
Annyira idegesítő jelenség, hogy még a doboz is el szokott tőle törni.

 

 

Az antennacsatlakozót is kikötöttem. Mondjuk egy polcon ülő rádiónál mindegy...

 

 

A trimmerek nélküli forgókondenzátor, és azok a szép sárga kerek lapos kondik...
A sárga drót az nem "nincs bekötve", mert minden Selgában így van.
Meg nem mondom, hogy mi a funkciója...

 

 

Hosszúhullámú modulátortekercs az egészen lapos ferritrúdon.

 

 

A barna szín kondenzátor idegen anyag. Valószínűleg egy korábbi javítás alkalmával
került ide. Nem én voltam, mert én nagyon útálom ezt a letörős lábú kondit!
Érdekes megfigyelni az ellenállások formáját. Nem drótból van a lábuk,
hanem lemezből. Ez azért fontos, mert így nem lehet az ellenállás
lábait bármely irányba görbíteni, csak amerre a lemez hajlik.
Ha nem így járunk el, leugrik az ellenállás rúdjáról a láb
kupakja. Illetve javításkor is óvatosan kell bánni az
ilyen ellenállásokkal, mert az alkatrészek ész
nélküli teljesen felesleges igazgatásával
könnyen előidézhetünk egy randa
(és jól elrejtett) kontakthibát.

 

 

A doboz belülről. Nincs benne semmi különös. Néha belegondolok, hogy egy Sokol
(jelen esetben persze Selga) rádió, textilbakelit dobozban, üvegszálas nyákon,
rendes gombokkal, és teljes méretű potméterrel, szinte elpusztíthatatlan
volna. Persze így sem tartozott a könnyen elromló készülékek közé.
Általában mire hozzám került javításra, addigra már kívülről is
igencsak viseltesek voltak, meglátszott rajtuk a több évnyi
intenzív használat. Van is egy szép készletem Sokolból.
Egyszer csinálok belőlük valamit. Vagy mit tudom én...

 

 

Kiszereltem a panelt, bár nem ül olyan mélyen (a három centis dobozban nem is tud),
 hogy ne tudtam volna lefotózni a részleteket.

 

 

Majdnem olyan Mint a Sokol, csak a Sokol koncentrált KF sávszűrős,
ez meg nem, vagy legalábbis nem annyira.

 

 

A kimenőtranszformátor, és az egyik végtranzisztor. E kettő közt a piciny bakelitlapocskára
a végtranyók közös emitter ellenállása van feltekerve ellenálláshuzalból.
Említésre méltó látvány, a szinte átlátszó kimenőtrafó.

 

 

Igen ötletes, hogy egyes alkatrészeket egymás felett helyeztek el.
Így oldották meg, hogy miniatűr alkatrészek nélkül se legyen túl nagy a rádió.
Na jó. Akkor így is túl nagy lett. De mégis milyen legyen, ha egyszer orosz a szentem?

 

 

Megtaláltam a rádió leírását a szovjet Radio folyóirat 1964/10-es számában.
Ebben még az is meg van adva, melyik alkatrész merre van a panelen.
Javításkor az ilyen rajz egy áldás!

 

 

A középhullámú modulátor tekercs.

 

 

Ez a szegény tranyó vétkezett a párt ellen, ezért bezárták egy alumínium puttonyba.
Amúgy azért van árnyékolva, mert ezeknek a tranzisztoroknak a külső fém
burkolatuk nincs elszigetelve elektromosan magától a tranzisztortól.
Vagyis a tranzisztor kalapja, egyben a tranyó egyik lába is.
Egyrészt ez a pont érzékeny, mert ez itt a demodulátor.
Másrészt meg zavart sugárzó pont is, mert itt a legnagyobb
a jel a KF frekvencián, amit egy rádiónak ugye nem illik sugározni.

 

 

A panel szép, de szerintem összevissza. Én biztosan átláthatóbbat tervezek, bár valószínűleg
sokkal rosszabb lesz a helykitöltési tényező. Valahogy úgy készülhetett a panel, hogy
a másik oldalon szépen elrendezték az alkatrészeket, ezen az oldalon pedig
 összekötötték a lábakat a fóliával. Én meg úgy szoktam, hogy
valósággal lerí a kapcsolási rajz a panel mintázatáról.

 

 

A skálahúrozás igen egyszerű, de azért nem árt hozzá egy rajz.
Főleg a skálahúr hossza jön jól, ha éppen újra akarjuk generálni.

 

 

A Selgában eredetileg foglalatban vannak a tranzisztorok. Javításkor ezeket a foglalatokat
szoktam először kiszedni. Ettől általában meg is szűnik a hibajelenségek egyik fele.
Ezt a rádiót már egyszer kipofoztam, de tényleg nem dereng mikor, s miért...

 

 

1964 decembere. Másfél éves voltam. Azt kell mondjam, a Selga van jobb állapotban!

 

 

A forgatógomb (állomáskereső) egyik oldalán még látszanak a ricák.

 

 

Egészen piciny, precíz kapcsolós potméter. Hányszor szedtem szét, már amíg még láttam.
Sokszor van az, hogy az ilyen apró részleteket csak utólag látom a monitoron.
Ez a kép is eredetileg nem volt ennyire közeli, hanem csak utólag
vettem észre, hogy mit is akarok általa megmutatni.

 

 

A hullámváltó lábai is hajlamosak a kontakthibára. Ki tud szakadni a láb a forrasztásból,
de úgy ám, hogy jó szem, vagy erős nagyító nélkül észre sem venni a hibát.
Mint az látható, korábban minden (jó kövéren) át lett forrasztva.

 

 

A hangszóró. Semmi különös. Talán kicsit nagy a mágnes, de elfér. Azért csak találtam rajta
valami furcsát. Van a hangszóró peremén egy bevágás, mégpedig a rögzítő bilincsnek.
Cserébe a membrán teljesen normális, nem az oroszok által kedvelt cifraszélű.

 

 

 

Ezekkel a szép kerek kondenzátorokkal nem tudok betelni.
Biztosan bontottam már Selgát, mert vannak ilyen kondik a dobozaimban.

 

 

Összeraktam, majd visszatettem a polcra az Albatros mellé.

 

 

Ha már úgy is ott jártam, levettem a következő alanyt, ami ez a Triasun rádió lesz.
Már majdnem teljesen letisztult a felső polc. Már csak a felhúzós játéktank,
meg az örökmozgó utánzat van hátra, és akkor jöhet a következő polc.

 

 

Tudtam, hogy van valahol elbújva egy Sokol! (bal felső sarokból kandikál)
A SONY TC-U5-höz most nincs kedvem, majd a hozzávaló erősítővel,
de az meg a nagyszobában van, nincs is útban. Viszont ott az a táp.
Szerencsére a tápomat már bemutattam. És szerencse az is, hogy
ez eszembe jutott. Majd akkor hagyom abba a szétszedtemet,
ha elfogynak az alanyok. Vagy ha egyszer véletlenül valami
olyat találok szétszedni, amit egyszer már szétszedtem...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.