SANYO zsebrádió
(el volt bújva)

A rádiók nagyja elfogyott, jöjjön hát az apraja. A mai alanynak nem sikerült eléggé
behúzódnia a sarokba, így mára őt szúrtam ki szétszedtem alanynak.

 

 

Bevallom őszintén, láttam a sarokban valami sárgát. Már úgy értem, hogy tudtam, hogy
van ott egy rádió (hisz nálam mindenütt van), de ez az arc nekem akkor sem dereng.
Ez lett azon szokásomnak következménye, hogy a piacon kézbevettem
(és még ha csak kézbe, de meg is) az összes kisrádiót.

 

 

 

Tettem bele elemet, lássuk megszólal-e. Megszólal, de ha tekergetem a gombot, akkor recseg.
Szokatlan jelenség, hogy nem, illetve nem csak a hangerő gomb piszkálására reagál
igencsak heves recsegéssel, hanem az állomáskereső gomb inzultálására is.

 

 

Mikor levettem a polcról, láttam, hogy van mögötte még valami sárga. A Pocketmate
fantázianevű kisrádióról nem is oly rég írtam a New Wave boncolásakor, miszerint
nincs nekem ilyen. Ezen eset tükrében megemlíteném, hogy nincs itthon ötkilós
aranytömböm. Táskám, dugig tömve bankókkal. Mit lehet azt kérem tudni?
Hátha bejön!

 

 

Szokatlanul normális kivitelű, kifejezetten tetszetős skála.
Mondjuk SANYO, és akkor azért illik neki valahogy kinéznie.

 

 

A füles csatlakozója a hátlapra került, meg némi írás is.
(belül még gyári száma is van)

 

 

Sokadik képet lőttem, mire sikerül úgy bejátszani az árnyékokat, hogy valamennyire
olvashatóvá váljon a szöveg. Egy neves elektronikát gyártó cégtől ez valahogy
nem szép. Kicsit olyan, mintha erre a rádiójukra nem lennének büszkék.

 

 

Mivel nincs külön teleptartó fedél, ezért elemcserekor a készülék egész háta jön le.
Pontosabban szólva kell levenni. Kerekre kopott volna a nyílás,
aminél fogva nyílik (lepattan) az egész hátlap?

 

 

Nem, hanem a rádió szélén az egy törés. Az igazi nyitónyílás a készülék alján van.

 

 

Nem csak hogy el van törve a doboz, de el is van vetemedve.
Sík felületre helyezve az látszik, hogy a doboz egyszerűen elgörbült.
Ez attól van, hogy vagy meleget kapott, vagy állandó nyomásnak volt kitéve.

 

 

A rádió oldalán van a két normális méretű gomb.

 

 

Valahogy olyan kevés benne az alkatrész. Mintha hiányozna belőle egy KF.

 

 

Igen egyszerű szerkezet ez kérem. És igen! Jól láttam, hogy a szokásosnál egyel kevesebb
KF trafó van benne. A három HF erősítő tranzisztor pedig teljes erősítésen üzemel.
Sehol sincs egy csepp negatív visszacsatolás! Így persze elég a három tranyó
erősítése. Cserébe nincs rajta mit csodálkozni, hogy torzít a hangja.

 

 

Ez egy ötletes sarokelem a teleptartóhoz.

 

 

Ez pedig egy enyhe rohadás az érintkezőn.

 

 

A füles csatlakozóját a lábai tartják. Persze jó ez így, hiszen nincs ez annyit használva,
hogy baj legyen vele. Ha meg mégis, akkor majd vissza lesz forrasztva a panelba.

 

 

Az a trafó az kérem nem a látószög miatt görbe. Az ilyen ferdén van beszerelve!
Persze ez is mindegy, csak ha a technológiai fegyelem hiányzik, akkor ott más baj is lesz.

 

 

Már megint utólag jutott eszembe, hogy meg akarom mutatni egy kisrádió kapcsán,
hogy mennyivel jobban mutat a belseje, ha kiegyenesítem benne az alkatrészeket.
Az alkatrészkészlet vegyes felvágott. Van benne tranyóból ilyen is, meg olyan is.

 

 

Áttört polaritás jelölés az elemtartóban. Ez egy hatalmas ötlet!
Ha ez a jel lekopik a panelról, akkor ott már úgy is minden mindegy...

 

 

Keresni kezdtem a panelt tartó csavarokat, de nem találtam.
Először azt hittem, hogy valaki megelőzött. De nem! Csavarozás helyett patent a panel.

 

 

 

Hiába nem csavarozva van, azért én megszokásból csavarhúzóval nyitom.
A sörös dobozon is csak azok részére van nyitófül, akiknek nincs bicskájuk.

 

 

Szép panel. Különösen filigrán vonalak. Hatalmas pacák a teleptartó érintkezőinek.

 

 

A gombok, illetve a gombok színezése így magában értelmetlennek látszik.
Ellenben a skála ablakain keresztül nézve, már kifejezetten jól mutat.

 

 

Amilyen picinyke ez a hangszóró, annyira bele van ragasztva az előlapba.

 

 

A skálát melegen elnyomott műanyag pöckök tartják.

 

 

Persze már ahol. Először a skála jött volna, aztán a hangszóró, aztán a melegen szétnyomást
megvalósító szerszám. Erre először jött a hangszóró, majd a melegítős szétnyomás,
aztán meg csak csodálkozunk, hogy a skála mitől nem fér oda a helyére.
Nem is tudom... Említettem ma már a technológiai fegyelmet?

 

 

Az ugyan igaz, hogy csak kicsit koszos, kicsit zsíros, kicsit szöszös.
Cserébe mindezen apróságoktól nagyon recseg.

 

 

Ilyen "szép" színű lett a fültisztító pálcika.

 

 

 

A jótettért cserébe a potméter abbahagyta a recsegést.

 

 

Balra lent a más árnyalatú panel azt jelenti, hogy kontaktsprayt fújtam
a forgókondenzátorba. Egyáltalán nem való bele, de ez volt kéznél.

 

 

 

Megjáratom a forgót. Nem csak a recsegést hagyta abba, de a szólást is.
Gondolom a lötyi vezeti az áramot, az enyhe rövidzártól pedig leállt az oszcillátor.

 

 

Hagytam kicsit száradni. Lóbáztam is kicsit, majd visszacsíptettem a műszerzsinórokat.
A piros és a fekete az elemeket pótlandó a tápegységemből jön.

 

 

A két másik zsinór pedig ebben a próbahangfalban végződik. Ez egy kifejezetten sokat
(vagy sokkot) látott eszköz. Szinte mindenre ezt kötöm, mint próbahangszóró.

 

 

Lepattintottam a forgóról a védőburát, hogy ki tudjon belőle párologni a fölös lötty.
Jelentem esze ágában sincs neki. Meg nem szólalna a rádió!
Lehet megsértődött, hogy piszkáltam?

 

 

Mire nem jó a rendetlenség?
Múltkor a PC átépítésből megmaradt két ventilátor.
Ezek ketten azóta is úgy ülnek a polcon, mintha mondjuk kellenének valamihez.

 

 

Legyen nekik igazuk.
A kisebbiket bevetem, mint forszírozott légáramlást előállító eszközöt.

 

 

 

Néhány óra alatt sikerült a ventilátornak elfújnia a sértődést a forgókondiról.

 

 

Az alumínium díszítést hiába dörgölöm, nem jön le róla a foltosság.

 

 

Polcra dísznek foltosan is jó,
legközelebb jön az örökmozgó bigyó.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.