Zsebtelep
(mert egyszerű dolgokat is jólesik)

Legyen akkor zsebtelep, de hol van nekem ilyenem itthon? Hát hol másutt, mint a polcon.
Az én polcaimon minden van, bár az öttalálatos szelvényem most valahogy nem lelem.
És nem csak most, de 40 éve hiába keresem... No de minek nekem zsebtelep? Már
úgy értem minek, ha manapság nem kell semmibe. Manapság minden oly kicsi,
hogy egy ekkora batár bele sem férne! Persze nekem vannak régi dolgaim.

 

 

Például itt lóg ez a régi elemlámpa. Ez olyan régi, hogy már nem is emlékszem
a forrásra. Ez mindig is itt volt velem, mióta az eszemet tudom.
Ez annyira így van,  hogy túrtam egy régi képet.

 

 

Már ezen a fotón is szerepel a lámpa. Ott ül a Farkas Gyuritól boltolt borzasztó rádiómon.
A két sarokban a legolcsóbb háromutas Videoton hangfal. Jobbra fent a 313 orosz szkóp.
A rádión sok pakli cigeretta, a rádió előtt pár üveg Valeriana a gyomorfekélyes időkből.
Az apukám építette mini tápegység alatt a magam barkácsolta erősítőm, rajta
meg az Unitra M531S lengyel magnóm. Ez annyira rég volt...

 

 

A lámpa világít, pedig emlékeim szerint mostanában biztosan nem kapott új elemet.

 

 

Márpedig ez egy viszonylag új, már műanyag tokozású zsebtelep.
Micsoda emlékek tolulnak a múltból... Hülyébb nevén kisdobozos egyenáram.

 

 

A lámpában el van törve a foncsor.

 

 

El van törve a lencse (ami egy plexi lap) menetes része.

 

 

És az izzó foglalata is el van törve.

 

 

 

Hiába rázom, nem jön ki a lámpából az elem. Az eredeti elképzelés az volt, hogy az elem
burkolata papírból van, a papír pedig puha, és összenyomható. Nem úgy a műanyag!
A szép fekete műanyag tokos Varta elem csak csavarhúzóval jön ki a lámpából.

 

 

Valahogy olyan komor hangulata van, biztos mert túl fekete.

 

 

2004 januári a dátum, vagyis ha most 2011-et írunk, akkor ez az elem több mint 7 éves!
Ehhez képest úgy világít a lámpa, mintha új elem lenne benne.
Hiába no, ha valami nem Kínában készült...
Csak fura, mert elszoktunk tőle.

 

 

Ha eddig működött is a lámpa, most feladta. Mégpedig azért mert kiesett az érintkező,
mikor kiszedtem az elemet. Persze, hogy rossz helyre raktam vissza.

 

 

 

Rugóállításból jó voltam a suliban, s mára sem feledtem el a tanultakat.
Legalább egy kapcsolót még meg tudok javítani...

 

 

Kéne egy újabb fehér papír, mert az előzőt kidobtam, mikor felboncoltam rajta a góliát
elemet. Az A3-as fehér papírokat nálunk medvék őrzik, mint ahogy minden mást is.
Úgy volt, hogy régen rengeteg A3-as papír fogyott a cégnél, tömve volt a szekrény.
Aztán egyszer egyik pillanatról a másikra nullára esett az igény. A befogadására
alkalmas fénymásolók egyik napról a másikra folyosókra, majd onnan udvarra,
végül pedig selejtezés után a szemétre kerültek. Nekem meg ott állt a pincében
a rengeteg papír. Minden kollégát megkérdeztem: Van gyereked? Rajzol? Igen?
Gyere velem, és vigyél a készletből egy bund (500 oldal) hatalmas fehér papírt!
De hiába a sok gyerek, igen lassan fogyott a készlet. Végül az utolsó tömböt magam
hoztam el, a "jó lesz fehér háttérnek szétszedéskor ha kell" igen ingatag logikai alapon.

 

 

Ez a mini fotóállványom. Kell majd a videózáshoz, mikor mindkét kezem foglalt.
Majd egyszer elmesélem, miért néznek ki ilyen szerencsétlenül a lábai.

 

 

Három zsebtelepek a polcról. A negyediket visszaraktam a lámpába. Ezeket nyugodtan
szétszedhetem, mert ezek olyan öregek, hogy már teljesen döglöttek.
Hogy miért tartok döglött elemeket a polcon? Titok!

 

 

Az egyik már a modernebb műanyag tokozású, a másik még a régiféle papírburkolatos.

 

 

A műanyag tokos 1990-es darab, vagyis most 21 éves.

 

 

A papírtokos 1988-ban készült, vagyis már ő is bőven elmúlt 18 éves.
Ez azért fontos, mert le fogom venni róla a ruháját, és ha nem múlt el 18 akkor...
Csak azt nem értem, a lopást miért nem tudják ilyen komolyan bűnüldözni...

 

 

Eleget beszéltem mellé, jöjjön a lényeg!
Bár egyes olvasók szerint sokkal jobban írok, mikor elkalandozok a témától.

 

 

Nem szép dolog ráírni egy elemre, hogy "akku",
még akkor se, ha a felirat a gyár nevéhez tartozott.

 

 

Akkumulátor és szárazelemgyár. A felső felirat stimmel, azaz ez már csak volt...

 

 

Ennyi réz csak az érintkezőknek...
Micsoda pazarlás...

 

 

MSZ (Magyar Szabvány), és KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) 589
Minden szabványosítva volt, és attól eltérni nem lehetet!

 

 

Tizenegy egész, és kilenc tized forint. Modern vacak!
Én még emlékszem a négyötvenes zsebtelepre is. Vagy már ötnegyven volt...

 

 

A zsebtelep tipikus felhasználási területe volt, hogy széles befőttes gumival ráfogatott
az ember kettőt a Sokol rádiója hátára, és akkor a gyorsan kimerülő 9 voltos elem
helyett kapott egy örök darab energiaszintű készüléket. A rádió már valósággal
lemállott az elemekről, de még mindig szólt!

 

 

Az elem ruhája papírból volt. Ha kidobtuk a szemétbe, akkor egyszerűen lebomlott.
Persze ettől még nem volt környezetbarát, hisz a belseje épp elég szennyező.

 

 

Az egyszerűség kedvéért a cellákat fedő takaró lemez is papírból volt.

 

 

A cellák a papír tokba kátránnyal voltak némiképp beragasztva, de főképp lefedve.
Persze az elemből előtörő fehér trutyinak a kátrány nem szabott gátat.

 

 

 

Talán nem is kéne csípőfogó a papírburkolat lefejtéséhez,
de ha egyszer épp ott volt a kezemben...

 

 

Normális dolog szétszedni egy elemet? Normális dolog szétszedni bármit?
Normális dolog, hogy azt nézed, hogy éppen mit szedek szét?
Kit érdekel? A normális emberek mind unalmasak...

 

 

Az alsóneműt is leszedtem róla.

 

 

Itt hever előttünk csupaszon. A lábai szétrakva. Középen lyukas. Ezt már ba...
Akarom mondani, nézzük meg közelebbről.

 

 

Tanultam a szétguruló góliát elem példájából.
Ha ez is nekiállna mállani, hát egyből itt van előttem a szemetes.

 

 

Három sorba kötött cella feszültsége eredetileg 4,5 Volt, de ez ugye már rég elrohadt.
Azért még így is mérhető rajta 1,2 Volt. De vajon áram van-e még benne?

 

 

Van hát! Bár csak 1,5 mikroamper, ami gyakorlatilag semmire sem elég.

 

 

A ferdén átfutó drótok a cellák közti átkötések.
Én találkoztam olyan elemmel, amiből hiányzott az átkötés. Na az hogy jött át a MEO-n?
Régen, még a 80-as években elképesztő mennyiségű zsebtelep fogyott a postánál. Vagy
pofára fordítva volt zsebre téve, vagy bedobva a táskába valami olyanra, ami vezette
az áramot, s ettől gyorsan kimerült. Vagy egyszerűen elhagytuk. Én meg tucatszám
hazahordtam őket, mert nekem igen sokáig telepekből volt a tápegységem. Nálam
kérem minden erősítő először zsebtelepről indult! Csődbe vittem a szocializmust.
Persze azt mondják, a szocializmus eleve működésképtelen, halálraítélt rendszer
volt, meg hogy nem is kár érte. Érdekes, de én pontosan ugyanezt
érzem a jelenlegi rendszerrel kapcsolatban is...

 

 

Mikor nem volt itthon friss elem, de azért kellett volna, mondjuk még azokban az időkben,
mikor még nem volt meg az apukám gyártotta labortáp a zsebrádiók javításához, szóval
olyankor előfordult, hogy egy elemet feltöltöttem a pákatrafóról, vagy megtoltam egy
kicsit vízzel, ha már ki volt száradva. Ehhez persze régiféle szén rudas elem kell,
már csak azért is, hogy ki lehessen belőle húzni.

 

 

 

Nagy nehezen találtam egy fecskendőt, majd megtöltöttem vízzel. A vizet meg
belenyomtam az elembe, mert az eltelt évek során az állásban biztosan kiszáradt.

 

 

Beillesztettem a szén rudat a lyukba.

 

 

 

Úgy éreztem, hogy valami nem stimmel, de azért betoltam a szén rudat a helyére. Talán ismeritek azt
az érzést, mikor az ember nem tudja mi a baj, csak azt, hogy valami nem stimmel. Aztán megvonja
a vállát, és teszi a dolgát tovább. Egyszer pont ugyanígy voltam, mikor egy kiváló barátom autóját
szereltük. Épp a kormányt rángattam volna le a Zsiguliról, mikor elfogott ez a furcsa érzés. Mintha
már történt volna ilyen, csak nem tudom milyen. A következő pillanatban lerántottam a kormányt
a helyéről, és orrnyergen vágtam vele magam. Mit ne mondjak, azonnal beugrott, hogy mi történt
a múltkor is! Most például szerencsém volt. Az elem annyira ki van száradva, hogy benyelte a vizet.
Úgy értem, történt már olyan, hogy nem, és akkor fröcskölt szanaszéjjel a fekete szénporos trutyis víz.

 

 

A nedvesség pótlása után a feltöltött cella feszültsége 1,1 Volt lett.

 

 

Valamint brutális, 2,2 milliamperes áramot szolgáltat!
Ez kb. semmire sem elég, bár egy mikroprocesszor talán eljárna róla.

 

 

Úgy vagyok vele, itt megállok. Ha háromba tépem sem látunk ennél többet.

 

 

Mert mégis minek tépjem szét a maradványokat háromba?
Bár ezt máskor meg szoktam tenni...

 

 

 

Most inkább összeporszívózok.

 

 

Itt ez az elemes doboz, mi lenne ha?
De nem...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.