Rendetlenség
(nyafogok dolog helyett)

Szép kis dög mi? Nem is igaz, mert ez egy szép nagy dög!
Ne folyjunk bele, hogy minek nekem egy ilyen, vettem és kész.
Szerintem egyszerűen nem járhat mindenki kocsmába meg kurvázni,
kell lennie a világban néhány olyan bolondnak is, mint amilyen én vagyok.

Nem csak mert szép, nem csak mert olcsó volt, de mindezekre fel még működik is!
Persze pár igazítanivaló biztos akad benne, de erről majd egy későbbi alkalommal.
Pont itt a baj. Már úgy értem, hogy annyi minden van félretéve, hogy az már több
mint sok. Annyira sok, hogy sokszor nincs kedvem szétszedni semmit, mindössze
csak azért, mert rogyásig a polcok, szekrények, pincei rejtett zugok. Ilyenkor nem
csinálok semmit. Esetleg nekiállok magam sajnálni ahelyett, hogy valami érdekeset
(vagy mondjuk teljesen érdektelent) szétszednék. Ma is ez történt, de más alkalmakkal
ellentétben, ma azt találtam ki (volt már ilyen), hogy fogom a fotómasinát, és a lomtenger
unott arccal történő tologatása közben fényképezek is. Vagyis ez egy amolyan se füle
se farka cikk lesz. Viszont ha a felsorolt tárgyakat egyszer majd mind szétszedtem,
jöhetek vissza beszúrni tonnaszám a cikkekre mutató linkeket...

Ezt a két műszert, úgymint második és harmadik HF generátoromat már bemutattam.
Szóval az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtem helyet keresni ennek a két műszernek
Persze ez nem igaz...

...mert úgy kezdődött, hogy benéztem a Vaterára, van-e valami újdonság az orsósmagnók
között. (ezt általában hetente megteszem) Megláttam a Philips 4504-et igen baráti áron.
Gondoltam mi lenne, ha vennék egyet. Háromsebességes, szalagkímélő, könnyű kezelésű.
Pont jó lenne meghallgatni rajta a felhalmozott felesleges magnószalag készletemet.
Ha a szalagokat meghallgattam, mehetnek az új gazdájukhoz, lenne hely a pincében,
a polcomon, és a nagyszobában a szekrénysor egyik fiókjában. Éppen ezért vettem egy
 magnót, ami pont jó régi szalagokat meghallgatni. No persze nem ezt, hanem egy másik
Philipset. Az nem hogy három, de mindjárt négysebességes! De róla is majd egy későbbi
alkalommal ejtek pár szót, s több tucatnyi képet. Visszatérve a frissen vett Philipshez,
nem csak hogy olcsó volt, de fix áras is, vagyis még licitálnom sem kellett. Ha licitálni
nem is licitáltam, helyette épp eleget vacilláltam. Mint egy öt perc tépelődés után úgy
döntöttem, miért is ne? Lecsaptam, és elhoztam. Az eladó annyira korrekt volt, hogy
kaptam hozzá egy másik orsós magnót is. Csak úgy ajándékba! Szerencsére az ajándék
magnó nem olyan nagy mint a Philips, a kis AEG 300-as könnyedén befért a polcomba.
Ezzel a nagy döggel viszont meggyűlt a bajom. Gyakorlatilag nincs
a lakásban olyan hely, ahol normálisan elférne.

Szerencsére már elég "műanyag", vagyis könnyű, vagyis kibírja a polc. Fel is tettem a polc
legtetejére. Néha az asztal előtt ültemből felnézek, és (ezen gyönyörűség láttán) még
a szokásosnál is jobban elfolyok. Kár, hogy nem fért oda a Hi-Fi torony tetejére,
mert túl magas. Persze ha odafért volna, akkor most az AKAI 4000-nek
kellene valahol egy normális helyet találnom.

Ki (pontosabban szólva körbe) szoktam vágni a képeket, vagyis kiszedem a kész fotóból
azt a részletet, amiről tulajdonképpen beszélni akartam. Ezt a képet nem volt szükséges
szerkeszteni, mert épp az van rajta, amiről beszélek. Ez egy szép hosszú (mármint magas)
polc. Először persze nem volt ilyen nagy, hanem az idők folyamán, ahogy egyre jobban
helyszűkébe kerültem, mindig bementem a boltba, és egyre hosszabb polctartókat vettem.
Persze ez egy kilátástalan harc a rend látszatáért, hiszen nincs az a hely, amit igen rövid
időn belül ki (illetve fel) nem tudnék tölteni kacatokkal. Most már valaki igazán rám
hagyhatna egy legalább 100 négyzetméteres lakást! Boldogan vállalnám
a kihívást, amit a lomokkal való feltöltés jelent.

Ennyi hely van a polcon, és ez is csak úgy, hogy kicsit tömörítettem a lomokat.

Minek nekem ennyi akkutöltő, mikor ott a Tronic? Az mindent feltölt!
Ezeket meg nyugodtan elsüllyeszthetem valahová, és akkor lesz egy kis hely.

Direkt azért szoktam hazahozni az IPTV-hez való felvevős STB dobozából, mert jól lehet
bele pakolni. Már le is vittem a pincébe néhány dobozzal a "polcszéléről leesem" státuszú
tárgyakból. Persze ezek valahogy mindig újratermelődnek. A Videoton erősítős rádióban
meg az a jó, hogy már oda is ígértem egy kollégának. Viszont az benne a rossz, hogy ha
odaadom, azonnal kapok helyette egy másikat. Ráadásul ha az erősítő nélküli
változatból is, de van belőle még egy a pincében.

Ez a valami annyira aranyos, hogy egyszerűen nem tudtam nem megvenni 200 forintért!
Elteszem a polcról egy doboz mélyére vésztartaléknak. Majd ha már
az éhenhalás fenyeget, eladom a Vaterán...

Ezt a rádióvezérelt órát nem is a rádióvezéreltsége miatt vettem meg, hanem csak
azért, mert olcsó volt, és a plafonra tudja írni az időt. Sajnos, mint az a piaci holmiknál
megszokott, nem írja. A lépcsőkorlátra való fagomb meg a csavarhúzótartóm volt.

De csak addig, míg nem csináltam helyette, (a sűrűn kellő szerszámoknak) ezt a nagyobbat.

Ezzel a képpel meg mit akartam mondani? Így jár az ember, ha a képek készítése, és
a szöveg megírása között hosszú órák telnek el. A kék Tanért műszert már láttuk,
a mögötte lévőt még nem, de azzal valami építési tervem van. Az apukám készítette
műszert is láttuk, és a tetején bőrdobozban ülő UNIVO-t is. Ez utóbbiban az az érdekes,
hogy meg mertem volna rá esküdni, hogy a pincében láttam. Persze az is lehet, hogy
kettő van belőle. A nyomkodós lámpát is láttuk, meg a digitális pink orosz órát is.
A szépszámlapos ketyegős óra dísz, azt nem fogom szétszedni. Jobbra fent egy
felhúzható borotva, persze mondanom sem kell, hogy orosz. Végül csak
sikerült rájönnöm, hogy ezen utóbbi tárgyról van szó. Nem kell ez
nekem a polcra, megy a többi lommal a pincei dobozba.

Eddig helycsinálás terén közel nulla eredményt sikerült elérnem. Talán ezen a részen
lehetne kicsit kereskedni. Sajnos én már tudom, hogy ha kiszedem őket innen,
akkor nem hogy hely nem lesz, de vissza se akarnak majd férni!

A minap boncolt Vega rádiósmagnóból kimaradt tunerkocka a polc szélén hevert.
Konkrétan arra várt, hogy betegyem a tuneres dobozomba. Ez kérem
konkrétan teljesen esélytelen, mert az a doboz az megtelt!

Ez mégis hogy lehet itt? Pontosan emlékszem, hogy szétszedtem!
Maguktól összeálltak az alkatrészek? Vagy kettő volt belőle?

Egy mukk nem sok, annyi sem jön ki belőle, de majd én megjavítom! Persze ehhez részben
az is szükséges, hogy legyen egy hozzávaló telefonom, ez ugyanis egy kihangosító az
ősidőkből. Úgy működik, hogy rá kell tenni a telefon kézibeszélőjét. Sajnos a kis
fehér gombot (ettől kapcsol be) nem könnyű lenyomni. Pontosan az a kézibeszélőjű
telefon kell hozzá, ami rá van rajzolva. Persze van itthon (valahol) CB55-ös készülékem,
de mikor fogok odajutni, hogy megkeressem és bemutassam? Már az is kész csoda,
hogy a CB35-öst láttuk! És akkor a CB24-esről még szót sem ejtettem...

Ennyi nejlonzacskót találtam a sarokban a dolgok közé gyűrve.
Jó dolog is ez! Mennek a konyhába, jó lesz bennük levinni a szemetet.

Ez egy videójáték. Úgy dereng, egy barátomtól kaptam. Hát barát az ilyen?

Mikor itt hever a polcon a Nintendo, a cikke (két éve) félig megírva. Ha befejezném azt
a cikket, lenne egy kis hely a polcon. Ha azt a pár régi RT újságot beszkennelném, akkor
a polc másik fele is felszabadulna. De hiába minden... A Nintendo alatt eddig szabad volt
a polc, de már megint nem, hiszen éppen befért a Philipshez kapott AEG orsós mini magnó.
A múltkori PC átépítős mizériából megmaradt két ventilátor, ezek azóta is itt dölyfösködnek
a polcon. A jobb alsó sarokban a kis dobozban pedig egy fogyasztásmérő van. Ez már
a harmadik amit vettem, de én még egyikkel sem mértem meg soha semmit! Barát,
kolléga, gyerek osztálytársa, mindenki, csak még én nem fértem hozzá. Persze
hozzáférek, csak kedvem nincs. Ha ennyire nem érdekel, akkor vajon
minek vettem meg? Ez persze számomra is érthetetlen...

A videojátékok bemutatásához kell botkormány is, és természetesen van is.
Évekkel ezelőtt tettem ide azt a szürkét, hogy majd mindjárt kell.

Persze fénypisztolyom is van. Kipróbáltam. Fejbelőttem vele magam.
Még hogy fénypisztoly? Szart se ér ez kérem... Pont olyan sötét vagyok mint előtte!

Hát hogy állnak azok a polcok? Pedig olyan szép egyenes volt, csak valaki elkérte
a multimétereket, amivel pont méretpontosan volt feltámasztva. Már majdnem azt írtam,
hogy nem látjuk azt a típusú multimétert belülről, mikor eszembe jutott, hogy valahol
a melóban kell lennie még egy utolsó darabnak. Azt hiszem a kocsi hátuljában
van kerék púpján. Egy másik fajta (tartaléknak) meg a szekrényemben.
 Széjjelszórt kincsek...

Vajon jó-e, használható-e multiméter helyett a videójátékhoz való sárga kazetta.
Nem, természetesen nem jó, hiszen egészen más a mérete!
Felülről belóg egy szürke doboz széle.
Az meg mi a szar?

Igen. Eltaláltam. Ez tényleg egy szar. Ugyan lehet vele csavarozni, de nem sokáig.
Kb. teljesen felesleges valami, de legalább nem volt drága. Persze pontosan tudom,
hogy teljesen felesleges dobálózni az ötszázasokkal, csak sajnos
nem mindig tudom megfékezni magam.

Ha felesleges is, csak ne punnyadjon ki belőle az akku, ezért feltöltöm.
Fogyjon az áram is...

Ezt a képet meg azért nem hoztam "közelebb", mert így látszik igazán, az az állapot,
amit leginkább úgy írnék le, hogy "mindenhol van valami", és még a tetején is!

Gondolom ezek is olcsók voltak a piacon. Gondolom akár kék-fehér, akár fekete, bóvli
ez mind. A fekete meg tényleg egy SEGA lenne? Persze ha nem, az sem baj, mert van
SEGA a pincében, ami valóban az. Meg AMIGA 600-as is van. Ennek a minden tárgy
megemlítős cikknek az lesz a vége, hogy nem fog beférni a rengeteg beszúrandó link
az Excel táblázatomba. Először úgy volt, hogy azért halogatom a sok videó játékok
szétszedését, mert kellene hozzájuk egy tévé, amin van videó bemenet. Aztán lett
ilyen kistévé, mert kaptam egyet ajándékba az UHER kazettás riportermagnó
mellé. Gyorsan bevittem a munkahelyemre, egyrészt mert ott néha kell ha
az ügyfélnek nincs tévéje, másrészt meg azért, nehogy nekiálljak
a játékgépek boncolásának. De hiába nyugodtam meg...

Már megint van itthon egy videó bemenetes TV! A ronda orosz telefont már szét is
szedtem, már csak a hozzávaló szöveget kéne megírnom. A Neywa-2 kisrádiónak meg
külön története van. Lesz majd a szétszedtemben az M10-es KH + URH sávos kisrádió.
Aztán van ugyanennek valami más feliratos változata. Meg van egy majdnem megegyező
formájú, de azért egészen más hasonmás típusom is. Ezen három fent említettek kapcsán
arra gondoltam, ha egy forma ennyire sikeres, akkor másolják, és kellene egy utánzat
Neywa-2-es orosz kisrádió is. Így történt, hogy kimentem a piacra, és megvettem.
Mindezt úgy, hogy közel fél éve azon a projecten dolgozom, hogy ne legyen
a szobámban szétszedetlen rádió! Persze haladok, és az sem igaz, hogy
lassan, csak annyira sok a rádióm, szinte megszámlálhatatlan!

Pedig van a feladathoz számológépem épp elég.

Ebben még elem is van, de az semmi!

Nem hogy elem, de még a gyári dugasztápjuk (töltő) is megvan!

Rohadt Casio nem átallott lemásolni a fejlett orosz technikát!
Ráadásul elvtelenül lehagyták róla a vörös szín gombokat.

Ez egy laptophoz való dugasztáp. Ez eddig rendben, csak minek ez nekem?

Erre nem találok egy hozzávaló laptopot is? De!

Az apróságokat (és a másik polcról kitermelt Philips kazettás dögöt) betömködtem ide.

Több ilyen helycserés támadás is tervbe van véve. Például (már régóta) azt tervezem,
hogy a csavaros szortiment dobozaim átköltöztetem lentre, vagy a Hi-Fi torony aljába,
mert olyan nehezek, egyszer tényleg leszakad alattuk a polc. Jó kérdés, hogy ez
(polcszakadás, vagy előtte az elrámolás) mikor fog megtörténni. És az
is egy jó kérdés, hogy vajon mi lehet a fehér zacskóban?

Ez egy összehajtogatott krepp anyag. Fogalmam sincs, mit keres a szekrényemben!
Úgy is jön ma az asszony, majd megkérdem, ha nem felejtem el.
Azt mondta, ez egy lepedő. Hajvágáskor kell.

Ha már a leszakadásnál tartunk, a fejem feletti polc is igen esélyes. Persze én raktam fel
őket a falra, tudom mit bírnak ki. Akár fel is ülhetnék a tetejére! A 6x70-es facsavarra
nyíró irányba akár egy darabra is fel lehetne lógatni az egész szobát. Szinte hihetetlen,
de a polcon látható rádiók mindegyike szét lett már szedve, illetve ki lett mosva, körbe
lett fényképezve. Persze a cikkek még váratnak magukra, de ami késik, nem múlik!
Azt nem értem, hogy minek is vásároltam össze a piacon, az összes rozzant rádiót.
Persze mindenre van magyarázat, ha meg nincs, kitalálok valamit. A fekete bőrtokos
kisrádiót csak azért vettem meg, mert rozzant volt. Féltettem, hátha megint a kukában
végzi. A mögötte látható rádió csakis a neve miatt jött velem, hiszen ha valamire az van
írva Tápi de lux, akkor azt meg kell venni! A nagygombost meg azért hoztam el, mert
érdekelt miért lett az elejére gányolva az állomáskereső. Persze mikor szétszedtem
kiderült, hogy ez bizony gyárilag ilyen. Az Amerikai autórádió azért jött velem,
mert mégis micsoda dolog a mai világban, egy mechanikusan programozható,
csak középhullámú autórádiót gyártani.

Hiába is rendezkedek, márpedig több hely az nem lesz!
Ezek ketten már megint kimaradtak...

A MAC CD ROM helye éppen itt lesz a számítógép tetején, és pont oda is fér!
De hogy eddig miért nem itt volt...

Vettem egy állványt a fényképezőgéphez, csak túl nagy volt, nem fért sehova.
Gyereknek megtetszett, ezért rásóztam. Aztán arra lettem figyelmes, hogy nincs
állványom a fényképezőgéphez. Ekkor vettem egy kicsit, az pont jó az asztalon
fotózáshoz. Aztán azt vettem észre, hogy nagy állványom továbbra sincs. Ekkor
ismét vettem egy nagy állványt, de már megint az volt, hogy nem fért oda sehova.
Nem hogy teljes hosszra kinyitva, de összecsukva sem volt sehol rendes helye.
Aztán kiszúrtam a sarokban azt a rést. Azóta van nagy öröm, boldogság...

A demagnetizáló kazetta bemutatásához olyan magnó kell, aminek vagy teljesen átlátszó
a kazetta ajtaja, vagy például egyáltalán nincs. És nekem éppen van is egy ilyen magnóm
a szobában! De ez bonyolult, ezt most (mint ahogy az összes többit is) hagyjuk. Az a kicsiny
kazetta, az viszont lemehetne a pincébe tartó dobozba. Aztán megkegyelmeztem neki, jó ez
ide dísznek. Az is lehet, egyszer (ahogy szoktam véletlenül) veszek egy hozzávaló magnót.

Hogy miért van két tartalék hátsólámpám biciklihez? És miért az irodai részlegen?
Gondolom mert nincs biciklilámpa feliratú dobozom. Amúgy meg azért van kettő, mert
az egyiket találtam, a másikat meg akkor vettem, mikor az éppen használt szétesett.

A jórészt döglött merevlemezek arra várnak, hogy tegyek velük egy utolsó próbát.
Ez kétszeresen is így van. Valóban ez lesz számukra az utolsó próbatétel, és csakis
egy ilyen utolsó alak mint én, tesz majd velük ilyesmit. De ez sem ma lesz...

Van még itt annyi régi HDD, csak győzzem őket átnézni...
Viszont a béka segge alatt látható, meg a Sonata rádiót legalább már láttuk.

Szépen telik a doboz, igen régi adóságok is vannak benne. Például szinte hihetetlen,
hogy szétszedtem a villanymotoros faliórát, és a Panashiba nevű rádiót.
Hogy cikk mikor lesz belőlük, az persze még kérdéses...

Azt hiszem Árpinak ígértem oda az Antennakönyvet. Szerintem oda is adtam neki.
Ráadásul nem a lapokra tépett példányt, mert az még itt ül a polcomon.
És a medve segge alatt is van egy sárga kötéses, meg a sorban
is látható egy piros. Ennek pontosan annyi értelme van,
mint a fényképezőgép gyári doboz gyűjteménynek!

Nem sorolom fel őket, hogy ne kelljen később annyi linket beszúrni, de amit a felső polcon
látsz, azt már mind szétszedtem! Ráadásul ezekhez még a cikkek is meg vannak írva!
Persze azt nem lehet, hogy egy évig csak rádiót boncolok. Bár biztosan tudom,
hogy volna aki örülne neki. Mint ahogy arra is akad vevő, hogy csak az orsós
magnókról szóljak. Ez azért unalmas volna, ezért a rádiók közti hézagokat,
más egyéb lomokról szóló leírásokkal töltöm ki. Téma az van bőven!
Ha nem is a földön, de a polcaimon (meg mindenfelé) hever.

Például itt is van egy kisebb csapat töltelék anyag. Némelyükről azt sem tudom mi az.
A kék dobozban meg az van, ami rá van írva, csak még nem fértem hozzá.

Mi van? Kérdezi suba nyuszi. Hát kérem az van, hogy az a CB35-ös, az még nincs kész.
Kéne rá egy beszélő. Persze van.

 Az ilyen projectekben az a jó, hogy rövidek (ezekkel szoktam napokig ellenni), és mikor
vége, lesz egy dísznek kiváló komplett telefonom, meg egy maradványom,
ami nem foglalja tovább a helyet, mert már el is ajándékoztam.
Ellenben az bennük a rossz, hogy olyan sok van belőlük,
külön nyilvántartó táblázatot kellett írnom hozzájuk!

Ha a pincében rejtező négysebességes Philips orsóst kipofoznám, el tudnám tüntetni
a szalagokat, de ezt már mondtam. Van ott a polcon az a kis kúpforma zombi riasztó,
amit magam gyúrtam agyagból úgy huszonöt éve. (csak még nem volt időm kiégetni)
Olyan jól működik, mióta megvan, egy szem zombi nem sok, annyi sem járt erre!

Ezek meg olyan régóta készen vannak, hogy már meg is jelent róluk a cikk.

A nagyszobában meg orosz rádiók találkozója van. A Selena belseje már nem titok előttünk,
a Riga 103 ritka fadobozos változata még csak most jön. Sajnos hiányzik a hátuljáról egy
díszlemez, ezért kénytelen voltam venni hozzá egy másikat alkatrésznek. Persze ezeket
felesleges mondanom, hiszen úgy is tudod, hogy nem vagyok normális...

Az orosz napok jegyében nem csak rádiók vannak a szobában, de idetévedt ez a Kashtan
magnó is. Kicsit rozzant, de úgy nézem, kipofozható. Ezt például csak és kifejezetten
azért vettem, hogy megmutathassam, hogyan lopták el az orosz mérnökök zseniális
alkotását (a forgatógombok elegáns formáját) Philipsék. Mert hogy
fordítva történt volna, az ugye elképzelhetetlen...

A TV-vel nem kívánok foglakozni, bár ki tudja mit hoz a jövő.
Ha egyszer veszünk helyette egy lapos tévét, akkor majd szétszedem. A többi meg...

Ezt az erősítőt azért vettem meg, mert korábban vettem egy épp hozzáillő magnót.

Persze látni ezt sem láttuk még, mert ezt is csak folyton emlegetem. Majd ha a szobámban
található rádiókkal végeztem, akkor talán nekiállok végre a szintén a szobámban található
magnóknak. Szerencsére kevesebben vannak, mint a rádiók. Először is ott van a minap
vásárolt Philips N4504-es, és a hozzá kapott AEG300-as törpe. Aztán a félig megírt cikkű,
de még egy darab képet sem tartalmazó BRG Calypso M8. A Hi-Fi tornyom aljában vár
a folytatásra a Terta811, ami úgy kb. félig kész, mind felújításilag, mind cikk megírás
szempontjából. Hátam mögött az Uvertura, fejem felett az MK25-ös, és az MK21-es.
A Hi-Fi toronyban ott van még a Technics kétkazettás, aminek az egyik fele csak
kattog, alul meg két MK27-es. Aztán van még egy UHER 4000, meg egy szintén
UHER, de kazettás riportermagnó. Aztán ott van még a minap vett Kashtan
(másik nevén Jupiter), és egy olyan kismagnóm is van valahol eldugva,
aminek kazettás mivoltához képest tekerőgombos vezérlése van.
Azt mondtam a magnókra, hogy kevesen vannak? Nem tudom,
hogy komolyan gondoltam-e, de ha igen, van a pincében
bemutatni való magnóból egy egész szekrényre való!

Ezt szeretem, ezt már láttuk! Mint érdekesség, be kellene mutatnom egy tunert, ami
mondjuk orosz. Volt nekem ilyenem régen, csak kidobtam. Persze rendesebb
vagyok én annál, minthogy kidobjak egy rádiót, vagyis még meg van.

Ez egy Tesla NZC420-as lemezjátszó, alkalomadtán majd ebbe is belenézünk, aztán majd
lesz vele valami. Ennek a helyére képzeltem a négysebességes Philips orsóst. Úgy gondoltam,
hogy kihúzhatós polcot varázsolok neki, hogy kisebb helyet foglaljon. Lemezjátszónak meg
van egy kipofozhatónak látszó roncs a pincében, aminek a széléből Karcsi barátom levágott
pár centit. Vagy idefent is van egy lapos kis valami, csak az egy komplett torony részegysége
volt. Majd meg kell nézni milyen táp kell hozzá, illetve, hogy feléleszthető-e magában.
Az is érdekes, ami a lemezjátszó tetején van, hímzett terítővel letakarva. Az kérem egy
videokazetta visszapörgető szerkezet. Szerintem ezeknek sosem fogok a végére érni...

Ezt a magnót kifelejtettem az előbbi felsorolásból. Már láttuk a hozzávaló tunert,
és az erősítőt is, gondoltam megveszem a sorba a magnót is. Hogy
nekem mindig valami huncutságon jár az eszem...

Idei terv a magnó mögötti terület felszabadítása, hogy beférjen oda az amúgy a szoba
közepén ücsörgő szék. Nem olyan bonyolult feladat, hiszen csak a mackójavítós ládát
kell áthelyezni (valahova), az évekkel ezelőtt apró elemeire bontott lapozós órásrádiót
kell összerakni, és a tárcsás beszélőmet kell összeilleszteni a beszerzett alkatrészekből.
Persze van itt egy lemezjátszó, és egy csiszológép is, de az vesse rám
az első követ, akinél nem így néz ki a sarok!

Ez a beakasztós mélyszekrény felső része. Ez is ej de bonyolult, gondolom, miközben
apukám nevet ránk a jobb alsó sarokból. Szétszedem, és elajándékozom az igen beteges,
de fölöttébb erős diavetítőt, majd belekukkantunk apukám vállra vehető vakujába.
Mikor ezek innen kivesztek, a puzzle gyűjteményt becsomagolom, majd leviszem
a pincébe. Ott a polc tetejére teszem a Weimar rádió helyére, ami feljön velem
a szobába, majd nagytakarítás után miszlikbeszedés következik olyan szintre,
hogy a maradványok beférjenek a közepes IPTV STB dobozába, majd ez
a doboz (míg rádióépítő kedvem nem támad) visszakerül a pincébe.

Ha a fentiekkel megvagyok, akkor ezeket a plédeket egyszerűen be lehet majd
tenni a szekrénybe. Hát kérem, ilyen bonyolult az élet egy kislakásban...

Például az asztal mögötti széken ül ez a doboz, a bontásra váró paneleket tartom benne.
Hogy minek vannak nekem egyáltalán ilyen paneljaim? Valószínűleg csak a megszokás...

Itt is alakulnak a dolgok, hiszen az összerakós orosz, a nagyon fényes Philips, a hosszúkás
Riga, a Hi-Fi feliratos zseb, és a retikülforma rádiót is mind szétszedtem már, ha még nem
is ment ki minden cikk. A középső vékony polcon viszont még ott van az egyik (általam)
legérdekesebbnek tartott rádió, ami amatőr gyártmány. Mellette az UHER 4000, ami
olyan szép, és annyira új, hogy szinte alig merek belegondolni, hogy egyszer szét
fogom szedni. Az M10-es rádió négy változatban már említésre került, de
az ultrahangos mosó még nem. Ez utóbbit igazán kibonthatnám már, hátha jó
volna apróbb elemeket (tipikusan zsebrádió) pucolni benne. A CD lemezek előtt
bujkáló orosz kisrádiót már láttuk belülről, a mellette lévő PDA-t még nem. Ez utóbbi
trendi dolog. Ez annyit tesz, hogy nincs benne semmi érdekes. Kijelző, gombok, belül egy
zöld panel, meg az akku. A kacsa mellett a sárga gomb alul, egy tévére dugható videójátékban
végződik. Norbi kollégám nyomta a kezembe mintegy öt éve. Javítási célzattal! Most már
persze felesleges kapkodnom, hiszen túlnőttek e játékon a gyerekek. A kacsa fél
seggel egy hangszórón ül, amit a koncert magnóból szedtem ki, és majd bekerül
a hangszórós szétszedtem cikkbe, ami már készül, csak persze nagyon lassan.

Ezek itt hárman csak arra vártak...

...hogy megérkezzen negyedik boncolandó társuk is. Persze majd még szétnézek
a pincében, hátha bujkál még odalent pár ebbe a projectbe illő kisrádió.

A hangszóró szétszedős cikk részben azért állt meg, mert akartam, hogy legyen benne
egy lengőnyelves hangszóró is, de az nem volt itthon. Mint az jól látható, már van!

Aztán szerettem volna még egy gerjesztett mágneses körű hangszórót is, de már az is van.
(a hatalmas kék deszkára van rácsavarozva) A panel a (valódi) hangfal tetején egy
TR1667-es asztali multiméter, amit már korábban szét akartam szedni, erre
kaptam egy eleve szétszedett darabot. Szóval most az van, hogy ezt meg
(már persze ha működik) össze kéne raknom. Ez is ej de bonyolult...

Aztán van egy olyan tervem is, hogy nem csak a szobában található rádiókat (lehet ezzel
a tervemmel sem végzek idén), nem csak a magnókat, de minden más be nem mutatott
tárgyamat is szétszedem. Itt van mindjárt az asztalomon a tápegységem, ami hiába
kettős (amúgy négyes), ha egyszer kimállott a fele oldalából a 723-as IC. Persze
nem akkora kunszt kicserélni benne, csak ha hozzá akarok férni, le kell róla pakolni
a többi műszert. A jelgenerátorom az nem gond, hiszen már láttuk, mindössze "csak"
az előlapját kéne lefényezni, és feliratozni. A frekvenciamérőmet még nem mutattam
be, és ennek is festetlen az előlapja. A HF millivolt mérőm dettó. Egy ilyen komplex
körmondatos, erősen összefüggős, sokfeladatos gondolatsor képes annyira lefárasztani,
hogy egyszerűen nem csinálok semmit. Ha az ilyen részleteken túllennék, és mondjuk
azon kellene töprengenem, hogy lemenjek-e a pincébe valami szétszednivalóért...
De de ez annyira távolinak látszik, lehet meg sem érem...

Ezek emlék lomok, asszony gyúrta mézeskalács, szellemecske, hóember, aztán csak
kiszúrom, hogy ez a polc sem tiszta. Már úgy értem itt minden poros, de a poron felül
itt is elbújt egy bemutatnivaló. Arról a fehér kúpszerű, alul lábakban végződő izéről
van szó. Valami szőrállatból (tipikusan mackó) szedtük ki. Ráadásul nem csak egy
van belőle, hanem (egymás mögött) mindjárt kettő. A másik polcon is van kettő.
Ezek nem túl érdekes dolgok, bár a bennük rejlő mechanika megér egy misét,
akarom mondani egy szétszedtemet. Ráadásul jól mutatnak videón, amint
összevissza totyognak az asztalon, immáron medveburkolat nélkül.
Az egész szétszedtem így indult, egy felboncolt kutyával...

A szobám (hall) fő helye. Valami díszesen szép, szemnek tetsző dolog helyett lomhalom...
Az összerakós, amin a béka ül, nem emlék véletlenül valakinek? (kerekei nincsenek meg)
Bartók Béla (arcú medve) a Terta magnó hűtőrácsain ücsörög. Kíváncsiságból megnéztem,
és azt láttam, hogy ma van négy éve, hogy áll a Terta811-es magnós cikk. Halogatásrekord
lesz ebből, ha csak el nem kapkodom! Mikor már azt hiszem, hogy már alig van pár rejtett
tartalék szétszedésre váró rádióból a szobában, akkor mindig találok még valamit. Például
ami a füles alatt van, az egy orosz rádiós óra. Valahol van még eldugva egy (pontosabban
 szólva két) Cosmos is. Az igen randa kartondobozban pedig egy orosz TV foci lakik.
Ez utóbbihoz találtam képet az orosz Radio újságban, meg az AY integrált
áramkörökhöz leírást. Szóval előbb utóbb csak összeáll az a cikk...

Ez egy olyan rádió, amiben automata hangolás van, de nem AFC, hanem villanymotoros!
A rádió mögött egy hagyományos, mindenféle hőfokszabályzótól mentes vasaló van.
A narancssárga dobozok meg GM számlálók, hogy ne csak mindig rádió legyen.

Azt a fekete táskarádiót is szétkaptam már, de az éjjellátót még nem.

A mini keverőpultot már láttuk, a kék doboz meg egy előerősítő a wobleremhez.
Majd belenézünk, már csak azért is, mert magam sem emlékszem, hogy mi van benne.
Beírtam a táblázatomba a később beszúrandó 87 darab linkeket. Ennek sosem lesz vége...