Blacky táskarádió
(ágyneműtartóból)

Azt álmodtam meg, szétszedek ma valamit. A valami az egy rádió lesz. Persze mielőtt
nekiállnék bármit szétszedni, össze kell rakni az ágyat, hogy visszakerüljön
ide az, ami a székemben van, ami például a pléd, meg a díszpárnák.

Aranyos ez a maci, velem szokott aludni. Arra jó, hogy mikor nem lefelé lóg a kezem,
hanem valahol a fejem mellett van, miközben az oldalamon fekszem, akkor a sarokban
ücsörgő maci feltámasztja a karom. Ez azért kell, mert ahogy öregszem, egyre kötöttebbek
az izületeim, vagyis a leírt testhelyzetben nem ér le a kezem az ágyra, hanem mielőtt
leérne, megfeszül. Ha ott a maci, akkor meg nem. Valószínű túlaludtam
magam, azért e cifra magyarázat a macival alvásra...

A szobában rogyásig a polcokon a szétszedésre, illetve bemutatásra, no és egy kis
nagytakarításra váró rádió, én meg az ágyneműtartóban turkálok. Ezt a zugot
egyszer (valójában már többször) kiürítettem. Itt amolyan hátha kell majd
dolgok vannak. Mondjuk nehéz volna magyarázatot adnom arra, hogy
mikor is fog bekövetkezni az az eset, hogy egyszerre három tartalék
PC billentyűzetre lenne szükségem. Még a "majd rendet rakok"
ígérete sem merül fel bennem, mert ez tulajdonképpen nem
is rendetlenség. Pláne nem hogy nem is látszik!

Azt a piros orosz ajtócsengőt már bemutattam, de még van vele tervem. Van a pincében
egy fiókom, amiben "jó lesz ez még valamire" besorolású panelek vannak. Van köztük
egy kifejezetten ajtócsengőnek való szerkezet. Ez egy véletlen-számgenerátor, ami
egy négyhangú skótdudán játszik. Majd előtúrom a panelt, és belekombinálom
a dobozba. Persze még ezek előtt szeretném megvalósítani azt a tervemet,
hogy bemutatom a paneleket abból a fiókból, ami idefent van. De ez is
hol van még... Ami most jön, az a fekete rádió. Ezt nem is igazán
akartam megvenni. Vagy olcsó volt, vagy nem vettem aznap semmit,
vagy csak azért vettem, mert bután néz ki. Ez a rádió úgy él emlékeimben,
hogy olyan, mint egy nagy buta Sokol. Hosszúhullám középhullám oszt jóvan.

Azt találtam ki tavaly, hogy idén tervet fogok teljesíteni. A terv lényege, hogy befejezem
az első 100 szétszedtem cikket. Például ez a SANYO magnó is benne van az első százban,
de ahogy elnézem, inkább csak az ágyneműtartóban. Lehet, hogy az első 100 csak terv
marad, mert az újabb tervem az, hogy ne legyen a szobámban be nem mutatott rádió.
A felhalmozott rádiók mennyiségét elnézve, simán kihúzom a készlettel karácsonyig.
Vagy ott a másik megoldás, hogy kosárban lehordom a rádiókat a pincébe. Ez azért
nem jó, mert a másik idei terv 10 valami nagydarab dolognak a szétszedése. Már
úgy értem, hogy az okból e terv, hogy legyen a pincében egy kis hely. Majd azt
játszom, hogy időnként beszúrok valamit a sok szétszedett rádió közé. Úgy is
tele vagyok például magnókkal. A sarokból is kiröhög éppen a BRG Calypso.

Sokadik kép, mind életlennek látszik, a rádió meg műanyagnak.
Legalább a vállszíja lehetne bőrből...

Lementem a pincébe tűzifáért, s ha már úgy is ott jártam, felhoztam egy műanyag dobozt,
mert ilyenekbe gyűjtöm a panelekből bontott alkatrészeket. Persze az egy jó kérdés,
hogy a bontott alkatrészekből lesz-e valaha valami építve. Vannak ilyen terveim,
például tipikusan rádió építős project, de ahhoz előbb a szétszedtem rovatnak
kéne legalább annyira egyenesbe kerülnie, hogy pontosan mennyire is?
Először a szobámat kéne kipucolni, aztán a nagyszobát, aztán a pincét.
Mindezt legalább olyan szintig, hogy ne essek át folyton a restancián.

Bevittem a rádiót a nagyszobába, napfényben biztosan élesebb képeket lövök.
Hát nem...

Így (hogy a kezembe fogom) jól látszik, hogy milyen nagydarab.

Ez a rádió egyszerűen nem szeret fotózkodni, vagy nem csak az én szemem csipás,
hanem így korareggel a fényképezőgép optikája is?

Kifűztem a rádióból a vállpántot, mert folyton útban volt.
Ezt a szíjcsomagolást a seregben tanultam. Már megérte az a száz nap! Nem? Hát nem...

Ez a rádió, mint azt már említettem, egy buta darabnak van nálam elkönyvelve.
A hangerő, és a hangszín gombok tolópotméterek. Elgondolkodtam azon,
vajon mit jelenthet a rádió nevében a CB-50? Nem is veszi a CB sávot!

Buta. Közép és hosszúhullám. Tisztára mint egy Sokol.

Meglepődve tapasztaltam, hogy a rádió tetején tovább folytatódik a skála,
mégpedig URH és rövidhullám felirattal.

Azért úgy megvenni egy rádiót, hogy nem veszem észre, hogy mi van írva a tetejére...

Legalább akkor illett volna kiszúrnom a hullámváltó feliratait, mikor eldugtam az ágyba.

Nagy piros power gomb, de mi van ma ezzel a géppel?
Már úgy értem, a gomb az piros, de a képen...

A rádió egyik oldalán vannak a csatlakozók. Láthatóan nem volt agyonhasználva a rádió.

A másik oldalon meg egy szép nagy állomáskereső gomb leledzik. A mélyedés azért van,
hogy beledugjuk az ujjunkat, és úgy tekergessük a gombot. Kicsit olyan katonai rádió
feeling, vagy csak olyan akart lenni? Szögletes, meg jól mutat a két csavar a vállpánt
tartóján, de végül is az összkép... Nem is tudom... Ormótlan? Bumfordi?
Valami ilyesmi kifejezés illik rá leginkább...

A hátlapon semmi érdekes, illetve de.

Az az érdekes, hogy nincs megnevezve a gyártó. Azt tudjuk, hogy a rádió a keresztségben
a Blacky nevet kapta, de nem tudjuk melyik cégtől. Azt meg pláne nem, hogy melyik
országban! Mivel a rádión német feliratok vannak, de nincs rajta semmiféle német
cég neve, ezért ez a rádió igen nagy valószínűséggel japán. A németek nem voltak
oda a távol keleti holmikért. Erre a japánok azt lépték, hogy Fisher néven
(ami elég németesen hangzik) árulták némethonban az elektronikáikat.

A hangszórón található Pioneer felirat szerint valóban japán a készülék.

Az alkatrészkészlet teljes mértékben távol keleti származásra utal. A hullámváltó
nem Isostat. A power gomb is ugyanilyen rendszerű kapcsolót mozgat,
és nem a trafó primer áramkörét szakítja meg. Ez utóbbi azt
jelenti, hogy akkor is fogyaszt a rádió, ha kikapcsoljuk.

Ami kilóg a képből, az ez a két darab Tungsram teljesítmény tranzisztor.
Kétszeresen is kilóg! Egyrészt mert magyar, másrészt mert túlzás.
Egy ekkora rádióba (még ha épp oly nagydarab is) nem kell
ekkor végtranzisztor páros! Olyan AC187-188 való ide.

Hogy az alkatrészek a helyükön maradjanak, le vannak ragasztva valami barna trutyival.
Persze az is lehet, hogy csak meg volt fázva a húzott szemű rizsevő emberke...

A középhullámú modulátortekercs szép.

A hosszúhullámú modulátor tekercs pedig kifejezetten ronda.
Látni rádiókban nagyon szép tekercseket is, de ez valahogy nem tartozik közéjük...

Ki tudja mi volt itt eredetileg, mert hogy nem ez a két tranyó, az biztos!
Ezek ketten bakelitlapostul, jól láthatóan utólag lettek bereszelve.

Számoljunk kicsit. A hangszóró 8 Ohmos. A tápfeszültség 6 Volt. A végfokozat hatásfoka
maximum 50% A kimenő teljesítmény 1 Watt körüli. Felesleges az AD161-162 páros!

Kiskalapos és nagykalapos buci műanyag tokos japcsi tranyók.

Az URH részbe beletúrt valaki, jól láthatóan széthúzta a zöld KF alatti tekercset.

A skálahúr meghajtása szép és jó.

Mielőtt bármit is kezdenék a rádióval, leforrasztom, újra ónozom, majd helyükre forrasztom
a leszakadni készülő drótvégeket. Ez azért fontos, mert most még a helyükön vannak.
Nem kell találgatni, hogy melyik hová való. Ha nem kötöm újra a drótvégeket,
azok menten le fognak szakadni, amint kiszedem a panelt a dobozból.
Legalábbis nagyon leszakadni készülő állapotban vannak...
Gondolom párszor már volt szétszedve a készülék.

Mielőtt még valamit végképp elrontanék a szétszedéssel, megnézem van-e benne élet.
Jelentem alássan van. Persze a hangja hagy maga után némi kívánnivalót.
Amit az ember ezen hang után kíván, az kérem maga a csend!

Ezek itt maradnak az asztal sarkán áram alatt (elfelejtettem kikapcsolni a tápot),
míg a rádió külseje megfürdik a csapban.

Ilyen távolságból még nem látszik semmi, de ha közelebb megyek...

Ezt már valaki piszkálta! Ráadásul nem volt épp sikeres a műtét.
Jobbszélen az orosz illetőségű ellenállás, az kérem biztosan utólagos beépítés.

Például annyira nem sikerült a javítás, hogy ennek a trimmernek az egyik lába kiforrasztódott.
Persze ez nem maga a hiba, ez kérem még csak a kontár javítás következménye.

Az eredeti hiba ez. Vagyis kiszáradt az egyik kondenzátor. A hibás kondi cseréje után feltámadt a rádió.
Tehát eredetileg hibás volt a kondenzátor, nem hidegítette a tápot, ettől gerjedt a rádió.
Erre fel az előző "mester" kicserélte a végtranzisztorokat, kiforrasztotta
a trimmer lábát, beszerelt egy oda nem való orosz ellenállást.

Ha csak ennyit követett volna el, de láthatóan (és hallhatóan is) beletekert a KF-ekbe.
Én erre azt mondom, nem állok neki behangolni! Polcra dísznek jó lesz így is...

Nem tudtam bedugni a borotvacsatlakozót a rádióba, mert nem fért bele. Fogtam
a bicskám, és addig farigcsáltam a dugót, míg belefért az aljzatba. Legközelebb
tudni fogom, hogy van egy megfaragott végű kábelem. Frászt! Legközelebb,
mikor hálózati zsinórt keresek, meglátom ezt a farigcsált végű csúfságot.
Hogy néz ez ki? Levágom ezt a ronda dugót, és elhasználom a kábelt.

Alumínium alap, fekete fényezés, majd fehér felirat. De hogyan tud úgy lekopni
a puhakefés mosástól a fekete festék, hogy mindeközben a fehér betű megmarad?

Tényleg puha kefével mostam, ehhez képest igen érdekes állagú lett az előlap.
Ezeket a karcolásokat tuti nem a kefe okozta!

Mondanám, hogy most már jól szól, de olyan nagyon azért nem.
Ráadásul hiábavaló volt a dugófarigcsálás, mert hálózatról nem is működik.

Feltettem a polc legtetejére. Majd ha a többi rádiót is szétszedtem, elrendezem őket...