Madáretető
(Andi álmodozik, én meg fűrészelek)

Az asszony megálmodott egy madáretetőt. Meg is rajzolta fehér papírra, amit szeretne.
Tőlem aztán pár telet átéheztek a madarak, mire végül erőt vettem magamon...

 

 

Mivel szalagfűrészem nincs, abból kombinálok, ami van.
Befogom a munkapadba a hátára fordított lengőnyelves fűrészgépet.

 

 

Azért kell a deszka, hogy ne billegjen az anyag a kiálló fűrészen, amit éppen aprítok.
Azért kell a deszkára a felirat, nehogy őt is felaprítsam.

 

 

Ez a szemes csavar pedig azért kell... Na jó...
Nem kell semmire egy ekkora szemes csavar, csak egyszerűen nem tudtam otthagyni!

 

 

Kell egy szép szál deszka. Van egy szép szál deszka. Mégpedig olyan szép szál,
már úgy értem hosszú, hogy kilóg a képből. Pontosabban szólva belóg a pincébe.

 

 

Az asszony által meghatározott mértékben összefirkálom a munkadarabot.

 

 

Sok darabra kell aprítani, melyeket később az elképzelt módon kell összecsavarozni.
Persze ha nem úgy lesz, az sem baj, hiszen a madár az egyik legigénytelenebb állat.
Marhára nem érdekli hogy néz ki a madáretető! Elég neki kiszórni a magot a hóra.

 

 

Van egy brutális Bosch fúrógépem, egy kis kék Makitám, egy
lengyel régiféle, egy Tesco gazdaságos akkus, egy kis kék akkus.
De hiába a felhalmozott géperő, ha egyszer az amerikáner volt kéznél.

 

 

Először az aprítóbb rész jön, hogy ne legyen olyan nagy a deszka,
tudjak vele végre rendesen hadonászni.

 

 

 

Fontos, hogy csakis a deszkát, az ujjamat semmiképp!

 

 

Nagyon fura hangok jönnek a gépből.
Mintha átugrálna a fogaskerék, vagy megcsúszna benne valami kuplungszerű.
Szerintem erre a problémára nem megoldás a WD40, de ez volt kéznél.

 

 

Miután kisebb lett a deszka, már lehet forgatni.
Persze eddig is lehetett, csak folyton beleakadtam vele a falba.

 

 

 

Alakul ez kérem...

 

 

 

A maradék vonalak mentén is fűrészelek egy jót.
Géppel persze könnyű, hiszen csak tolni kell a fűrészlapnak a deszkát.

 

 

A korábban fúrt lyukból két irányba kiindulva lehet kivágni a deszka közepi lyukat.

 

 

 

Először az egyik, aztán meg a másik irányba kell menni a fűrésszel. Persze sarokra is
lehet tenni a lyukat, és akkor a merőleges vonalnak is könnyű volna a bekezdése.
Sebaj! Legközelebb már tudom hogyan kell...

 

 

Még az ívek vannak hátra.

 

 

 

Szép lassan kell tolni a deszkát, és akkor megmarad kereknek a berajzolt ív.

 

 

Majd jól kilesem a madarakat, ahogy beharapják a magot.

 

 

A vonalaktól való nagyja eltéréseket ráspollyal igazítom ki.

 

 

Az apraja pontatlanságokat pedig reszelővel.

 

 

Miután minden fűrészes reszelős feladat elkészült, jöhet a csiszolás.

 

 

 

Tulajdonképpen mindegy, már úgy is tetőtől talpig poros vagyok.

 

 

Az ujjba hatoló szálkák elkerülése végett a belső éleket lekerekítem.
Az élek lekerekítése azért is fontos, mert az élre tipikusan nem tapad a festék.

 

 

Amíg jól láttam, addig ha húztam egy vonalat, és azt mondtam: Ez egy centire van.
Az kérem egy centire volt! Most meg van ahol van. Deszkára jó lesz...

 

 

Digitális tolómérő. Ja...
Mintha nem volna teljesen mindegy, hogy melyiket nem látom...

 

 

A vége úgy is az, ha szemre már nem is, de legalább tapintásra kiválasztok egy fúrót.
A nőkkel is pontosan így vagyok. Mert ugye minek őket nézegetni?
Az asszony szerint ilyenkor az van, hogy már megint túl sokat árultam el magamról.

 

 

Na itt a Bosch.
Kis feladat, nagy szerszám!

 

 

A porszívózást mint feladatot elkerülendő, az asztalfiókba porolok. Ha megtelni látom
(ez egyre ritkábban van, részint, mert egyre ritkábban csinálok valamit,
másrészt meg nem is nagyon látok), akkor kitakarítom.

 

 

Felcsavarozom az alaplapra a kilógó részeket.
A malac meg fél lábbal már a madáretetőben van.
Majd később megdumáljuk, hogy ez nem neki készült.

 

 

Nem fognak benne aludni a madarak, szóval a tető csak dísznek van.

 

 

Azért kell a keresztben átdugott hurkapálca, mert majd azon lesz egy alma.
A madarak telente az olajos magvakat kedvelik, de ha Andi egyszer almát álmodott...

 

 

Mester (ez volnék én) az elkészült művel.
Nem lett ferde, csak még nincsenek rendesen becsavarozva a polcok. (vagy mik azok)

 

 

Ugyan jól mutat ez a kombináció, de valószínűleg Töcsök macinak kissé kényelmetlen.

 

 

Hogy lehet valamit lapocnak hívni?
Szerintem eredetileg lapocska lehetett, csak lemaradt a papírról a szó vége.

 

 

A lapoc felaprítva úgy néz ki, mintha cserép lenne.

 

 

Barnára festve meg úgy, mintha barnára festett, félbevágott lapoccal imitált cserép lenne.

 

 

Nem tudom, látják-e a madarak ezt a kék színt.
Meg azt se, hogy van-e szépérzékük.

 

 

Egész jól mutat, csak ez a kék szín...

 

 

Andi először műmadarakkal próbálta ki.
Ezek a szerencsétlenek nem tudnak ellenkezni a kék szín (?) miatt.

 

 

A sárga tünedérnek tetszik.

 

 

És a pirosnak is jól áll a kék háttér.

 

 

Na még egy kis lakk, csak hogy időtálló legyen.

 

 

 

Ez meg az én madáretetőm. A dobozban eredetileg nápolyi volt. Kapott egy kerek lyukat.
A lyuk pereme kapott egy hosszába felvágott kábelköpenyt. A lyuk alá odacsavaroztam
egy régi ecsetről levágott nyelet. Szerintem a cinkék szeretik, itt kosztoltak egész télen.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.