Videokazetta visszapörgető készülék
(egy letűnt kor eszköze)

Nincs mese, valahol meg kell fogni a lomtenger végét. Vagy mondjuk eleve nem kellett
volna ennyi kacatot begyűjtenem. De ki tudja ezt megállni? Mikor annyi a megszerzendő
kincs! Mint például ez a videokazetta visszapörgető szerkezet. Sok vizet már nem zavar.
Leáldozott a hozzáillő média. Szegényke évtizedek óta használaton kívül porosodik.
Már a nagyszobából is ki lett téve a szűre, s csak a sorsát várja a polcon.

 

 

Ezek a fényviszonyok...

 

 

Napfényben persze jobb képek születnek, csak ahhoz ide kell kucorodni az ablak mellé.

 

 

Az úgy volt, hogy bementem a Népszínház utcában valami műszaki boltba. Beszélgettem
az eladóval, aki szomorúan mutatta ezt az izét, hogy visszahozták másnap, hogy már
nem is működik. Addig addig beszélgettünk, míg valami potom pénzért, de csak
elhoztam. Ha bedugtuk a konnektorba zenélt, meg zúgott, csak nem forgott.
Ellenben ha rázogattam a dobozt, lehetett hallani, hogy erősen el vannak
benne szabadulva az alkatrészek. Szinte nem is kellett alkudoznom.

 

 

Az előbb említettem, hogy rég volt használva.
Mint az látható, takarítva is...

 

 

Igen bóvli egy valami, de azért nem néz ki annyira rosszul. Mikor meghallottam, hogy
létezik ilyen szerkezet, magam is megálmodtam egyet egy selejt videomagnó alapjain.
No de hol volt még hozzáférhető közelségben selejt videomagnó a 80-as években?
Sehol! Ez meg ugye alig került valamibe.

 

 

Mindegy nekem, hogy asztali lámpa, vagy az éltető napfény.
A lényeg, hogy nem tudok bánni a megvilágítással.

 

 

Ha nem ellenfényben fotózom, akkor mindjárt jobban látszik. Úgy néz ki, mintha
fogaskerék volna a pereme. Persze nem. Illetve de, csak nem
csatlakozik sehová. Vagyis ez csak dísz.
Most mond már! Dísznek jó...

 

 

Jobbra a narancssárga izé arra szolgál, hogy mikor betesszük a videokazettát,
az benne is maradjon. A bal oldali sárga valami (a fekete filcbetéttel)
 pedig egy (a doboz oldaláról külön) bekapcsolható szalagtörlő.

 

 

 

A szalagot nem kell, és nem is szabad törölgetni. Ráadásul a videokazettába
fűzött szalag van olyan kényes, hogy én a részemről inkább
nem ereszteném neki azt a durva filcet.

 

 

Nem egy komoly műszerfal. Ha rácsukom a plexitetőt, akkor is elérhetők a gombok.
Az első a tekercselés irányváltója. A start gombtól elindul, a stoptól pedig megáll.
Kicsit sprőd az egész. Legalábbis egy videomagnóhoz képest mindenképpen az.
Bevallom, mikor megvettem (majd ki is pofoztam), félve tettem bele kazettát.
Nem csoda a félsz, hiszen én láttam mi van a dobozban egy magnóhoz képest.

 

 

Nem egy sokatmondó kép...
Ha más nem is, de az jól kivehető, hogy alapjaiban véve kék mintás a szőnyeg.

 

 

Ez itt a hálózati feszültségválasztó kapcsoló.
Helye.

 

 

Ez pedig a gumiláb.
Helye.

 

 

Akár még az is lehet, hogy nyolcmillió példány elkelt belőle, hiszen a videomagnók igen
nagy része betegesen pörgette a kazettát. Ellenben a kölcsönzőben külön fizetni kellett,
ha az ember nem az elejére pörgetve vitte vissza a filmet. Ha meg csak 1984-05-hónap
akar lenni a szám, akkor is igaz lehet, mert emlékeim szerint ennél később vettem.

 

 

Akkoriban egy szót sem tudtam angolul. Azóta persze igen sokat fejlődtem.
Most már két szót sem tudok!

 

 

Mivel nem értettem, mi van írva a doboz aljára, mint ahogy minden mást is,
ezt is nekiálltam megjavítani. Ennek nyoma ez a csavar. Hogy
mivégre, azt húsz év távlatából meg nem mondom.

 

 

 

Ha kikapcsol, bekapcsol, vagy megjön az áram, egyből nekiáll zenélni. Vagy egy évtizeden keresztül
mindössze ez a funkciója volt hasznosítva. Tegyük fel olvasgattam, s egyszer csak megszólalt
ez az ismerős dallam. Innen tudtam meg, hogy áramszünet volt. Vagy mondjuk tudtam,
hogy éppen nincs áram, s a zenélésből szereztem róla tudomást, hogy visszajött.

 

 

Nem az alsó csavaroktól nyílik, hanem a felsőktől.
Most mit tagadjam? Tekertem én mindenhol!

 

 

 

Zenélni még zenél, forogni azonban már nem forog.
Gondolom elszakadt, elérett benne a szíj.

 

 

Nem szakadt, hanem csak leesett.
Méghozzá azért, mert meglepően merevre görbült.

 

 

Ha valaki látott már videomagnót belülről, akkor tudja, hogy micsoda komoly
fékrendszer van benne. Aki még nem látott belülről videomagnót, az pedig
nézze meg itt. Szóval itt volt a bibi, mikor megvettem. A fékkart tartó
műanyag pecek törött le. Mindkettő. A letörött rudacskákat
nemes egyszerűséggel hármas csavarokkal pótoltam.

 

 

A videomagnó eredetileg igen komplikált fékvezérlését nem pótolta semmi.
Maradt ebben a gyári állapotban. Persze nem kell túllihegni a dolgot.
Jelen esetben a féknek csak annyi a szerepe, hogy tekerés közben
feszítse egy kicsit a szalagot. Végállásnál semmi szerepe sincs
ezeknek a karocskáknak, mert ez a masina nem látja, hogy
kifut a szalag, jön az átlátszó befutó, meg kéne már állni.
Ez a masina erőből kitekeri a szalagot befűzőstül ütközésig!
Ez valami egészen durva dolog, egy videomagnó igencsak finom
szalagkezeléséhez képest, de soha egyetlen kazettát sem tépett szét.

 

 

Nem feszül a szíj, hanem ilyen az alakja.

 

 

A szerkezet legkomolyabb -s egyben legprecízebb- része ez a zenélő chip.

 

 

Egy videomagnóban nagyon komoly mechanika fogja meg a kazettát.
Jelen esetben ezt a funkciót a "narancsszín műanyagdarab a rugóval" látja el.
Jobbra látható a motor. Semmi különös. Minden játékban ilyesmi igénytelenség van.

 

 

A fényes kerek izé a zenélő elektronikához tartozó hangszóró.
A háttérben pedig a hálózati trafó terpeszkedik.

 

 

Nem lehet meggyanúsítani a konstruktőrt, hogy alkatrésztemetőt kreált.

 

 

A kép jobb szélén terpeszkedő, rézlemezekből hajtogatott kontaktus, pont úgy néz ki,
mintha én csináltam volna egy zsebtelep lábaiból. Vagy úgy tíz éves koromban...

 

 

Égésnyomok...

 

 

Ez a bekapcsoló gomb alatti elektronika. Ez egy öntartó relé. Mikor a (hajtogatott)
kontaktus hozzáér a szegecshez, a panel alatti elektromágnes behúzva tartja
ezt nyomógombot. (vagy minek is nevezzelek) Hogy mitől enged el,
mikor a kazetta a végére ér, azt először nagyon nem értettem.

 

 

A relé, mint azt már említettem, nem egy külön dolog, nem is valami precízség,
hanem egyszerűen rá van tákolva a panelre.

 

 

 

Mikor megvettem, mint azt említettem, hibás volt. A mechanikai apróságoktól (letört tartópöckök)
eltekintve üzemelt. Vagyis vissza lehetett vele pörgetni egy kazettát. Ha már úgy is szét volt szedve,
meglestem, hogyan is működik. Mint azt láttuk, az elektronikája kb. nulla. Nagyobb hangsúlyt kapott
a zenélés, mint a mechanika vezérlése. Szóval nem értettem, mitől kapcsol ki, mikor a végére ér
a kazetta. Igen elvadult megoldás van benne. Eredetileg feszes a szíjrendszer, egyáltalán
nem csúszik. Mikor a szalag megáll, megáll a motor is. Ekkor a motor a szokásosnál
jóval több áramot vesz fel. Méghozzá annyit, hogy az amúgy nem túl erős, de
gondolom pont megfelelően méretezett tápegység szolgáltatta feszültség
lecsökken, amitől elenged a relé. Hülyén hangzik, de működőképes.

 

 

A guminak elég volt 20 év, s máris rögzült az alakja. Micsoda világ...
De legalább nem mállott szét kátránnyá, mint az Philipséknél szokás.

 

 

Girbe-gurba, bitykes-bütykös, öntéshibás csáléságos.
Rossz nézni egy videomagnó precízségéhez képest!
Mondjuk az igaz, ez nem is került harmincezerbe...

 

 

 

Így működik az irányváltója. A motor forgásirányt vált. Az egyik tüske erre racsnis,
a másik pedig arra. Amit én terveztem, az ennél sokkalta bonyolultabb volt.
Tiszta szerencse, hogy nem készült el. Hülyét is kaptam volna mikor
meglátom, hogy van a boltban készen. Apróforintokért...

 

 

Ugyan a lakásból rég kipusztítottam az összes videomagnót, de kazetta azért még akad.
Ezek próbakazetták, vagy családi, munkahelyi felvételek vannak rajtuk.
Majd talán egyszer bedigitalizálom őket. De ez se ma lesz...

 

 

Nálam kérem rend volt! Minden kazettára rá volt írva a nevem. Mind be volt sorszámozva.
Mint az látszik, még a próbakazetták is. Próbáltam erre rászoktatni a barátaimat is,
persze több kevesebb sikerrel. Például Lacinál ültünk, nézegettük a kazetták
igen változatos ceruzás feliratait. Amin megakadt a szemünk: Lenin élete
Azért ezt Laciból nem néztük volna ki. Betoltuk a kazettát a magnóba.
Pornó. Laci előkerül, vonjuk is mindjárt kérdőre. Az úgy volt, hogy
hiányzott a film eleje vége. Valamit csak rá kellet írni a matricára!
Mivel a filmben az egyik szereplő kopasz volt, így kapta a film
a keresztségben, a "Lenin élete" (amúgy megtisztelő) címet.

 

 

Beszélgetek egy ügyféllel, mégpedig a polcán terpeszkedő AKAI 4000 orsósmagnó kapcsán.
Nála voltak hagyva állagmegőrzésre valami rokongyerekek. Hogy lekösse őket valamivel,
régi dobozokat nézegettek. Már úgy értem, a tartalmukat. Az egyik dobozból előkerült
pár tekercs régi magnószalag. Felkapja az egyik gyerek, s rákérdez. Hát ez meg mi?
Az ügyfél már éppen mondta volna a választ, mikor megszólalt a másik gyerek.
Nem látod? Magnószalag. Hallgassuk meg. Erre az "egyik" gyerek a füléhez
emelte az apró orsónyi szalagot. Mi lesz, mikor felnőnek a mai gyerekek?
Min fognak meglepődni? Azon, hogy az unoka nem ismeri fel az Ipodot?
Valószínűleg igen. Ez a kazetta se mond már semmit egy mai gyereknek...

 

 

Mivel nincs rajta a teteje, ezért nem működik a kazettát a helyén tartó mechanika.
(a korábban bemutatott narancssárga izé, egy rugóval a tetején)

 

 

De amúgy sem működik ennyire nyitott állapotban, mert a videokazettában belül van egy
fékrendszer, ami ha nincs a helyén (benne a videóban) a kazetta, megfogja az orsókat.
Jelen esetben a nyíllal jelölt pöcök oldja ki a féket. Illetve csak oldaná, ha rajta volna
a szerkezeten a pöcköt tartalmazó teteje. Magyarul szétszedett állapotban nem megy.

 

 

Megtaláltam a használati utasítást. Mondjuk kellett hozzá pár évtized...
De minek azt az okosodást elkapkodni?

 

 

 

Így működött fénykorában. A végállás kapcsoló rendszer persze nem működik a laza szíjak miatt.
Mit ne mondjak? Egy élmény beletenni a kazettát! Az ember megszokta, hogy a videómagnó
szépen óvatosan precízen behúzza, itt meg rá kell tenyerelni, hogy beakadjon a kazetta alsó
szélébe a narancsszín pöcök. Igen durván működik. Hangos is. Cserébe nem a videó kopik.

 

 

Beletekertem a hálózati zsinórt, hogy le lógicáljon szanaszéjjel.

 

 

Megy le a pincébe a többi relikviám közé. Micsoda sors, hogy ez az értéktelen bóvli
megúszta egyben, miközben a videomagnók -miket óvott- rég a kukában végezték.

 

 

Polcvisszaszerző akcióm sikeresen indult. Íme az első fecske. Lesz itt rend!
Vagy ha nem, hát kivágom az összes vackot...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.