Gelka gyártmányú RIAA korrektor
(idegen toll)
Ez egy Gelka gyártmányú RIAA korrektor. No de
mi is az a Gelka? A Gelka az a Gépipari
Elektromos Karbantartó Vállalat rövidítése. Ez egy országos szervizcég volt a
szocializmusban.
Feltehetnénk még a kérdést, hogy mi az a RIAA korrektor. Egyrészt olvasd el a
157. szétszedtem
cikket, másrészt meg miért ne mondanám el még egyszer. Ez egy előerősítő és
egyben korrektor.
A hagyományos lemezjátszó, és az erősítő (vagy magnó) közé kell bekötni, hogy
normálisan
szóljon a lemez. Az emberben felmerül a kérdés, hogy minek is kell ez a doboz?
Már persze
azon túl, mert kell és kész. Ha egyszer a hagyományos (értsd nem CD)
lemezjátszóból
(illetve a hangszedőjéből) nem olyan jel jön ki, mint amire az erősítőnek (vagy
a magnónak)
szüksége van, akkor miért nincs ez a doboz (illetve a tartalma) beépítve magába
a lemezjátszóba?
Azért nem, mert nem így szokás, hanem úgy, hogy a RIAA korrektor az erősítőbe
van beépítve.
Más szavakkal kifejezve, "phono" bemenete (is) van az erősítőnek. Ha van az
erősítőnek phono
(nem kristály, hanem dinamikus) lemezjátszó bemenete, akkor meg minek ez a
doboz? Hát kérem
azért, mert nincs. Nem hogy az erősítőnek lemezjátszó bemenete, hanem maga az
erősítő sincs!
A 60-as 70-es 80-as években ha erősítőt akartál, csináltál egyet magadnak. Sipos
Gyula - Hi-Fi
erősítők építése című könyve volt a sláger, meg a
Rádiótechnika újság, illetve
ezen lap évkönyvei.
Aki nem tudott erősítőt építeni, vagy nem is volt rá igénye, az jól elvolt a
Tesla B100-as beépített
erősítőjével. Ha a falakat nem is döntötte le az a pár Watt, de bőven lehetett
vele házibulizni.
Vett hozzá az ember egy lemezjátszót, meg persze a képen látható RIAA
korrektort, meg vagy
öt lemezt. Ezt (mármint a lemezeket) lehetett csereberélni a haverokkal (kinek
mi volt meg),
majd a nekünk tetsző számokat átvettük szalagra. Szerencsés esetben a
lemezek mozogtak,
de ha nem volt lemezjátszód, cipelhetted a magnódat a haverokhoz. Ilyen vad és
bonyolult
volt az élet az Internetről (DC, Torrent és társai) letölthető korlátlan
mennyiségben
rendelkezésre álló mp3 világ előtt.
A szocializmusban vagy nem ismerték azt a
kapitalista tételt, miszerint a fényes papírba
csomagolt szardarabot el lehet adni szaloncukornak, vagy csak nem alkalmazták.
Bár most,
ahogy így belegondolok az ősidők szaloncukrainak íz emlékébe... De mit is
akartam mondani?
Igen... Ez egy minden szépségtől mentes külalakú szerkezet. Persze hiába lenne
szép, mivel
a helye a lemezjátszó és a magnó (vagy erősítő) között van, be van dobva
valahova hátra.
Vagyis teljesen mindegy, hogyan néz ki. Megvenni még akkor is megvette volna a
nép, ha
matyóminta van festve a tetejére! Igazából örültünk, hogy lehetett kapni. Már
persze csak
azoknak volt ez öröm, akiknek nem volt otthon pákájuk. Akinek volt, az épített
magának.
(mint például én) Nekem (hogy ne lógjon egy újabb doboz) a lemezjátszómba volt
beépítve.
Ezeket a fotókat nem én készítettem. De nem
Csabát kell szidni a majd olvashatatlan
feliratokért, hisz nem az ő hibája, mert a dobozka feliratozása gyárilag ilyen
életlen.
RIAA korrektort készíthetünk kettőstriódából
(sztereóhoz persze mindenből kettő kell),
vagy két tranzisztorból, ha megszállottak vagyunk, akkor rengeteg
tranzisztorból, illetve
műveleti erősítőből. (IC) Ebben a dobozban az utóbbi megoldást láthatjuk.
Mondjuk ha
valamiből nem építenék RIAA korrektort, akkor az a 741-es IC. (ebben 747-es van,
amiben belül két 741-es lakik) Akkor már inkább legyen pár kiszajú tranzisztor.
Ami ennek a dobozkának a különlegessége, az a tápegység megoldása.
De erről kicsit később...
Most nézzünk meg egy olyan egyszerű részletet,
mint a panelt rögzítő távtartó.
A kép bal oldalán látható, barnás színű befűrészelt hasábról van szó.
De nem ám annyi csak ez barátom, mint amit látsz!
Hanem ez a hasáb, egyben a készülék lába is.
Ezeket a valamiket valakinek le kellett
gyártani, mégpedig ahogy a felületet elnézem, ezek
kérem egyenként készültek kézi munkával! Az ilyen végtelenül unalmas, de
ujjgyakorlatnak
éppen megfelelő feladatokat az ipari tanulók végezték el az iskolákban,
tanműhelyekben.
Én (mint telefonszerelő) például körmös konnektorokat "reszeltem" a pajtásaimmal
a MÜM 14-es műintézetben.
Ami a panel mintázatán szakavatott szemnek
azonnal szembetűnik, az a két részre osztottság.
Amit felül látunk, az a tápegység, amit alul, az maga a RIAA korrektor.
A panel alsó szélén a GE, az persze nem a General Electric jele.
Mivel (ha figyelmesek voltunk) láthattuk, hogy
a panelen nincs hagyományos lemezelt
hálózati trafó, így elárulom, hogy ez az! Már mint ez a trafó, csak nem
hagyományos.
Ugyan picinyke, csekély tömegű, meg oda is van
ragasztva, de a biztonság kedvéért még
külön hozzá is van kötözve a panelhez, méghozzá irigy sárga színű hímző cérnával.
Valljuk be őszintén, azért volt egy letagadhatatlan bája a szocialista (kis)
iparnak.
A táp valahogy úgy néz ki elektromos
szempontból, hogy ellenállás, kondenzátor, ellenállás,
dióda, kondenzátor. Ezzel eljutottunk oda, hogy úgy nagyjából rendelkezésünkre
áll a szükséges
tápfeszültség, csak agyon is vágna, mert a kimeneten leválasztó trafó híján ott
a fázis. Itt jön
a képbe a BC182-es tranzisztorral felépített önrezgő oszcillátor, ami a rádióba
való
porvasmagból készült miniatűr trafó primer oldalát hajtja. A szekunder oldalra
a nagyfrekvencia (értsd valahol 20 kHz felett) miatt igen kisméretű (pontosabban
szólva
kis kapacitású) szűrőkondenzátor is elég. Ezen tápegység alkatrészeinek össztérfogata
kisebb,
mint bármilyen adott korban beszerezhető hálózati trafó. Mondjuk zaj (zajos táp,
RF rászórás)
szempontjából pont egy ilyen kényes helyre (mint a RIAA korrektor) nem való egy
efféle tápegység.
Most mit mondjak erre a megoldásra? A Gelka az nem egy gyár! Bár gyártott pár
dolgot, de inkább
csak hiánypótló volt a szocialista hiánygazdaság gépezetében. Például a nagy
elektronikai
gyáraink nem készítettek autóba való erősítőt, de a Gelka igen. Mindegy ez, hisz
hol van
már ez a világ... A mai fiatalok el sem hiszik, hogy az apróbb dolgok régen nem
Kínában,
hanem itthon nálunk, valamely TSZ (Termelő Szövetkezet) melléküzemágában
készültek.
No, akkor ennyit mára a régmúltról...
képek: Csaba
szöveg: Géza