RCA - jack átalakító
(nekem egy kalapács ne legyen szar, mikor csak a nyele van, meg a feje)

Piszkálom az AKAI óriást, közben kéne egy kábel az előerősítőm,
és a hanggenerátorom közé. Persze 6,3-as sztereó jack-ről BNC-re
fordító kábelem nincs, de semmi baj, majd megoldom több darabból.
A mai szétszedésem trágya... Tudom, hogy tárgya, de ez akkor is egy trágya!

Idáig megvagyok, a kábel másik végén a 6,3-as jack már be is van dugva a helyére.
Most a két RCA csatlakozóból kéne barkácsolnom valamit, ami egyrészt
monosít, másrészt rá lehet kapaszkodni a krokodil csipeszekkel.

Eddig jó vagyok, eljutnak a melegpontok az erősítőmig.

Most jövök a képen látható átalakítóval, majd erre rádugok egy összedrótozott jack aljzatot,
arra meg megy a kroki csipesz, onnan meg műszerzsinór banándugókkal a jelgenerátorig,
ahol már egy banándugó / BNC fordító epekedve várja a késődélutáni csatlakozást.

Itt elakadtam. Tegyük fel, bedöglik valami komplex dolog. Érthető, hiszen rengeteg
alkatrészből van. Pláne nincs mit csodálkozni, ha még szoftver is fut rajta.
De engem igazándiból az akaszt ki, mikor a vas nem vezeti az áramot!

Gondoltam bennem van a hiba. (ez általában így szokott lenni) Biztos rosszul kötöttem
össze a drótokat. Mondjuk ez nem egy mai kábel, itt lóg már vagy 20 éve. Ha elszakadt
benne valami, hát elszakadt. Persze nem, hanem az átalakító bogyócban akadt el az áram.

Először azt hittem, hogy fröccsöntött, de aztán megláttam a szélén a repedést.

Persze valójában úgy volt, hogy roppantottam rajta egyet, belenéztem, láttam mi van,
majd elkezdtem veszettül lövöldözni a fotómasinámmal. Szóval ez nem az igazi széttörése
az átalakítónak, hanem csak amolyan imitált. Mindettől függetlenül elsőre is pont így esett szét.

Igazándiból azt nem értem, hogy eredetileg mi tartotta össze.
Ugyan vannak ragasztási nyomok a széleken, de csak jelzésértékkel.

Az egyik csatlakozó még csak csak...

...de ez a másik egyáltalán nem érintkezett. Néztem, hátha én vagyok a tettes.
Mondjuk megforgattam az RCA aljzatot. De nem, hiszen a drótok nem voltak feltekeredve.
Az egészben az az érdekes, hogy úgy emlékszem, ezt az átalakítót szoktam használni.
Persze meglehet, hogy kettő is van belőle.

Valószínűleg enyhén túllihegem a dolgot, de azt szeretném, többet ne legyen vele gond.

Először ide...

...aztán meg ide.

Nálunk minden tárgynak története van. (persze máshol is) Ezt a tejesüveget Ákos barátom
hagyta itt, vagy jó 25 évvel ezelőtt. Talán Bécsből vagy Svájcból hozta. Dicsérte itt
nekem, hogy milyen finom ez a tej, nem olyan, mint amiket itthon lehet kapni.
Jóféle zsíros tej ez. Még élénken emlékszem, ahogy lötyögtette, és a fehérség
feltapadt az üveg falára. Aztán Ákos letette az üveget az asztal sarkára ami ott is
maradt egy ideig. Később anyám elmosogatta, én meg befogtam toluol-os üvegcsének.

Ez meg egy sokkal kisebb üveg, illetve műanyag. Ebben aceton van, de ez mindegy.
Már csak azért is, mert egyik anyag sem oldja az átalakító tokját.

Nekem persze az is elég, ha a két oldalát összeragasztja,
de az átalakítónak úgy is csak két oldala van.

Ragad az egész mindenség, húzódnak a gusztustalan szálak...

Gondoltam ha már úgy is kezemben a kamera, meg ez a magyar kisipari dugó, hát bemutatom őt is.
A szocializmusban volt olyan, hogy KÁF (kiváló árúk fóruma). Erre meg inkább a PÁF
(pocsék árúk fóruma) emblémája illik. Méret pontatlan fröccsöntött menet...
Amúgy valóban volt PÁF, méghozzá Déri János rovata volt az Ablakban.
Ha fiatal vagy és nem tudod mi ez, vagy öreg vagy és nosztalgiázni
van kedved, akkor itt van egy, és még egy, és egy harmadik link.

Befogtam a kombinált fogóba, tartsa össze, amíg megszárad.

Szerencsére gyorsan észbe kaptam, jobb az nekem, ha az elejébe húzódik
a ragasztó, mintha eltömíti az RCA aljzatok lyukait.

Végül is jó lett, csak ma nem ezzel akartam foglakozni...