AKAI GX-630DB
(beteljesült egy álom)

Van az úgy, hogy egy vállalati bulin kinézi magának az ember azt a kis fekete copfost
a számlázásról. Álmodik róla meg minden. Aztán egyszer, valamivel később, egy
újabb buli alkalmával, pár Martini után az irattárban, a múlt évi kimutatásokon.
Pont mint ahogy azt megálmodta az ember. Csak közben eltelt harminc év.
Persze az álmokban még úgy él a copfos mint hajdanán, de a valóság...

Hát így vagyok én ezzel a magnóval. Élőben (már úgy értem közelről) nem sokat
láttam ezt a gépet, viszont olyan helyen volt, hogy az utcáról is látszott. Esténként
hazafelé tértemben, ahogy benéztem a földszinti ablakon, ott állt ez a gyönyörűség
a Hi-Fi torony tetején. Hol ragyogott a csillár fényében, hol meg csak a körvonala
sejlett, ahogy a szobában lévő hatalmas akváriumok megvilágították. Nekem ugye
Terta811-es magnóm volt, később meg lett Tesla B4. Józsi barátomnak Tesla B400.
 A szomszéd srácnak Tesla B90. Halasi Lacinak (ő is egy felhő széléről lógatja már
a lábát) ZK246, Guszti barátomnak pedig egy Kashtan. Szóval mit ne mondjak, el
voltunk eresztve szocialista technikával rendesen. Ezeket a magnókat (a Kashtant
kivéve) láttam belülről, javítás közben egészen közelről. Mindegy, jutott ami jutott.
És akkor esténként hazafelé jövet ott volt az ablakban ez. Persze mi nem voltunk
elégedetlenek, örültünk a saját kis vackainknak. Igazából nem is tudtuk, hogy milyen
(műszakilag esetenként szörnyszülött) magnókon hallgatunk zenét, hiszen nem igazán
volt összehasonlítási alapunk. Persze ha lett volna se tehettünk volna semmit.
Ilyen magnóra átlagembernek, pláne egy gyereknek nem is tellett.
Egy szó mint száz, mindig is ilyen magnóról álmodtam.

Most meg itt van az előszobámban a sarokban. Az sem egyszerű, ahogy idekerült.
Persze nem arról van szó, hogy felkaptam, és elhoztam, mert az egyszerű volt.
Már persze azt leszámítva, hogy a súlya 19 kiló! Ki kell pofozni, mert víz
ment bele. Virág (valami zöld) volt a tetején évekig egy hatalmas
uborkás üvegben. Ha sikerül rendbe hozni, elhozom a szalagokat is, és
meghallgatom őket. Már csak azért, hátha van rajtuk valami pótolhatatlan.

Álmaim magnója az asztalomon, hát ezt is megértük...

Na még egy kép vakuval.

Mily szépen világolnak a lámpácskák a műszerekben...

Persze nem csak világít, de működik is a magnó.
Sajnos leginkább csak az egyik fele szól, de a végére biztosan egésszé kerekedik.

Nem dugtam rá az erősítőre, hanem fülessel hallgattam meg.
Hogy a videón is legyen hangja a magnónak, ráadtam a kamerára a fejhallgatóm.
Szép kis kombináció...

Kipróbáltam a magnó funkcióit.
Nem működik minden része, de szerencsére a zöm túlélte a locsolást.

Levettem róla az óriás szalagorsókat, mert ha fent vannak, nehéz a magnóval mozogni
a szűk szobában. (ami amúgy is csak hall) Szóval ekkora magnóhoz már kell egy szoba.

Nézegetem, nézegetem, de van egy olyan érzésem, hogy nem fog odaférni.
Nem hiába halogattam én azt a szalagmeghallgatós dolgot...

Oda kéne beférnie az én kis AKAI magnóm helyére.
Ha mégis befér, akkor meg majd azt nem fogom tudni hova tenni.

De nem fér be!
Persze így is van olyan szép, hogy elbírnám viselni ezt az áldatlan állapotot.

Szegény kis magnóm elbújt a nagytesó mögé.

Vagy le kellene szerelni innen ezt a polcot...

...vagy szét kéne csavarozni a tornyot, és levágni belőle pár centit.

Szám szerint pontosan hatot.

Ez a meló (helycsinálás), bármely oldalról is fognék neki, legalább egy nap.
Akkor kérem, ez bizony így marad!

Újfent levettem a magnóról az orsókat. Nem néznek ki valami jól.

Ha csak havonta egyszer loccsant mellé a víz, egy magnónak az is sok! Ráadásul ez csak
az, ami az orsó külsejére jutott. Sajnos (mint később kiderült) jutott a vízből belülre is
bőven. Ülök a szobában, szépen csendben szól a zene. A magnóból mechanikai hang
nem jön, nem zúg búg, mint a megszokott szoci gépek. És akkor átszűrődve a halk
zenén megjelenik valami szürücskölés. Sss, zzz, hrr, flotty, szmm. (és ki is merült
a hangutánzó szókészletem) Gondoltam megmentem a szalagot, letettem a magnót
az asztalra, és mikor akadozni kezdett a zene, jöttek a szalagzajok, akkor az adott
szalagrészt áttöröltem denszeszes ronggyal. Volt, hogy semmi sem jött le a szalagról,
de volt, hogy fekete lett a rongy. Eljátszottam egy délután a szalagpucolással,
aztán annyiban maradtam magammal, hogy akinek kell egy ekkora
orsó jó minőségű szalag, az majd vesz magának!

Fém orsóra ráírva, hogy fém orsó...
Az "I" betű alsó szárán meg felgyűlt a lefolyó víz gyűjtötte por.
Semmi baj, mindjárt rendbe hozzuk. (a többes szám mind én vagyok személyesen)

Csak kell gonoszkodnom valamit, mondjuk a hatalmas orsók nélkül nem is szép.

A tetejéről nem sikerültek jól a képek, tán még ez lett a legjobb. Sok rajta a víznyom.
Szerencsére elég tömör a doboz, reméljük nem folyt bele a víz.

Lefolyó vízcseppek nyomai egy AKAI GX-630-as magnón.
Inkább nem is nézek oda...

A power nem szorul magyarázatra, a sebváltó se. A "reel size" annyit tesz, mint orsóméret.
Gondolom a húzóerőket szabályozza le az elektronika a kisebb magátmérők miatt.

Ez a magnó háromfejes, úgy mint: törlő, felvevő, lejátszó. Ez a gyakorlatban annyit tesz,
hogy mivel külön felvevő és lejátszó fej van a magnóban, mégpedig külön felvevő, és
külön lejátszó erősítővel, ezért egyszerre tudunk felvenni, és azt azonnal lejátszani.
Tehát amit épp felvettünk, azt abban a pillanatban (valós időben) vissza is tudjuk
hallgatni. Mindössze annyi a késleltetés, amennyi időre a szalagnak van szüksége,
hogy a két fej közti távolságot megtegye az adott szalagsebességen. A monitor feliratú
 kapcsolóval azt lehet állítani, hogy a magnó kimenetén honnan származó jel jelenjék meg.
Amit éppen felveszünk, vagy már a szalagról visszajátszott. Ez persze csak fejhallgatóval
működik, hiszen az erősítőt nem kapcsolhatjuk át felvétel közben mondjuk a rádióról
a magnóra, hiszen akkor már nem a rádióról vennénk fel. (hanem a magnóról saját
magára, ami a jobb erősítőkben kapcsolástechnikailag természetesen tiltva van)
Hogy mégiscsak ki lehessen használni a monitor funkciót, a jobb erősítőkön
az egyik magnóbemenethez van egy monitor gomb. Ha ezt benyomjuk, akkor
a műsorforrás választó kapcsoló állásától függetlenül, a magnóból származó jel kerül
a végerősítőre. Így lehet megoldani, hogy az erősítőn rádióra kapcsolunk, a magnóval
éppen felveszünk, benyomjuk az erősítőn a monitor gombot, és a magnón található
monitor kapcsolóval választunk, hogy a szalag előtti, vagy már a szalagról jövő
jelet hallgatjuk. Amennyire bonyolult leírva, olyan egyszerű a valóságban.
Az "output" gomb pedig a magnó vonalkimeneti jelszintjét szabályozza.
Ilyen eddig egyik magnómon sem volt, de nem is hiányzott.

Az előbb említett gomb sajnálatos módon nem szabályozza a fülhallgató kimenet jelszintjét.
Ez viszont hiányzik. Van mikrofon bemenet is, ezt viszont szinte sosem használtam.
A szinte sosem az pontosabban annyit tesz, hogy csak nagy néha, próbából.

Vajon miért tesznek ilyen apró számokkal feliratozott kerekeket a számlálókra?
Hát nincs a világ egyetlen magnógyárában sem, egy nyomorult vaksi konstruktőr?

Olyan fényes ez a magnó, kifejezetten nehéz róla normális képet készíteni.

Így szoktam fotózni a nagyobb tárgyakat, de ez a magnó ebből a szögből (távolságból)
már tényleg nem fér bele a képmezőbe. Ha nem hát nem, nézzük akkor a részleteket.

Átlag magnón nincs bal oldalon szalagfeszesség szabályzó karocska.
Mondjuk ez csak úgy átlagban igaz, mert a Terta 922-es magnón például van.

Mondjuk átlag magnón jobb oldalon sincs szalagfeszítő.

A vezérlés teljesen egyértelmű. A pillanat állj kapcsoló elektromos vezérlésű,
és az összes többi funkció is, vagyis ez a magnó távvezérelhető. Ez azért jó,
mert a fotelben ülve tudjuk kezelni. Persze nem infrás, hanem még drótos.

Bemeneti szintszabályzók, mégpedig oldalanként kettő. Külön a vonalbemenetnek,
és külön a mikrofonnak. Köztük bújik meg a felvételi állapotot visszajelző piros
lámpácska. A "rec mode" két kapcsolójával azt tudjuk váltani, hogy melyik
sávra veszünk fel. Mindkét gombot benyomva sztereóban vesz fel a magnó.
A középső gomb a Dolby kapcsolója. Orsós magnón nem volt szokás a Dolby,
mert az inkább a kazettás rendszer hibáinak kiküszöbölésére való. Ennek az orsós
magnónak például nyolcszor annyi szalag áll a rendelkezésére a felvételhez, mint
egy kazettás társának. Azért nyolcszor annyi, mert négyszer olyan gyorsan fut rajta
a szalag, ráadásul kétszer olyan széles sávban is írja (és olvassa) a fej. A kazettás
gépnek egy ilyen magnó ellen semmi esélye sincs. Már csak azért sincs, mert egy
ilyen (értsd orsós) magnóba is bele lehet szerelni minden elektronikus trükköt,
amit egy kazettásba, de ennek akkor is nyolcszor annyi szalagja lesz ugyanarra
a feladatra! Ráadásul az orsós magnó szalagján a mágnesezhető réteg is jóval
vastagabb, mint egy kazettába töltött vékony szalagon. A "tape selector"
a szalagminőség választó kapcsoló. Alacsony zajú,
és szélessávú között választhatunk.

Remélem csak a kenés hiánya, vagy a beszáradt zsír miatt ilyen szorulós, és nem a belefolyt víztől.

Ez a gomb valószínűtlenül csúnya súrlódó hangot ad, legalábbis ahhoz képest,
hogy egy AKAI magnóban van.

A fejtakaró bura szép. Amúgy az AKAI cég semmivel sem gyártott jobb magnókat,
mint a többiek, csak nekik valami okból volt annyi eszük, hogy felvettek egy
profi dizájnert. Mivel a műszaki tartalom egy adott ország technikai szintjén
gyártól függetlenül nagyjából állandó, ezért vásárláskor győz a külalak.
Illetve fényes papírba csomagolva bármit el lehet adni,
bár jelen esetben ez utóbbiról szó sincs!

Hogy könnyedén hozzáférjünk a fejekhez, a fejtakaró bura zsanéros.
Talán kissé flancos megoldás, de miért is ne? Ennyi pénzbe csak belefér egy tengely, meg egy rugó!

Üveg - ferrit fejek vannak a magnóban, ennek a rövidítése a GX jelölés. A ferrit olyan
kemény anyag, hogy az ebből az anyagból készült fejre a gyár 150.000 üzemórát garantál.
A számot nem írtam el, tényleg százötvenezer. Kommersz vasból készült fejre 1.000 óra
van megadva. A ferrithez leginkább hasonlító anyag (hőtágulás miatt fontos) az üveg.
Ezért van a fej ferritből és üvegből. Egy ilyen fej a gyakorlatban simán túléli a magnó
többi alkatrészét. Apróbb probléma ezzel a fejtípussal, hogy nem lehet rendesen
mágnesesen árnyékolni. Már úgy értem magában a fejben belül. Áthallatszanak
a másik oldalról (ellenkező irányú felvétel a szalagon) a mélyebb hangok. Előnye
még a kopásállóságnak, hogy a fejtükörnek nem kell nagynak lennie. Vagyis a fej
szalaggal érintkező része hegyes, mint azt a fejtakaró lapon a GX embléma jelzi is.
Mivel a szalag a fejjel kisebb felületen érintkezik, ezért jobban ráfeszül. Mindebből
következik, hogy a GX fejes magnóba nem kell a minden orsós magnók átka,
a rugós szalagnyomó filcpapucs, az ő minden bizonytalanságával.
A GX fejre felfekszik a szalag ahogy kell, és punktum!

Dolbyról már meséltem... Talán egyszer elkövetek egy olyan projectet, hogy egy jobbféle
kazettás magnó elektronikájára rádrótozok egy orsós magnóból kilógó vezetékhalmazt.
Lássuk mit tud kezdeni egy profi elektronika, nyolcszor annyi szalaggal.

Olyan mindegy hogy néz ki egy műszer, mert így is úgyis ugyanannyi anyag van benne.
Hogy akkor miért nem minden műszer olyan szép, mint ezek itt ketten? Érthetetlen...

A görgő mögött a fejtakaró bura szélén vízmosás nyomok...

Látszik a görgőn, hogy egyszer nem jól volt kikapcsolva a magnó, vagyis hogy a görgő
nekinyomódva maradt a szalaghúzó tengelynek. Két ilyen nyom is van mindjárt
egymás mellett. Ebben az a különös, hogy ez a magnó egyszerűen nem
maradhat így! A pillanat állj gomb elektronikus, vagyis ha nincs áram
a készülékben, akkor automatikusan elenged a gumigörgőt mozgató relé.
Talán még úgy lehet ilyen ronda nyomot csinálni a görgőre, ha kézzel megállítom
a szalagot, ami megállítja a görgőt, a tengely meg forog a görgőn, miközben
az meg áll. Szerintem ez egy kb. lehetetlen üzemállapot. Most (hogy ezen
sorokat írom) kipróbáltam, és nem lehetetlen. Pont a leírt állapot áll elő, ha
lefogom a bal oldali orsót. Hogy aztán ez az eset a valóságban hogyan történt...

Ennek a magnónak nem csak az arca nagy, de a háta is. Mondjuk hogyan is lehetne
kisebb hátulról, mint elölről? Azért tudok ám hülyeségeket írni... Szóval ez a magnó,
ez kérem egy batár nagy dög! Olyan nagy, hogy egyhuzamban szedem szét, majd
száradás és javítás után rakom össze, hogy ne kelljen ide oda rakosgatnom.
Legalábbis ez volt a tervem...

Ne javítgassuk magunk, vigyük szervizszakemberhez. Ez vagyok most én.
Amit balra látunk, az a magnó távirányítójának a csatlakozója.
A távirányító eredetileg valahogy így nézhetett ki.

A gyári számból nem derül ki a gyártás éve, legalábbis számomra nem. Józsi barátom
1979-ben vonult be katonának, akkor az ő B400-as magnója már nálam volt, hogy
sztereó magnót építsek (eredetileg építsünk) belőle. A kísérletekhez legalább egy
normális sztereó felvételre volt szükség, ami ezzel a magnóval készült az egyik
jobb minőségű orosz szalagomra. Vagyis ez a magnó 78-ban már megvolt.

Semmi több csatlék nem kell egy magnó hátuljára. Mondjuk az MPX filter kapcsoló
(URH adások 19 kHz sztereó pilot jele) kissé szokatlan. Amúgy arra szolgál, hogy
ki tudjuk szűrni a 19 kHz pilotjelet, mégpedig azért, mert ha ez bejut a magnóba
(mikor rádióból veszünk fel), akkor megzavarja a Dolby rendszer működését.
Konkrétan arról van szó, hogy a Dolby magas hangnak nézi a pilotjelet.

Azért nagyon remélem, hogy beljebb nem ment a víz...

Mert a magnó hátán bizony csordogált víz rendesen. Középen az a cikkcakk az nem
faminta, hanem a lecsorgó víz által kioldott pác. Jegyezzük meg, hogy minden olyan
magnó (hatalmas) pácban van, aminek uborkás üvegben növényt teszünk a tetejére!

Óriás gumiláb, ami kell is, mikor ráfordítjuk a hátára a 19 kilós magnószörnyet.

Az AKAI magnók esetében tipikus, hogy a gumiláb közepén átfutó csavar belül
magába a magnóba tekeredik bele. Azaz míg le nem csavaroztuk
a gumilábat, nem fog kijönni a magnó a dobozából.

Szépen (és tartósan) illesztett sarka van a doboznak. Sem el nem tört, sem szét nem ázott.
Mondjuk olyan sok vizet azért nem kapott, hogy szétázzon.

A fenekén is van négy csavar, ami a magnót tartja a dobozban.
A talpat tartó négy csavar valóban csak a talpat tartja, azokat nem kell kitekerni.

A résen benézve látszanak a magnó három fejei.
Reméltem csak a lehetetlen betekintési szög, és a fura fényviszonyok okozzák amit látok.

Ahogy az illemtanárom mondaná: Egy nagy lófaszt!

Ez a törlőfej. Szinte ki sem látszik szerencsétlen a trutyi alól.

Ez meg a felvevőfej, ez sincs különb állapotban.

A lejátszófej meg csak azért ilyen "tiszta", mert mikor nem akart szólni a magnó
egyik oldala, akkor rutinból ujjal vakon nekinyomtam a szalagot a fejtükörnek.
A szalagvezető baba is tiszta ragacs, ami nem értem honnan kerülhetett oda.
Mert ahol a szalag fut, ott még csak csak értem, de a hátára...

A bal oldali szalagfeszítő karocskája, illetve a végén a szalagvezető szintén koszos.

Az addig rendben, hogy folyt a magnón a víz, de azért a szalagon csak nem?
Vagy ha igen, akkor sem lesz a vízből ragacs. Mindegy, hisz semmiből sem áll lepucolni.
Aztán (mint már említettem) ráment egy fél délutánom a szalag törölgetésére.

Látom én előre, hogy ez a magnó is a csapban fogja végezni.

Ez a pár csavar tartja a szerkezetet a fa dobozban.

Pofára fordítva.
Olyan nagy ez a magnó, hogy lelóg az asztalomról!

Mire észbe kaptam, a leszedett gumilábakat automatikusan betekertem a magnó aljába.
Mivel párszor szétkaptam a sajátom, ez valami szerzett rutin lehet.

Azért kell ide a gumiláb, hogy ha felállítom a magnót, a lemezszélek ne szedjék szét
az asztalom. Illetve azért is jó hogy itt vannak, mert elemelik a magnót
az asztal lapjától, mozgatáskor könnyedén alá lehet nyúlni.

Van ennek a magnónak egy csomó érdektelen része, ilyen például ez a nagy zöld panel.

Meg ez a másik kisebb.

Meg ez az egészen apró is, az egy szem ráforrasztott TIP47-es tranzisztorral. A japánok
szeretik ráírni minden általuk készített holmira, hogy tőlük van. Ilyen volt a múltkor
boncolt orsós mini magnó is, azon a telepcsatlakozó lemezkéje is feliratozva volt.
Ha meg valakit a magnó egyéb részleti érdekelnének, akkor itt van hozzá
a kezelési utasítás, meg a szervizkönyv, meg kapcsolási rajz.

Nem megyünk bele az elektronikai részletekbe, mert szinte teljesen érdektelenek.
Úgy sincs itt semmi, ami jól mutatna egy fotón. Pláne, hogy mindent erős porréteg borít.

A magnó szalaghúzó motorja egyben a magnó lendkereke is. Nincs szíj, így nincs
szíjszakadás, nincs görgő, nincs kagylós kopás sem. Olyan egyszerű ez, mint
egy balta! A sebességváltás elektromos (elektronikus) úton történik.

Először azt hittem, hogy sima pólusváltós motor, de nem, hanem tachogenerátoros.

A szalagorsókat forgató motorokon sincs semmiféle áttétel, közvetlenül a tengelycsonkról
vannak meghajtva az orsózómagok. Azt a sok kis izgő-mozgó bizbaszt, amit más
magnók bemutatásakor láttunk, azt itt mind kiváltották három motorral.

Nincsenek elkopó alkatrészek, nincs semmi ami elállítódjon, nem kell javítani.
Nem is tudom, a gazdája vitte-e valaha (kellett-e vinni) szervizbe ezt a magnót.
Ahogy öregszem, egyre közelebb az alkalom hogy találkozunk, majd megkérdem.

Persze azért van ebben a magnóban is mechanika, csak egyrészt kevés, másrészt valami
elképzelhetetlenül masszív módon van kivitelezve. Amit a képen látunk, az egy un. szalagfék.
A belső alumínium mag forog, de nem rá feszül a műanyag fékszalag, hanem az alu
hengerre még egy redőny húzó gurtnihoz hasonló anyag is rá van tekerve.
Nem is tudom mit kéne ellene elkövetni, hogy tönkremenjen...

A trafó hatalmas, de ha egyszer kell a motoroknak az energia...
A trafón a felirat nem a mi Orion gyárunkra utal.

Az a szürke réteg a motor forgórészén, az bizony por.
Ha lejött róla, akkor az most egészen biztosan valahol máshol van.

Mindjárt sejtettem...

Úgy látom, jutott víz belülre is, és nem csak a vaslemez, de a nyáklap is pacás.

A vaslemez még egy kicsit meg is rozsdált.

Bánatomban az ingem megszaggattam...

Szerintem itt fogom meg a magnót. (gondoltam)
Szerintem ha így teszel, levágom az ujjaid. (gondolta a magnó)
No de ki vagyok én, hogy leálljak vitatkozni holmi éles szélű vaslemezekkel...

Jópofa ez a NAB adapter.

Ötletes. Még sosem volt ilyen a kezemben, és mégis elsőre tudtam, hogyan kell leszedni.

Múltkor vettem egy gyönyörű biztonsági bitkészletet hülye fejű csavarokhoz.
Ez azért jó, mert ezentúl mindenféle elcseszett fejű bogyót ki tudok tekerni.
Viszont hagyományos bitkészletet meg nem vettem. Mindegy, megoldom...

Ez a kép meg csak azért készült, hogy tudjam hová kell visszatenni a réz alátétet.

Azt hittem olyan mint az enyém, de nem. Ezen egy olyan csavar van, aminek mindkét
vége menetes, középen meg hatlap fejű. Úgy meg volt húzva ez a csavar,
hogy alig bírtam kitekerni a kombinált fogómmal!

A gombok nincsenek odacsavarozva, egyszerűen csak le kell őket húzni a tengelyükről.
Már persze amelyik hagyja magát.

A fejeket tartó rendszer, és az egész szalagpálya olyan, mint valami gépalkatrész.
Nincs benne semmi finomság. Sehol egy apró csavar, vagy elgörbülni képes bizbasz.
Ha nem is az örökkévalóságnak készült, de harminc év alatt semmi el nem mozdult benne!

Ha le akarom venni a magnóról az előlapot (igen, ez minden vágyam),
akkor előbb le kell venni a fejeket takaró burát.

Levettem, és egyből nekitámasztottam az ágyamat takaró plédnek.
Basszus! Ha gépzsíros a hátulja...
De nem.

Csak a magnó felső díszlapja akkora, teljesen eltakarja az én kis AKAI magnómat.

Egyszer mindennek eljön az ideje. Most például annak jött el, hogy beléd nézzünk.
Bevallom őszintén, eddig nem is gondoltam rá, hogy ez a magnó
valaha előttem lesz az asztalomon, darabokban.

Milyen szépek ezek a karos kapcsolók...

Amúgy műszakilag egy semmi. Teljesen hétköznapi kapcsoló egyszerű áttétellel, s mégis mily remek...

A számláló számkerekei porosak. Letöröltem őket denszeszes ronggyal.
Egyből kiderült, hogy ha tiszták, akkor meg alapból szürkék.

Minden vastag vaslemezből van, itt kérem semmi el nem fog görbülni! Amúgy ez a fékező
elektromágnes. Persze nem közvetlenül fékez, hanem a korábban leírt műanyagszalagos,
redőnyhúzó gurtnis fékeket vezérli. Mindkét oldalt egyszerre. Ha el van engedve, akkor
befékez. Ha mehet a szalag, akkor behúz az elektromágnes, foroghatnak a tüskék.

Ez pedig a szalagtovábbító nyomógörgőt vezérlő elektromágnes. A piros nyíllal jelölt
helyen (tengelyen) van a gumigörgő. De hogy miért nem csináltam ezekről videót...

A bal oldali tengelyen volt a szalagfeszítő karja, a kép közepén látható vastag tengely
pedig (mint az látható is) alul egy lendkerékben folytatódik. Nem hajt semmit,
nem fékezi semmi, csak a szalag forgatja. Biztos van valami értelmes
szerepe (egyenletes szalagfutás, feszítés), csak én nem értem.

A szalagfeszítő karja egyszerűen nem mozgat semmit, már úgy értem saját magán kívül.
Vagyis ez nem szalagfeszítő, hanem csak egy egyszerű lengéscsillapító. Valójában még az se,
hanem csak egy kar, ami nem engedi, hogy a magnó mechanikája induláskor izomból
(jelen esetben villanymotor által biztosított forgatónyomaték) megrántsa a szalagot.
Én meg valami áttételes féket, vagy vezérelt motorerőt képzeltem bele a magnóba.

Hogy én mindig beletapenolok valamibe...

A magnó másik oldalán is van egy szalagfeszítő karocska, ami szintén nem az.
Pont mint a párja, ez sem csinál semmit, csak a mikrokapcsolót
vezérli, ami leállítja a magnót, ha kifutott a szalag.

Az alumínium alkatrészeket száradás előtt cseppmentesre kell törölni, különben foltosak
maradnak, és épp azért kellett őket lemosni, mert hogy eleve foltosak voltak.
Majdnem minden kosz lejött a lapokról. A monitorkapcsoló mellett
maradt egy folt, ami annyira makacs volt, hogy nem mertem
tovább dörgölni. Olyan, mintha valami vegyi anyagos ujjal
lett volna tolva egy az előlapon, és ott kicsit besárgult.

A vizes portörlő rongy meg pont jó lesz műszert törölgetni.

Majd a másik orsót is le kell mosni, csak azon (most még) rajta van a szalag.

Olyan, mintha valaki lefújta volna a fejegységet mondjuk WD40-el.
Minden része ragad!

Megnéztem mi tartja a fejek felfogató lemezét. Két négyes csavar. Ez kérem olyan
masszív, hogy nyugodtan leszedhetem, biztosan vissza fogok vele találni a helyére.
Érdemes megnézni a szalagpályát. Annyira egyszerű, mint egy balta! Szalagvezető,
törlőfej, szalagelhúzó, szalagvezető, felvevőfej, szalagvezető, szalagelhúzó, majd a
lejátszófej, és végezetül újra egy szalagvezető. A fejeken kívül nem lehet, és nem
is kell beállítani semmit. (a két középső babát lehet) Méretpontos alkatrészekből
van összerakva. Szokatlan megoldás szoci magnókhoz szokott szemnek.

Nem csak hogy így könnyebben hozzáférek, de bátrabban is dörgölöm a szalagvezetőt, ha nincsenek
közelben a fejek. Mondjuk ez nem is szalagvezető, hanem csak egy kar, ami arra van, hogy ha épp nem
lejátszás (vagy felvétel) állásba van kapcsolva a magnó, akkor (a párjával) elhúzza a szalagot a fejek elől.

Mondom! Masszív ez mint a balta!

Így már jobban mutatnak a fejek. Mondjuk a lejátszófej burkolata tisztára olyan,
mintha rozsdás lenne. Gondolom azért, mert rozsdás.

Bedugtam a denszeszbe mártott fültisztító pálcikát a fejhallgató jack aljzatába.
De csak úgy hülyeségből! Nem gondoltam volna, hogy ilyen kosz van benne.

Sajnálom, de te nem jössz velünk tovább.

Míg a páka melegedett, kimentettem a drótot a szakadozott burkolatú hálózati zsinórból.

Nem akartam beljebb menni a magnóba, és elég is volt a kontakt spray a gomboknak.
A Dolby gomb már kijön, és már a szalagválasztó sem súrlódik annyira.

Miután párszor beestek a csavarok a magnóba, rájöttem, hogy így kell csinálni.
Már úgy értem, hogy be kell tenni a négy csavart a helyére, és úgy vissza a fejtakarót.

Alakul vissza magnóvá a rendetlenség.

Rádobtam a szalagot, amit az én AKAI magnómról szedtem le, hogy ráférjen a plexitető.
Milyen hülyén áll rajta a kis orsó...

Hát még ez a törpe, ami olyan kicsi, hogy kisebb, mint a NAB adapter.

Ennél sokkal koszosabb volt a fejek környéke, a nagyja kosz most a porrongyomon ül.

Behajlított szélű lemez.
Valószínűleg itt kell megfogni, és akkor megmaradnak az ujjaim.

Két szíj van a magnóban, és mindkettő a számlálót hajtja.

Mennyivel egyszerűbb meghajtás egy direkt motor, mint az a sok görgő, meg szíj...

Finoman indul, aztán belelendül, és veszettül tekeri a szalagot. Emlékszik még valaki a Tesla B4
gyorspörgetés indulására, mely magnó még jól beállított kuplungokkal is képes volt széttépni
a szalagot? Vagy a szintén Tesla B5 mintájú mechanika, ami meg olyan nyugisan pörgetett,
hogy az ember elunta az életét. Vagy ott a Terta 811, aminek a tüske közepét kellett nyomni
folyamatosan, hogy gyorspörgetés legyen. Harminc év után is jó kis darab ez a fekete copfos!

Alig bírtam feltenni a magnót a helyére. Sok már nekem ez a 19 kiló...

Mikor azt szoktam írni, hogy a magnó (és minden más) dísze a műszer,
olyankor én mindig erre a műszerre gondolok.

Átpörgettem a szalagot a már tiszta orsóra, majd kimostam a másikat is.
Már azt hittem, mindent visszaraktam a helyére...

...mikor átestem a porszívón.

Ez kimaradt a tegnapi felvételek közül. Már úgy értem, el is felejtkeztem róla, hogy ki akartam próbálni,
hogy mit csinál menetközben a bal oldali szalagfeszítő (-nek látszó) valami. Semmit.

A jobb oldali karocska meg ugyanazt csinálja, mint az én kis AKAI magnómon, vagyis kikapcsolja
a magnót, ha lefut a szalag. Persze itt nem a motort, hanem a behúzó elektromágneseket kapcsolja.

Nem mondom, hogy zajos, pedig az. Úgy csattog a mechanika, hogy csak na!
Van egy olyan érzésem, hülye elégedetlen vénember lett belőlem...

Következzék pár sor a használat közben szerzett tapasztalatokról.

Valami nem klappol ebben a magnóban. Békés nyugodt, de élettelen a hangja.
A saját felvételeit fakó hangon játssza vissza. (idegen szalagokkal jobban szól)
Ráadásul a lejátszási jelszint stabilan 5 decibellel elmarad a felvételi szinttől.
A műszerek lejátszáskor alig mutatnak valamit. Hogy hol állnak a mutatók,
az még nem volna akkora baj, de a -5dB miatt a Dolby áramkör gyakorlatilag
használhatatlan. A Dolby áramkör helyes működéséhez alapvetően szükséges,
hogy egyezzenek a jelszintek. A szalagminőség-választó kapcsoló nem csinál
semmit, legalábbis semmi hallható hatása nincs. Meglehet, hogy azért jár olyan
sprőden, mert belül szét van esve. Először ezt kell megnézni, ehhez persze újra
szét kell szedni a magnót miszlikre...

Annyira nem volt kedvem újra szétkapni (nem csak ezt, hanem úgy általában semmit),
hogy inkább azzal játszottam, amihez hozzáfértem. Nem, nem azzal amire gondolsz,
bár szokták mondani, hogy inkább azzal játsszak. Amihez hozzáfértem, az apukám
szalagja, amit a rádióban vettek fel még valamikor a 60-as években. (legalábbis
mióta az eszem tudom, megvan ez a szalag. Apró orsón van,
igen hülyén mutat ezen a nagydarab magnón.

Az idők során már rég elveszett a cetli, amire rá volt írva, hogy milyen frekvenciák, milyen jelszinttel
vannak a szalagon. Ami dereng, az ez, vagyis 1kHz 0dB. Ez a jelszint megvan, vagyis lejátszani
jól játszik le a magnó. Ez annyit tesz, hogy a hiba valahol a felvevő erősítőben lesz. Ezen
hitemben megerősít a semmit sem kapcsoló (legalábbis semmi hallhatót nem)
szalagminőség választó kapcsoló.

Éjfél is elmúlt már. (ilyenkor jön rám a szerelhetnék) Amit a képen látunk, az egy
elemlámpa javítása. Mi lenne az asztalon, ha az AKAI dögöt kapnám szét?
Összepakoltam a szerszámokat, és lekaptam a Philips orsóst a polc
tetejéről. Megnéztem, ő mit mond az 1kHz 0dB jelszintre.
Kicsit kevesebbnek mutatja, de alig valamivel
marad le a mutató a nulláról.

Ez a Philips nekem zavaros. Ha felcsapom a DNL kapcsolót, ami nemzetközileg annyit
tesz (már legalábbis minden értelmes masinán), hogy az adott funkciót bekapcsoltam.
Erre fel kialszik a zöld LED, ami annyit tesz, hogy valami nem működik. Legalábbis
az értelmesebb masinákon így van. A másik meg a képen látható monitor kapcsoló.
A monitor kapcsolónak két állása van, mégpedig "tape" és "source". Vagyis szalag,
illetve forrás. Ez így van ahogy mondom! Szó szerint azt csinálja a kapcsoló, hogy
az eredeti műsorforrást hallgatjuk vissza "source", vagy a szalagról jövő jelet "tape".
Philips szerint a monitor kapcsolónak két állása van (eddig rendben), úgymint "A" és "B".
De így ahogy mondom. Betűvel jelölve! Vagy megszokom, vagy jó lesz ez
a magnó is dísznek (úgy is annak vettem) a polc tetején.

Gondoltam mi lenne, ha megnézném, nincs-e meg apukám szalagos fiókjában
a cetli a beállító szalaghoz.

Őőő... Nincs.
Persze nem pakolás közben kelt fel a nap, hanem az úgy van,
hogy minden nap piszkálom egy kicsit a témát. Persze leginkább csak kerülgetem.

A kis szalag egyik oldalán mérőjelek vannak, a másik oldalán pedig zene. Tulajdonképpen zenével jó.
Persze ehhez azt is tudni kell, hogy ez a felvétel valóban ki van hajtva 0dB-ig.
Vagyis valahol a magnó felvételi ágában lesz a hiba.

Ez a felvétel a "kis" AKAI 4000DS magnómmal készült, s mint az látható, ez is rendesen ki van hajtva.

Mit is morgok? A magnó éppen felvesz, és a saját felvételét játssza vissza. Amit először látunk,
az a szalagról visszajövő jel. Megvan a 0dB szint. Amikor átkapcsolom a kapcsolót, akkor
látjuk a felvételi kivezérlési szintet. Vagyis ahhoz, hogy meglegyen lejátszásnál a 0dB,
pár decibellel túl kell hajtani a szalagot. Böngészni kezdtem a gép kapcsolási rajzát.

Nem mondom, hogy nem értem, de azt sem, hogy igen.
Persze nincs benne semmi bonyolult, illetve van. A Dolby.
Persze nem maga a Dolby a bonyolult, mert az alapvetően egy
egyszerű áramkör, hanem hogy kifejezetten kényes a jelszintekre.
Pörög az agyam. Itt tekerem, ott mérek, aztán még gondolati síkon is
feladom az egészet, nem hogy hozzányúljak. Végül is mindössze az a cél,
hogy szóljon. Szól? Szól. Meg lehet rajta hallgatni Tóni bácsi szalagjait? Meg!
Akarok én ezzel a magnóval valaha felvenni? Nem. Akkor meg kb. semmi értelme
az egész procedúrának. Inkább szerelném be végre a kis AKAI gépembe a GX fejeket...

Csak nem bírok a véremmel...

Mi lenne, ha levenném a magnót a torony tetejéről, és ha nem is végtelen lelkesedéssel,
de legalább ímmel-ámmal összedugnám a műszereimmel.

Magnó az asztalon, rajta a próbaszalag.
Számítógépen nyitva a kapcsolási rajz, és a szervizkönyv.

A lámpavastól féltem a magnót. No nem mintha fel akarnám akasztani...
Ha eddig megúszta a doboza, nem kéne benne kárt tenni.

Párszor már tervbe vettem, hogy csinálok normális kábeleket, és dobozkát csatlakozókkal.
Ehelyett van most az, hogy BNC banánhüvely átalakító, majd műszerzsinór.

A műszerzsinór krokicsipeszes vége meg erre az ideiglenesen monosított jack aljzatra
van csíptetve, ami egy 6,3-as jack + hosszú kábel + RCA dugók toldalékban
folytatódik. Persze pár mérés idejére megteszi, de akkor sem szép egy
amúgy vezetékes szakembertől. Például azt is elterveztem, hogy
a Hi-Fi torony keverőjéből átkábelezem az asztalra az egyik
magnó ki és bemenetet. Mikor kell, nem lógna a szobán
keresztülfeszítve a kábel, hanem szépen a szőnyeg alatt.
Néha nagy dolgoknak állok neki, az apróságok megmaradnak...

Nem fotózom újra a magnót, szerintem már így is bőven sok lett a kép.
Az előzmény szétszedéshez képest mindössze annyi változott,
hogy levettem az elektronikát alulról árnyékoló vaslemezt.

Ezt eddig még nem láttuk. A magam részéről azt mondanám, hogy tulajdonképpen nem
is voltam rá kíváncsi. Bevallom, jobb szerettem volna nem megnézni. Persze nem
úszom meg, hiszen innen lehet elérni a belső beállító szerveket, melyekkel
be lehet állítani a magnót. Legalábbis remélem, hogy be lehet állítani.

Először a szalagminőség-választó kapcsoló panelját vettem szemügyre.
Mérőjellel vizsgálva már mutat némi működésre utaló jeleket, de alig.
Persze lehet, hogy eleve ilyen. Ami gyanús, az az, hogy mintha nem
lennének bekötve a kapcsoló lábai. Úgy hatszor váltókontaktus,
mint ahogy bekereteztem. Épp a be nem forrasztott lábakat
kapcsolná hol ide, hol meg oda. De ha nincs bekötve?

Kiszedtem a panelt, a kapcsolónál fogva volt felfüggesztve. Tulajdonképpen...
A lényeg a lényeg, be vannak kötve a kapcsoló lábai, csak hátulról és dróttal.
A panel jobb sarkán látható potmétereket kellett főképp csavargatni, ezek
négyen felelnek érte, hogy mit mutatnak a műszerek felvétel állásban.

Ez a két trimmerkondi állítja be az előmágnesezést. Az egyiket szét kellett szednem,
mert egyáltalán nem működött a rugózó része. Ez a trimmer úgy működik, hogy
a felső lap kicsit rugózik, a csavart betekerve lehet egyre közelebb húzni
a felső lapot az alsó fegyverzethez. Ha a lap nem rugózik, akkor
nem is lehet állítani. Nem le volt tapadva a lemez,
hanem egyáltalán nem rugózott. Szóval ez
a magnó, ez kérem gyári hibás.

Azért van feltámasztva (kicsit hanyatt döntve) szivaccsal, hogy ne törje el az RCA
dugókat, amik a magnó hátuljából állnak ki. Egyrészt egyszerű volt beállítani, hiszen
általam (angol tudás hiánya) is felfoghatóan van leírva a metódus a szervizkönyvben.
Másrészt mivel nincs szabványos szintekkel sztereó beállító szalagom, kicsit trükközni
kellett, de megoldottam. Nem mondom, hogy tökéletes lett, de ahhoz képest milyen volt,
bőven sikerült jól beállítani. Jó szalaggal, fülre nincs különösebb különbség, mikor ide-oda
kapcsolgatom felvétel közben a monitor kapcsolót. Kb. az jön vissza, amit beküldök.
Értem én, hogy ennek a magnónak a fő sebessége a 19, a 9,5 meg csak úgy van
rajta, de azért... Hogy is mondjam? Szóval kicsit elnagyolt a beállítás 9,5-ön.
Egészen pontosan fogalmazva, nincs a magnóban semmi külön beállító
szerv a lassabb sebességhez. Ha jól lett beállítva 19-en, jó lesz
9,5-ös sebességen is. Kicsit talán többet vártam volna...

Már megint beleírok...

A puding próbája az evés, a hős próbája hogy merész,
a magnó próbája, hogy zenélsz

Gondoltam mi lenne, ha zenélnék kicsit a magnóval. Végighallgattam a nagyorsó szalagot.
Maga a zene engem nem fogott meg, nem ízlésem szerinti volt. Ráadásul néhol egészen
egyszerűen borzasztó volt hallgatni. Igazi békebeli magnós feeling. Nem hogy a magas
hangok eltűntek, de olyan dropout (jelkimaradás) volt néhol, hogy szinte eltűnt a zene.
Az érintett szalagrészen átpörgetve igen fura hangot ad a szalag. Sss, mondja mikor jó a
szalag, hoo, mondja mikor hibás. A szalag mechanikailag ad hangot a szalagvezetőkön.
Annyira tapad, hogy érezhetően lelassul gyorspörgetés közben. Gondoltam mi lenne,
ha nekiállnék alaposabban megpucolni a szalagot. Ez nem egy normális dolog, mert
az ilyen állagú szalagot inkább ki kell dobni. Mivel ez az egy nagy tekercs van
a magnóhoz, a kidobás szóba sem jöhet. A koszos részeket könnyű megtalálni,
mert gyorspörgetés közben hallatszik, amint a kosz "zenél" a szalagvezetőkön.
Fogtam egy rongyot, belocsoltan denszesszel, és az érintett részeken forszírozottan
ráfogtam vele a szalagra. Oda vissza, ameddig csak úgy éreztem, hogy még ragad.

Ez egy alsónadrág, de nem attól csokis.
A barna folt a vasoxid, a fekete pedig a szalag hátoldaláról lemálló csúszásgátló réteg.

A felvételek egy része már a koszolódás után készülhetett, mert hiába a dörgölés, a dropout
makacsul marad. Kipróbáltam, hogy milyen felvenni az adott szalagrészre. Persze tökéletes
nem lett, de azért érezhetően jobb mint volt. Ha meg már úgy is rávettem itt ott a szalagra,
gondoltam televeszem az egészet szívemnek kedves zenékkel. Beállítottam a kivezérlési
szintet egy hangosnak ítélt dalhoz. Elindítottam a felvételt, indítottam a sorba rendezett
dalokat (szégyen ide vagy oda, PC-ről) aztán hagytam az egész rendszert bekapcsolva,
s elmentem dolgozni. Úgy hittem, hogy az mp3 gyűjteményem úgy nagyjából azonos
 szinten van kivezérelve. Tévedtem... Néhol meg sem mozdult a mutató, máshol meg
nem akart visszatérni a folyamatos kiakadásból. Végül megismételtem az egész
procedúrát, de dalonként beállított kivezérlési szinttel. Érdekes, de nem csak
az újabb nóták közt volt bitang módra kihajtott, hanem a régiek között is.
A nagy orsó szalagra több mint 100 dal fért. Ezt csak azért mondom,
mert százszor álltam fel a székemből, odamentem a magnóhoz,
pillanat állj, következő zene indít, leghangosabb rész
megkeres, kivezérlés beállít, zene leállít, magnó
indít, zene indít, székbe visszaül.
Majd ezt még százszor...