CB76-os tárcsanélküli telefon
(csak hogy ne menjen feledésbe)

Nagyon útban van az a telefon az éjjeliszekrényem előtt, kétszeresen is útban.
Egyrészt rálépek ha kimászok az ágyból, másrészt épp útban van egy enyhe szétszedés felé.
Ez egy CB76-os tárcsanélküli telefon, ráadásul gyakorlatilag teljesen új.

Mindössze ki lett bontva a doboz, s bele lett pillantva. No de honnan is szedek én ilyesmit?
Ezt például a melóhelyen találtam az öltözőszekrények tetején. Valaki feldobta
a szekrényem tetejére, de mivel nem az enyém volt, odébb dobtam.
Mivel senki sem érezte magáénak, mindenki csak dobálta.
Szinte hozzátartozott az öltöző megszokott képéhez,
hogy valamely szekrény tetejéről bánatosan néz
le ez a doboz. Aztán egyszer megszántam,
és levittem a pincébe a többi szemét közé.
Mikor túlburjánzott a lomtenger, hazahoztam.

Tulajdonképpen egészen ügyesen van becsomagolva. Az "egészen ügyesen" azonmód
"nagyon ügyesen" kifejezéssé változik, mihelyst megpróbáljuk visszacsomagolni!

Láttunk már CB76-os készüléket nem is egyet. Például volt már érdekes belű, meg citromsárga,
de még nyomógombos is. Ez meg tárcsanélküli. Ez azért jó, illetve azért van így, mert ezt
a készüléket tipikusan olyan helyre, pontosabban szólva olyan vonal végére szánták,
amiről úgysem lehet telefonálni. (tárcsázni) Persze használtak ilyet rendes vonalhoz is,
például kollégiumokban, ahol az volt a cél, hogy ne lehessen kifelé hívni az adott vonalról.
No de a diákság leleményes, illetve csak tudott valaki morzézni a brigádból. A tárcsa által adott
impulzusokat ugyanis helyettesíteni lehet az automata villa jól időzített nyomkodásával.
Visszatérve az eredeti célhoz, ez a készülék un. személyhívó vonal végére való.
A drót végén ebben az esetben nem a megszokott alközpont, vagy főközpont volt,
hanem egy úgymond kulcsos készülék. Ez egy batár nagy valami, amiben típustól függően
több kevesebb telefonkulcs volt. A kulcs lecsukva alapállapot, a kulcs felnyitva beszéd,
a kulcs feltolva csengetés. Például a gumigyárban a diszpécser ilyen vonalakon keresztül
tudott odaszólni mindenfelé. Ebben az a jó egy mellékvonallal szemben, hogy ez nem lehet
foglalt, mert senki mással nem lehet rajta beszélni, csak a diszpécserrel. Ha a készüléket
felemeljük, akkor meg egyből a diszpécsernél csörög, vagyis ez egy közvetlen vonal
a főnökhöz. Az, hogy a vonalvégen található készülékben nincsen tárcsa, az nem
anyagspórolás, hiszen ez a szocializmusban nem volt szokás, hanem egy jelzés
a felhasználónak, hogy ez nem hétköznapi telefon, ne emelgesse a kagylót,
mert ez közvetlenül a főnökénél jelez!

Teljesen olyan, mint bármelyik 76-os készülék, csak szegényke vaknak született.

Az elektronika is ugyanaz mint más 76-osban, csak a tárcsa helye van rövidre zárva.

Nem vitték túlzásba a dolgot, sehol egy csavar...
Egyszerűen fogtak egy a tárcsa helyére illő kerek lapocskát, és belemelegítették.

Valaki kérte tőlem a CB76-os kapcsolási rajzát. Tudtam én, hogy eredetileg benne van
a készülékben, mégpedig betolva a panel alá, csak ugye honnan szedjek egy olyan 76-ost,
amiben még megvan? Most meg itt van előttem, hát gondoltam beszkennelem a rajzot.
Egy időben szinte mindenkinek ilyen telefonkészülék volt az asztalán, de mára annyi
nyom sincs róla az interneten, mint egy kapcsolási rajz. Szóval ott tartottam, hogy
beszkennelem a rajzot. A szkennerhez kell az asztal üresen. Már majdnem
összecsomagoltam a készüléket, mikor leesett, hogy akkor szedhetem
majd szét megint. Már persze csak akkor, ha vissza akarom tenni
a készülékbe a rajzot. Visszaakarom! Fogtam, és átdobtam
az egész rendetlenséges miskulanciát az ágyra...

Nemrég találtam az utcán egy dobozban egy csomó trimmer potit, mindössze csak ezeket
sikerült magamra borítanom, mikor egy határozott mozdulattal kirántottam a polcból
a szkennert. Pedig már hányszor megígértem, hogy nem teszek a tetejére semmit...

A kapcsolási rajz nem éppen bonyolult, de mitől is lenne az, ha egyszer csak ennyi
alkatrész van egy telefonban?

Ez a rajz viszont nagyon jól jön, ha tegyük fel darabokra szedtük a készüléket,
és nem találnánk vissza a helyükre a rengeteg színes drótokkal.

Ez viszont nem tudom mire jó...
Mégis ki a csuda akarna, és pláne miért, újratekercselni egy indukciós tekercset?
Persze én már csináltam ilyet, de más volt a cél, nem igazán érdekeltek az eredeti menetszámok.

Erről azt hiszem már meséltem. Fogták a gyárban a zsinórt, méretre vágták, majd ráhúzták
a tehermentesítőket a kábelvégekre, és felsaruzták a drótokat. Ezután, hogy ne gubancolódjon
a kábel, szépen összetekerték, majd felszerelték a készülékzsinór egyik végére a dugót,
majd a másik végét bekötötték egy készülékbe. Mindezek után persze már nem lehet
kibontani a csomókat, vagy legalábbis nem egyszerűen, ugyanis a zsinór végére szerelt
dugó egyszerűen nem akar átférni azon a hurkon, ahol dugó nélkül még átfért. Ez egy elég
bosszantó dolog volt, pláne, hogy hiába szólt érte az ember bárkinek. Évtizedekig megmaradt
a jelenség, mert ugye a technológiai utasítás az szent és sérthetetlen.
Mondjuk jelen esetben inkább érthetetlen...

Ez egy rövid szétszedtem. Persze megnyújthattam volna egy szép hosszú videóval,
mely megörökíti, amint a telefon visszacsomagolásával bajlódom. De nem!
Nem és nem! Nem adom ki az apáról fiúra szálló ősi családi átkainkat!

Vége! Megy postán az új gazdájának.
Persze ez még nem az utolsó telefonszétszedés, mert van még alany bőven...