Pocketmate zsebrádió
(ez aztán tényleg zsebbeillő)

A pocketmate azt jelenti zsebtárs, és ez valóban egy kifejezetten zsebbeférő rádió.

 

 

 

Nekem valamiért kifejezetten tetszik ez a megoldású skála.

 

 

A rádió olyan vastag, akarom mondani lapos, hogy
szinte alig látszik ki a ceruzaakku mögül.

 

 

 

Betettem az elemeket a rádióba. Ha nem is szépen, de azért szól. A videó viszont
nem erről szól, hanem inkább arról, hogy mit össze szerencsétlenkedek.

 

 

A kis kerek ablak mögött egy elemlámpa lakozik.

 

 

A külalak ugyan angol, de a kivitelezés hongkongi.
A kerek sárga petty pedig az elemlámpa nyomógombja.

 

 

Az olvashatatlansági versenyben nálam eddig ez a felirat viszi a pálmát.
Ezt aztán tényleg csak kitapogatni lehet...

 

 

Minek ez a felhajtás a design forrása körül, ha egyszer úgy sem látszik?

 

 

A kép címe: snassz
De vajon miért? Hiszen ez a kisrádió egészen jópofán néz ki.

 

 

Persze nem a Ravill gyártotta, hanem vagy ő forgalmazta, vagy Ravillos reklámajándék volt.
Ez kifejezetten divat volt a szocializmusban, csak aki nem fért hozzá, az nem tud róla.
Például nem tudtam róla, hogy nálunk a melóhelyen (volt Matáv) is van ilyesmi.
Aztán egyszer úgy adódott, hogy éppen saját magunknak dolgoztam. Mivel
meg voltak velem elégedve, ezért kaptam egy szatyor reprezentációs
ajándékot. Szerintem még azt sem tudták, hogy kolléga vagyok...
Raktári fanyelű csavarhúzó látványához voltunk szokva, nem
pedig valódi bőrből készült borítású mindenféle repi cucchoz.
Vagyis mi mint melósok, csodájára jártunk a kapott kincseknek.

 

 

A hangerő gomb, és a füles csatlakozó aljzata. Ez utóbbi értelmesen van beépítve,
nem a készülék hátán van. Vagyis akkor is zsebre tudjuk tenni
e kisrádiót, ha beledugtunk egy fülhallgatót.

 

 

Nyitott könyv előttem e rádió...

 

 

Valahogy furcsa a vonalvezetés a panelen.
Olyan, mintha a vonalak túl akarnának futni a peremen.

 

 

Forgókondi, potméter, jack aljzat. Ez utóbbi egyrészt a készülék dobozából van
megformázva, az érintkezők pedig egyenesen a panelra vannak szegecselve.

 

 

Az elemlámpa egységet sem bonyolították túl. Mondjuk még szerencse...

 

 

 

Ha zsebrádiónak annyira nem is, de legalább elemlámpának se olyan nagyon...

 

 

Olyan lapos a rádió, hogy helyszűke miatt kilóg a csavar a forgatógombból.
Legalább látom, hogy mit kell kitekerni, hogy lejöjjön a gomb.

 

 

Ez a kék izé, ez kérem a mutató. A forgatógomb tologatja. Erről van nekem egy történetem.
Vettem Ezermester csomagot, amiben mindenféle mechanikus és elektromos dolgok voltak.
A zacskó aljában találtam egy csokrétát a képen látható mutatóból. Vajon ki lehetett
az az agyament, aki ezt megrendelte és behozta az országba mint pótalkatrész?

 

 

Nem láttam, hogy mi tartja össze, mert az a csavar pont úgy néz ki, mint egy ónpaca.

 

 

És ez sem rí ki a többi fényes bogyóc közül.

 

 

Csak semmi csavar! A hangszóró nemes egyszerűséggel bele van ragasztva az előlapba,
majd le van celluxozva. Gondolom utóbbit azért, hogy ne okozzon rövidzárat.

 

 

Attól, hogy a tok lapos, attól még nem kéne a tartalomnak ilyen trehányul kinéznie.
De legalább három KF trafó van benne, nem úgy, mint a minap boncolt SANYO-ban.

 

 

Azért vannak félkörben az alkatrészek, hogy elférjenek a hangszórótól.

 

 

Azért távol-kelet ide vagy oda, ez kérem szokatlanul egy trehány szerelés!

 

 

Azt mondja a felirat, hogy a hangszóró átesett a minőségellenőrzésen.
A minőség egy ilyen kaliberű hangszóró esetében kb. annyit tesz, vagy szól, vagy nem.

 

 

Ritka forma. Valamiért nem terjedt el az ennyire lapos kivitel.
Persze lehet azért nem, mert nem csak az alakja, de sajnos a hangja is igen lapos.

 

 

 

Ez nem is sípláda, ez kérem inkább zajláda!

 

 

A hangjáért cserébe jól mutat a polcon a sok seszínű rádió között egy narancssárga.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.