Modem
(tényleg csak azért szedem szét, hogy ne egyből a kukába)

Az itt ücsörgő, s időnként repülni tanuló telefont már szétszedtem, jöjjön most a modem.
Egyrészt sem felülről, sem alulról nincs rajta semmi érdekes.

 

 

Mondjuk talán csak annyi, hogy ez a készülék amerikai gyártmány.
De nem ám úgy, mint ahogy holland a múltkori Philips, hanem ez valóban Minnesotai.

 

 

Volt idő, mikor a külső hardvereken még soros, párhuzamos, vagy SCSI port volt,
nem mindenen LAN, USB, meg WIFI Az első szkennerem SCSI kábele olyan vastag
és merev volt, ha odébb toltam az asztalomon a szkennert, mozgott a drót végén a PC is.

 

 

Egyszer, még nagyon régen beszélgettem egy ügyféllel, aki azzal dicsekedett, mennyi LED
van a modemén. Mindent lát ami csak az adatátvitellel történik. Annyira büszke volt
a modemére, nem tudtam megállni, hogy be ne szóljak. Nekem meg olyan belső
modemem van, hogy egyetlen LED sincs rajta. Fogalmam sincs mi történik
 a dróton. Én az egészből csak annyit látok, hogy mindig van Internetem.

 

 

Találtam a modem alján egy pöcköt. Megnyomtam. Nem történt semmi.
Megnyomtam erősebben. Erre lerepült az előlap.

 

 

Látom már előre, meg fogom szerezni ezt a kapcsolót.
Ez annyira, de annyira értelmetlen, hiszen az egész modem az enyém.

 

 

Ügyes ez a -betolom a panelt egy zártszelvénybe- dobozolós technika.
Egyetlen csavar elég a szerkezet masszív összetartásához.

 

 

Csak most vettem észre a doboz oldalán ezeket a lyukakat.

 

 

Ezek a szép kis kapcsolók rejteztek a rés mögött.
Volt nekem márkás külső modemem. Egy szem kapcsoló nem sok, annyi sem volt rajta!

 

 

Innen nézve rengeteg alkatrész, katonás rendben.
A másik oldal -ahogyan az már lenni szokott- egyszerűen csak zöld...

 

 

 

Lelestem a tápigényt a doboz hasáról. Azt mondanám, szerintem ez inkább beteg,
mint hogy így kellene működnie. Persze ha jó volna, akkor sem úszná meg egyben.

 

 

Ha legalább volna valami tervem panelba forrasztható hangszóróra...

 

 

Mikor az előlapot tartó pöcköt megnyomtam, nem csak az előlap repült, de a pöcök is.
Mondanám, hogy milyen kár érte, de ha egyszer nem...

 

 

Ezek szegények az én szintemen teljesen érdektelenek. Persze azért nem dobtam ki őket.
Éveken át gyűjtögettem a kihúzott, SMD esetében lefeszegetett IC-ket egy dobozba.
Aztán egyszer csak akadt rá valaki, akinek kellett az egész kollekció. Dísznek...

 

 

Múltkoriban úgy döntöttem, elég a kisebbik IKEA doboz a bontásra váró paneljaimnak.
Gondoltam ha kisebb a doboz, akkor nem gyűlik, egyszerűen nem gyűlhet fel
benne annyira a lom. Erre tessék! Most meg alig fér bele a panel...
A dobozka alatt ott ücsörög az apukám építette labortáp.
Ennek a szétszedésével az a baj, hogy nem csak
úgy egyszerűen szét kell szedni, hanem ki
is kell pofozni, mert használni akarom.

 

 

Most jönne az, hogy szétszedem ezt a levegő karbantartó masinát,
csak mára kifogyott belőlem a szusz. Biztos a karbantartatlan levegő az oka...

 

 

Már szedtem szét ehhez hasonló modemet. Annak a modemnek a dobozát elkérte egy kolléga,
aki pont erre a méretre tervezett valamit. Ezt a dobozt egyszerűen helyhiány miatt
nem fogom őrizgetni. Azt eszeltem ki, megkapja a legközelebb errefelé
tébláboló kukás. Kincs ez a doboz, hiszen alumíniumból van!

 

 

 

Majd el felejtettem.
Mégis minek a kukásnak gumiláb?
Hogy nekem minek, azt viszont tényleg elfelejtetem...

 

 

Az alumínium kelendő, nem kellett sokáig a kuka mellett ücsörögnie.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.