Signal-402 órásrádió
(szépség)

Annyira büszke a nevére, hogy még a bőr tokjába is bele van préselve.
Lehet is, mert a Signal-402 az egyik legszebb orosz kisrádió.

 

 

Persze úgy általában szép rádiókat gyártottak az oroszok, de ez a két fényes
kerek izé, amiből a bal oldali a rádió skálája, a jobb oldali pedig
az ébresztőóráé, ez kérem egyszerűen gyönyörű!

 

 

A ruháját (bőr tok) négy ruha patent tartja rajta.

 

 

Ez nem műbőr, ez valódi állatból van!
Persze ez nem az állat bőrének eredeti mintázata, hanem utólag az anyagba préselt minta.

 

 

Van, hogy csak ennyi marad egy emberből. Dymo címke egy kisrádió tokjának belsején...
Ez a rádió most épp úgy került elém, hogy anyukám hazahozta a telekről, mondván
nem tudja benne kicserélni az elemet, mert lóg belőle valami drót. Persze a rádió
története ennél sokkal bonyolultabb. A dymoval kinyomott név a rádió eredeti
tulajdonosára utal, ő volt a szomszéd bácsi. Én javítgattam a kisrádióit. Talán meg
is említettem valahol egy régi történetben, mikor a szobában (hol másutt) akkutöltőről
járattam egy légkompresszort, aminek a műanyagcsövén egy fél méteres kürt lógott. Akkor
történt, hogy Girányi bácsi becsengetett, és sírós arccal arra kért, hogy ezt azért ne csináljam.
Egyébként nem szólt sosem a hangos zenélés miatt. Valahogy úgy volt kialakulva a helyzet,
hogy Girányi bácsi kezembe nyomott egy marék beteg kisrádiót, én meg ha megjavítottam
őket, visszaadtam. De nem ugyanazokat, amiket ideadott, hanem csak úgy nagyjából,
darabra. Szóval mindig volt nálam pár igen viharvert kisrádió, aminek már annyi
baja felgyűlt, hogy éppen nem volt kedvem életet lehelni bele. Persze időnként
nekiálltam, és kipofoztam őket. Ez azért is jó volt, mert a következő javítási
hullámban, már voltak korábban, mondhatni előre kipofozott rádiók. Ha nem volt
kedvem barkácsolni, akkor is volt mit visszaadni. Nem mondom, hogy nem tűnt fel a dolog,
már mint az, hogy honnan a sok beteg kisrádió, csak nem érdekelt. Aztán egyszer bementem
beszélgetni Girányi bácsihoz, és mikor kivett egy újabb javítani való alanyt a szekrényből,
titkon belestem. Olyan negyed négyzetméternyi területen csak rádió volt a szekrényben.
Hogy minek egy szobakonyhába ennyi rádió? Sajnos Girányi bácsi már nincs köztünk,
nem tudom tőle megkérdezni. Először a felesége ment el, majd pár évre rá a bácsi is.
Maguknak való emberek voltak, nem nagyon beszélgettünk, nem tudtam, hogy
a bácsi beteg. Prosztatarák. Egyik délután becsengettem, visszaadtam pár kisrádiót.
Az egyikre azt mondtam, sajnos már nem tudok mit kezdeni vele, minden része beteg.
Van az az állapot, mikor már nincs értelme tovább kínozni szegényt. Pár nap múlva
Girányi bácsi beszedte az összes gyógyszert amit csak otthon talált, majd lefeküdt,
és az örökkévalóságba álmodta magát. Persze az öngyilkosságnak semmi köze
sem volt ahhoz, amit a kisrádióról mondtam, de azóta valahogy sokkal
nehezebben mondom ki bármire, hogy ez már javíthatatlan...

 

 

A műanyag dobozra is rá van írva a rádió neve, és bőr tok nélkül is szép.
Volt ennek a rádiónak egy olyan változata, ahol nem egymás mellett,
hanem egymás alatt voltak a skálák. Az is pont ugyanilyen szép
volt, vagy talán még szebb is, mert arányosabb volt a forma.

 

 

Csak nem tudtam megállni! Lementem a pincébe, és lefotóztam az egyel régebbi típust.
Egyik szebb, mint a másik!

 

 

A hangszóró zöme a fémrács mögött van, egy kisebb része a műanyag rács mögött.

 

 

Szokásos gombok, úgy mint állomáskereső és hangerő, mely egyben a bekapcsoló gomb is.
A fényes kerek az óra felhúzó (és egyben beállító) gombja.

 

 

A hátlapon van minden. Egyrészt rá van írva, hogy Tento, ez a gyár neve.
Aztán rá van még írva ide is, hogy Signal-402, és hogy Made in USSR
Van még itt egy hullámváltó kapcsoló, és még egy az ébresztőnek.

 

 

Találtam benne elemet is, bár nem hiszem, hogy energiát is találnék benne.

 

 

A doboz szokatlan felépítmény.
Az eleje, és a háta között van még egy fehér keret is.
Ettől ugyan jobban mutat a rádió, csak a bőr tokban ez nem igazán látszik.

 

 

Járt már nálam, mert azt a mini szíjtárcsa szerű valamit én szoktam távtartónak használni.

 

 

Szép rend van a rádióban. Ha valaki mégsem boldogulna,
akkor az alkatrészek pozíciószámai rá vannak írva a panelra.
Persze ahhoz, hogy tudjuk melyik alkatrészt keressük, kell a rajz.

 

 

Még jó, hogy az oroszok rendes népek, szinte minden rádiójuk rajza kint van a neten.
Csak meg kell keresni, majd a talált djvu fájlból kiszerkeszteni a képeket.
Szóval itt ez a rajz, benne a pozíciószámok. Hogy ne kelljen addig
forgatni a panelt, míg le nem szédülnek róla az alkatrészek...

 

 

...íme itt a panel pozíciószámozott beültetési rajza. Ha valaki ezen segédletek alapján sem
talál meg valamit a rádióban, akkor biztos lehet benne, hogy valamelyik rajzban van a hiba.
Ez az oroszok kedvenc szokása volt. Olyan volt náluk a műszaki dokumentáció, mint
mondjuk a térkép. Persze egy térkép esetében még csak csak érteni,
az ellenség megtévesztése, de egy zsebrádiónál mi értelme?

 

 

Ha a képernyődön úgy látszik, hogy a hangerőszabályzó potméter gombocskája enyhén
tojásdad alakú, akkor rendben vannak a monitorod geometriai beállításai. Én nem tudom,
hogy miből készültek ezek a műanyag gombok (gondolom műanyagból), de tipikusan
ez a Sokol mintájú tekerő hajlamos rá, hogy lekopjanak róla a recék. Ha lekopott
hát lekopott, ilyenkor nincs mit tenni. Ki kell cserélni. No de ha nem recseg,
akkor még maradhat pár menetre azzal a trükkel, hogy háromszögletű
tűreszelővel belegyógyítom a hiányzó recéket a gomb anyagába.
Gyorsabban megvagyok vele, mint a cserével, csak persze
a gombnak a műtéttől kicsit tojás formája lesz...

 

 

A hangfrekvenciás erősítő trafós, de a tranzisztorok már nem germánium, hanem
szilícium alapú KT315b típusúak. Ráadásul mind az! Ez az egyik nagy előnye az Si
tranzisztoroknak. Már úgy értem az, hogy nem is létezik belőlük ebben a méretben
olyan pocsék darab, ami ne állná meg a helyét egy AM zsebrádió bármely posztján.
Egy KT315b (vagy egy BC182) könnyedén rezeg 20 MHz-en, miközben
bőven van benne annyi energia, hogy meghajtsa a hangszórót.

 

 

A Sokol hullámváltó kapcsolója nyitott, ahhoz legalább hozzáférek.
Ez viszont zárt. Cserébe nem is kell hozzányúlni, mivel nem hajlamos a kontakthibára.

 

 

Az oroszoknak különös érzékük van ahhoz, hogy teljesen lehetetlen forma
alkatrészeket gyártsanak. A kép közepén a szögletes szürke hasáb, az egy zéner dióda.

 

 

A KF trafók árnyékoló serlegei meg úgy néznek ki, mintha aranyszín cukorból
volnának, és a napsütéstől elkezdett volna leolvadni a tetejük.

 

 

Az oszcillátor tekercsek árnyékoló burája műanyagból van.
A műanyag nem jó árnyékolásnak (ha csak nem napfényről van szó), akkor meg minek?

 

 

Már majdnem azt írtam, hogy a forgókondi fedője nem átlátszó, mikor beugrott,
hogy az oroszoknál nem is szokott átlátszó lenni.

 

 

Az állomáskereső gombja igen furcsa forma, de csak a csapágyazás miatt ilyen.

 

 

Találtam egy csavart, illetve a hangszóró mágnese fogta.

 

 

Az előlapban van a hangszóró, és az óra.

 

 

A hangszóró a megszokott forma, de nem csavarok, hanem rugók tartják a helyén.

 

 

Az óra ebbe a lehetetlen színű tokba van zárva. Ez az óra kapható volt a Keravill
üzletekben, és olyan sikeres volt, hogy a barkácsoló kedvű amatőrök
sok más rádióba is beépítették, így alakítva azt ébresztőssé.

 

 

Itt van példának ez a Videoton kisrádió, aminek a bal sarkába lett belevarázsolva
egy Signal óra. Ez nem az én készülékem, a Vateráról van a kép. Nem vagyok
képrabló típus, én szívem szerint elkérném a tulajtól további felhasználásra,
csak a Vatera azonnal kitilt, ha álnokul megpróbálom felvenni az eladóval
a kapcsolatot. Pedig épp nem biznicelni akarok, csak ezt ott ugye tilos...
Igaz, akár meg is vehetném az adott rádiót, csak már nem férek tőlük!
Ha neked kell, még (legalábbis a cikk írásának pillanatában) eladó.

 

 

Még a panel sarkára is rá van írva a típus!

 

 

A forgókondi meghajtása. Most mit mondjak?
Azt, hogy el van bonyolítva, vagy azt, hogy rendesen meg van csinálva?

 

 

Szép nagy szögletes ferritrúd van benne.

 

 

A Sokol mintájú potmétert eredetileg a lábai tartják a panelban, csak nem nagyon.
Gondolom erre a problémára született megoldásnak a két csavar tartotta lapocska.

 

 

Anyukám egyrészt nem ismerte a ruha patent csatlakozót. Felmerült bennem a kérdés,
hogy tényleg nem látott még eddig 9 Voltos elemet? Persze míg apukám élt, sosem
kellett ilyesmivel foglalkoznia, szóval megtörténhet. Másrészt mami megijedt
a lógó dróttól, ami a telepcsatlakozóról szakadt le.

 

 

Tök jó, mikor valami olyan van a képen, amit egyszer már szétszedtem.
Csak be kell szúrni a linket.

 

 

Azért kellett oda az a lyuk, hogy át tudjam rajta fűzni a drótokat.

 

 

Ha ugyanis így kötöm be őket, akkor ha ki is vannak téve némi hajlításnak, de semmiképp
sem a forrasztásnál. Vagyis így nem fog letörni (leszakadni) a drót a csatlakozóról.
Az elemnek meg egyáltalán nincs útban a másik oldalon kilógó két szál drót.

 

 

Mielőtt rátenném a hátulját is, azért megnézem, hogy szól-e. Nem szól. Örvendek...

 

 

 

Nincs egy bonyolult baja, csak a hangerőszabályzó gomb melletti kondenzátor szakadt.
Tudni kell, hogy hová kell nyúlni, és azonnal meg is van a hiba oka.

 

 

Vajon mi a francnyavalya lehet a rézputtonyban?
A kapcsolási rajzból az derül ki, hogy a demodulátor kört meghajtó tranzisztor.

 

 

Mi lenne, ha szétszedném ezt az elemet?
Miért is ne? Energia már úgysem volt benne semmi, mert kicsit régi.
Persze nem most szedem szét, hanem majd valamikor máskor.
(illetve most szedem szét, csak majd máskor nézzük meg)

 

 

Tologattam az ébresztő kapcsolóját, s közben azon gondolkodtam, vajon mi tartja a helyén.
Semmi. Illetve mindössze az, hogy egymásba szorulnak az érintkezők.

 

 

Hogy Marconi találta fel a rádiót? Persze... Popov! Bizony bizony, mindent az oroszok!
Hiszen még a nullára lecsökkenő kapacitású kondenzátort sem a kínaiak találták fel.

 

 

 

A hibás kondi cseréje után azonnal megszólalt a rádió.

 

 

Kicsit idegenül hat az orosz alkatrészek közt a fekete bárány.

 

 

Újra egyben, mehet vissza a telekre.

 

 

 

Végigtekertem a sávon, lássuk működik-e rendesen. Csak a Kossuth adót hozza be.
Telekre jó lesz... Gondoltam nézek egy jobb rádiót anyámnak a polcról, de
a többi tán még ilyen állapotban sincs. Ennyit mára a rádióimról...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.