Előerősítő
(saját gyártmány)

A múltkori szőnyegcsere kapcsán, ha már úgy is kijött a helyéről minden alapon,
szétszedem a Hi-Fi toronyban megbúvó gépeimet. Van amit csak bemutatás
végett, van amit javítási célzattal. Szóval most az van, hogy a nagyszoba
egyik sarkában a Hi-Fi torony faváza árválkodik.

 

 

A másik sarokban pedig a bele való gépek. Elsőnek a magam építette előerősítőmet
fogjuk megtekinteni. Egyrészt ő van felül, másrészt ebbe kell beledugni a többiből
jövő összes kábelt. Vagyis ezt célszerű először visszatenni a helyére.

 

 

Ez az én előerősítőm. Magam barkácsoltam a saját igényeim kielégítésére. Nem tudom
elgondolkodtatok-e már azon, hogy valami mért olyan, amilyen. Mivel épp itt vagyunk,
természetesen erről a gépről, illetve születésének körülményeiről fogok ma mesélni.
Egyrészt felmerül az emberben a kérdés, hogy miért ilyen lapos ez a doboz. Azért,
mert így is minden belefért a dobozba. Másrészt meg azért, mert kellett a hely.
Régen, mikor nem volt Hi-Fi torony a szobámban, minden gépem egymáson
volt az asztalon, két oszlopban. Ha az előerősítő 10 centi magas lett volna,
akkor egyszerűen nem értem volna el a felül lévő AKAI orsós gombjait.

 

 

Azért ilyen szép, minden irányból ívelt ez a gomb, mert addig mászkáltam
a városban, míg végre sikerült ilyeneket kapnom. A korabeli (80-as évek)
választékára jellemző volt, hogy nem kaptam piros gombot a hálózati
kapcsolóhoz. Most meg már nem is akarom kicserélni.

 

 

Mégis miért van kilenc bemenete? Átlag előerősítőnek úgy 3-4-5 szokott lenni.
Ez azért alakult így, mert szerettem (na jó, akkor még most is szeretem) halmozni
a szép fényes dolgokat. Ha visszagondolok, akkor az jön ki, hogy előfordult, hogy
egyszerre négy magnóm is volt. Persze egyszerre úgy sem használja őket az ember...
De ha már egyszer vannak, akkor ne kelljen már dugdosni a drótokat, mikor pont erre
van kitalálva az előerősítő! Illetve jelforrás választó, de ez most mindegy. A tuner
az ugye a rádió (csak erősítő nélkül), ebből eddig mindig elég volt egy. Az AUX
(tartalék) bemenetek (és persze kimenetek is) kétféle célra valók. Az AUX-1-be
bármit bele lehet dugni hátul. Jelenleg ide van bekötve a számítógép ki és bemenete.
Az AUX-2 nem hátul van, hanem elől, két 6,3-as jack aljzaton. Ez azért jó, mert mikor
hirtelen kell egy ki vagy bemenet, akkor nem kell hátul babrálni a drótokkal. Pláne úgy,
hogy ez szinte képtelenség, mikor három másik gép van az előerősítő tetején. A Phono
és a CD bemenet pedig azért van, mert még volt hagyományos lemezjátszóm, de
már volt CD lemezjátszóm is. Ha kilencesnél hosszabb Isostat kapcsolósort
kaptam volna, valószínűleg ez a mese is tovább tartott volna...

 

 

Tape out killer: Mint a neve is mutatja, kiöli a jelet a magnóhoz való kimenetekből.
Ez arra kell, mert ez a gép nem un. bolond biztos. Vagyis mikor épp valamely magnó
jelére kapcsolok, nem szünteti meg az adott eszközhöz tartozó kimeneti jelet. Magyarul:
Be tud gerjedni a magnó, ha saját magáról akarok vele felvenni. Persze ehhez az is kell,
hogy direkt mellényúljak. Amúgy meg azt tapasztaltam, hogy mintha fordítva lenne
bekötve ez a nyomógomb. Nem akkor kapcsolja le a kimeneteket, mikor benyomom.

Tape EQ / Amp EQ: Mint az látható, ezen az előerősítőn nincsenek meg a szokásos
szabályzószervek. Se hangerő, se balansz, se hangszín gombok. A hangerő és a balansz
nálam a végfok egységbe került. Ennek semmi különösebb értelmes oka nincs, ha csak
az nem, hogy nélkülük bután üresnek tűnne az utánépített QUAD405 előlapja. Hangszín
gombok pedig azért nincsenek, mert korábban (hosszú évek munkájával) elkészült az
ekvalizerem. Ha meg már van egy egész dobozra való (kétszer 10 csatorna) hangszín-
szabályzó gombom, ugyan minek legyen belőle még kettő? Visszatérve a témához
(ma ilyen kalandozós napom van), a két EQ gombbal azt lehet kiválasztani, hogy a
sokcsatornás hangszínszabályzó doboz hová legyen csatlakoztatva. Amp EQ állásban
az előerősítő és a végfok közé van bekötve. Tape EQ állásban pedig a magnókimenetek
felé. Tehát ha az a hülye ötletem támadna, hogy úgy készítek felvételt valamely magnóval,
hogy bele hangszínszabályozok a jelbe, ez egy gombnyomásra megvan. Ha nem volna itt ez
a két gomb, egy ilyen egyszerű művelethez rojtosra kéne kábelezni az egész miskulanciát!

A Tape akt gomb a magnókimenetekhez rendelt erősítőfokozatot kapcsolja be. Ha nincs
benyomva, akkor egy (illetve k*rva sok) relé kikapcsolja, pontosabban szólva kiköti
az erősítőt a jelútból. Az Amp akt gomb a végfok kimenetek (kettő is van belőlük
hátul) erősítőjét kapcsolja ki-be. Illetve pont mint az előbb, relézi ki a jelútból.

A működés ennél azért kicsit komplexebb. Ez az erősítő ugyanis az összes eddig
általam látotthoz képest tud még egy kunsztot. Akkor is működik, ha kikapcsolom!
Vagyis ha nincs benne áram, akkor a relék teljesen kiiktatják az összes erősítő
fokozatot. Ha nincs áram alatt, akkor úgy működik, mintha egy teljesen
passzív eszköz lenne. Nem erősít semmit, csak kapcsol. Ha be van kapcsolva,
egyes részegységei akkor is kikapcsolhatók a jelútból. Bevallom, jó ha évente
párszor bekapcsolom. Normál zenehallgatáshoz, felvételhez, nem kell plusz
erősítés. Ha meg bömböltetni akarom, csak benyomom a powert, meg
az Amp akt gombot, oszt hagy szóljon!

Az az egy szem tolópotméter meg... Szóval az úgy volt, hogy ennek az erősítőnek
volt egy elődje. Itt és most nem akarom kivesézni, majd egyszer azt (illetve csak
a maradékát) is körbefényképezem. Mivel a régi erősítőmben volt
térhatásszabályzó, amit néha használtam is, ide is került egy.
Ha nem lenne itt, két centivel laposabb lehetett volna a doboz.

 

 

Ha nem nyomom meg a Phono akt gombot, akkor a hagyományos lemezjátszó bemenet
egyszerű (vonalszintű) bemenetnek használható. Ez egyrészt azért jó, mert ha szükséges,
be tudok dugni egy újabb vonalszintű gépet. Másrészt pedig olyan lemezjátszót
is fogad az előerősítő, amiben már eleve benne van a RIAA korrektor.

A monitor kapcsoló a Tape-1 bemenethez tartozik. Ha tudtam volna, hogy
több monitorozható (értsd három fejes) magnóm is lesz, biztosan
lett volna felette egy körkapcsoló, 1-től 4-ig felirattal.

A Tunning gomb a térhatásszabályzót kapcsolja be. Tudom én (most már), hogy
egy darab "n" betűvel kell írni. Meg azt is tudom (most már), hogy a tuning
az inkább hangolást jelent, mint sztereó bázisszélesség szabályozást.

A mono gombot gondolom nem kell magyaráznom.

Az utolsó gomb, bevallom, feladta a leckét. Néztem hülyén. (ilyen az arcom) Ízlelgettem
a nyilakat, de nem jöttem rá, hogy mi a szart csinálhat ez a gomb! Jó, ez nálam előfordul.
Például a frekvenciamérőmön van egy ismeretlen funkciójú kapcsolóállás. Hiába is nézem
a rajzot, nem értem mit akartam vele mérni abban az állásban. Jelen esetben persze rögvest
megoldódott a rejtély, mikor mindent összekábeleztem, majd megnyomtam a gombot.
Egyből beugrott a funkciója! Csatornafordító. Vagyis ha benyomom, felcseréli
a jobb és a bal csatornát. Ez a gomb akkor kell, mikor mono műsort
akarok hallgatni monóban, de a másik hangszóróból. Ezzel
a gombbal választhatok, nem kell a balanszot tekergetni.

A két kerek lyuk pedig az Aux-2 csatlakozóhoz tartózó ki és bemenet.
Nagyon jó, hogy vannak! Ide szoktam bedugni mindenféle kábeleket, mikor
valami audió gépet barkácsolok. Persze most változtattam a helyzeten, mert ha
már úgy is szét volt szedve a szoba, húztam egy kábelt a Tape-4-től az asztalomig,
hogy ne lógjon keresztben a kábel a szobában, mikor épp kell egy ki, vagy bemenet.

 

 

Nem sok értelme van a LED-eknek, ha csak az nem, látom, ha épp bekapcsolva
felejtettem az Amp akt gombot. Persze ezt meg minek látni, mikor hallom is.

A doboz előlapja fekete, mert rájöttem, hogyan lehet tartós és szép matt
feketét fényezni. Walkyd fekete színező paszta. Vettem egy kilós dobozzal.
Fekete mint a korom! Ha felhígítom bármivel (eddig még semmiféle hígítóval
sem veszett össze), akkor gyönyörű szürkés matt fekete színt kapok. Felhordani
meg kézi hajlakk szóróval szoktam. Kiszórás után úgy terül, hogy olyat csak
álmodni lehet! Még sosem sikerült pöttyöset festenem vele. Kár, hogy már
nem kapható. A majd harminc éves dobozba pedig beszáradt a festék.

Az előlap széle olyan, mintha vastag alumíniumból lenne a doboz. Persze nem,
hiszen fából van. Ezt a furcsa, vastag és keskeny szeletekre vágott öntapadós
alumínium fóliát egészen véletlenül vettem a Dózsa György úti Ezermester
boltban. Persze már ez sincs meg... De az öntapadós szalagok még megvannak!
Múltkor használtam is belőle egy darabkát az M531-es magnóhoz. Szóval ha épp
nem járok aznap az ezermesterben, nem lenne alu szín szegélye az előlapnak.
Andi szerint meg ez a kép a jobb, ahol tükröződnek a LED-ek az asztallapon.

 

 

Miért van fából a doboz? Mert ehhez fértem hozzá. Ez sem volt egy egyszerű eset. Az úgy
van, hogy aki ismeri a rendszert, az ki tudja használni, aki pedig nem, az nem. Szóval az
úgy volt, hogy volt a raktárban (Posta, József központ), mégpedig rétegelt lemezből,
10 milli vastag, un. 30x40-es fatábla. (épp egy ilyet látunk a képen) Csakhogy nem
adtak belőle! Ez az anyag ugyanis a TMK brigád részére volt fenntartva. A TMK
brigádot meg hiába kértem, nem adtak. Gondoltam kitalálok valamit. Ez persze
sokszor nem sikerült, de jelen esetben töprengésemet siker koronázta. Tehát
a helyzet a következő volt. A főnök csak azt nézte, elszámoltam-e az EVA66-os
főnök titkári készülék csatlakozója (tasak) alá kötelező jelleggel beépítendő fatáblát.
Ez egy értéktelen valami volt, puhafából, kb. akkora méretben mint egy pakli cigi.
Ha oda volt írva az elszámolásba a megfelelő rubrikába, hogy fatábla, akkor rendben.
Az, hogy én kiegészítésnek azt is odaírtam, hogy 30x40-es, az a főnököt nem érdekelte.
Aki az anyagot lekönyvelte (hölgy), neki fogalma sem volt róla, hogy mi ez. Volt belőle
a nevemen, elszámoltam, főnököm aláírta, ő meg lekönyvelte rólam. A raktárost, aki
szólhatott volna érte, hogy minek nekem a TMK brigádnak való fatábla, egyrészt
nem érdekelte. Másrészt azért sem érdekelte, mert mindig szépen le volt könyvelve
a nevemről. A lényeg az volt, hogy leltárnál (vagy egyszerű tartozás lista készítéskor)
nullán legyek. Így fel sem merült, hogy kérdezni kell tőlem valamit. Így esett, hogy
a gépeim mind a raktárból származó fatáblákból készült dobozokba kerültek.

 

 

No de honnan van ez a gumiláb? Ha a 80-as években az ember bement a boltba, és azt
találta mondani, hogy gumilábat szeretne, akkor un. WC gumilábat kapott. Apukám
minden műszerre ilyet szerelt. Például a pákatrafón, vagy az akkutöltőn is WC-re,
pontosabban szólva vécédeszkára való gumiláb van. Én meg szeretem, ha valami
ilyen szép, mint mondjuk ez a gumiláb. Szóval az úgy volt, hogy valami cégnél
(szerintem valami színiiskola) dolgoztunk. Éppen az összes telefon leszerelésével
voltunk elfoglalva, mert teljes épület felújításba kezdtek. Volt egy nagyon szép
dobozolású személyhívó rendszer. Hagy ne keressek most róla képet. (nem is
találtam) Szép szürke doboz fémből. Szép hangszórórács, Szemnek igencsak
tetsző arányos felépítés. Egy fél köbméter volt belőle az egyik sarokba szórva.
Valami portásarcú egyén felügyelt ránk telefon leszerelés közben. Mondtam neki:
Hohó! Nekem kell egy olyan dobozka! És nem kaptam! Pedig a szocializmusban
telefonzsinórt, telefonkonnektort, szinte bármire lehetett cserélni. Mérgemben
kiszedtem az összes hangszóródobozkából a gumilábat. Hogy miért nem hoztam
el egy hangszórós dobozt? Mert az lopás lett volna. A gumilábak begyűjtése meg
legfeljebb gyerekes bosszú. Szóval ilyen bonyolult úton jutottam a gumilábakhoz.

 

 

Hatalmas csavarok tartják a doboz tetejét. Ez azért kell, mert mikor még nem volt
Hi-Fi torony, akkor egymáson voltak a gépek. Vagyis ennek a doboznak ki kellett
bírnia a tetején ücsörgő QUAD405-öt, meg az azon trónoló AKAI orsóst.

 

 

A gép hátán példás rend van, és persze rendszer is. Igaz, csak közelről látszik.
Nézzük meg akkor közelről.

 

 

Még hálózati biztosíték is van benne, pedig az nekem nem volt szokásom! A 24 Voltos
ki és bemenet lényege csak akkor ugrott be, mikor kinyitottam a dobozt. Ha az "In"
feliratú RCA aljzatba 24 Voltot vezetünk, a hálózati kapcsolótól függetlenül (relé
van a táppanelen) bekapcsolható az előerősítő. Az "Out" jelű csatlakozónál fogva
pedig össze volt kábelezve az ekvalizerrel. Vagyis ha az előerősítőn benyomtam
valamelyik EQ gombot, akkor bekapcsolt a hangszínszabályzó doboz.
Magyarán szólva kezdtem rendszerben gondolkodni.

 

 

Bemenetek.
A feliratozást betűsablon vonalzóval oldottam meg. Meg nem mondom mi a neve.
Nagyon zöld, meg nagyon sárga, de leginkább nagyon drága.
A Petőfi csarnokban vettem fillérekért...

 

 

Ezek meg a kimenetek.
Először féltem, hogy a lakk szét fogja mosni a ceruzás írást, de mint az látszik, nem tette.

 

 

Még egy marék csatlakozó. Mint az jól látható, nem volt hat darab egyforma fejű csavarom.
Már az előbb említett Dózsa György úti ezermester boltot sem sokan ismerték, de a Ferenc
körúton találhatót talán még kevesebben. Akkorka volt, mint valami mini butik. A városban
sehol másutt nem lehetett (vagy csak én nem tudtam róla) szépfejű csavarokat kapni, csak itt.
Egyszer, mikor már nagyon untam, hogy nincs itthon két egyforma csavar, beszabadultam
a boltba, és jól bevásároltam. Még most is van azokból a csavarokból...

 

 

A gép úgy nyílik ki, hogyha az oldalsó csavarokat kitekerem. Erre leemelhető a fedele.
A szigetelőszalag borítás alatt öntapadós alumínium tapéta van. Persze ilyesmit sem
lehetet kapni a boltban, szóval ez sem pontosan az ami. Eredetileg a pénzbedobós
telefonokhoz való, már lejárt érvényességű tájékoztató felirat. Mikor ki akarták
dobni, hoztam egy paksamétát. Pár éve még láttam is egy randa zöld szatyorban.
Mikor hoztam, persze még nem tudtam mire lesz jó, de végül is árnyékolásnak bevált.

 

 

Ez az összekötő elem nem tudom miből van. Könnyen megeshet, hogy ez is valami
telefonos anyag. Vagy mondjuk Ezermester egységcsomagból származik. Az Ezermester
egységcsomag egy igen érdekes szerzet volt. Bement az ember a boltba, lecsapott
a pultra 30 forintot, erre kapott egy szatyor alkatrészt. No nem ám válogatva,
hanem zsákbamacska módra! Volt, hogy értéktelennek ítéltem a szatyor
egész tartalmát. De persze az is megesett, hogy kincsek voltak benne.

 

 

Íme a gép belülről. A panelekre dobott papírok a készülék dokumentációja. Így biztos,
hogy megtalálom mikor kell! Szivacsdarabka a papírokon, hogy ne kóricáljanak
szét a dobozban. No nem mintha lóbáznám... A szivacsot összenyomtam
mikor kivettem. Azért szivacs, hogy rugózzon! Hát ez többet nem...

 

 

Érdekes, hogy ez a lap nem papírból van, hanem egészen vékony műanyagból.
Hogy miért cseréltem le a kockás papírt? Ki tudja már azt...

 

 

Lehet, hogy ez valami fúrósablon volt?

 

 

Minden bemenethez tartozik egy tranzisztoros leválasztó erősítő. Más gépekben ez nem
így szokott lenni. Általában csak egyetlen közös erősítő van, aminek a bemenetén van
a műsorforrás választó kapcsoló. Most majdnem elárultam a titkot, hogy mivégre
ez a rengeteg alkatrész, csak az az igazság, hogy nem ugrik be...

 

 

Van benne anyag rendesen! Közvetlen miután ezzel elkészültem, azonmód terveztem
egy minimál koncepciósat is. Jobb az úgy, ha nincsenek a jelútban felesleges dolgok!
Persze nem készült el, hiszen mégis mi a csudának nekem kettő?

 

 

Na még egy panel! Az ezüst szín kondenzátor valami Tesla gépből származik.

 

 

Ez a trafó az EVA fedőnevű NDK gyártmányú, főnök-titkári berendezés tápegységéből
lett átvéve szocialista megőrzésre. (hazahordtuk az egész szocializmust)
Ahogy elnézem, még csak át sem kellett tekercselnem.
Kedveltem ezt a trafót, az osztott csévéje miatt.

 

 

A tápegység panelja a hálózati kapcsolót áthidaló relével. (jobbra fent)

 

 

Balra egy Mikroelektronikai Vállalat által gyártott 7824-es, jobbra pedig egy koreai.

 

 

Hatalmas kék MM elkó. Ezek még nem száradtak ki, nem puffadtak fel. Már úgy értem,
hogy egyáltalán nem is volt szokásuk. Persze az is igaz, hogy nem Kínában készültek.
Az aranysárga kondenzátoroknak is külön történetük van. (mint ahogy itt szinte
minden alkatrésznek) Valamikor a 70-es évek végén, az Ivánka utcai tanműhelyben
kiraktak a szemétbe valamiféle szűrőköröket. Ilyen kondik (már úgy értem ezek) voltak
benne, meg idióta forma fazékmagos tekercsek. Megkérdeztem, elhozhatom-e őket?
A szemetet? Miért ne? Ha akarom, akár mind a három köbmétert! Persze nem voltam
telhetetlen. (pedig de) Még most is van ezekből a kondenzátorokból a dobozaimban.

 

 

Isostat kapcsolósor. Lehetett választani, hogy vagy ez, vagy a dzsekszli. (körkapcsoló)
A tekerőgomb soros elérésű, ez meg párhuzamos. Mint az látható, bele is túrtam
utólag a rendszerbe. (pótlólag beépített zöld drótok, de erről kicsit később)

 

 

Az úgy volt, hogy vonalszint szabvány ide, összedugható kompatibilis jelszintű gépek oda,
az egyik üvölt mint a sakál, a másik meg alig hallatszik. Gondoltam miért is ne oldanám
meg ezt a problémát, s beépítettem egy marék trimmer potmétert a dobozba. A túl erős
kimenti jelszintet produkáló gépekből kicsit visszatekertem. Nem egy szokásos funkciója
ez egy előerősítőnek. Annyira nem, hogy a következőből (ami megmaradt tervszinten)
ki is hagytam a potmétereket. Már persze természetesen csak úgy képzeletben...

 

 

Na, akkor most jöjjön a zöld drótokról szóló mese. Szerettem volna egy olyat, hogy
közvetlen CD bemenet. Vagyis a kapcsolóknak egy olyan állása, mikor is a CD
lemezjátszó bemenet direktbe van összedrótozva az AMP-1 jelű kimenettel.
Ez utólag elég kivitelezhetetlennek tűnt, de mint az a képen látható, ha
másban nem is, de drótban jó vagyok. Mivel nem volt plusz kapcsoló,
ezért úgy oldottam meg, hogy ha benyomom egyszerre a Tape-3 és a Tape-4
jelű gombokat, akkor ebből a gombkombinációból direkt CD bemenet lesz.
Hogy ezt a lehetőséget hogyan sikerül kikövetkeztetnem a kapcsolási rajzból,
az számomra is rejtély! Akit esetleg érdekel a készülék műszaki
dokumentációja (szöveges körítéssel), az kattintson ide.

 

 

Nem lett volna lehetetlen feladat, hogy összehozzam az összes alkatrészt egyetlen panelre,
de nem tettem meg. Vagy kedvem nem volt, vagy 30x40 centis panelem. Ennek lett
az a vége, hogy rengeteget kellett kábelezni a dobozon belül. Ha meg már úgy
is telefonos vagyok, egész nap kábelekkel dolgozom, igazán nem lehetett
probléma összedobni egy kábelkorbácsot. No de honnan vannak a szép
színes hajlékony vezetékek? Ezek egy un. kulcsos berendezésről levágott
kábelből lettek kitermelve. Az úgy volt, hogy a készüléket, és a falon lévő
kifejtési pontot összekötő kábel volt vagy 10 méter hosszú. Az ügyfélnek ez
annyira nem tetszett, hogy több ezres (akkori mértékkel mérve komoly anyagi)
ajánlatot tett, csak vágjunk ki valahogy 7 métert a 10-ből. Nekem meg épp ilyen,
Gyulai kolbász vastagságú, hajlékony kábelre volt ingerenciám.
És a pénzel is úgy voltam, hogy az is mindig jól jön.
Főnököm intézte a pénzt, én vágtam a kábelt.

 

 

Talán zúgott a trafó, s ezért van lekenve valamivel...

 

 

Négymorzés, aranyozott kontaktusos National relé. Ilyet se lehetett kapni a boltban.
Ezek meg onnan vannak, hogy minden EP központhoz (alközpont) adtak egy marékkal.
Sokáig nem tudtam, hogy minek, hiszen ezek nem bele való relék voltak. Az EP az már
elektronikus alközpont volt. Aztán egyszer egy műszerész elmagyarázta. Ebből a reléből
két darab volt, egy ránézésre sehová sem való panelen. Ezt a kis panelt bele lehetett
dugni az alközpont rendezőjének egy igencsak eldugott aljzatába. Ha jól kötötte
be az ember a drótokat, akkor áramszünet esetén az alközpont az egyik fővonalat
(vagy akár többet is) lekapcsolta a portára (vagy máshova), hogyha mondjuk tűz van,
a portás ne maradjon már városi vonal nélkül. Senki sem használta ezt a funkciót.
Nem is tudta volna, mert amerre csak jártam, begyűjtöttem a relés paneleket.

 

 

Ez is egy olyan dolog, amit sosem sikerült megtanulnom.
Másnak sikerül leolvasni az alkatrészekről a színkódot, nekem meg papírból is alig.

 

 

A bemeneti erősítők fokozatai. (rengeteg van belőlük) A kék színű sovány kondenzátorok
NDK telefonmikrofonból lettek kitermelve. Ilyet már mutattam szétszedve az egyik
CB76-os készüléknél. A sárga szénréteg ellenállások pedig a Kandó Kálmán
iskola néhai számítógépéből származnak, amit egy bund telefonvezetékért
cserébe (mondom, jó kis valuta volt az) cseréltem el egy villanyszerelővel.

 

 

A tranzisztor alá nem kell alátét, de van aki rakott.
Kiszedtem valamiből egy nagy marékkal, majd újrahasznosítottam.

 

 

Miután készlettem a hátlappal, becsavaroztam az aljzatokat, majd nekiálltam forrasztani.
Szóval egyből rájöttem (csak persze már későn), hogy nem kéne hőre
lágyuló műanyag lapra forrszemeket csavarozni.

 

 

Az előlap alig három milliméter vastag, nem állna meg benne a csavar. Gondoltam
ráragasztok hátulról egy plusz darabkát. Ekkor meg nem ért át a tolópotméter
nyele a gombig, mert vastag lett az előlap. Még jó, hogy csak gondolatban
játszottam el a dologgal. Végül azt találtam ki, hogy kivágok egy akkora
csíkot az előlapból, amiben lehet tologatni a gombot, majd hátulról egy
nagyobb darab műanyaglappal megspanolom az előlapot. Így ott, ahol
a gomb van, ott vékony, ahol meg a csavar, ott meg vastag. Ráadásul
a gomb is jól mutat besüllyesztve. Néha nagyon el tudtam
ám szállni az ilyen apró részletekkel...

 

 

Bevallom őszintén, hogy ezen kép alapján nem jöttem rá, hogy mégis mi a csuda tartja
a helyükön a Jack aljzatokat. Meg az sem tiszta, hogy a balra fent látható csavart,
ami az előlapot fogja az oldallaphoz, mégis hogyan tekertem be. Gondolom
sorrendi összeszerelés volt. Nem mindegy? Ha nem akarom
(vagy nem kell) szétszedni, akkor jó így is.

 

 

Az előlap hátára ragasztottam egy piros hasábot (csak már le van fújva feketére), és azon
keresztül csavaroztam az oldallaphoz az előlapot. Mondjuk az előbb is pont ezt írtam,
csak itt legalább látszik, hogy miről is beszélek. Szikosztirol lapból, meg piros Tanért
hasábból, szinte pillanatok alatt lehet kirakni 3D alakzatokat. Ha meg azt akarom,
hogy ne csak kirakós legyen, akkor egyszerűen összeragasztom őket etilacetáttal.

 

 

A LED-ek felfüggesztése egyben az elektromos bekötésük is.
Vannak dolgok, amik egyszerűen jók, semmi értelme sincs őket túlbonyolítani.

 

 

Hogy én mennyi kábelt varrtam ki... És akkor még nem átallottam itthon is!
Persze nem ússzátok meg ennyivel, mert itt még a cérnának is van története.
A Taurus gumigyárból származik, ahol sokat dolgoztam. A főnököm szeretett
volna egy spulni olyan cérnát, ami az autógumikban van belül erősítésnek.
Nem kapott, mert ez nekik csak valami furcsa össze szövött állapotban
van, felhasználásra előkészítve. Viszont kapott egy ilyen igen furcsa
állapotú valamit, amiből minden különösebb gond nélkül lehetett
kihúzogatni a cérnaszálakat. Pár napig azzal telt a délutánom,
hogy a szövevényből újra gurigáztam a cérnát. Még most
is őrizgetek az egyik fiókom mélyén egy spulnival.
Ki tudja? Hátha ki kell varrnom egy kábelt...

 

 

Öcsi panelek vannak ráforrasztva az egyik vízszintes panelre.
Így láttam jónak megépíteni a RIAA korrektort (hátul), és a térhatásszabályzót. (elől)

 

 

A korábban már említett árnyékoló fóliából jutott az oldallapokra is. Nem tudom kiszúrta-e
a kedves olvasó, de az egész dobozban egyetlen centi árnyékolt kábelt sem látni. (talán
csak a RIAA korrektornál, de ebben sem vagyok biztos) Egy korábbi erősítőmet
elsőre annyira elrontottam a belső vezetékezéssel, hogy gyakorlatilag teljesen
újra kellett kábelezni. Gondoltam, most nem követem el ugyan azt a hibát.
A doboz ugyan fából van, de belülről alufólia borítással. Vagyis le van
ez árnyékolva rendesen. Nem kell ide pluszban a drága árnyékolt kábel.
Az ötlet bevált. Nem zúg az erősítő. Legfeljebb ha áthallásos lehet az egymás
mellett futó drótok miatt. De azt meg nem hallom, mert mégis
minek kapcsolnék be egyszerre két műsorforrást?

 

 

Beszkennelem a dokumentációt. Mit ne mondjak? Ez minden, csak nem dokumentáció!
Ezek a lapok ma már nem állnak össze a fejemben egy egységes egésszé.
Persze mikor csináltam, akkor még átláttam. Vagyis nem
kellett több rajz ahhoz, hogy összerakjam.

 

 

Nem azért lóg ki az alja, mert lusta voltam fűrészelni, hanem azért, hogy ne lehessen
rátolni a falra annyira, hogy megtörjön a kábel a csatlakozó dugók tövénél.

 

 

A szétmállott szivacs helyett kapott egy újat. Zárom is a témát, meg a dobozt.
Szerintem nem nyitom ki a következő tíz évben, mint
ahogy az elmúlt tízben sem kellett.

 

 

Az asszony egy árva sort sem írt ehhez a szép hosszú cikkhez,
 ezért büntetésből csak kukoricán térdepelve internetezhet.
Persze csak viccelek. Foglalt a szobában az összes szék.

 

 

Drágaságom...
Egyszerűen elegem lett a kontakthibákból. Ott az a jó kis Hi-Fi torony, és hol szól, hol
meg nem. Vagy csak az egyik oldal. Vagy valamelyik magnó fele nem vesz fel.
Vagy felvesz, de recseg. Iszonyatos kábeleim voltak! Ami szar RCA dugót
csak kapni lehetett a boltban, abból nekem mind volt itthon használatban.
Bementem a boltba, és kinéztem magamnak ezt a szépséget. Az, hogy szép,
az még csak hagyján, de tökéletes is! Nem azért érintkezik jól, mert aranyozott
az eleje, hanem azért, mert valami egészen szokatlan módon méretpontos. Az eddigi
dugóim vagy pont jók voltak valamely aljzatba, vagy lötyögtek benne, vagy izomból
kellett őket bedugni. Ez a dugó, ez meg minden aljzatba passzol. Mondjuk megkérték
az árát, az már igaz! Cserébe mióta ezek vannak, egyszer sem kellett érintkezési hiba
miatt kicibálni a helyéről a Hi-Fi tornyot. A kábel sem volt olcsó, cserébe éppen
ehhez a dugóhoz való. Úgy passzolnak össze, hogy látszik, ezek egymásnak
lettek teremtve! Csak az áruk, csak azt tudnám feledni...

 

 

Ahhoz képest, hogy házi gyártmányok, szerintem szépek. Most nézem csak, hogy
a felső résen meg átvigyorog a wobler. Az a gép az rettenet lassan készült el!
Több év volt, mire rátoltam a dobozra a hátát. Az előerősítő a hozzávalók
beszerzése után, viszont pár nap alatt össze lett lapátolva. Mikor már
minden együttvolt, mint egy megszállott, abba sem tudtam hagyni
a munkát! Most meg sajnos az van, hogy csak ennek a cikknek
a tervezgetését elhúztam évekig. Mitagadás, öregszem...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...