Philips CD130 duo zsinórnélküli telefon
(ááá... ez se volt útban...)

Egy kislakásban minden talpalatnyi hely ki van használva.
Legalábbis én így lakom.

 

 

 

A "talpalatnyi" jelen esetben pontosan fedi jelentését, hiszen éppen beletalpalok a nem létező helybe.
Ugyan most csak a videó kedvéért, azonban máskor is, csak akkor persze nem direkt.

 

 

Nézzük akkor az első "leeső" játékost.
Ez egy két beszélőkészletes Philips zsinórnélküli telefon.
Szedtem már szét ilyesmit, volt, hogy el is fűrészletem, de csak nem lehet
egyszerűen kidobni! Persze az akkuja csoffadt, a kijelzője vak.
Szóval ezt nem véletlenül nyomta kezembe kollégám.

 

 

Nem is tudom... Tulajdonképpen minden magnó egyforma, és a rádiók
sem olyan nagyon különbözőek, az utóbbiakról valahogy mégis többet tudok írni.
Legalább használnék ilyet, hogy lenne hozzá egy történetem. Mert azt gondolom, már régen
elmeséltem, mikor egy ügyfél a karácsonyi fenyőfabontással együtt sikeresen
lebontotta a zsinórnélküli készülékének dugasztápját is, majd váltig
állította, hogy az nem kellhet hozzá, hiszen zsinórnélküli.

 

 

Eredetileg vékony ceruzaakku volt benne.
Mivel ilyenem itthon nincs, majd elemről próbálom.

 

 

Meg sem mukkan!
Mondjuk nem csoda, hiszen a telefon úgy magától általában csendben van.
A kijelzője meg pont olyan vak, mint ahogyan arra emlékeztem.

 

 

Nincs is benne CD...

 

 

A Philips mindig is élen járt gyártósorainak külföldre helyezésében.
Olcsóbb volt a munkaerő, közelebb a piac. Most már csak olcsóbb munkaerő...

 

 

Hogy a kijelzője vak, attól még akár működhet is.
Mi lenne, ha beledugnám a vonalat?
No de mi lesz, ha működik?
Megtartom? Vagy mi?

 

 

Még csak feszegetnem sem kell a készüléket, mert ez még csavaros.

 

 

Itt ez a jó kis dugasztáp!
A polcomon meg tucatnyi társa...

 

 

7,5 Volt, 300 milliamper. Ilyenkor megindul az agyam, mire is lenne jó nekem ez a trafócska.
Majd egyszer megmutatom a pincében elrejtett trafógyűjteményem. Az a baj vele, hogy
konkrétan tényleg el vannak rejtve a trafók. Egy szekrény aljában vannak teljesen
hozzáférhetetlenül, mondhatni nehezéknek. Meg a másik szekrényem aljában.
Meg a polcon. Meg dobozban. Azt találtam ki, ki kéne nekik nevezni egy
(két) Salgó polcot, ahová kiteríteném őket. Leborítanám őket valami
lepedővel, hogy ne porosodjanak. Persze előtte szépen feltérképezném
a készletet, készítenék fotókat, lenne táblázat a paraméterekről. Mily szép
tervek ezek. Csak az van, hogy évek óta egyetlen trafóra sem volt szükségem.

 

 

Csavarokra sem nagyon van, mégis gyűjtöm őket.

 

 

Belemehetnénk a részletekbe, de teljesen érdektelenek.
Rohadt trendi vackok! Megyek is, kerítek boncolni valami orsós magnót.
Meséltem már, hogy vettem a héten a Vaterán egy orsós magnót?
El ne hidd! Csak vicceltem. Kettőt vettem...

 

 

Az alját nem azért bontom ki, mintha érdekelne mi van benne, hiszen mind tudjuk, hogy egy
zöld panel, hanem csak magáért a kinyitás technológiájának bemutatásáért. Ha a csavarok
kitekerése után valami még mindig nem nyílik ki, akkor az szokott lenni, hogy nem csak
csavaros, hanem ráadásnak kicsit patentos is. Ha nem akarjuk a még szépen illeszkedő
éleket tönkretenni, akkor a kitekert csavar (csavarok) helyén alkalmas eszközt
(akár többet is) bedugva (például csavarhúzó), szét tudjuk lökni a dobozt.

 

 

Persze nem mindig érdemes.
Mint az már mondottam volt, csak egy szép zöld panel...

 

 

A két szál merev fényes drót a készülék antennája. Régen ez kívül volt, és ki kellett húzni
hosszúra, hogy rendesen működjön a telefon. Mióta ezek a készülékek áttértek
az 1800 MHz sávra, a rövid hullámhossz miatt tökéletesen elég egy ilyen
rövid pálcika. Ez meg ugye simán elfér a készülék belsejében is.

 

 

Ezért a pár újrahasznosítható bogyócért szedjem szét?
Akkor már inkább összerakom, és kipróbálom. Már megint győzött a lustaság...

 

 

 

Csörögni csörög, bár mint az jól hallható, ismét beleestem abba a hibába,
hogy nem húztam le a vonalról a lakásban található többi készüléket.
Az asszony meg azonnal felkapta a konyhában a kinti telefont.

 

 

 

Ugyan a kijelzője teljesen vak, de ez a működést nem befolyásolja, hívni is lehet róla.

 

 

 

Ki is lehet hangosítani. Azt hiszem tényleg nem szedem szét. Majd jól rásózom valakire.
Az lesz a nyerő, aki legközelebb erre talál jönni, vagy akinek a következő csomagot küldöm.
Úgy egy óra kellett hozzá, és már akadt is rá jelentkező. Újabb lommal kevesebb!

 

 

Mondjuk a tápjával nagyon szemeztem. No nem mintha nem volna itthon épp elég
dugasztápom, csak ennek valami egészen szokatlanul hosszú a zsinórja.
Rezgett a léc, de csak nem vitt rá a lélek, hogy levágjam róla.

 

 

Jópofa ez a FUJI kamera. No nem mintha más fotómasinák nem szólnának,
mikor kimerülő félben van bennük az akku, de ezzel a géppel
konkrétan még 487 képet lőttem, mióta pirosan jelez.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.