Kapcsolós dobozom tartalma
(csak a nagy kapcsolók)

Tudom, hogy nagyon messzi távol az a kapcsolós doboz,
de ha egyszer ma ilyen kirándulós napom van...

 

 

Természetesen a szétszedtem cikksorozat előtt is mindent szétszedtem.
Mindössze annyi változott, hogy mióta van fényképezőgépem, dokumentálok is.
Ebben a dobozban tartom a nagyobbacska méretű kapcsolóim.

 

 

Illetve most az van, hogy kiborítottam az egész doboz tartalmát az asztalomra.
Fényképezek, s közben elmerengek egy egy kapcsoló eredetén.
Már persze csak ott, ahol még beugrik valami.

 

 

Ez került elsőnek a kezembe.

 

 

 

Kapcsoláskor nem csak kattan, hanem egy amolyan "zümm" hangot is hallat.
Belül nem mikrokapcsoló, vagyis a kapcsoló érintkezők nincsenek közel egymáshoz.
Ez azért jó, mert a hosszú kapcsolási út alatt biztosan kialszik az esetlegesen keletkezett ív.

 

 

Ez olyan mint az előző, csak modern kivitelben.
Nincs igazán története, hiszen univerzális darab. Ki tudja már, hogy miből származik.

 

 

Ez meg egy öregecske csálécska kapcsolócska.

 

 

Mint fent, de ennek fura a karja. Azért ilyen, mert ez nem olyan kapcsoló, hogy kilóg
a karja a gép elejéből, hanem olyan, hogy valahol belül van. A kar bevágásába
csatlakozik eredetileg egy csap, amit távolról mozgatva kapcsol a kapcsoló.

 

 

A stílus maradt, a kapcsolókar viszont töpszli. Ez két okból szokott ilyen lenni.
Vagy azért, hogy ne lógjon ki nagyon a gépből, ne akadjunk bele,
vagy azért, hogy rá lehessen húzni valami hosszabbítót.

 

 

Közepesen modern univerzális (beépítheted bármibe) tömbler kapcsolók.
Például ilyen kapcsoló van az apukám építette univerzális pákatrafóban.

 

 

Mint fent, csak ezek forrasztós lábúak, és már laktak korábban valami gépben.

 

 

Ez pedig a tömbler kapcsoló modern változata.

 

 

Tiszta bakelit mini, csavaros lábakkal.

 

 

Szerintem ez a kapcsoló orosz trolibuszból van, bár nem dereng,
hogy olyat is szedtem volna szét...

 

 

Kapcsoló egy elfeledett régi rádióból. Mikor gyermek voltam, még rengeteg
rádiót dobtak ki lomtalanításkor. Én meg zsenge gyermekként is igen
félős voltam, el sem mertem menni itthonról csavarhúzó nélkül.
Hazafelé meg mindig volt nálam valami lom, aki megvédjen,
mint például ez a gramofonra váltó karos kis kapcsoló...

 

 

Távol-keleti mintájú kapcsoló.

 

 

Ez meg speciel európai, pontosabban szólva NDK (volt keletnémet-ország)
Emlékeim szerint egy EVA nevű telefonközpontból (főnök titkári berendezés) szedtem ki.

 

 

Autóba való, nagyáramú krumpli.

 

 

Mint az előbb, csak most hátulról.
Mindent mondtam volna róla a formája alapján, csak azt nem, hogy olasz.
Úgy látszik Itáliában sem mindent Pininfarina tervezett...

 

 

Telefonkulcs.
Ez szerintem olyan szép, hogy fogok is neki írni egy saját szétszedtemet.

 

 

Tesla kapcsolók lemezjátszóba, vagy magnóba.
A lényegük az, hogy bárhová becsavarozhatók, aztán egy hosszú karral lehet őket bökdösni.

 

 

Ez a kapcsoló meg annyira nyitott, hogy látszik melyik két érintkező közé állt be a rövidzár.

 

 

Szerintem ezt a kapcsolót a porszívónkból szedtem ki.
Nincs neki semmi baja, csak azt játszotta, hogy elfordult az őt működtető gomb alól.
Mondjuk ez nem is csoda, hiszen a motorra volt csavarozva, a motor meg sehova.
Csak kicsit volt idegesítő, hogy mondjuk bekapcsoltam a porszívót, de ki már
nem tudtam, mert elment a gomb alól a kapcsoló. Pár évbe telt csupán
mire ráuntam a jelenségre. Már legalábbis annyira, hogy kapjon
a porszívó egy új kapcsolót. Kezdetben még úgy gondoltam,
majd apukám megcsinálja (anyám is morgott), de végül
(ha lassan is) csak sikerült felnőnöm a feladathoz.

 

 

Magyar gyártmányú erősáramú (230-hoz) nyomógomb kávéőrlőbe, illetve turmixgépbe.

 

 

Ez a kapcsoló is porszívóból származik, csak a régiből.
Mindössze ennyi maradt meg belőle. Már úgy értem, a porszívóból.

 

 

Ezek vetítőgépbe való kapcsolók.
Bár műanyagnak néz ki, de a háza erősen porcelánszerű, ebből kifolyólag igen hőálló.
Ez a kapcsoló annyira masszív, hogy ilyet szereltem az előbb emlegetett porszívóba.

 

 

Régen (pl. a szocializmusban) nem úgy volt, hogy a kapcsológyárban készült a kapcsoló,
és ha valakinek kellett egy kapcsoló valamihez, akkor választott magának egy
megfelelőt a tömegből, hanem mindenki gyártott magának, ha kellett.
Ez a kapcsoló például a BRG-ben készült, legalábbis én eddig
még semmi másban nem láttam. Ezek speciel ebből vannak.

 

 

Apukám régi EVIG fúrógépének kapcsolója.

 

 

Ez meg egy gyönyörű Bosch fúrógépből származik, és szinte tiszta új. Az úgy volt, hogy
kaptunk pénzügyi keretet gépvásárlásra. Ami igazán kellett, az egy tucatnyi (hogy jusson
mindenkinek) fúrógép. Kicsi nem jó, nem bírja sokáig, elakad a lakótelepi betonban. Hilti
az bírja, de nagy, drága, ráadásul nehéz is. A választás egy középutas Bosch gépre esett.
Olyan drága volt, hogy csak úgy tudtuk megvenni, hogy megbontattuk a számlát háromba.
Külön jött a tokmány, a fúrógép, és a hordozó doboz. Az akkori belső pénzügyi szabályok
miatt csak így lehetett megoldani. Ha egyben vettük volna meg, akkor olyan drága lett
volna, hogy akkor már központi beszerzést kellett volna rá kérni. (néha látni nálam ezt
a Bosch gépet) De nem ez a lényeg, mert ez a kapcsoló nem ebből a fúrógépből van.
Azt is mondta a gazdasági osztály, hogy csak akkor kapunk új gépeket, ha a régieket
le kell selejtezni. Hát kérem! Akkor azok rosszak, és le kell őket selejtezni. No de
akkor legyenek is rosszak, mert ha a selejtezési bizottság valami galibát talál, akkor abból
nagy baj lesz! Mintha a szocializmusban bármiből is nagy baj lett volna... De ha egyszer
ezt mondták, akkor ezt mondták. Az összes lecserélt régi fúrógépet biztonsággal tönkre
kellett tenni. Nem volt ez akkora kár, mert a gépeink jó része szétkopott, leharcolt, lógó
csapágyú, lötyögő tokmányú volt. Kivéve a kis Bosch gépet, amiből a kapcsoló származik.
Ez egy új gép volt, de nem lehetett megtartani, csak lecserélni. Vagyis csak a rossz gépek
helyett vehettünk újakat. Tanakodtunk kollégák, hogy mit csináljunk a géppel. Végül azt
sütöttük ki, nehogy baj legyen a dologból, hogy szög esett a gépbe, kinyírta a forgórészt.
Vagyis kapott a forgórész egy nagyon csúnyát csavarhúzóval. Aztán megjelent a selejtezési
bizottság, aki három nőből állt, akik semmitől sem lettek volna képesek megkülönböztetni
egy fúrógépet. Sírt a szívem érte, de csak ennyit tudtam (volt érdemes) megmenteni a kis
Bosch gépből. Azóta is őrizgetem, mint annak tanúbizonyságát, hogy a gazdasági
osztálynak (pláne ha nőkből van) egyetlen szavát sem szabad elhinni.

 

 

Ez meg nagyon úgy néz ki, mint egy AKAI orsósba való hálózati kapcsoló.
Persze az is lehet, a régi Panasonic alközpontunkból mentettem ki.

 

 

Ez egy Tesla magnóba való sávváltó kapcsoló, csak hiányos.
Emlékeim szerint a B444-es magnómból szedtem ki.

 

 

Pont mint az előző, csak ez a Tesla B5 magnómban kapcsolta a sávokat.

 

 

Van neki egy fura arca, és a kezelése is érdekes.
Puhán sluttyan erre arra.

 

 

Ez egy un. busz leszállásjelző. Egy buszvezető barátomtól kaptam egyszer egy marékkal.
Állítólag náluk rezsianyag volt a garázsban, annyira vitték az utasok.
Érdekes, én sosem láttam buszt hiányzó kapcsolóval.
Lehet, hogy csak a sofőrök gyűjtötték?

 

 

Nem tudom miből van, de nagyon nehézkesen működik.
Mint egy kedves olvasó hozzászólásából kiderült, ez
nem csoda, hiszen ez egy Dacia-ba való kapcsoló.

 

 

Ez meg egy tipikus autósbolti kapcsoló. Bármely autóboltba (Skoda, Lada, Trabi) ment is
be az ember, ez a kapcsoló ott volt a polcon. Bármely műszerfalba bele lehet szerelni,
csak egy lyukat kell neki fúrni, és már kapcsolja is a ködlámpát. Hogy nem szép?
Ez kérem akkoriban (70-es 80-as évek) nem volt szempont.

 

 

Olyan mint az előző, csak ennek a kapcsolónak kicsit szebb a karja.
Biztos valami kapitalista ármányság...

 

 

Ezt azért nem szerették a buherátorok, mert nem kerek lyuk kell neki, hanem szögletes.
Ugye mennyivel egyszerűbb rátámaszkodni a fúrógépre, mint percekig reszelni?
Sokkal!

 

 

Ezeket a kapcsolókat apukám hozta. Valami vetítőgépből lettek kiszedve.
Egyrészt viszonylag bizonytalanul kapcsol, másrészt nagyobb áramoktól elolvad.
Szóval vettek valamit (Tanért), amiben ki kellett cserélni minden ilyen kapcsolót.
Ezek meg ugye (ahogy az akkoriban nagy divat volt) úgymond megmaradtak.

 

 

Univerzális nyomógombok bármi elektromos gépbe, például kaputelefonba.

 

 

Mikor fogytán volt az autós boltban a korábban bemutatott univerzális
(csak ez van, de ez jó mindenre) kapcsoló, akkor néha lehetett kapni ezt a típust is.

 

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tévé.
Aztán egyszer csak ez a hálózati kapcsoló maradt meg belőle...

 

 

Ez már majdnem Isostat kapcsolósor, csak még nem.

 

 

Ez egy teljesen új rezsókapcsoló. Ugyan volt egyszer használva, de nem különösebben.
Ennek a kapcsolónak érdekes története van. Egy kollégám barkácsolt egy erősítőt.
A panelba bele voltak forrasztva az alkatrészek, de a panel maga nem volt kimaratva.
(totális rövidzár) A hangerő szabályzó potméter teljesen szabályosan volt bekötve,
csak nem a bemenetre, hanem a hangszórókimenetre. A doboz eleje hungarocellből volt,
a hátulja meg farostlemezből. Hogy mi tartotta össze (mert hogy hozzám került javításra),
azt miután szétszedtem, nem is értettem. Na ebből az erősítőből szedtem
ki ezt a kapcsolót. Szerintem nem kellett bele...

 

 

Ez meg un. RAFI kapcsoló. (nyomógomb)
Én valamiért nem szerettem.

 

 

Ezek szintén a korábban már említett EVA kisközpontból vannak, csak ezek nem
a tápegységből, hanem a készülékből származnak. A kapcsoló nyomókás része
egy üres cső, amibe vékony telefonizzót lehet dugni, és akkor kaphat
színes átlátszó sapkát (gombot), és akkor világítani is tud.

 

 

Ez a régi rádiónkból való. Időnként a szocializmusban újítási hullám söpört végig. Nem volt
ez baj, csak ugye az eredmények nem tükrözték a... Szóval nem sikerült mindig minden.
(és akkor nagyon finoman fogalmaztam) Például az említett rádiót apukám az Ezermester
boltban vette, erősen áron alul. Az URH része nem üzemelt. Pár év után, mikor egyszer
apukám épp nem volt itthon, kiszedtem a sasszit, és megkerestem mi a baj. Nem volt
bekötve az URH tuner oszcillátor tekercsében mozgó vasmag. Ezen kívül valakinek
az a hatalmas ötlete támad, hogy az amúgy sűrűn javításra szoruló, igen nehezen
hozzáférhető hullámváltót a készülék hátuljába telepíti függőleges tájolással.
Vagyis ezentúl nem kell kidobozolni a rádiót, hanem elég csak a hátlapot levenni.
Ahogy a hátlapot levettük, egyből a hullámváltóval találjuk szembe magunkat.
Jó ötlet, de olyan szar anyagból volt az egész, hogy kellett is sűrűn hozzáférni.
Ráadásul a hálózati kapcsoló bütyke is ebből a szar műanyagból volt.
Valami színes plexi szerű borzalom, magától szétrepedező műanyag.
Mint a képen látható, apukám reszelt is hozzá egy újat bakelitből.
Hogy ez hogy maradt meg, mikor a rádiót nem is szedtem szét...

 

 

Bájosak ezek a régi darabok.
Valahogy olyan szexi, ahogy kilátszik a belseje.

 

 

Ezek borzasztóak... Ha jól dereng, talán Hunor volt a neve annak az óriás asztali
számológépnek, amiből kiszedtem őket. 300 forintért adtak egyet az Ezermesterben.
Ezer évre elegendő germánium tranzisztor volt benne, több tucatnyi kártyán.

 

 

Kicsit soványka bütykű, általános felhasználású (mindenhova jó) nyomógomb.

 

 

Ez a kapcsoló un. KKváltóból való, de ezt már korábban bemutattam.

 

 

Hálózati kapcsoló. A hálózati kapcsoló nem csak abban tér el társaitól, hogy nagyobb áramot
bír ki az érintkezője, hanem a működési elve is alapvetően más. Míg egy olyan kapcsoló,
amivel jelet kapcsolunk, például Isostat sor (bár Isostatból épp van hálózati is), rádió
hullámváltó nyomós vagy forgós, tologatós kapcsolók, szóval ezek úgy kapcsolnak,
ahogy az ember nyomja a gombot, tekeri a kart, pont úgy mozog belül az érintkező.
Ha egy ilyen kapcsolóval akarunk nagyobb áramot nagyobb feszültség mellett kapcsolni
(tipikusan hálózati kapcsoló), akkor az pont olyan, mintha hegesztenénk. A húzott ívtől
szétégnek az érintkezők. A hálózatinak való kapcsoló meg olyan, hogy nyomjuk
a gombbot (vagy tekerjük), egyszer csak kattan egy nagyot, miközben belül
hirtelen bontanak az érintkezők. Így nem húz ívet, illetve az ív
a gyorsan előálló érintkező távolság miatt kialszik.

 

 

A kép címe: sprőd
És tényleg! Ez a kapcsoló olyan, mintha magam reszeltem volna ki az alkatrészeit.

 

 

Valaha akkora kincs volt egy ilyen mikrokapcsoló (bár ez épp óriási),
hogy ha eltörött, apukám megragasztotta Epokittal.

 

 

Fogalmam sincs, mi indult el tőle...

 

 

A reed relé kicsinyke üvegcső, ellenben ez egy ujjnyi vastag reed relé.

 

 

Valahol a SOTE udvarán ácsorogtam, vártam a főnököm. Egyszer csak megjelent egy
csomó melós, és elkezdtek dolgokat kidobálni az udvarra. Ez egy kapcsoló,
csak hiába próbálgattam, nem kapcsol. Belül higany van,
amúgy meg egy inkubátorból szedtem ki.

 

 

Beépíthető un. plitty-platty kapcsoló.

 

 

Könnyen kezelhető csavaros lábai vannak.
A belekötött drótot azt ugyan elnyírják, de hát semmi sem lehet tökéletes...

 

 

Tesla magnó (tipikusan B4 sorozat) kapcsolósora.
Nem volt vele bajom, a hozzá tartózó vezetékezéssel viszont annál inkább.
Szerintem a csehszlovákok gyártották a legszarabb (miért húzza ezt alá a helyesírás ellenőrző)
vezetékeket. Én kérem telefon szerelő vagyok. A vezeték az nem törik el! Rengeteget bír!
A merev belső erűek is meglepően sokat kibírnak. Kivéve persze egy Tesla magnóban.
Kétszer kihajtottam egy panelt, tuti lejött róla egy vezeték. Ráadásul nehéz is volt
őket forrasztani, mintha nem akarta volna fogni az ón. Az alumínium szalaggal
(mint árnyékolással) betekert árnyékolt kábeleiket meg jobb nem is említeni.

 

 

Nekem úgy dereng, mintha ezt a kapcsolót a Vörös Szikra (olyanom is volt) magnómból
szedtem volna ki. Volt benne egy (gyárilag) beépített diódás Kossuth adapter,
azt lehetett vele bekapcsolni. A bádoglemez szoknya árnyékolásul szolgált.

 

 

Ez is kapcsoló, illetve egy kapcsoló hiányos belseje.

 

 

Ezeket a mikrokapcsolókat egy számológépből szedtem ki.
Ilyenekből volt kiépítve a billentyűzet.

 

 

 

Jópofa dolog, hogy átlátszó, szó szerint látszik, ahogy kapcsol.

 

 

Tartalék alkatrészek apukám Evig fúrógépének korábban már látott kapcsolójához.

 

 

Ez pedig a néhai Harkov forgókéses villanyborotvám hálózati kapcsolója.
Még emlékszem rá, hogy mikor kaptam, igencsak meg voltam lepődve.
Minek nekem borotva, mikor nincs is szakállam? Aztán persze lett...

 

 

Atya ég!
Ezek egy barkács elektromos játékból valók, amit a zsebpénzemből vettem a hobbyboltban.
Valahol a Deák téren volt, az biztos, de lehet nem ez volt a neve...

 

 

Villámvédő kapcsoló földelt állapotban.
Balra jön a föld, jobbra jön a rádió, középre az antenna.
Mikor jön a villám (már úgy értem vihar), ezzel kellett földelni az antennát.
De hol van már a detektoros rádió? Talán majd építek egyet.
Vagy ha nem is detektorosat, de építek.

 

 

Ha a vihar elmúlt, akkor vissza kellett kapcsolni, és lehetett tovább rádiózni.
Aki nem így tett, annak könnyen a fejére sülhetett a detektoros rádió fejhallgatója.
Biztonság kedvéért az antenna és a föld között van egy szikraköz.
Persze ha villám vágott az antennába, nem sokat ért.

 

 

Régi rádió hálózati kapcsolója.

 

 

Ezt pedig csak azért vettem meg a kukáspiacon, mert szép.

 

 

Villanykapcsoló. Persze itt minden kapcsoló villanyt kapcsol, de ennek ez a neve.
Vagyis ez egy falba (falra) szerelhető kapcsoló, csak hiányoznak a szép részei.

 

 

Csak a képen nagy, a valóságban kicsi.
Nekem gyanús, hogy kibírnak-e a lábai 80 Ampert...

 

 

Tesla hálózati kapcsoló. Olyan mint a potméter, de csak formára.
Igazából ez egy kapcsolós potméter, amiből kihagyták a potmétert.
Fura egy ötlet, de beválik, ha tekerős kapcsolót akarunk konstruálni.

 

 

Fent említett kapcsoló mechanikai részének egyik fele belülről.
A tengely végén található karocska piszkálja a fehér bigyót.

 

 

Mikrokapcsolók...

 

 

Hálózati kapcsoló Isostat környezetbe.

 

 

Az biztos, hogy a kék hasáb Tanért mintájú, a kapcsoló meg Rafi, de akkor
sem tudom mi (volt) ez. Szerintem nem én követtem el.

 

 

Kukáspiaci beszerzés, kifejezetten a szépsége miatt.
Meglehet, semmivel sem jobb mint a többi, de hogy szebb, az nem vita tárgya!

 

 

Automata mosógép vezérlőjéből termeltem ki.
Egy hatalmas bütykös kódtárcsa nyomogatta az érintkezőket.

 

 

Két áramkörös elválasztott terű hálózati kapcsoló.

 

 

Nem igazán dereng, miből termelhettem ki,
csak az, hogy mióta kapcsolós dobozom van, ott ül benne.
Aztán kiderül, hogy ez egy Precisa 3400 asztali számológép kapcsolója.
Számológépeket meg jóval azután bontottam, hogy kapcsolók feliratú dobozom lett.
Akkor ennyit mára az emlékezetemről...

 

 

Ezt speciel felismerem, ez egy hűtőgépbe való kapcsoló.

 

 

Íme a 384-es szétszedtem cikk tárgya.

 

 

Kicsit elakadtam, mert számomra valamiért nem egyszerű ez a jelrendszer. (és a többi se)
Végül rájöttem, hogy ez a kapcsoló hajszárítóba való.

 

 

Ez pedig egy vetítőgépbe való biztonsági hőkapcsoló.
Túlmelegedésre lekapcsolta az izzót.

 

 

Ez egy teljesen normálisnak látszó kapcsoló.

 

 

 

Ha kapcsolgatom, akkor kattog, ahogyan annak lennie kell.

 

 

Csakhogy hátulról teljesen csupasz, vagyis egyáltalán nincsenek lábai. Gondolom nem
is kell mondanom, hogy ez a kapcsoló orosz. Ők szoktak ilyesmiket elkövetni,
az ellenség megtévesztésére. Persze az igazság prózaibb. Ez a semmit sem
kapcsoló kapcsoló arra való, hogy egy segéd lemezke közbeiktatásával
felváltva lezárjon két másik kapcsolót, hogy semmiképp se tudjuk őket
egyszerre bekapcsolni. Nem megszokott megoldás, de ha egyszer orosz...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.