Rendetlenség
(nyafogok dolog helyett)

Szép kis dög mi? Nem is igaz, mert ez egy szép nagy dög!
Ne folyjunk bele, hogy minek nekem egy ilyen. Vettem és kész!
Szerintem egyszerűen nem járhat mindenki kocsmába meg kurvázni.
Kell lennie a világban néhány olyan bolondnak is, mint amilyen én vagyok.

 

 

 

Nem csak mert szép, nem csak mert olcsó volt, de mindezekre fel még működik is!
Persze pár igazítanivaló biztos akad benne, de erről majd egy későbbi alkalommal.
Pont itt a baj. Már úgy értem, hogy annyi minden van félretéve, hogy az már több
mint sok. Annyira sok, hogy sokszor nincs kedvem szétszedni semmit, mindössze
csak azért, merthogy rogyásig vannak a polcok, szekrények, pincei rejtett zugok.
Ilyenkor aztán sokszor nem csinálok semmit. Esetleg nekiállok magam sajnálni,
ahelyett, hogy valami érdekeset (vagy akár teljesen érdektelent) szétszednék.
Ma is pontosan ez történt, de ma más alkalmakkal ellentétben azt találtam ki
(volt már ilyen), hogy fogom a fotómasinámat, és a lomtenger unott arccal
történő tologatása közben fényképezek is. Vagyis ez egy amolyan se füle
se farka cikk lesz. (mintha a többi összeszedett lenne) Persze mikor
eljutok oda, hogy a felsorolt tárgyakat már mind szétszedtem,
akkor majd jöhetek vissza, beszúrni tonnaszám
a cikkekre mutató linkeket.

 

 

Ezt a két műszert, úgymint második és harmadik HF generátoromat már
korábban bemutattam. Szóval az egész úgy kezdődött, hogy
elkezdtem helyet keresni ennek a két műszernek
Persze ez nem igaz.

 

 

Mert úgy kezdődött, hogy benéztem a Vaterára, hogy van-e valami érdekes újdonság
az orsósmagnók kínálatában. (ezt általában hetente megteszem) Mikor megláttam
a Philips 4504-et, ráadásul igencsak baráti áron, azt találtam gondolni, hogy mi
lenne, ha vennék egyet? Háromsebességes, szalagkímélő, könnyű kezelésű.
Pont jó lenne meghallgatni rajta a felhalmozott felesleges magnószalag
készletemet. Ha a szalagokat mind meghallgattam, mehetnének a pincébe
dobozba, ettől lenne némi hely a nagyszobában a szekrénysor egyik fiókjában.
Éppen ezért vettem egy magnót, ami pont jó régi szalagokat meghallgatni. No persze
nem ezt, hanem egy másik, régebbi fajta Philipset. Az nem hogy három, de mindjárt
négysebességes! De persze róla is majd egy későbbi alkalommal ejtek néhány szót,
s több tucatnyi képet. Visszatérve a frissen vett Philipshez, nem csak hogy olcsó
volt, de fix áras is. Vagyis még licitálnom sem kellett. Persze ha licitálni nem is
licitáltam, de helyette épp eleget vacilláltam. Mint egy öt perc tépelődés után
úgy döntöttem, miért is ne? Lecsaptam, és elhoztam. Az eladó annyira korrekt
volt, hogy ha már ott vagyok alapon, kaptam hozzá egy másik orsós magnót is.
Csak úgy ajándékba! Szerencsére az ajándék magnó nem olyan nagy mint
a Philips. Az AEG 300-as könnyedén befért a polcomba. Ezzel a nagy
döggel viszont komolyan meggyűlt a bajom. Gyakorlatilag nincs
a lakásban olyan hely, ahol normálisan elférne.

 

 

Szerencsére "műanyag", vagyis könnyű, ezért elbírja a polc. Fel is tettem a polc
legtetejére. Néha az asztal előtt ültemből felnézek, és (ezen gyönyörűség láttán)
még a szokásosnál is jobban elfolyok. Kár, hogy nem fért oda a Hi-Fi torony
tetejére, merthogy túl magas. Persze ha odafért volna? Akkor most
az AKAI 4000-nek kellene valahol helyet találnom.
Aztán ő is kiesett, mert lett egy 630-as.

 

 

Ki (pontosabban szólva körbe) szoktam vágni a képeket. Vagyis kiemelem a kész
fotóból azt a részletet, amiről tulajdonképpen beszélni szeretnék. Ezt a képet nem
volt szükséges szerkesztenem, mert épp az van rajta, amiről beszélek. Ez egy szép
hosszú (mármint magas) polc. Először persze nem volt ilyen nagy, hanem az idők
folyamán, ahogy egyre jobban helyszűkébe kerültem, mindig bementem a boltba,
és egyre hosszabb polctartókat vettem. Persze ez a harcom kilátástalan a rend
látszatáért, hiszen nincs az a hely, amit meglepően rövid időn belül fel ne
tudnék tölteni kacatokkal. Most már valaki igazán rám hagyhatna egy
legalább 100 négyzetméteres lakást! Boldogan vállalnám a kihívást,
amit a lomokkal való feltöltés jelent. Persze 100 nm. nem is sok...

 

 

Ennyi hely lett a polcon, miután egy kissé összébb rendeztem a lomokat.

 

 

Minek nekem ennyi akkutöltő, mikor ott a Tronic? Az mindent feltölt!
Ezeket nyugodt szívvel elsüllyesztem, és akkor lesz egy kis hely.

 

 

Direkt azért szoktam hazahozni az IPTV-hez való felvevős STB dobozából, mert
ezekbe jól lehet lomokat pakolni. Már le is vittem a pincébe néhány dobozzal,
a "polcszéléről leesem" státuszú tárgyakból. Persze ezek valahogy mindig
újratermelődnek. A Videoton erősítős rádióban meg az a jó, hogy már
oda is ígértem egy kollégának. Viszont az benne a rossz, hogyha
oda adom, azonnal kapok helyette egy másikat. Ráadásul
az erősítő nélküli változatból is van egy a pincében.

 

 

Ez a valami annyira aranyos, hogy egyszerűen képtelen voltam otthagyni a piacon!
Egye fene! Egyszer élünk! És már nyúltam is a zsebembe a két százasért.
Elteszem a polcról egy doboz mélyére, amolyan vésztartaléknak.
Majd mikor már az éhenhalás fenyeget, eladom a Vaterán.

 

 

Ezt a rádióvezérelt órát nem is a rádióvezéreltsége miatt vettem meg, hanem
csak azért, mert olcsó volt, és a plafonra tudja írni az időt. Sajnos, mint
az a piaci holmiknál megszokott, nem írja. A lépcsőkorlátra
való fagomb pedig a csavarhúzótartóm volt.

 

 

De csak addig, míg nem csináltam helyette a sűrűn kellő szerszámoknak ezt
a szépséget. Ez nagyobb kapacitású, és sokkal stabilabb mint az elődje.

 

 

Ezzel a képpel vajon mit akartam mondani? Így jár az ember, ha a képek készítése,
és a szöveg megírása között hosszú órák telnek el. A kék Tanért műszert már láttuk,
a mögötte lévőt még nem, de azzal valami építési tervem van. Az apukám készítette
műszert is láttuk, és a tetején bőrdobozban ülő UNIVO-t is. Ez utóbbiban az érdekes,
hogy meg mertem volna rá esküdni, hogy a pincében láttam. Persze az is lehet, hogy
kettő van belőle. A nyomkodós lámpát is láttuk, meg a digitális pink orosz órát is.
A szépszámlapos ketyegős óra dísz, azt nem fogom szétszedni. Jobbra fent egy
felhúzható borotva. Persze mondanom sem kell, hogy orosz. Végül csak
sikerült rájönnöm, hogy ezen utóbbi tárgyról van szó. Nem kell ez
nekem a polcra! Megy a többi lommal a pincei dobozba!

 

 

Eddig helycsinálás terén közel nulla eredményt sikerült elérnem. Talán ezen
a részen lehetne kicsit kereskedni. Sajnos én már tudom, hogyha kiszedem
őket innen, akkor nemhogy hely nem lesz, vissza se akarnak majd férni!

 

 

A minap boncolt Vega rádiósmagnóból kimaradt tunerkocka, a polc szélén hevert.
Konkrétan arra várt, hogy betegyem a tuneres dobozomba. Ez kérem
konkrétan teljesen esélytelen, mert az a doboz, az megtelt!

 

 

Ez mégis hogy lehet itt? Pontosan emlékszem, hogy szétszedtem!
Maguktól összeálltak az alkatrészek? Vagy kettő volt belőle?

 

 

Egy mukk nem sok, annyi sem jön ki belőle, de majd én megjavítom! Persze ehhez
részben az is szükséges, hogy legyen egy hozzávaló telefonom. Ez ugyanis egy
kihangosító az ősidőkből. Úgy működik, hogy rá kell tenni a telefon nehéz
kézibeszélőjét. Sajnos a kis fehér gombot (ettől kapcsol be) nem könnyű
lenyomni, ezért pontosan az a kézibeszélőjű telefon kell hozzá, mint ami
rá van rajzolva. Persze van itthon valahol CB55-ös készülékem, de mikor
fogok odajutni, hogy megkeressem, és be is mutassam? Már az is kész csoda,
hogy a CB35-öst láttuk! És akkor a CB24-esről még egy árva szót sem ejtettem!

 

 

Ennyi nejlonzacskót találtam a sarokban a dolgok közé gyűrve.
Jó dolog is ez! Mennek a konyhába, jó lesz bennük levinni a szemetet.

 

 

Ez egy videójáték. Úgy dereng, hogy egy barátomtól kaptam. Hát barát az ilyen?

 

 

Mikor itt hever a polcon a Nintendo, aminek a cikke már évek óta félig megírva.
Ha befejezném azt a cikket, akkor lenne egy kis hely a polcon. Ha azt a pár
régi RT újságot beszkennelném, akkor a polc másik fele is felszabadulna.
Sajnos hiába minden! A Nintendo alatt eddig szabad volt a polc, de már
megint nem, mert épp befért a Philipshez kapott AEG orsós mini magnó.
A múltkori PC átépítős mizériából megmaradt két ventilátor. Ezek azóta is
itt dölyfösködnek a polcon. A jobb alsó sarokban, a kicsike dobozban pedig
egy fogyasztásmérő van. Ez már a harmadik amit vettem, azonban én még
egyikkel sem mértem meg soha semmit! Barát, kolléga, meg a gyerek
osztálytársa, egyszóval mindenki, csak még én nem fértem hozzá.
Persze hozzáférek, csak kedvem nincs. De ha ennyire nem
érdekel, akkor vajon minek vettem meg? Ez persze
számomra is -mint annyi más- érthetetlen.

 

 

A videojátékok bemutatásához kell botkormány, és természetesen van is.
Évekkel ezelőtt tettem ide azt a szürkét, hogy majd mindjárt kell.
A fekete botkormány ellenpontnak kell, merthogy az vacak.

 

 

Persze fénypisztolyom is van. Kipróbáltam. Fejbelőttem vele magam.
Még hogy fénypisztoly? Szart se ér ez kérem! Szerintem
épp olyan sötét vagyok, mint előtte voltam!

 

 

Hát hogy állnak azok a polcok? Pedig olyan szép egyenes volt... Legalábbis addig,
míg csak valaki el nem kérte a multimétereket, amivel a polc méretpontosan
volt feltámasztva. Már úgy voltam vele, hogy már sosem láthatjuk azt a
multimétert belülről, mikor eszembe jutott, hogy valahol a melóban
kell lennie belőle még egy utolsó példánynak. Azt hiszem a kocsi
hátuljában van, valahol a kerék púpján. Ez a másik fajta
pedig a szekrényemben. Széjjelszórt kincsek...

 

 

Vajon jó-e, használható-e multiméter helyett a videójátékhoz való sárga kazetta?
Nem. Természetesen nem jó, hiszen egészen más a mérete.
Felülről belóg egy szürke doboz széle.
Az meg mi a szar lehet?

 

 

Igen. Eltaláltam. Ez tényleg egy szar! Ugyan lehet vele csavarozni, de nem sokáig.
Kb. teljesen felesleges valami, de legalább nem volt drága. Persze pontosan
tudom, hogy teljesen felesleges dobálózni az ötszázasokkal, csak
sajnos nem mindig tudom idejében megfékezni magam.

 

 

Ha felesleges is, de feltöltöm, hogy ne punnyadjon ki belőle az akku.
Avagy ne csak a pénzem, az áram is fogyjon.

 

 

Ezt a képet meg azért nem hoztam "közelebb", mert így látszik igazán az az állapot,
amit leginkább úgy írnék le, hogy "mindenhol van valami", és még a tetején is!

 

 

Gondolom ezek is olcsók voltak a piacon. Gondolom akár kék-fehér, akár fekete, bóvli
ez mind. A fekete meg tényleg egy SEGA lenne? Persze ha nem? Az sem baj, mert van
SEGA a pincében, ami valóban az. Meg AMIGA 600-as is van. Ennek a minden tárgy
megemlítős cikknek az lesz a vége, hogy nem fog beférni a rengeteg beszúrandó link
az Excel táblázatomba. Először úgy volt, hogy azért halogatom a sok videó játékok
szétszedését, mert kellene hozzájuk egy tévé, amin van videó bemenet. Aztán lett
ilyen kistévé, mert kaptam egyet ajándékba az UHER kazettás riportermagnó
mellé. Gyorsan bevittem a munkahelyemre, egyrészt mert ott néha kell ha
az ügyfélnek nincs tévéje, másrészt meg azért, nehogy nekiálljak
a játékgépek boncolásának. De hiába nyugodtam meg...

 

 

Ugyanis azóta már megint van itthon egy videó bemenetes TV! A ronda orosz telefont
(ami bulgár) már szét is szedtem, már csak a hozzávaló szöveget kéne megírnom.
A Neywa-2 kisrádiónak meg külön története van. Lesz majd a szétszedtemben
az M10-es KH + URH sávos kisrádió. Aztán van ennek a készüléknek valami
más feliratos változata. Meg van egy majdnem megegyező formájú, de azért
egészen más hasonmás típusom is. Ezen három fent említettek kapcsán arra
gondoltam, ha egy forma ennyire sikeres, akkor másolják, és kellene egy utánzat
Neywa-2-es orosz kisrádió is. Így történt, hogy kimentem a piacra, és megvettem.
Mindezt úgy, hogy közel fél éve azon a projecten dolgozom, hogy ne legyen
a szobámban szétszedetlen rádió! Persze haladok, és az sem igaz, hogy
lassan, csak annyira sok a rádióm, hogy szinte megszámlálhatatlan!

 

 

Pedig van a feladathoz számológépem épp elég.

 

 

Ebben még elem is van.
De ez semmi!

 

 

Nem hogy elem, de még a gyári dugasztápjuk (töltő) is megvan!

 

 

Rohadt Casio nem átallott lemásolni a fejlett orosz technikát!
Ráadásul elvtelenül lehagyták róla a vörös szín gombokat.

 

 

Ez egy laptophoz való dugasztáp. Ez eddig rendben, csak minek ez nekem?

 

 

Erre nem találok egy hozzávaló laptopot is?
De!

 

 

Az apróságokat (és a másik polcról kitermelt Philips kazettás dögöt)
betömködtem ide.

 

 

Több ilyen helycserés támadás is tervbe van véve. Például (már régóta) tervezem,
hogy a csavaros szortiment dobozaim átköltöztetem lentre, vagy a Hi-Fi torony
aljába, mert olyan nehezek, hogy egyszer tényleg leszakad alattuk a polcos.
Az persze egy jó kérdés, hogy ez mikor fog megtörténni. És az is egy jó
kérdés, hogy vajon mi lehet jobbra lent, abban a fehér zacskóban.

 

 

Ez egy összehajtogatott krepp anyag. Fogalmam sincs, mit keres a szekrényemben!
Úgy is jön ma az asszony, majd megkérdem tőle. Ha csak el nem felejtem...
Azt mondta Andi, hogy ez egy lepedő. Hajvágáskor szokott kelleni.

 

 

Ha már a leszakadásnál tartunk, a fejem feletti polc is igen esélyes. Persze én raktam fel
őket a falra, tudom mit bírnak ki. Akár fel is ülhetnék a tetejére! A 6x70-es facsavarra
nyíró irányba akár egy darabra is fel lehetne lógatni az egész szobát. Szinte hihetetlen,
de a polcon látható rádiók mindegyike szét lett már szedve, illetve ki lett mosva, körbe
lett fényképezve. Persze a cikkek még váratnak magukra, de ami késik, nem múlik!
Azt nem értem, hogy minek vásároltam össze a piacon, az összes rozzant rádiót.
Persze mindenre van magyarázat. Ha meg nincs, kitalálok valamit. A fekete bőrtokos
kisrádiót csak azért vettem meg, mert rozzant volt. Féltettem, hátha megint a kukában
végzi. A mögötte látható rádió csakis a neve miatt jött velem, hiszen ha valamire az van
írva Tápi de lux, akkor azt meg kell venni! A nagygombost meg azért hoztam el, mert
érdekelt miért lett az elejére gányolva az állomáskereső. Persze mikor szétszedtem
kiderült, hogy ez bizony gyárilag ilyen. Az Amerikai autórádió azért jött velem,
mert mégis micsoda dolog a mai világban, egy mechanikusan programozható,
csak középhullámú autórádiót gyártani. Illetve mi az, hogy még nem láttam?

 

 

Hiába rendezkedtem, semmivel sem lett több hely.
Ráadásul ezek ketten már megint kimaradtak!

 

 

A MAC CD ROM helye itt lesz a számítógép tetején, merthogy pont odafér.
De hogy eddig miért nem itt volt...

 

 

Vettem egy állványt a fényképezőgéphez, csak túl nagy volt, és nem fért sehova.
Gyereknek megtetszett, ezért rásóztam. Aztán arra lettem figyelmes, hogy nincs
állványom a fényképezőgéphez. Ekkor vettem egy kicsit, az pont jó az asztalon
fotózáshoz. Aztán azt vettem észre, hogy nagy állványom továbbra sincs. Ekkor
ismét vettem egy nagy állványt, de már megint az volt, hogy nem fért oda sehova.
Nem hogy teljes hosszra kinyitva, de összecsukva sem volt sehol rendes helye.
Aztán kiszúrtam a sarokban azt a rést. Azóta van nagy öröm, boldogság...

 

 

A demagnetizáló kazetta bemutatásához olyan magnó kell, aminek vagy teljesen
átlátszó a kazetta ajtaja, vagy például egyáltalán nincs. És nekem éppen van is egy
ilyen magnóm a szobában! De ez bonyolult. Ezt most (mint ahogy az összes többit is)
talán hagyjuk. Az a kicsiny kazettát, azt viszont igazán betehetném a pincébe tartó
dobozba. Aztán megkegyelmeztem neki, mondván jó ez ide dísznek. Az is lehet,
hogy egyszer (ahogy szoktam, véletlenül) veszek egy hozzávaló magnót.

 

 

Hogy miért van két tartalék hátsólámpám biciklihez? És miért az irodai részlegen
tartom őket? Gondolom azért, mert nincs biciklilámpa feliratú dobozom.
Amúgy meg azért van kettő, mert az egyiket találtam, a másikat
meg akkor vettem, mikor az éppen használt szétesett.

 

 

A jórészt döglött merevlemezek arra várnak, hogy tegyek velük egy utolsó próbát.
Ez kétszeresen is így van. Valóban ez lesz számukra az utolsó próbatétel, és csakis
egy ilyen utolsó alak mint én, tesz majd velük ilyesmit. De persze ez sem ma lesz.

 

 

Van még itt annyi régi HDD, csak győzzem őket átnézni!
Viszont a béka segge alatt látható, meg a Sonata rádiót legalább már láttuk.

 

 

Szépen telik a doboz. Igen régi adóságok is vannak benne. Például szinte hihetetlen,
hogy szétszedtem a villanymotoros faliórát, és a Panashiba nevű rádiót.
Hogy cikk mikor lesz belőlük? Az még nagyon a jövő zenéje!

 

 

Azt hiszem Árpinak ígértem oda az Antennakönyvet. Szerintem oda is adtam neki.
Ráadásul nem a lapokra tépett példányt, mert az még itt ül a polcomon.
És a medve segge alatt is van egy sárga kötéses, meg a sorban
is látható egy piros. Ennek pontosan annyi értelme van,
mint a fényképezőgép gyári doboz gyűjteménynek!

 

 

Nem sorolom fel őket mind, hogy ne kelljen később annyi linket beszúrnom, de amit
a felső polcon látsz, azt már mind szétszedtem! Ráadásul ezekhez még a cikkek is
meg vannak írva! Persze azt nem lehet, hogy egy évig csakis rádiót boncolok,
bár biztosan tudom, hogy volna aki örülne neki. Mint ahogy arra is akadna
vevő, hogy csak az orsós magnókról beszéljek. Valljuk be, hogy ez azért
unalmas lenne. Ezen okból kifolyólag, a rádiók közti hézagokat más
egyéb lomokról szóló leírásokkal töltöm ki. Téma az van bőven!
Ha nem is a földön, de a polcaimon (meg mindenfelé) hever.

 

 

Például itt is van egy kisebb csapat töltelék anyag. Például numerikus keyboard,
vagy voip adapter. A kék dobozban pedig egy levegőtisztító készülék van.

 

 

Mi van? Kérdi suba nyuszi. Az van, hogy az a CB35-ös,
az még nincs kész. Kéne rá egy beszélő. Persze akad.

 

 

 Az ilyen projectekben az a jó, hogy rövidek (ezekkel szoktam napokig ellenni),
és mikor vége, lesz egy dísznek kiváló komplett telefonom, meg egy
maradványom, ami nem foglalja tovább a helyet, mert már el
is ajándékoztam. Ellenben az bennük a rossz, hogy olyan
rengeteg van belőlük, hogy már egy külön nyilvántartó
táblázatot kellett hozzájuk írnom, hogy át tudjam látni.

 

 

Ha a pincében rejtező négysebességes Philips orsóst kipofoznám, el tudnám tüntetni
a szalagokat. De ezt már mondtam. Van ott a polcon az a kis kúpforma zombi riasztó,
amit magam gyúrtam agyagból, úgy huszonöt éve. (csak még nem volt időm kiégetni)
Olyan jól működik, hogy mióta megvan, egy szem zombi nem sok, annyi se járt erre!

 

 

Ezek meg olyan régóta készen vannak, hogy már meg is jelent róluk a cikk.

 

 

A nagyszobában épp orosz rádiók találkozója van. A Selena belseje már nem titok
előttünk, ellenben a Riga 103 ritka fadobozos változata még csak most jön.
Sajnos hiányzik a hátuljáról egy díszlemez, ezért kénytelen voltam venni
hozzá egy másikat is alkatrésznek. Persze ezeket a dolgokat felesleges
mondanom, hiszen úgy is tudod, hogy nem vagyok egészen normális.

 

 

Az orosz napok jegyében nem csak rádiók vannak a szobában. Idetévedt
ez a Kashtan magnó is. Kicsit rozzant, de úgy nézem, hogy kipofozható.
Ezt például csak és kifejezetten azért vettem, hogy megmutathassam,
hogyan lopták el az orosz mérnökök zseniális alkotását, vagyis
a forgatógombok elegáns formáját Philipsék. Merthogy
fordítva történt volna? Az elképzelhetetlen!

 

 

A TV-vel nem kívánok foglakozni, bár ki tudja mit hoz a jövő.
Ha egyszer veszünk helyette egy lapos tévét, akkor
talán majd szétszedem. A többi meg...

 

 

Ezt az erősítőt azért vettem, merthogy korábban vettem egy épp hozzáillő magnót.

 

 

Persze látni ezt sem láttuk még, mert ezt is csak folyton emlegetem. Majd mikor
a szobámban található rádiókkal végeztem, akkor talán nekiállok végre a szintén
a szobámban található magnóknak is. Szerencsére kissé kevesebben vannak, mint
a rádiók. Először is ott van a minap vásárolt Philips N4504-es, és a hozzá kapott
AEG300-as törpe gép. Aztán a félig megírt cikkű, de még egy darab képet sem
tartalmazó BRG Calypso M8. A Hi-Fi torony aljában vár a cikke folytatására
a Terta 811, ami úgy kb. félig kész, mind felújításilag, mind pedig a cikkének
megírása szempontjából. Hátam mögött az Uwertura, fejem felett az MK25-ös,
és az MK21-es. A Hi-Fi toronyban ott lapul (vagy én) a Technics kétkazettás,
aminek az egyik fele csak kattog, alul meg két MK27 porosodik. Aztán van
még egy UHER 4000, meg egy szintén UHER, de kazettás riportermagnó.
Aztán ott van még a minap vett Kashtan (másik nevén Jupiter), és egy
olyan kismagnóm is akad eldugva, aminek kazettás mivoltához képest
tekerőgombos vezérlése van. Azt mondtam az előbb a magnókra, hogy
kevesen vannak? Nem tudom, hogy komolyan gondoltam-e! De ha igen,
akkor van a pincében bemutatni való magnóból egy egész szekrényre való.

 

 

Ezt szeretem! Ezt a rádiót ugyanis már láttuk! Mint érdekesség, be kellene mutatnom
egy tunert, ami mondjuk orosz. Volt nekem ilyenem régen, csak kidobtam. Persze
rendesebb vagyok én annál, hogy kidobjak egy rádiót. Vagyis még meg van.

 

 

Ez egy Tesla NZC420-as lemezjátszó. Alkalomadtán természetesen ebbe is bele
fogunk nézni, aztán majd lesz vele valami. Ennek a helyére képzeltem odatenni
a négysebességes Philips orsóst. Úgy gondoltam, hogy egy kihúzhatós polcot
varázsolok neki, hogy kisebb helyet foglaljon. Lemezjátszónak meg van
egy kipofozhatónak látszó roncs a pincében, aminek a széléből Karcsi
barátom levágott néhány centit. Illetve idefent is akad egy lapos kis
valami, csak az egy komplett torony részegysége volt. Majd meg kell
nézni, hogy milyen táp kell hozzá. Illetve azt, hogy vajon feléleszthető-e
magában. Az is érdekes, ami a lemezjátszó tetején van, egy hímzett terítővel
letakarva. Az kérem egy videokazetta visszapörgető szerkezet.
Szerintem ezeknek sosem fogok a végére érni...

 

 

Ezt a magnót kifelejtettem az előbbi felsorolásból. Mivel már láttuk a hozzávaló
tunert, és az erősítőt is, gondoltam megveszem a sorba ezt a magnót is.
De hogy nekem mindig valami huncutságon jár az eszem...

 

 

Idei terv a magnó mögötti terület felszabadítása, hogy beférjen oda az amúgy
a szoba közepén ücsörgő szék. Nem valami bonyolult feladat, hiszen csak
a mackójavítós ládát kell áthelyezni (valahova), az évekkel ezelőtt apró
elemeire bontott lapozós órásrádiót kell összerakni, és a tárcsás beszélőmet
kell összeilleszteni a beszerzett alkatrészekből. Persze van itt egy lemezjátszó,
és egy csiszológép is, de az vesse rám az első követ, akinél nem így néz ki a sarok!

 

 

Ez a beakasztós mélyszekrény felső része. Ez is ej de bonyolult, gondolom, miközben
apukám nevet ránk a jobb alsó sarokból. Szétszedem, és elajándékozom azt a beteges,
de fölöttébb erős diavetítőt, majd belekukkantunk apukám vállra vehető vakujába.
Mikor ezek innen kivesztek, a puzzle gyűjteményt becsomagolom, majd leviszem
a pincébe. Ott a polc tetejére teszem a Weimar rádió helyére, ami feljön velem
a szobába, majd nagytakarítás után miszlikbeszedés következik olyan szintre,
hogy a maradványok beférjenek a közepes IPTV STB dobozába, majd ez
a doboz (míg csak rádióépítő kedvem nem támad) visszakerül a polcra.

 

 

Ha a fentiekkel megvagyok, akkor ezeket a jelenleg feleslegesnek látszó plédeket
egyszerűen be lehet tenni a szekrénybe. Ilyen bonyolult az élet egy kislakásban.
De vannak a szétszedéseknél komolyabb, pláne szükségesebb projectjeim is,
csak ezeknek aztán még annyira sincs kedvem nekiugrani, mint szétszedni
valamit. Például a mélyszekrény zárja nem zár, illetve nem lehet kinyitni
az ajtaját a belógó éjjeliszekrénytől. Az apukám készítette kislámpának
pedig le kell cserélni a hálózati kábelét. Meg még rengeteg ilyen van...

 

 

Például az asztal mögötti széken ül ez a hatalmas doboz, amiben a bontásra
váró paneleket tartom. Hogy minek vannak nekem egyáltalán
ilyen paneljaim? Valószínűleg csak a megszokás.

 

 

Itt is alakulnak a dolgok, hiszen az összerakós orosz, a nagyon fényes Philips, meg
a hosszúkás Riga, a Hi-Fi feliratos zseb, és a retikülforma rádiót is mind mind
szétszedtem már, ha esetleg még nem is ment ki minden cikk. A középső
vékony polcon viszont még ott van az egyik általam legérdekesebbnek
tartott rádió, ami egy amatőr gyártmány. Mellette az UHER 4000 olyan
szép, annyira új, hogy szinte alig merek belegondolni, hogy egyszer szét
fogom szedni. Az M10-es rádió négy változatban már említésre került, de
az ultrahangos mosó még nem. Ez utóbbit igazán kibonthatnám már, hátha jó
volna apróbb elemeket (tipikusan zsebrádió) pucolni benne. A CD lemezek előtt
bujkáló orosz kisrádiót már láttuk belülről, a mellette lévő PDA-t még nem. Ez utóbbi
trendi dolog. Ez annyit tesz, hogy nincs benne semmi érdekes. Kijelző, gombok, belül
egy zöld panel, meg az akku. A kacsa mellett a sárga gomb alul, egy tévére dugható
videójátékban végződik. Norbi kollégám nyomta a kezembe, aminek megvan már
vagy öt éve! Most már persze felesleges kapkodnom, hiszen túlnőttek e játékon
a gyerekek. A kacsa fél seggel egy hangszórón ül, amit a koncert magnóból
szedtem ki, és majd bekerül a hangszórós szétszedtem cikkbe,
ami már készül, csak persze nagyon lassan.

 

 

Ezek itt hárman csak arra vártak...

 

 

...hogy negyedik boncolandó társuk is megérkezzen. Persze majd még szétnézek
a pincében is, hátha bujkál odalent néhány ebbe a projectbe illő kisrádió.

 

 

A hangszóró szétszedős cikk részben azért állt meg, mert azt akartam,
hogy legyen benne egy lengőnyelves hangszóró is, de az persze
nem volt itthon. Mint az jól látható, már van! Most akkor?

 

 

Aztán szerettem volna még egy gerjesztett mágneses körű hangszórót is, de már
az is van! Arra a hatalmas, kék vászonnal borított deszkára van rácsavarozva.
A panel a hangfalon egy TR1667-es asztali multiméter. Őt már korábban is
szét akartam szedni. Erre kaptam egy eleve szétszedett példányt. Szóval
most az van, hogy ezt, már persze csak akkor, ha rendben működik,
össze kéne raknom, illetve be kéne dobozolnom.
Ez is ej de bonyolult...

 

 

Aztán van egy olyan tervem is, hogy nem csak a szobámban található rádiókat, de
minden egyéb bemutatatlan tárgyamat is szétszedem, körbefotózom. Meglehet,
hogy ezzel a tervemmel sem végzek idén. Ez amúgy így is lett. Persze láttam
én, hogy mennyire esélytelen vagyok. Itt van mindjárt az asztalomon a szép
kis tápegységem, ami hiába kettős (amúgy négyes), ha egyszer kimállott a fele
oldalából a 723-as IC. Persze nem akkora kunszt kicserélni benne, csak ha hozzá
akarok férni, le kell róla pakolni a többi műszert. A jelgenerátorom az nem gond,
hiszen őt már láttuk, mindössze "csak" az előlapját kéne fényezni és feliratozni.
A frekvenciamérőmet még nem mutattam be, és ennek is festetlen az előlapja.
A HF millivolt mérőm dettó. Egy ilyen szörnyűséges, komplex körmondatos,
minden mindennel erősen összefüggős, sokfeladatos gondolatsor annyira
képes lefárasztani, hogy miután mindenbe belegondoltam, egyszerűen
nem marad erőm a hasznos dolgokra. Ha az ilyen részleteken végre
túllennék, és csak azon kellene töprengenem, hogy lemenjek-e
a pincébe valami szétszednivalóért... De de ez annyira
távolinak látszik, hogy tán meg sem érem...

 

 

Ezek emlék lomok. Asszony gyúrta mézeskalács, szellemecske, hóember. Aztán csak
kiszúrom, hogy ez a polc sem tiszta. Már úgy értem itt minden poros, de a poron felül
itt is elbújt egy bemutatnivaló. Arról a fehér kúpszerű, alul lábakban végződő izéről
van szó. Valami szőrállatból (tipikusan mackó) szedtük ki. Ráadásul nem csak egy
van belőle, hanem (egymás mögött) mindjárt kettő. A másik polcon is van kettő.
Ezek nem túl érdekes dolgok, bár a bennük rejlő mechanika megér egy misét.
Akarom mondani egy szétszedtemet. Ráadásul jól mutatnak videón, amint
összevissza totyognak az asztalon, immáron medveburkolat nélkül.
Az egész szétszedtem így indult. Egy felboncolt kutyával.

 

 

Ez itt a szobám (hall) fő helye. Valami díszesen szép, szemnek tetsző dolog helyett
lomok vannak idehalmozva. Az összerakós, amin a béka ül, nem emlék véletlenül
valakinek? (a kerekei sajnos nincsenek meg) A Bartók Béla arcú medvém, egy
Terta magnó hűtőrácsain ücsörög. Kíváncsiságból megnéztem, és azt láttam,
hogy ma négy éve, hogy áll a Terta811-es magnós cikk. Halogatásrekord
lesz ebből, ha csak el nem kapkodom! Mikor már azt hiszem, hogy már
alig van pár rejtett tartalék szétszedésre váró rádióból a szobában, akkor
mindig találok valamit. Például ami a füles alatt van, az egy orosz rádiós óra.
Valahol van még eldugva egy (pontosabban  szólva két) Cosmos is. Az igen randa
kartondobozban pedig egy orosz TV foci lakik. Ez utóbbihoz találtam képet
az orosz Radio újságban, meg az AY integrált áramkörökhöz leírást.
Remélem, hogy előbb utóbb összeáll az a cikk is. Valamint
befigyel a jobb alsó sarokból egy Philips zsebrádió.

 

 

Ez egy olyan rádió, amiben automata hangolás van, de nem holmi kommersz AFC
képében, hanem villanymotoros meghajtással! A rádió mögött egy hagyományos,
mindenféle hőfokszabályzótól mentes vasaló van. A narancssárga dobozok
pedig orosz GM számlálók, hogy ne csak mindig rádiók legyenek.

 

 

Azt a fekete táskarádiót is szétkaptam már, de az éjjellátót még nem.

 

 

A mini keverőpultot már mutattam korábban, és a kék dobozt is, ami egy
előerősítő a wobleremhez. Már csak azért is belenézünk, merthogy
magam sem emlékszem rá, hogy mégis mi a csuda van benne.
Beírtam a szörnyű táblázatomba, a később beszúrandó 87
darab linket. Úgy nézem, hogy ennek sosem lesz vége...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.