Blacky táskarádió
(ágyneműtartóból)

Azt álmodtam meg, szétszedek ma valamit. A valami az egy rádió lesz. Persze mielőtt
nekiállnék bármit szétszedni, össze kell rakni az ágyat, hogy visszakerüljön
ide az, ami a székemben van, ami például a pléd, meg a díszpárnák.

 

 

Aranyos ez a maci! Amúgy velem szokott aludni. Arra jó, hogy mikor nem lefelé lóg
a kezem, hanem valahol a fejem mellett van, miközben az oldalamon fekszem,
akkor a sarokban ücsörgő maci támasztja meg a karom. Ez azért kell, mert
ahogy öregszem, egyre kötöttebbek az izületeim, vagyis a leírt testhelyzetben
nem ér le a kezem az ágyra, hanem mielőtt még leérne, megfeszül benne valami.
Ha ott van a maci a sarokban, akkor viszont nem. Valószínűleg túlaludtam
magam, onnan eredhet ez a cifra magyarázatom a macival alvásra.

 

 

A szobában rogyásig a polcokon a szétszedésre, illetve bemutatásra, no és egy kis
nagytakarításra váró rádió, én meg az ágyneműtartóban turkálok. Ezt a zugot
egyszer (valójában már többször) kiürítettem. Itt amolyan hátha kell majd
dolgok vannak. Mondjuk nehéz volna magyarázatot adnom arra, hogy
mikor is fog bekövetkezni az az eset, hogy egyszerre három tartalék
PC billentyűzetre lenne szükségem. Még a "majd rendet rakok"
ígérete sem merül fel bennem, mert ez tulajdonképpen nem
is rendetlenség. Pláne nem, hogy lecsukva nem is látszik!

 

 

Azt a piros orosz ajtócsengőt már bemutattam, de még van vele tervem. Van a pincében
egy fiókom, amiben "jó lesz ez még valamire" besorolású panelek vannak. Van köztük
egy kifejezetten ajtócsengőnek való szerkezet. Ez egy véletlen-számgenerátor, ami
egy négyhangú skótdudán játszik. Majd előtúrom a panelt, és belekombinálom
a dobozba. Persze még ezek előtt szeretném megvalósítani azt a tervemet,
hogy bemutatom a paneleket abból a fiókból, ami idefent van. De ez is
hol van még... Ami most jön, az a fekete rádió. Ezt nem is igazán
akartam megvenni. Vagy olcsó volt, vagy nem vettem aznap semmit.
Vagy csak azért vettem, mert bután néz ki? Ez a rádió úgy él emlékeimben,
hogy olyan, mint egy nagy buta Sokol. Hosszúhullám, meg középhullám, és annyi.

 

 

Még tavaly találtam ki, hogy idén tervet fogok teljesíteni. A terv lényege az, hogy
befejezem az első 100 szétszedtem cikket. Például ez a SANYO magnó is benne
van az első százban, de ahogy elnézem, inkább csak az ágyneműtartóban. Lehet,
hogy az első 100 cikk befejezése csak terv marad, mert az újabb tervem az, hogy
ne legyen a szobámban be nem mutatott rádió. A felhalmozott rádiók mennyiségét
elnézve, simán kihúzom a készlettel karácsonyig. De hogy melyik év karácsonyáig...
Vagy ott a másik megoldás, hogy kosárban lehordom a rádiókat a pincébe. Ez azért
nem jó, mert a másik idei terv, 10 valami nagydarab dolognak a szétszedése. Már
úgy értem, hogy az okból a terv, hogy legyen a pincében egy kis hely. Majd azt
játszom, hogy időnként beszúrok valamit a sok szétszedett rádió közé. Úgyis
tele vagyok például magnókkal. A sarokból is épp kiröhög a BRG Calypso.

 

 

Sokadik kép, mind életlennek látszik, a rádió meg műanyagnak.
Legalább a vállszíja lehetne bőrből...

 

 

Lementem a pincébe tűzifáért, s ha már úgy is ott jártam, felhoztam egy műanyag
dobozt, mert ilyenekbe gyűjtöm a panelekből bontott alkatrészeket. Persze az egy
jó kérdés, hogy a bontott alkatrészekből lesz-e valaha valami építve. Vannak ilyen
terveim, például tipikusan rádió építős project, de ahhoz előbb még a szétszedtem
rovatnak kéne legalább annyira egyenesbe kerülnie, hogy pontosan mennyire is?
Szóval először a szobámat kéne kipucolni, aztán a nagyszobát, aztán a pincét.
Mindezt legalább olyan szintig, hogy ne essek át folyton a restancián.

 

 

Bevittem a rádiót a nagyszobába, napfényben biztosan élesebb képeket lövök.
Hát nem...

 

 

Így (hogy a kezembe fogom) jól látszik, hogy milyen nagydarab.

 

 

Ez a rádió egyszerűen nem szeret fotózkodni, vagy nem csak az én szemem csipás,
hanem így korareggel a fényképezőgép optikája is?

 

 

Kifűztem a rádióból a vállpántot, mert folyton útban volt.
Ezt a szíjcsomagolást a seregben tanultam. Már megérte az a száz nap! Nem? Hát nem...

 

 

Ez a rádió, mint azt már említettem, egy buta darabnak van nálam elkönyvelve.
A hangerő, és a hangszín gombok tolópotméterek. Elgondolkodtam azon,
vajon mit jelenthet a rádió nevében a CB-50? Nem is veszi a CB sávot!

 

 

Buta. Közép és hosszúhullám. Tisztára mint egy Sokol.

 

 

Meglepődve tapasztaltam, hogy a rádió tetején tovább folytatódik a skála,
mégpedig URH és rövidhullám felirattal.

 

 

Azért úgy megvenni egy rádiót, hogy nem veszem észre, hogy mi van írva a tetejére...

 

 

Legalább akkor illett volna kiszúrnom a hullámváltó feliratait, mikor eldugtam az ágyba.

 

 

Nagy piros power gomb, de mi van ma ezzel a géppel?
Már úgy értem, a gomb az piros, de a képen...

 

 

A rádió egyik oldalán vannak a csatlakozók. Láthatóan nem volt agyonhasználva a rádió.

 

 

A másik oldalon meg egy szép nagy állomáskereső gomb leledzik. A mélyedés azért van,
hogy beledugjuk az ujjunkat, és úgy tekergessük a gombot. Kicsit olyan katonai rádió
feeling, vagy csak olyan akart lenni? Szögletes, meg jól mutat a két csavar a vállpánt
tartóján, de végül is az összkép... Nem is tudom... Ormótlan? Bumfordi?
Valami ilyesmi kifejezés illik rá leginkább...

 

 

A hátlapon semmi érdekes, illetve de.

 

 

Az az érdekes, hogy a rádió gyártója nincs megnevezve. Azt persze tudjuk, hogy
a rádió a keresztségben a Blacky nevet kapta, de azt nem, hogy melyik cégtől.
Azt meg pláne nem, hogy melyik országban! Mivel a rádión német feliratok
vannak, azonban nincs rajta semmiféle német cég neve, ezért ez a rádió,
ez bizony igen nagy valószínűséggel japán. A németek nem voltak oda
a távol keleti holmikért. Erre a japánok azt lépték, hogy Fisher néven
(ami elég németesen hangzik) árulták némethonban az elektronikáikat.

 

 

A hangszórón található Pioneer felirat szerint valóban japán a készülék.

 

 

Az alkatrészkészlet teljes mértékben távol-keleti származásra utal. A hullámváltó
nem Isostat. A power gomb is ugyanilyen rendszerű kapcsolót mozgat,
és nem a trafó primer áramkörét szakítja meg. Ez utóbbi azt
jelenti, hogy akkor is fogyaszt a rádió, ha kikapcsoljuk.

 

 

Ami kilóg a képből, az ez a két darab Tungsram teljesítmény tranzisztor.
Kétszeresen is kilóg! Egyrészt mert magyar, másrészt mert túlzás.
Egy ekkora rádióba (még ha épp oly nagydarab is) nem kell
ekkora végtranzisztor páros! Olyan AC187-188 való ide.

 

 

Hogy az alkatrészek a helyükön maradjanak, le vannak ragasztva szép barna trutyival.
Persze az is lehet, hogy csak meg volt fázva a húzott szemű rizsevő emberke...

 

 

A középhullámú modulátortekercs szép.

 

 

A hosszúhullámú modulátor tekercs pedig kifejezetten ronda.
Látni rádiókban nagyon szép tekercseket is, de ez valahogy nem tartozik közéjük.

 

 

Ki tudja mi volt itt eredetileg? Merthogy nem ez a két tranyó, az biztos!
Ezek ketten bakelitlapostul, jól láthatóan utólag lettek bereszelve.

 

 

Számoljunk egy kicsit. A hangszóró 8 ohmos, miközben a tápfeszültség 6 volt.
A végfokozat hatásfoka maximum 50% A kimenő teljesítmény
1 watt körüli. Felesleges az AD161-162 páros!

 

 

Kiskalapos és nagykalapos buci műanyag tokos japcsi tranyók.

 

 

Az URH részbe beletúrt valaki, jól láthatóan széthúzta a zöld KF alatti tekercset.

 

 

A skálahúr meghajtása szép és jó.

 

 

Mielőtt bármit is kezdenék a rádióval, leforrasztom, újra ónozom, majd ismét
a helyükre forrasztom a leszakadni készülő drótvégeket. Ez azért fontos,
mert most még a helyükön vannak. Nem kell találgatni, hogy melyik
hová való. Ha nem kötöm újra a drótvégeket, azok menten le
fognak szakadni, amint kiszedem a panelt a dobozból.
Legalábbis ránézésre már nagyon leszakadni
készülő állapotban vannak. Gondolom
néhányszor már lehetett szétszedve.

 

 

 

Mielőtt még valamit végképp elrontanék a szétszedéssel, megnézem van-e benne élet.
Jelentem alássan van. Persze a hangja hagy maga után némi kívánnivalót.
Amit az ember ezen hang után kíván, az kérem maga a csend!

 

 

Ezek itt maradnak az asztal sarkán áram alatt (elfelejtettem kikapcsolni a tápot),
míg a rádió külseje megfürdik a csapban.

 

 

Ilyen távolságból még nem látszik semmi, de ha közelebb megyek...

 

 

Ezt már valaki piszkálta! Ráadásul nem volt épp sikeres a műtét.
Jobbszélen az orosz illetőségű ellenállás, az kérem biztosan utólagos beépítés.

 

 

 

Például annyira nem sikerült a javítás, hogy ennek a trimmernek
az egyik lába kiforrasztódott. Persze ez nem maga a hiba,
ez kérem még csak a kontár javítás következménye.

 

 

 

Az eredeti hiba ez. Vagyis kiszáradt az egyik kondenzátor. A hibás kondi cseréje
után feltámadt a rádió. Tehát eredetileg hibás volt a kondenzátor, így nem
hidegítette a tápot, és ettől gerjedt a rádió. Erre fel az előző "mester"
kicserélte a végtranzisztorokat, kiforrasztotta a trimmer lábát,
és beszerelt egy oda nem illő orosz ellenállást. Gratulálok!

 

 

Még ha csak ennyit követett volna el... De sajnos láthatóan (és hallhatóan is)
beletekert a KF-ekbe. Én erre azt mondom, hogy nem állok
neki behangolni! Polcra dísznek jó lesz így is.

 

 

Nem tudtam bedugni a borotvacsatlakozót a rádióba, mert nem fért bele. Fogtam
a bicskám, és addig farigcsáltam a dugót, míg belefért az aljzatba. Legközelebb
tudni fogom, hogy van egy megfaragott végű kábelem. Frászt! Legközelebb,
mikor hálózati zsinórt keresek, meglátom ezt a farigcsált végű csúfságot.
Hogy néz ez ki? Levágom ezt a ronda dugót, és elhasználom a kábelt.

 

 

Alumínium alap, fekete fényezés, majd fehér felirat. De hogyan tud úgy lekopni
a puhakefés mosástól a fekete festék, hogy mindeközben a fehér betű megmarad?

 

 

Tényleg puha kefével mostam, ehhez képest igen érdekes állagú lett az előlap.
Ezeket a karcolásokat tuti nem a kefe okozta!

 

 

Mondanám, hogy most már jól szól, de olyan nagyon azért nem.
Ráadásul hiábavaló volt a dugófarigcsálás, mert hálózatról nem működik.

 

 

Feltettem a polc legtetejére. Majd ha a többi rádiót is szétszedtem,
akkor majd szépen elrendezem őket. De hogy ez mikor lesz...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.