Epson szkenner
(fene se akarta szétszedni)

Gondoltam valami apróbb lépéssel csökkentem a rumlit.
Minapi rendezkedésem folyományaként ismét elvesztettem a telefon melletti helyet.

 

 

Hogy miért áztatta le öcsém az üvegekről és a dobozokról a címkéket?
Nem mindegy? Én meg mindent szétszedek...

 

 

Gondoltam beszkennelem a címkéket, és összedobok egy retro címke weblapot.

 

 

Meglehet, hogy én is rosszul álltam hozzá, de engem nagyon tud dühíteni,
mikor munka közben adja fel egy szerszám, ami jelen esetben a szkennerem.

 

 

Szétszedés szempontjából nem különösebben érdekes, hiszen szinte üres a doboz.
Ellenben működés szempontjából? Csinált ez mindent, mindenféle
variációban, csak persze működni azt nem akart.

 

 

Gondoltam mi van, ha az USB port makkant meg, én meg a szkennert akarom javítani.
Fél órát keringtem, mire végül a fáspincében (hol másutt) találtam egy másik kábelt.
Nincs szerencsém, mert nem a kábel, és még csak nem is a PC USB portja a hibás.
A szkenner agyilag beteg. Azonnali agyműtét szükségességét diagnosztizáltam.

 

 

Ez kérem a szkenner agya.
Neki legalább van...

 

 

Viharfelhők gyülekeznek az égen,
szkennert a polcra tettem szépen.

 

 

Levegyem, és álljak neki javítani? Vagy vegyek egy másikat?
Fogyasztói társadalom van, de még nem szoktam meg teljesen.

 

 

Ahhoz képest, hogy nem történt semmi, csak állt a polcon pár napot, most meg világít
benne a fénycső. Már kezdtem örülni, hogy elindult, mikor kiderült, hogy nem.
Megfenem a csavarhúzóim, oszt hajrá!

 

 

Néha rájön a dili hopp, kitolja a kocsit középre, vagy (mint a képen is) átvált pirosra
a gombok közti (amúgy eddig mindig zölden világító) LED.

 

 

 

Most meg pirosan villog a LED, eddig ilyet nem csinált.
Persze eddig mindig működött...

 

 

Forrasztási hiba, vagy kiszáradt elkó legyen a baj, mert mást úgysem tudok orvosolni.

 

 

A szkennert több ilyen pöcök is összetartja a csavarokon kívül.

 

 

Persze a pöcök nem tart örökké. Pláne nem, ha erőltetem.

 

 

Oszcilloszkóp. Jaj!
De elő kellett venni, mert ezzel a műszerrel könnyedén felderíthető egy kiszáradt elkó.
Az egyenes vonal még nem a hosszú sípszó, mint az intenzív osztályon!

 

 

Ránézésre nincs baja, de szép is volna, ha ketté lenne benne törve a panel.

 

 

A gyári (asztalba befűzött) USB kábel rihtig nem ér oda!

 

 

Kompozíció szkópra, multiméterre, szkennerre, és drótokra.
Nálam mindig ilyen a csendélet. Kivéve persze, ha valamiért éppen üvöltök...

 

 

Méregetek, de sehol semmi hiba.

 

 

Mindeközben rá van dugva a kártya a PC-re. Időnként beszól, hogy nem lehet felismerni,
de néha azért elkapja. Persze a szkennelésre kiadott utasításra ilyenkor sem reagál.
A motorvezérlő működik, néha elindul az olvasófej a szánon, és kilökdösi
a szkenner belsejébe pakolt szerszámaimat...

 

 

Órajel is van benne.

 

 

Az a kvarc, amit a kép jobb alsó sarkában látunk.
Mit ne mondjak, utálom ezt a miniatűr világot.

 

 

Ha egyszer ekkora az ujjam, és akkorák az alkatrészek, akkor ez már nem nekem való.
Persze manapság már nem is emberkéz, hanem gépek ültetik be a panelt.

 

 

Jobbra egy (illetve két) csatlakozó szalagkábelhez, balra egy optokapu.
Az optokapun nem mérhető semmiféle feszültség. Két egymásra
rakott szemüveggel vizslatom a panelt, de mindhiába...

 

 

Illetve nem teljesen hiába, mert szívós munkával sikerült kilőnöm a biztosítékot.
A biztosíték a tápcsatlakozó aljzat hátsó lába mögötti alkatrész.
Arról van szó, ami pont a kép közepén van.

 

 

Nehéz piszkálni a tűhegyű Wellerrel,
mert a "hatalmas" pákahegy eltakarja magát az alkatrészt.

 

 

A bonctűm hegyéhez képest is mini.
Még ha lenne másik, akkor sem tudnám helyette beforrasztani.

 

 

Viszont a patkolás azért még megy!

 

 

Sajnos nem voltam elég gyors, ezért nem sikerült videóra vennem,
amint a fotón látható alkatrészből kijön a működtető füst.

 

 

Ahhoz képest, hogy kiégett belőle egy tranyó, több a működésre utaló jel, mint eddig.

 

 

 

Sajnos csak úgy csinál mintha működne. De persze nem...

 

 

Azért jó dolog ez a fogyasztói társadalom. Nekem még tetszene is, csak a pénztárcám
aki erősen tiltakozik. Ráadásul neten keresztül kellett megrendelni, amit valamiért
utálok. Addig túrtam az Internetet, míg kiderült, hogy a szomszéd háztömbben
van az iPOD Internetes bolt átadópontja. Öt percet se sétálhat az ember...

 

 

Először azt hittem, hogy véletlenül került két CD a dobozba, aztán csak elolvastam rajtuk
a feliratot. Tudom, hogy ez manapság nem szokás, szégyellem is kicsit magam miatta.
Gondoltam szerzek egy jó pontot, ezért a leírást ki sem vettem a nejlon tasakból.

 

 

Pont úgy néz ki, mint a régi, csak ez fekete. A drivere nem jó hozzá, legalábbis
az új nem indult a régi programmal. A tápok viszont egyformának tűnnek.
Legalább lesz tartalék. No nem mintha rosszul állnék dugasztápból...

 

 

Beszkenneltem vele a driver CD-t. Tudom tudom... Nem így kell lemezt másolni...
Először megijedtem, mert teljesen automatán állította be a méretet.
Én nagyon nem szeretem az ilyen automata izéket!

 

 

Szerencsére csak elfelejtettem profi módba váltani a kezelőfelületet. A fekete sáv meg
attól lett a képen, hogy szkennelés közben megkukkantottam a LED-es világítást.
A régi fénycsöves volt, de mit számít ez, ha egyszer nem a cső égett ki benne.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.