Digitális szobahőmérő
(két mérőhelyes)

Szét kell szednem. Ez most nem kényszeres, mert ezt most nem csak úgy
mint általában, hanem ezt bizony javítani kell. Hiába teszek
bele új elemet, csak annyit tud amennyit látunk.

 

 

Olyan lapos, hogy az konkrétan kényelmetlen. Rossz a fogása (bár minek tapizni),
és sajnos a lábán is alig áll. A sárga bordás izé, az meg csak dísz.

 

 

Újkorában kilógott belőle egy külső hőérzékelő elem, egy hosszú zsinóron.
Vagyis ez a hőmérő eredetileg két mérőhelyes, csak a kilógó részt,
azt én egyszerűen levágtam róla, mert folyton útban volt.

 

 

Ez nem a gyártó neve, hanem azé a cégé, akitől kaptuk.
Vagyis ez egy úgynevezett reklámajándék.

 

 

A rácson belül van a belső hőérzékelő.
Ez nem volt útban (és eddig nem is fértem hozzá), ezért ezt nem vágtam le.

 

 

Mindenféle dolgok a hátlapon.

 

 

Ezzel a két gombbal lehet beállítani az órát, merthogy még az is van benne.
Mondjuk részemről nem igény egy hőmérővel szemben,
hogy még azt is tudja hány óra van.

 

 

A kapcsolóval azt lehet beállítani, hogy alapértelmezettként óra legyen-e,
vagy pedig hőmérő. Ha a másik adatra vagyunk kíváncsiak,
arra szolgál az előlapi nagy (hosszú) szürke gomb.

 

 

Új elem van benne, mégsem működik.

 

 

Ez volna a hőmérő lába, csak nem akar rajta megállni. Hiába szép, meg formás, ha
egyszer konkrétan kényelmetlen. Persze használni csak annyi, hogy rápillant
 az ember. Már ha épp nincs felborulva. Már úgy értem, hogy a hőmérő.

 

 

Ha már forma, akkor szerintem inkább ez. Mármint az, ami az ajtóra van felragasztva.
Az legalább normális méretű, megáll az alján. Ráadásul ceruza elem kell bele.
Mert ugye mivégre mindent (elemet is) miniatürizálni? Hol nem fér
el egy ekkora hőmérő? Annyira azért nem drága a műanyag!

 

 

Ez most vagy annyira koszos, hogy nem vezeti az áramot, vagy
bentebb is ment, és ott is megevett valamit a zöld trutyi.
És még én pofázok folyton az elemekről, tartókról.

 

 

Levettem a hátlapot, erre kihullottak belőle ezek a magok. Majd vissza
legózom őket. Vagy ha nem, akkor van másik hőmérőm.
Erre meg majd azt mondom, hogy nem is volt.

 

 

Valósággal hemzsegnek az alkatrészek a panelen!

 

 

Már úgy értem, hogy ezek hárman.

 

 

Hiába rezegsz, úgy sem tudsz elszaladni, mert oda van forrasztva a lábad! Nem csak én
vagyok olyan hülye, aki elbeszélget a látottakkal. Minap figyeltem munka közben
egy festőt. Már úgy értem, ő dolgozott, én meg figyeltem. Oly szívhez szólóan
beszélt a korongecsethez, ha nekem mondta volna, én is kifestem a plafont!

 

 

A bordás kerek sárga izé oldalról. Vajon van ennek a masinának egy
komplexebb változata is, melyben van itt valami hasznos?
Vagy ez tényleg csak egy dísz?

 

 

A dobozka szemközti oldala. Innen vágtam ki a külső hőérzékelő madzagját.

 

 

Úgy nézem, nem ment bentebb a trutyi. Szerencsére csak az érintkezők károsodtak.
Majd legközelebb kiszedem (vagy időben kicserélem) az elemet,
mikor épp eltűnnek a számok a kijelzőről.

 

 

Az előlapban nem sok érdekes van.

 

 

Talán csak a külső / belső mérőhely átkapcsoló megoldása érdemel említést.

 

 

Ez a kapcsoló egyik fele.

 

 

Ez pedig a másik. Míg nincs összeszerelve a ház, addig ez nem is kapcsoló.
Nem is kapcsol, legfeljebb csak csak lötyög.

 

 

A panel másik oldalán található a szép nagy LCD kijelző. Mondtam már?
Annyira értelmetlen modern holmit boncolni... Nincs ezekben semmi!
Illetve van, de mindben ugyan az. LCD, elem, gombok, zöld panel.

 

 

A derék tájt félbevágott hupikék törpike forma valami, maga a belső hőérzékelő elem.
Mindössze az a jó az ilyen érdektelen belsejű dolgokban, hogy a szinte semmi
tartalom láttán menten kedvet kapok mondjuk felboncolni egy magnót.

 

 

Megvakargattam az elemtartó érintkezőit, de csak ímmel-ámmal.

 

 

Alig valami, gondolom csak nem keverem őket össze.

 

 

Ennyi alkatrésznek azért még csak megtalálom az eredeti helyét.

 

 

Attól eltekintve, hogy hülyeséget mutat, teljesen jól működik.
Hogy mikor kerül ki ez a cikk, azt ki tudja? Mindenesetre
most épp tavasz van. Már nem fűtök, mert így is 22 fok
van a lakásban. Legalábbis a másik hőmérő szerint.

 

 

Ha megnyomom az előlapi hosszú szürke gombot, megmutatja az időt.
Persze ez is hülyeség, mit a hőmérséklet, de
ezt legalább lehet rajta állítani.

 

 

Ismét szétszedtem, és rámértem a hőérzékelőre.
Jelentem rendben érzékel, Mikor melegítem, szépen mutatja.

 

 

Megint összeraktam, most már csak 32 fokot mutat.

 

 

Pár perc múlva pedig már csak 31-et.

 

 

Kevés idő elteltével meg már csak 26 fok van. (szerinte) Vagyis semmi baja,
csak az asztali lámpától és a kezemtől teljesen átmelegedett az egész.
Egy óra múlva már ugyanannyit mutatott mindkét hőmérőm.
Hogy a franc essen abba a hőérzékeny belibe nekije!

 

 

Talán ha két év telhetett el az előző kép készítése óta, mikor is jó anyám a karácsonyi
nagytakarítás címszó alatt végzett károkozási hullám alkalmával megtörölgette
a hőmérőt, amitől a szerkezet azonnal elfelejtett kijelezni. Persze én már
tudtam, hogy nem anyám a hibás, nem a törölgetés, és
még csak nem is az elem merült ki.

 

 

Gondoltam egyszer s mindenkorra rövidre zárom a problémát,
s azonmód előkaptam az elemtartós dobozom.

 

 

Ezt a gyönyörűséges példányt választottam ki a készletből. Onnan van, hogy
néhány éve betévedtem a Lomex boltjába, és az ablak mellé kipakolt
elemtartókból alaposan bevásároltam. Hogy azóta még csak ez
az egy darab kellett? Most mond már...

 

 

Ez egy olyan műszerépítési project, melyet úgy két éve -egy napra- félretettem.
Most érkezett el a pillanat, hogy visszaszereztem tőle a műszerzsinórjaimat.

 

 

Eljátszottam a kérdéssel, miszerint jó lesz-e a hőmérőnek, ha akkuról jár.
Úgy néz ki, hogy megelégszik a valamicskét kisebb feszültséggel.

 

 

Ez volt az első elképzelésem.
A többit hagyjuk...

 

 

Még lyuk is van az elemtartó közepén, aminél fogva rögzíteni lehet.
Hogy a lyuk pont oda esik, ahol az elem a legkövérebb?
Most mond már! Nem lehet minden tökéletes!

 

 

Másodikra találtam el a lyuk méretét és helyét.
Puff neki! Én sem vagyok tökéletes!

 

 

Pontozónak használom a bonctűt. Ez is de rég történt... Apukám megállt mellettem,
és azt mondta: Tessék kisfiam, itt egy marék bonctű. Én meg nem értettem, hogy
most mégis minek kéne örülnöm. Az addig rendben van, hogy mindig mindent
felboncoltam, de amihez bonctű kell -vagyis állatot- azt nem. Aztán egyszer
ráéreztem az ízére, onnantól már meg sem tudtam lenni a mérőcsúcsnak
használt bonctűk nélkül. Most meg, hogy elfogytak, és ez már
az utolsó ép darab, kénytelen leszek beszerezni.

 

 

Kapott az elemtartó fedele egy lyukat, és egy kicsit a pákával is beleolvasztottam.
Utóbbi rombolás helyén fognak bemenni a vezetékek.

 

 

Ez nagyon csúnya munka, de mivel én csináltam,
magamat csak nem vágom nyakon!

 

 

Már csak rá kell tolni a teleptartó fedelét a hőmérő házára, és már készen is van.
Ennek első ránézésre úgy nagyjából annyi az értelme, hogy kb. semmi.

 

 

Ellenben oldalról megtekintve jól látszik, hogy mechanikailag
mennyire stabil lett, legalábbis az eredeti állapothoz képest.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.