Felhúzós játéktank a vidámparkból
(én magam nyertem)

Kint jártunk a vidámparkban a barátnőmmel. Szerintem ez nem az én ötletem volt, de ha már
ott voltam, kerestem magamnak valamit, amivel leköthetem magam. Ez azért fontos, mert
unalmas helyeken hajlamos voltam valami hülyeséget művelni. Hogy ne legyen baj,
kinéztem magamnak ezt a tankot, mint megszerzendő zsákmányt. Arra már nem
emlékszem tisztán, hogy lövöldözni kellett érte, vagy célba dobálni, de még
az is lehet, hogy tombola nyeremény volt. A lényeg, hogy megszereztem.
Ez jött haza, meg egy henger, amiből kiállt egy kar. Ha én azt kurblit
megtekertem, három hangon játszott, dallamnak erős túlzással sem
nevezhető hangot adott ki magából. Ez utóbbit is szétszedném,
de "sajnos" már nincs meg. Így maradt mára ez a szép tank.

 

 

Olyan egyszerű, hogy felhúzós, pedig ez volt a főnyeremény!
Játéknak persze rém gyenge, de polcra emléknek elmegy.

 

 

 

Illetve sajnos már nem megy sehova...
Nem működik a racsnija, vagyis többé már nem lehet felhúzni.

 

 

Olyan mint valami mini légycsapó, vagy grillrács, de mivel ezek ketten ritkán fordulnak
elő egy tank tetején, még ha az felhúzós és műanyagból van is, szóval ez egy radar.

 

 

Igen komoly csapágyazása van.

 

 

Volt nekem ennél sokkal szebb tankom is. Apukám hozta a szovjetunióból. Három rubel
volt az ára, és teljesen élethű T34-es összerakós modell volt. Annyira nekem kellett
összerakni, hogy még a fogaskerék áttétel is apró darabokban volt a dobozban.
A távirányítója is darabokban volt, nekem kellett érintkezőket hajtogatnom,
 drótokat forrasztgatnom. Még a lánctalpakat is nekem kellett összevarrni!
Sajnos, mint az a játékokkal történni szokott, már rég az enyészeté lett.

 

 

Jól láthatóan le van törve valami, ami a géppuska csöve.

 

 

Ez nem akkora baj, hiszen ha harcra kerülne sor, van még itt egy duplacsövű izé is.

 

 

A karocska funkciója, hogy megállítsa a tankot. Ha felfelé húzzuk, megfékezi a hajtóművet.
Persze a gravitáció -lett légyen a karocska súlya bármily csekély is- idővel lenyomja a kart.
Ilyenkor, (már úgy értem az éjszaka közepén) ráadásul minden látható ok nélkül szokott
a tank leugratni a polc széléről. Persze a meglepetésszerű támadás az igazi, de akkor
is a bagoly köpje ki a szőrösebb részeit annak, aki ezt így megalkotta!

 

 

Semmi sincs a tank alján, csak a "motort" rögzítő pöckök.

 

 

Valami szétmállott ebben a tankban. Ahogy forgatom, szóródik belőle kifelé.
Ami elengedte magát, az a tűzkő. A tűzkő pontos funkciójáról majd kicsit később.

 

 

Sehol egy csavar...
Úgy nyílik szét, ha benyomom a lapos barna pöcköt.

 

 

A teteje majdnem üres.

 

 

Ha nem volna itt a lokátort forgató mechanika, akkor a felső rész teljesen üres is lenne.
Annyira bóvli, még csak dörzsáttételnek sem nevezném! A fekete karika néha hozzáér
a pár képpel később látható fehér hengerhez, és ilyenkor ugrálva odébb döcög a radar.

 

 

A géppuska belső része. A balra látható kiálló valami egy darabka tűzkő. Mikor megy a tank,
szikrázik a cső. Ettől pont olyan mintha lőne. A tűzkő valamiért mállik, ilyenkor
megdagad, s mivel bele volt szorítva a géppuska műanyag rúdjába,
kettétörte azt. Moroghatnék is a széteső világon, no de
mégis ki tervez egy játékot az örökkévalóságnak?

 

 

Ha az örökkévalóságig nem is, de pár napig azért működött. Aztán túlhúztam.
A "pár napig működött" kifejezés azt jelenti, hogy játszottam vele.
Húszon túl azért ez már... De bárhány éves is legyen az
ember, akkor is csak egy nagy gyerek marad.
Szerintem addig jó, míg ez így van...

 

 

A lánctalpat a kerekek pereme tartotta a helyén, de nem sokáig.

 

 

Mindenképp ki kell szednem a meghajtást.
Egyrészt azért, mert hajt a vérem, másrészt azért, mert hibás.

 

 

Tipikus lemezárú gyári rögzítési mód. Ezt tanultam meg először oldani. Gézukának csak
tiszta fém lendkerekes Warszava taxit volt szabad venni, mert az bírta jól a kiképzést,
ami már akkoriban is a szétszedést jelentette. Mert ugye mi érdekes is van egy
lendkerekes autó tologatásában, mikor azt mindenki tudja csinálni...

 

 

Két lemez között egy csomó fogaskerék, vagyis pont olyan, mint egy óra.
Órát is sokat szedtem szét, mert mindig kaptam boncolnivalót a szomszéd bácsitól.
Ej micsoda vad idők voltak! Senki sem féltett, hogy lenyelem az apróbb részeket...

 

 

Ez a baj a hajtogatós lemezfülekkel összeszerelt játékokkal.
Kicsit szétszedi őket a gyerek, erre fel (igaz sokadjára) elenged az anyag.

 

 

Haladok előre a javítás útján, bár az előbb azért még jobban nézett ki.

 

 

Itt a hiba! Le van szakadva a felhúzó tengelye a racsniról. Jól látható forrasztási nyomok.
Vagyis egyszer régebben már jártam itt. Érdekes, de egyáltalán nem emlékszem rá...

 

 

Mivel már le van ónozva, most már annyi is elég, ha csak kicsit megmelegítem.
Valamivel kövérebb lett mint volt, remélem ettől azért még el fog férni.
(persze nem fért el, görbítgetni kellett a lemezeket fogóval)

 

 

A tengelyre eredetileg rá volt szorulva a tűzkövet szikráztató érdes felületi kiképzésű kerék.
Itt kb. nulla erőkifejtés van. Annyira sokat azért nem játszottam ezzel a tankkal.
Szóval vajon hogyan tudta az a kerék kikoptatni maga alatt a tengelyt?

 

 

Egy darabka befőttes gumival hárítottam el a problémát.
Nem részletezném, hogy mit szerencsétlenkedtem össze, míg összeraktam az áttételt.
Csinálhattam volna videót, amin kárörvendhettél volna a látványon, amint
többször egymás után szétesik a kezemben az egész miskulancia.
De most már sajnos késő. Talán majd legközelebb...

 

 

A vaslemezt meg kell reszelni, majd be kell futtatni ónnal.

 

 

Kell egy darab drót, ami még hajlíthatóan vastag, és azt is le kell ónozni.

 

 

Ha nem is hajlítással, de forrasztással azért még oldható maradt a kötés.

 

 

A befőttes gumi rögzítés egy egészen picinyt kilóg, de ez a kevés is bőven elég ahhoz,
hogy megállítsa az amúgy sem túl erős motort. A képen látható még a fékkar működése.
A karocska vége excentrikus. Ha felhúzzuk, akkor nekiszorul a tengelyvégnek.
Tulajdonképpen működik. No meg ez nem is igazi tank, csak egy játék.

 

 

 

Persze nem így kell forognia, de nem tud mást tenni,
ha egyszer a tengely végét fogtam meg.

 

 

 

Még nincs is rajta a lánctalp, de szőnyegen már így is egészen jól halad.

 

 

Már majdnem kész. Csak a géppuskát kell rádobni, meg a tank tetejét visszapattintani.
Pont ilyenkor szokott közbejönni valami.

 

 

Jelen esetben az jött közbe, hogy fordítva szereltem be a tűzkövet meghajtó tengelyt.

 

 

Állat módon laposfogóval hajtogattam szét a mechanika sarkát.
Ettől kiesett a tengely. Megfordítottam, majd a lemezeket visszagörbítettem.

 

 

 

Ugye milyen szépen szikrázik? Persze látom én, hogy ez nem egy X-box, de az én
korosztályom még ilyen marhaságokkal (mint ez a kis tank) is el tudott játszani.

 

 

 

Összeraktam, de még előtte adtam egy kis kenést a mechanikának. Ettől a motor
valósággal megtáltosodott, s őrült módon rohant keresztül a szerszámaimon!

 

 

 

A megkent mechanika miatt gyorsabban mozog mint szokott, s mintha
messzebbre is jutna. Úgy emlékszem, hogy régebben egy felhúzással
nem volt képes keresztülrodeózni az egész lakáson. Mindeközben
anyukám gyermeki örömmel veszi tudomásul a tanktámadást.

 

 

 

Visszateszem a tankot a polcra, jöhet a következő valami.

 

 

Csak a tank van itt, meg a gázbigyó, de ezeket már mind szétszedtem.
Jó polc! Szépen alakulnak a dolgok a szobámban. Na persze...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.